Kormány György 1994-es tanulmánya, "Kísérletek szerepe a földrajztanításban", mely a Mozaik Oktatási Stúdió által kiadott A Földrajz Tanítása című folyóiratban jelent meg, rávilágít a földrajzoktatás egyik kulcsfontosságú, máig érvényes módszertani aspektusára. A földrajztudomány és a földrajztanítás az évtizedek során jelentős átalakuláson ment keresztül, és a kísérletek, mint aktív tanulási formák, kulcsszerepet játszanak ebben a folyamatban.
A tantárgyak helyzetét ismertető tanulmányok sorában a földrajzról szóló elemzésből kirajzolódnak azok a változások, amelyek a földrajztanításban lejátszódtak. A szerző arra hívja fel a figyelmet, hogy az ember életteréül szolgáló Föld megismerése mellett mennyire szükséges, hogy tanítványaink megértsék az ott lejátszódó természeti és társadalmi jelenségeket, a bennük megnyilvánuló kölcsönhatások tér- és időbeli jellemzőit.
A földrajz tantárgy átalakulása a rendszerváltás után
A földrajz tantárgy ismeretrendszere jelentős átalakuláson ment keresztül a kilencvenes évek tantervi reformjai során. A kerettanterv bevezetésével megváltozott az általános és a középiskolai földrajzoktatás tartalma, sőt az ismeretrendszer belső aránya is. Ez a változás a Nemzeti alaptanterv lineáris tananyag-elrendezési elvét felváltó, két (alapfokú és középfokú), egymásra épülő, de külön-külön is viszonylag lezárt ismeretrendszerre tagolható koncentrikusan építkező tantervi koncepcióhoz vezetett.
Az 1990-es évek tantervi reformjaival egy időben a földrajzi ismeretek oktatására fordítható időkeret jelentősen csökkent. Ez egyszerre jelentette azoknak az évfolyamoknak a számszerű visszaszorulását, ahol a földrajz önálló tantárgyként jelen van, illetve az egyes évfolyamokon a földrajz oktatására fordítható óraszámok csökkenését. Az óraszám csökkenése már a Nemzeti alaptanterv életbelépésekor megtörtént.
A Nemzeti alaptanterv bevezetése után minden középiskola-típusban (szakközépiskolában, szakiskolában) kötelezővé vált a földrajzoktatás a 10. évfolyamig. A földrajz az alapfokú képzésben a 7. és a 8. évfolyamon, a gimnáziumi oktatásban pedig a 9. és a 10. évfolyamon jelenik meg önálló tantárgyként.
ÉLŐ: Alkotmányozás, uniós pénzek - Mivel kezdi a munkát a Tisza-kormány?
Tantervi változások és szemléletváltás
A Nemzeti alaptanterv, illetve a kerettanterv bevezetése nem csupán a földrajzoktatás céljában, tartalmában és óraszámában hozott változást, hanem ezek a tényezők együttesen szükségessé tették a földrajzoktatás szemléleti átalakulását is. Ezt a változást tükrözi a kerettantervekben a történeti szemlélet többsíkú és visszatérő megerősítése, amely a természeti és a társadalmi folyamatokban egyaránt megjelenik (pl. földtörténet, a geoszférák fejlődése, a tájak változása, a gazdasági ágazatok fejlődése, az egyes szektorok szerepének átalakulása, az urbanizáció folyamata, a világgazdasági pólusok fejlődése).
A történeti szemlélethez szorosan kapcsolódik a térszemlélet fejlesztése. A tantárgyban végbemenő modernizációs folyamatok szükségessé teszik a szakítást a topográfia-központú, leíró jellegű földrajztanítással. Ehelyett egyszerűsítésekre és általánosításokra, problémafelvetésekre és azok megválaszolására van szükség. Ki kell alakítani a tanulókban a modellekben való gondolkodás képességét, amelyre a földrajz egyes ismeretkörei különösen alkalmasak.
A képességfejlesztés hangsúlya
A Nemzeti alaptantervben már kiemelt hangsúlyt kapott a fejlesztés-központúság, és a tanulói tevékenységek sokoldalú fejlesztése a kerettantervekben is megőrizte fontosságát. Ezt bizonyítja az egyes évfolyamok tartalmához kapcsolódó tevékenységformák megjelölése is. Ezekben olyan tevékenységek jelennek meg, amelyek segítik az új ismeretek megértését, elsajátítását, és hozzájárulnak az önálló ismeretszerzési és feldolgozási képességek kialakulásához.
A kerettanterv abban a tekintetben is a Nemzeti alaptanterv szerves folytatásának tekinthető, hogy a korábbiaknál sokkal nagyobb hangsúlyt helyez a képességfejlesztésre, illetve az egyes képességekkialakításához kacsolódó tevékenységekre. Fontos változás, hogy felértékelődik az alapfokú földrajzoktatásban az irányított, a magasabb évfolyamokon pedig az önálló információszerzés jelentősége.
A földrajztanár feladata lesz, hogy segítsen a tanulóknak eligazodni a különböző földrajzi tartalmú információhordozókban, az ismeretszerzési módok, kompetenciák kialakításában, illetve a fölrajzi tartalmú információk értelmezésében.
Fejlesztések és innovációk a földrajzoktatásban
A kerettanterv bevezetése szükségessé tette, hogy a földrajzoktatás számos területén különböző tantárgyi, pedagógiai fejlesztések induljanak meg. Ezek között külön csoportot képeznek a tanártovábbképzések, amelyek a tantárgy tartalmi átalakulásának hatására, a különféle új témakörökhöz kapcsolódóan szerveződnek. Sajnos alig van módszertani jellegű tanártovábbképzés, és ezekre is kevesen jelentkeznek.
Több iskola önálló tantárgyi programot dolgozott ki. Ezek olyan helyi tantervek, amelyek a kerettantervben megfogalmazottak mellett a sajátos képzési formát, a helyi adottságokat és lehetőségeket is figyelembe veszik. Ezekben a programokban a kerettantervhez képest is hangsúlyosabban jelennek meg a gazdasági, közgazdasági ismeretek.
Ha kisebb mértékben is, de megindultak bizonyos taneszköz-fejlesztések is. Ezek közül a falitérképek és a tanulói földrajzi atlaszok megújítása volt a legfontosabb, és ez valósult meg legjobban a tantervi tartalmak és a képességfejlesztés igényeinek megfelelően. Az új, a tanulók életkori sajátosságait is figyelembe vevő atlaszok röviddel a Nemzeti alaptanterv bevezetése után elkészültek, és korszerű szemléletüknek köszönhetően a kerettantervekhez is alkalmazhatók.
A természetföldrajz és társadalomföldrajz megújulása
A természetföldrajzban az új tartalmi elemek elsősorban a környezetünket, illetve a különböző geoszférákat ért szennyezések, ártalmak és ezek hatásainak bemutatásához kapcsolódnak. Az utóbbi tíz évben megjelent tankönyvek egyre nagyobb terjedelemben foglalkoznak az ember környezetátalakító tevékenységével és ennek következményeivel. Ugyancsak új elem a földrajzoktatásban, hogy egyre nagyobb teret kapnak azok a témák, amelyek a természetföldrajzi, illetve a társadalmi-gazdasági földrajzi folyamatok összetett kapcsolatrendszerének bemutatására, megismertetésére vállalkoznak.
A természetföldrajz ismeretrendszerére a tudományos kutatások eredményei iránti nyitottság jellemző. Ilyenek például a légköri jelenségek vizsgálatának eredményei, az ózonréteg változásainak megfigyelése és leírása, a Föld történetének pontosabb megismerését segítő felfedezések, de ilyen volt az 1970-es, 1980-as évek során a kőzetburokban lejátszódó folyamatok korszerű magyarázatát lehetővé tevő lemeztektonika beépítése is. Ugyancsak gyorsan megjelennek a csillagászati földrajz tananyagában az űrkutatás legújabb eredményei.
Szintén jelentős tartalmi átalakulás jellemezte a társadalmi-gazdasági földrajzot. A modern tankönyvek már nem is gazdasági, hanem egyre inkább társadalmi-gazdasági vagy még inkább társadalomföldrajzról beszélnek. A hagyományos földrajzoktatásban a gazdaságföldrajzi ismeretek alapvetően az egyes országok, esetleg országcsoportok gazdaságának sémákon alapuló bemutatását tartalmazták. Változást hozott ebből a szempontból a Nemzeti alaptanterv, amelyben a korábbi tantervekhez képest nagymértékben megnőtt az általános társadalmi-gazdasági földrajz súlya.
Olyan tartalmak kerültek előtérbe, amelyek nagymértékben hozzájárulnak napjaink társadalmi-gazdasági folyamatainak megértéséhez, és segítik a tanulókat a mindennapi életben való eligazodásban. Ilyenek például a globalizáció, a piacgazdaság, a multinacionális vállalatok működésének fő vonásai, a működőtőke áramlásának jellemzői, a világ meghatározó pénzügyi folyamatai.
A regionális földrajz szerepe és a módszertani kihívások
A kerettantervek lecsökkentett időkerete kikényszeríti a szemléletváltást a földrajz oktatásában. Arra ugyanis semmiképpen nem lesz lehetőség, hogy a hagyományos részletességgel és tematikával az egyes kontinensek szinte valamennyi jelentősebb országát megismerjék a diákok. Csupán arra van mód, hogy a szaktanárok a kontinensekre jellemző tipikus természeti és társadalmi-gazdasági jelenségekkel és folyamatokkal ismertessék meg a tanulókat. Egyszerűsítésekre és általánosításokra van szükség. Ki kell alakítani a tanulókban a modellekben való gondolkodás képességét.
Ugyanakkor nem szabad teljes mértékben idejétmúltnak és feleslegesnek tekintenünk a regionális földrajzi ismereteket, hiszen csak a részletek alapos ismeretének birtokában tudunk általánosítani. A regionális földrajzi témák feldolgozása során sokkal nagyobb hangsúlyt kell helyezni az adatok alapján megfigyelhető folyamatok és összefüggések feltárására, egy ország abszolút (tényleges) jellemzőin kívül a földrajzi térben elfoglalt relatív (viszonylagos) helyzetére, kapcsolatrendszerére, a világpiac folyamataiban elfoglalt helyére.
A földrajz presztízse és a jövőbeli kihívások
A szaktanárok és szaktanácsadók körében 2001-ben végzett felmérés egyértelműen azt mutatta, hogy a megkérdezettek szinte kivétel nélkül alacsonynak találják a tantárgy presztízsét. A tantervreformok során jelentősen csökkent a földrajzoktatásra fordítható időkeret, a kerettantervek bevezetésével sem sikerült megállítani az óraszám csökkenését. Egybehangzó vélemény, hogy nagyon kevés a földrajz óraszáma.
Csökkenti a tantárgy presztízsét, hogy a középiskolában a 10. A tantárgy iránt érdeklődők számára kevés a továbbtanulási lehetőség. A földrajz szinte kizárólag a tanári és a geográfus szakokra felvételi tantárgy. Fontosnak tartják, hogy a megfelelő tartalmi és szemléletmódbeli átalakulás után a földrajzoktatás visszakapja rangját a hazai alap- és középfokú oktatási rendszerben. Bár a tankönyvek választéka bőséges, a szaktanácsadók szerint a többségük módszertani szempontból nem korszerű, és nem alkalmazkodik eléggé a mai oktatási igényekhez.