Budapest számos ikonikus helyszínt rejt, melyek közül kiemelkedik a Kossuth tér és az azt meghatározó Országház. Ezek a helyek nem csupán a magyar történelem fontos színhelyei, de a város szívében élénk életet és folyamatos fejlődést is képviselnek. E cikkben bemutatjuk a Kossuth tér és az Országház történetét, valamint kitekintünk a budapesti bölcsődék kialakulására és fejlődésére, különös tekintettel a Parlament közelében elhelyezkedő intézményekre.
A Kossuth tér és az Országház: A nemzeti emlékhely
A budapesti Kossuth tér a magyar történelem fontos színhelye, amelyet az Országgyűlés 2012. január 1-jei hatállyal egyedüliként kiemelt nemzeti emlékhelynek nyilvánított. A teret meghatározó hatalmas épület, a törvényhozásnak helyet adó Országház előtt rendezik a legtöbb állami megemlékezést és ünnepséget. Habár az egykori Tömő tér korábban is köztér volt, a mai Kossuth tér egyértelműen az Országház megépítését követően jött létre.
Az Országház megépítése és a tér kialakulása
A kiegyezés után a magyar politikai elit fontos célja volt, hogy az országgyűlés állandó, minden igényt kielégítő, reprezentatív épületet kapjon, amely méltó a világvárossá fejlődő fővároshoz. Ekkor ugyanis a képviselőház a Főherceg Sándor (ma Bródy Sándor) utcában, a főrendiház pedig a Nemzeti Múzeum dísztermében ülésezett. A kormányzat nem csupán hivatali épületnek szánta az Országházat, hanem az ezeréves magyar államiság és az „ősi alkotmány” mementójának is, ezért előírták, hogy a terveknek historizáló stílusúaknak kell lenniük. Az Országház tervezését irányító bizottság 145 éve kezdte meg munkáját Tisza Kálmán miniszterelnök vezetésével. A tervek átdolgozása után, 1888-ban fogadták el az Országház végleges változatát. A teret 1898-ban Országház térre nevezték át, az épület 1904-ben készült el, habár a képviselőház már két évvel korábban ide költözött. Az építkezést is vezető tervező, Steindl Imre már nem érthette meg főműve elkészültét, 1902-ben elhunyt.
A tér további épületei és szobrai
A tér másik két jelentős középületét, a Bukovics Gyula tervezte Földművelésügyi Minisztériumot és Hauszmann Alajos egyik legnagyszerűbb alkotását, az Igazságügyi Palotát (a Kúriát) 1887-ben, illetve 1896-ban adták át. A Földművelésügyi Minisztérium eklektikus stílusú épülete 1887 óta mindig a mezőgazdasági tárcának adott otthont, míg a Kúria képzőművészeti alkotásokban rendkívül gazdag épülete több funkciót is betöltött a második világháború utáni évtizedekben. Az épületet a Munkásmozgalmi Intézet (később Párttörténeti Intézet) kapta meg, itt alakították ki a Munkásmozgalmi Múzeumot is. Az épület egy része 1957-ben a Magyar Nemzeti Galéria használatába került, amely azonban a hetvenes évek közepén a Várba költözött. Ekkor kapta meg az épület nagyobb részét a Néprajzi Múzeum, amely ma is itt működik. Az Alkotmány utcai szárnyban továbbra is a rendszerváltozást követően Párttörténeti Intézetből Politikatörténeti Intézetté és Levéltárrá alakult intézmény található.
A Parlament átadása után két évvel a kiegyezés utáni első magyar miniszterelnök, az 1890-ben elhunyt gróf Andrássy Gyula szobra került az Országház déli szárnyához. A szobor 1906-ban készült el. A második világháború után Andrássy szobrát elbontották, valószínűleg anyagát néhány évvel később Sztálin hatalmas szobrának elkészítéséhez használták fel, míg az Országház déli szárnyához Marton László 1980-ban készült A Dunánál című alkotása került, József Attilának emléket állítva.
Kossuth Lajos 1894-es halálakor felmerült a szoborállítás gondolata, de az emlékmű csak 1927-ben készült el, ekkor nevezték át a teret Kossuth térre. Az emlékművet az ötvenes évek legelején elbontották, helyére egy „optimistább” Kossuth-szobor, Kisfaludi Strobl Zsigmond alkotása került 1952-ben. 1932-ben újabb szobrot állítottak a térre, Nagyatádi Szabó István, kisgazda politikus és földművelésügyi miniszter bronzszobrát. A szobrot 1949-ben eltávolították, 1990-ben került vissza a minisztérium elé. 1934-ben Tisza Istvánnak, a dualizmus ikonikus alakjának állítottak emléket a tér északi részén, melyet a második világháború után elbontottak. Pásztor János alkotását, a tér egyik fő helyén, a Kossuth-emlékművel szemben álló Rákóczi-szobrot 1937-ben avatták fel.
A Hely: Parlament 2. rész/ A Kossuth tér átépítése
A Kossuth tér mint politikai demonstrációk színhelye
Az ország új főtere szinte azonnal politikai demonstrációk színhelye lett. A szociáldemokraták 1905-ben hatalmas választójogi tüntetést szerveztek a Fejérváry-kormány ellen. A híres 1912-es „vérvörös csütörtökön” a rendőrség és a katonaság akadályozta meg a szociáldemokraták által feltüzelt külvárosi munkások benyomulását a térre. Az őszirózsás forradalom idején a tér nevét Köztársaság térre változtatták, mivel itt kiáltották ki az első magyar köztársaságot. A Tanácsköztársaság már radikálisabban szakított a dualista korszakkal, ami a köztéri szobrok eltakarásában nyilvánult meg. 1919. május 1-jén Andrássy szobrát egy installációval, a Munka Házával fedték el.
A Kossuth tér a két világháború között kegyeleti helyszínné is vált. A második világháborút követően szinte egymást érték a tömegrendezvények a téren. A legfontosabb 1946. február 1-jén zajlott, amikor a kisgazda Nagy Ferenc, a nemzetgyűlés elnöke százezer ember előtt ismertette a köztársaságielnök-választás eredményét, majd a megválasztott kisgazda köztársasági elnök, Tildy Zoltán ünnepi beszédet mondott. A diktatúra kiépülése után az Országház szimbolikusan és funkcionálisan is kiüresedett, 1956. október 23-án este a forradalmi tömeg szimbolikusan is visszaadta az ország politikai központjának jelentőségét, Nagy Imre miniszterelnök pedig október 29-én áttette székhelyét a pártközpontból az Országházba. Négy nappal korábban, 25-én került sor a forradalom egyik legvéresebb eseményére, amely során a szovjet katonák a békés tüntetők közé lőttek.
A forradalom után három évtizeden át ismét csak protokolláris események helyszíne volt a tér. Újabb szobor csak kettő került ide: az 1975-ben felavatott Károlyi-szobor, illetve a már említett József Attila-szobor. Varga Imre alkotása, Károlyi Mihály szobra Tisza István emlékművének helyére került, szimbolikusan is lecserélve ezzel az ellenforradalom politikusát az őszirózsás forradaloméra. A Kossuth tér a rendszerváltozás idején vált újra szimbolikus jelentőségűvé. A bős-nagymarosi vízlépcső elleni 1988-as tüntetésen több tízezres tömeg vett részt. A legnagyobb megmozdulásra a köztársaság kikiáltásának napján, 1989. október 23-án került sor. 1991-ben a Rákóczi-szobor mellé egy jelképes sírt helyeztek el, amely az 1956-os forradalom és szabadságharc során elesetteknek és kivégzetteknek állít emléket.
A Kossuth tér és környékének átalakítása
A Kossuth tér és környékének 2011 óta tartó átalakítása során új emlékművek is létesülnek, mint például a Nemzeti összetartozás emlékhelye az Alkotmány utcában, melyet tájépítészeti beavatkozásként valósítanak meg, elkerülve az Országház látképének zavarását.
Bölcsődék Budapesten: A kezdetektől napjainkig
A bölcsőde mint önálló intézmény az 1840-es években jelent meg Európában. Először Párizsban, azután Brüsszelben (1846) és Koppenhágában (1849) kezdték gondozni azokat a babákat, akiket az egyébként szintén újdonságnak számító óvodákba nem lehetett felvenni. A példát német területen hamar követték, az osztrák tartományokban például 1852-ben már 8 bölcsőde működött.
Az első pesti bölcsőde és a fejlődés
Pesten 1852 áprilisában a mai Irányi utca 1. szám alatti házban nyílt meg a szegényebb munkáscsaládoknak segíteni akaró első magyar intézet. Az alapítók a hazai gyermekgondozás és neveléstörténet fontos alakjai voltak: Tormay Károly Pest tiszti főorvosa, Majer István esztergomi kanonok, Rozmarinth Antal városi tanácsos és Forrayné Brunszvik Júlia grófnő. 1853-ban már egyesület is alakult, hogy a bölcsőde anyagi hátteréről gondoskodhassanak a támogatók. Hamar kiderült, hogy Pesten is nagy az igény a bölcsődei ellátásra.
A bölcsődei férőhelyek alakulása Pesten a kezdeti években:
| Év | Befogadott csecsemők száma |
|---|---|
| 1852 | 38 |
| 1853 | 53 |
| 1854 | Több mint 100 |
Az egylet 1855-ben új helyszínt keresett és talált is: a Kerepesi úton, az úgynevezett Beleznay-házban (a mai Rákóczi út, Puskin utca sarkánál) nyílt meg a második intézet, majd egy évvel később a Terézvárosban, a mai Hegedű utca 1. alatt. A Mária utcai bölcsőde a Hazánk s a Külföld 1871-es számában is szerepelt. Az egylet a Páli Szent Vincéről nevezett Irgalmas Nővérek Rendjét bízta meg a gyermekek gondozásával. Az emeleti szinten alakították ki a nővérek lakhelyeit és kápolnájukat. A személyzethez tartozott két orvos is, akik a gyerekek egészségéért feleltek a gondozási idő alatt, nekik külön vizsgálati szobát is berendeztek. A boltozatos alagsor lett a gyerekek birodalma, baldachinos, kovácsoltvas bölcsők és fajárókák tucatjait helyezték el. A ház mögött nagy alapterületű kert biztosította, hogy szabad levegőn lehessen tölteni az időt. 1890 után az épület több feladat ellátására is alkalmasnak bizonyult, a bölcsőde mellett óvoda és elemi iskolások számára napközi otthon is működött. Az Intézet 1896-tól iskolai oktatást is végzett: a Nap utca felől lehetett az elemit megközelíteni, ahol 4 iskolateremben hat osztály kisdiákjai tanultak.
A bölcsődei rész fenntartására és fejlesztésére az egylet már a kezdetektől úgy nevezett „Créche-bálokat” szervezett (a francia kifejezés egyébként a pesti köznyelvbe is belekerült, az 1900-as évek első évtizedeiben a bölcsőde helyett gyakran a krés szót használták). 1948-ban az államosítás nem kerülte el a Nagy templom utcai épületet sem. A katolikus egyháztól elvették a bölcsődét, az iskolát. A rendszerváltás után a kisegítő iskola megszűnt, és helyére a Józsefvárosi Zeneiskola érkezett. A gyerekekkel természetesen már rég nem az alagsori helyiségekben foglalkoznak a pedagógusok, 2002 óta ezen a részen egy érdekes, bölcsődetörténeti kiállítás és múzeum várja a hazai neveléstörténet iránt érdeklődőket.
Modern bölcsődék a Parlament közelében
A Parlament közelében, az V. kerületben is működik óvoda, amely a Kossuth tér 9. első és második emeletén, összesen 4 csoportban működik. Jól felszerelt tornaszobával és sószobával rendelkeznek. Csoportszobáik tágasak, világosak, berendezéseik esztétikusak, természetes anyagokból készültek. Játékkal, mesével nevelik a gyermekeket vegyes életkorú csoportokban. Az óvodapedagógusok munkáját szakképzett dajka nénik, logopédus, óvodapszichológus, 2 fő pedagógiai asszisztens segíti. A 8 fő óvodapedagógusból 2 fő szakvizsgázott, 1 fő egyetemi végzettségű. Pedagógiai programjuk szerint „A kisgyermekkor nem a kötelességek, hanem a szabadság ideje - pedagógiai programunk szerzői ezt úgy nevezték: Micimackó - kor: a mindent és a semmit csinálás különös keveréke. Érzéki és érzelmes. Kíváncsi, örömre és elfogódottságra hangolt. A játékon keresztül ismerkednek a világgal, a valóság jelenségeivel, élményeivel. Eközben tapasztalatot szerezhetnek érzékeléssel, mozgással, cselekvéssel, a közösséghez fűződő kapcsolatukban érzelmileg és értelmileg. Óvodai nevelésük másik fontos pillére a játék mellett a mese, mivel ez az egyetlen közlésforma, amelynek segítségével a gyermekkel szót válthatunk arról, ami a kézzelfoghatón túl a legjobban foglalkoztatja őt. A nevelés-oktatás tartalma a magyar kultúra hagyományaira épül.
A Kossuth Lajos utcai Bölcsőde 1977. szeptemberében fogadta először a gyermekeket. A bölcsőde a Nyitnikék Óvodával közös épületben működik, ami sok szülő számára nagyon vonzó. A bölcsőde 136 férőhellyel, 10 csoporttal működik. A jól felszerelt csoportszobákban szakképzett kisgyermeknevelők biztosítják a szeretetteljes légkört. Csoportszobáik berendezésénél figyelnek a gyerekek ergonómiai igényeire. A bölcsőde főzőkonyhával rendelkezik, ahol egészséges, életkornak megfelelő ételek készülnek, az étrendet élelmezésvezető állítja össze, figyelembe véve a korosztályi sajátosságokat, egyéni szükségleteket. Orvosi javaslatra külön diétás étrendet biztosítanak a gyermekeknek. A bölcsőde étrendje az egészséges fejlődést szolgálja. Az udvari életet mobil játékeszközök elhelyezésével teszik színesebbé. Bölcsődéjük fontosnak tartja a komplex fejlesztést, ezért rendszeresen mondókáznak, énekelnek, verselnek a gyermekeknek. Mivel a gyermek érzelmi kötődése útján ismeri meg a környező világot, alapvetően fontosnak tartják az érzelmi biztonság nyújtását. Ez feltétele annak, hogy érdeklődjön az őt körülvevő világ iránt, fogékony legyen az új ismeretek befogadásra. A kisgyermeknevelők ezért nagy hangsúlyt fektetnek az egyéni bánásmódra. Hétköznapjaikba színt visznek az ünnepek, melyek nyitottak. A gyermeket tisztelet és megbecsülés övezi. A család és az intézmény együtt, egymást segítve, kiegészítve tud a világra nyitott, érdeklődő, önálló, a társadalmi együttélés szabályait elfogadó gyermeket nevelni.
2025. augusztus 27-én a Naphegyen, egy Dezső utcai villában nyílt meg az I. kerület legújabb bölcsődéje. A 120 éves épület egykor lakóház volt, legutóbb zeneiskola működött benne, majd üresen állt. Ünnepélyesen megnyitották az I. kerület új minibölcsődéjét a Dezső utca 8. számú villaépület kertjében augusztus 18-án. A Dezső utcai új minibölcsődében három, egyenként nyolcfős csoport kap helyet, a 120 éves naphegyi villaépület funkcióváltása ennyi gyermek befogadását teszi lehetővé. Az alagsorban főzőkonyha, tárgyaló, fejlesztőszoba, a földszinten három csoportszoba, mosdóhelyiség, sószoba, az első emeleten pedig dolgozói pihenő szolgálja ki a bent tartózkodókat. Az akadálymentes, babakocsis megközelítés is biztosított az épületben. A leromlott állagú épület felújítása 2023 őszén kezdődött és 2024 végéig tartott.
