Az elmúlt években számos bevásárlóközösség alakult országszerte, melyek a vásárlási szokások átalakulásával a rövid ellátási lánc fontos szereplőivé váltak. Ezek a közösségek nem csupán a helyi gazdaságot élénkítik, hanem lehetőséget teremtenek a tudatos és egészséges táplálkozásra is, különösen a hozzátáplálás időszakában.
Mi is az a Bevásárlóközösség?
A bevásárlóközösségek olyan önkéntes alapon szerveződő vásárlói csoportok, amelyekben a termelők és vásárlók közvetlen kapcsolatba kerülnek egymással, a közösséget működtető szervezők, önkéntesek közreműködésével. Jellemzően egy online előrendelő felületet vagy webáruházat működtetnek, amely alapján a szervezők gyűjtik össze a termelők kínálatát és a rendeléseket, hogy aztán heti vagy meghatározott rendszerességgel adják át a termékeket a vásárlóknak egy kijelölt átadóponton.
Amikor piacos rendszerben működik egy kosárközösség, akkor a piaci vásárláshoz hasonlóan lehetőség nyílik a vevők és termelők közvetlen találkozására. A termelőknek az átadóponton rövidebb időt kell eltölteniük, mint egy szokásos piaci napon, és mivel elsősorban előrendelés alapján lehet vásárolni, az árukészlet és a bevétel is jobban kalkulálhatóvá válik.
A Kislépték Egyesület csapata azzal szeretné segíteni a Rövid Élelmiszerellátási Láncokat és a helyi termékek vásárlását népszerűsíteni, hogy a látókörébe került bevásárló és kosárközösségeket összegyűjtve adatbázist szolgáltat a könnyebb eléréshez. Szerencsére Magyarországon is gyorsan terjednek a dobozrendszerek, így a bevásárló-, és kosárközösségek, valamint a közösség által támogatott mezőgazdaság.
A fogyasztók a közelükben személyes kapcsolatok által vásárlásukkal is támogatják a nekik beszállító termelőket, erősítik a helyi gazdaságot és rugalmas, rövid ellátás valósulhat meg (REL).
A Közösségi Kosár előnyei
A bevásárlóközösségek helyi termékek helyi fogyasztókhoz való eljuttatására jönnek létre szerte az országban. Lényege, hogy a termelők, a vásárlók és egy önkéntes csapat együtt, közösségben szervezi meg az élelmiszerek eljuttatását a termelőtől a vásárlóig. Célunk a helyi gazdaság élénkítése, a helyi megélhetés segítése a pénz helyben tartása által, valamint a helyi élelmiszer termelés és fogyasztás erősítése.
- Környezetvédelem: A kis ökológiai lábnyommal működő életnek az egyik kulcsa a környezettudatos helyi gazdaság. Ha egy adott élelmiszer 5-15 km távolságról érkezik, akkor az sokkal kevesebb üzemanyag felhasználást jelent, mint amikor egy hasonló élelmiszer 500, 2000, vagy 8000 km távolságról érkezik.
- Gazdasági hatások: Egy település jövőjét alapvetően meghatározza, hogy az élelmiszerre költött kiadások milyen mértékben áramlanak vissza a helyi élelmiszer termelésbe. A helyi gazdaság megerősödésével az elfogyasztott élelmiszerek ökológiai lábnyomát is jelentősen csökkentik. A messziről jövő élelmiszerekre költött pénzek elhagyják a települések gazdasági életét, így minden településről százmilliók, milliárdok tűnnek el ennek következtében.
- Minőség és biztonság: A bevásárló közösségekben meg lehet ismerni a termelőket, és a vevői visszajelzések gyorsan eljutnak hozzájuk, így a vevő maga is részt tud venni a termékek fejlesztésében. Egy közösség tagjaként a helyi élelmiszer ellátás biztonságát és a biztonságos ellátó rendszert is ki lehet építeni.
- Közösségi élmény: A vásárlási igény összekapcsolódik a személyes tapasztalattal is, amikor a vevő és a termék eredete, termelője találkozik egymással.
Példák bevásárlóközösségekre
Korábban a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara már készített egy riportfilmet a Budafoki Kosárközösségről, amelyben a bevásárló közösségek működéséről és előnyeiről kérdeztük a szervezőket, termelőket és a vásárlókat. Az Alpokalja-Fertő-Táj Kosárközösség egy bevásárló közösség a termelők és a vevők által létrehozva az egészséges táplálkozásért, a környezetvédelemért és a helyi gazdaság növekedéséért. Alapvetően élelmiszerek (húsok, fűszerek, tej-tejtermékek, mézek, gyümölcsök, gyógynövények, száraz tészták, tojás…stb.), valamit kézműves termékek és kozmetikumok kerülnek a kosarakba.
Esztergom belvárosában minden héten egyszer egy templomkertjében kispiac várja a minőségre vágyókat. Ez a Kiskosár Bevásárló Közösség termelői piaca, ahol a slow life életmód és a tudatosság érvényesül. A Kiskosár története egyik ékes példája az összefogásnak, amely tartós eredményt érhet el. Hiszen a közösség immár 13 éve, azaz 2012 óta hozza össze a kistermelőket és a vevőket. A terelők köre pedig mind választékban, mind földrajzilag is igen széles területet fed le.
A Nyíregyházi Kosár Bevásárló Közösség 6 éve alakult, ma már 18 önkéntessel és 30-50 gazdálkodóval több mint 150 vásárlót látnak el hetente friss, helyi élelmiszerrel. Lászlóék legfontosabb célja, hogy elterjesszék a kosárközösség-mozgalmat, és szerte az országban minél több hozzájuk hasonló csoport alakuljon.
How to Fix Broken Supply Chains | Dustin Burke | TED
Hozzátáplálás: Biztonság és Önállóság
Ha most kezditek a hozzátáplálást, valószínűleg már az első napokban szembejött legalább 5-10 „szabály”, amitől egy szülőnek rögtön görcsbe rándul a gyomra. A hozzátáplálásban nem az a cél, hogy mindent tökéletesen csinálj, hanem hogy a babád biztonságban, a saját fejlődési tempójában tudjon ismerkedni az ételekkel. Az egyik legnagyobb félreértés a hozzátáplálásban az, hogy a biztonságot sokan a pürével azonosítják.
Fontos tisztázni: nincs gond azzal, ha valaki pürével kezdi a hozzátáplálást. Nem „rosszabb”, nem „elavult”, és nem is kell emiatt bűntudatot érezni. A kérdés inkább az, hogy kap-e a baba időben lehetőséget arra, hogy megismerkedjen a különböző textúrákkal. A gond akkor kezdődik, ha a gyermek 7-8-9 hónapos kora után is kizárólag pépes ételeket kap, és kimarad a természetes átmenet a falatok, a darabosabb állagok és az önálló evés felé. Ilyenkor nagyobb eséllyel alakulhat ki később válogatósság is.
Mikor és hogyan kezdjük a hozzátáplálást?
A szoptatásról a családi élelmiszerekre való áttérést a 6-18-24 hónapos időszakra alkalmazzuk. A hozzátáplálás legkorábban az 5. hónapba érve kezdődik meg, de normál esetben a 6 hónapos kor végén ajánlatos is elkezdeni. Az Európiai Gyermekgasztroenterológiai Társaság (ESPGHAN) javaslata alapján 17-26. hét között kell elkezdeni a hozzátáplálást, a hatodik hónap tehát egy ajánlás, de nem történik semmi baj, ha napokkal, hetekkel vagy akár hónapokkal korábban vagy később kezded meg a hozzátáplálást.
Korábban azért nem szabad a hozzátáplálást megkezdeni, mert a bébik emésztőrendszere még nincs felkészülve a más jellegű anyagok emésztéséhez, így emésztési problémák léphetnek fel. Az már egy jó jel, amikor meg tudja tartani stabilan a saját fejét, vagy érdeklődést mutat az ételek, illatok iránt.
Kezdetben naponta 2-3 alkalommal 6-8 hónapig, napi 3-4 alkalommal, 9-11 hónap és 12-24 hónap között további tápláló ételeket kínálják naponta 1-2 alkalommal, igény szerint. Amíg a baba nem tud biztonsággal és stabilan ülni, addig ne használjunk etetőszéket! De később se hagyjuk egy pillanatra se magára őt az etetés során.
Törekedjünk arra, hogy életkorának megfelelő ütemben, főként helyi, és friss alapanyagokból, adalék és tartósítószer mentesen, édesítés nélkül vezessük be az ételeket. A helyi élelmiszerek fontossága abban rejlik, hogy gyermekünket az élőhelyünkre jellemző ételekhez szoktassuk, mivel emésztését ezeknek az élelmiszereknek a feldolgozására szeretnénk rászoktatni első sorban.
Hozzátáplálási tévhitek és valóság
Számos tévhit kering a hozzátáplálás körül, amelyek feleslegesen aggasztják a szülőket. Íme néhány gyakori tévhit és a valóság:
| Tévhit | Valóság |
|---|---|
| A babának először csak pürét szabad ennie, különben megfullad! | A biztonság nem a pürétől lesz meg, hanem attól, hogy a baba a saját fejlődési tempójában tanulhatja meg a rágást, a nyelést és az étkezéshez szükséges mozgásokat. A BLW nem növeli a fulladás kockázatát, ha betartják az alapvető biztonsági szabályokat. |
| Fogak nélkül nem lehet rágni. | A rágás nem csupán arról szól, hogy a baba el tudjon fogyasztani egy falat ételt - ennél sokkal mélyebb biológiai és fejlődési szerepe van. Rágás közben dolgoznak az állkapocs izmai, fejlődik a nyelv és az ajkak koordinációja, ami fontos alapja a beszédfejlődésnek és a helyes аrtikulációnak is. |
| Új ételt csak 3-4-5 naponta szabad adni. | A fokozatos bevezetés azért jó, mert a gyerek ízérzékelése kifinomultabbá válhat és kevésbé lesz válogatós baba. Az egy fajta újdonság fontossága az esetleges allergia, vagy érzékenység fellépése miatt fontos, mivel így nyomon követhetjük, mi váltotta ki a kedvezőtlen reakciót. |
| Az ételeket bevezetési táblázat szerint kell kínálni, különben baj lesz. | Az interneten fellelhető hozzátáplálási táblázatok segítséget nyújthatnak a kezdő szülők számára, de lényeges szem előtt tartani, hogy ezek általános irányelvek, a gyerekeknek pedig lehetnek egyedi igényeik, eltéréseik. A babád nem táblázatok szerint fejlődik - hanem a saját tempójában, kíváncsian, lépésről lépésre. |
| A glutént babakeksszel kell bevezetni. | A glutént a hivatalos ajánlások szerint a 7.-től a 12. hónapos korig be kell vezetni, de fontos, hogy még mellette történjen anyatejes vagy tápszeres táplálás 1-3 hónapig. |
Kerülendő ételek
Vannak ételek, amiket 12 hónapos korig semmiképpen sem javasolt a babának adni, mivel vagy hatóanyag tartalmuk olyan, vagy veszélyt jelentenek, esetleg károsak. Ilyen a só, a cukor, a méz, a fekete és zöld tea, a kecsketej, egész olajos magvak, chipsek, csokik, cukorkák, tehéntej, tojásfehérje, apró magvas gyümölcsök, füstölt húsáruk/termékek, nyers húsból készült ételek.
A hozzátáplálás pszichológiai oldala
Sok szülő megijed, amikor a baba elfordítja a fejét, összeszorítja a száját, vagy próbálná megragadni a kanalat, de a felnőttek nem engedik neki. Gyakran hallani, hogy „ő még nem éhes”, „biztos nem szereti ezt az ízt” vagy „erőltetni kell egy kicsit, hogy megszokja”. Pedig ezek a reakciók nem véletlenek: a babák ösztönösen jelzik, ha nem szeretnének így enni.
A szájzár, a fej elfordítása vagy a kanalazás elutasítása teljesen természetes válasz lehet, ha az etetés túlságosan passzív számukra, vagy nem az ő tempójukban történik. A babák már néhány hónapos koruktól érdeklődnek az ételek iránt, és szeretnének részt venni az étkezésben - de nem feltétlenül úgy, hogy valaki bekanalazza nekik az ételt. Ezért próbálják elvenni a kanalat, vagy nyúlnak a szülők tányérja felé.
A kutatások azt mutatják, hogy azok a babák, akik hosszú ideig csak pürés ételekkel találkoznak, később nagyobb eséllyel lesznek érzékenyebbek az állagokra. Az érzékenyebb szájüregi ingerfeldolgozás miatt pedig könnyebben visszautasíthatnak új textúrákat és ízeket. A túl sokáig tartó pürés etetés az önálló étkezés kialakulását is megnehezítheti.
A hozzátáplálás utolsó szakasza az lesz, amikor a bébiétel, vagy az általunk főzött és készített püré ki tud váltani egy teljes étkezést, mert a baba már elfogyaszt belőle 100-150 grammot. Ilyenkor már nem kell mellé még anyatej vagy tápszer is, a bébipapi lehet egy tízórai vagy uzsonna étkezés teljes egészében.
tags: #kozossegi #kosar #hozzataplalas