A korai vetélés okai, tünetei és a megelőzés lehetőségei

A vetélés a terhesség elvesztése a 20. vagy 24. hét előtt, illetve akkor, ha a magzat súlya nem éri el az 500 grammot. A legtöbb vetélés a terhesség első trimeszterében történik, és az összes terhesség közel 50%-a vetéléssel végződhet.

Az esetek döntő többségében nem derül ki, mi is volt egy vetélés pontos oka. Különösen igaz ez a korai terhességben bekövetkező első vetélés esetén. Ilyenkor kivizsgálás nem szükséges a korai vetélések gyakorisága miatt. Amikor semmilyen eltérés nem látható a terhesség során, és esetleg a terhesség kis mérete miatt egyéb vizsgálatokat nem is tudunk végezni, nem kell görcsösen keresni a kiváltó okot egy vetélés esetén. Ilyenkor az is bőven elég, ha ismerjük a rizikófaktorokat, amikre könnyedén odafigyelhetünk, és az ismétlődés kockázatát csökkentjük.

A vetélés orvosi kifejezése spontán abortusz. Az összes terhesség közel 50%-a vetéléssel végződhet. A nők gyakran nem tudják, hogy terhesek, vagy ez a menstruáció kihagyása előtt következik be. Azonban az ismert terhességek közel 15-25%-a vetéléshez vezethet, és a terhességek több mint 80%-a az első három hónapos terhesség alatt véget ér.

Becslések szerint a kezdődő terhességek egytizede-egynegyede végződik vetéléssel, és jelenleg nincs olyan módszer, amellyel az embrió elvesztése elkerülhető lenne. A spontán vetélések többnyire a várandósság első 12 hetében fordulnak elő; ritkábban a 12. és a 24. terhességi hét között. A 24. hetet követően már nem vetélésről, hanem halvaszületésről van szó.

A vetélés szempontjából vízválasztónak tekinthető a betöltött 24. hét. Vannak fel nem ismert vetélések is, amelyek nem sokkal a megtermékenyülést követően, még a terhesség megállapítása előtt történnek. Klinikailag felismert terhességeknél a 20. hét előtt 8-20 százalékos eséllyel fordul elő vetélés. A korábban már szült nőknél a vetélés kockázata alacsonyabb: nagyjából 5 százalékos. A spontán vetélés kockázata a 15. terhességi hét után 0,6 százalékra csökken. A gyakoriság több tényezőtől, egyebek mellett az anya korától függ: minél idősebb valaki, annál gyakoribb a vetélés.

A korai vetélés típusai

A vetélési típusokat tekintve létezik:

• Fenyegető vetélés (abortus imminens): Vérzés és görcsök figyelhetők meg, de a méhnyak zárt marad. Az esetek 85 százalékában a terhesség nem szakad meg.
• Kezdődő vetélés (abortus incipiens): A tünetek az előbbihez hasonlóak, de a méhnyak már nyitott.
• Komplett, azaz teljes vetélés (abortus completus): A méh teljesen kiürül, a magzat bő menstruációs jellegű vérzéssel távozik. Nincs szükség külön kezelésre.
• Inkomplett, azaz tökéletlen vetélés (abortus incompletus): A folyamat beindul, méghozzá bő, darabos vérzés és görcsök kíséretében, de nem fejeződik be. A méh nem ürül ki teljesen.
• Nem lezajlott vetélés (missed abortion): A magzat elhal, de kilökődése nem indul meg spontán. A kismamák akár teljesen tünetmentesek is lehetnek.
• Ismétlődő vetélés (habituális vetélés, RM): Ha egy nő az első trimeszterben három vagy több terhesség egymást követő elvesztését tapasztalja.

A korai vetélés tünetei

A spontán vetélés tünetei nem mindig szembetűnőek: néha a jelenséget nem is jelzi más, mint egy, a szokottnál is erősebb menstruáció. Máskor egy-, vagy éppen két szakaszban zajlik le.

Ha a 16. hét előtt következik be, akkor egyszerre távozik a magzattal a méhlepény és a magzatburok is. Ha azonban a 16. héttől bekövetkező vetélésről van szó, a magzat távozása után csak később ürül ki a méhlepény.

Vetélés esetén az alábbi tünetek jelenhetnek meg:

• Hátfájdalom.
• Súlycsökkenés.
• Fehéres-rózsaszínes, nyálkás folyás.
• 5-20 percenként ismétlődő méhösszehúzódások okozta erős fájdalom.
• Barnás vagy élénkvörös hüvelyi vérzés, görcsökkel vagy anélkül.
• Vérrögökkel kísért szövetdarabok távozása a hüvelyből.
• A terhesség ismert jeleinek hirtelen megszűnése.

Előfordulhat az is, hogy a magzat elhal, de kilökődése nem indul meg spontán: ez az ún. missed abortion, amikor a kismamák akár teljesen tünetmentesek is lehetnek.

Mikor forduljon orvoshoz?

Ha a várandóssága alatt rendellenes hüvelyi váladékképződést vagy vetélésre utaló jeleket tapasztal, mielőbb keressen fel nőgyógyász szakorvost! Amennyiben nincs saját kezelőorvosa, a területileg illetékes nőgyógyászati rendelés beutaló nélkül felkereshető.

Bő vérzés esetén, vagy ha ismert várandósság esetén a magzat mozgásának hiányát észleli, akkor sürgős orvosi vizsgálatra van szükség: hívja a 112-t, és kérjen mentőt, vagy menjen be a területileg illetékes sürgősségi ügyeletre!

A korai vetélés kiváltó okai

A spontán vetélés oka gyakran ismeretlen marad, de hátterében számos tényező állhat. A legtöbb vetélés a terhességgel kapcsolatos probléma miatt következik be. Nem lehet megakadályozni őket. Ha valakinek betegsége van, annak kezelése javíthatja a sikeres terhesség esélyeit.

A vetélés leggyakoribb okai:

• Genetikai rendellenesség: A terhesség első trimeszterében az összes vetélés közel 50%-a kromoszóma-rendellenességek miatt következik be. A megtermékenyítés alatt, amikor a petesejt és a spermium összeér, két kromoszómakészlet is egyesül. Ha azonban egy petesejtnek vagy spermiumnak több vagy kevesebb kromoszómája van a normálisnál, a magzatnak páratlan számú kromoszómája lehet. A legtöbb kromoszómaprobléma véletlenül alakul ki.
• A méhlepény rendellenes fejlődése.
• A méh fejlődési vagy egyéb rendellenességei: Sövény a méhüregben, méhnyálkahártya-polip, a méh üregét bedomborító miómák, méhfalak összenövése (Asherman-szindróma), méhizom-daganat (leiomyoma uteri), a méhszövetek burjánzása (hypertrophia uteri), méhizomba terjedő endometriosis (adenomyosis).
• Méhnyak-elégtelenség: Ismeretlen okú, vagy előzetes méhszájon végzett műtétet követően is kialakulhat. Elsődleges a méhnyak elégtelenség, ha a méhszáj a 20. hét körül megnyílik. Ezt általában valamilyen méhfejlődési rendellenesség okozza.
• Hormonális rendellenességek: Policisztás petefészek szindróma (PCOS), pajzsmirigybetegségek, cukorbetegség, progeszteronhiány (sárgatest-elégtelenség).
• Fertőzések: Szexuális úton átvihető betegségek, vírusos, bakteriális fertőzések, állati eredetű fertőzések, hüvelyi fertőzés, fertőzött ondó.
• Anyai életkor: Túl fiatal vagy túl idős (40 év feletti) anyai életkor.
• Anyai testsúly: Túl alacsony vagy extrém túlsúly.
• Belgyógyászati betegségek: Magas vérnyomás, autoimmun betegségek (pl. szisztémás lupus), gyulladásos bélbetegségek, vesebetegségek, felszívódási zavarok, lisztérzékenység.
• Véralvadási zavar: Trombofília, antifoszfolipid szindróma.
• Az embriók lassú növekedése: Kutatások szerint mind lombikeljárással, mind természetes úton fogant babák esetében növeli a vetélés kockázatát.
• Immunológiai összeférhetetlenség: Ha a pár antigénjei nagyon hasonlítanak egymáshoz, akkor késhet a magzatot védő ellenanyagok termelése, ezáltal a magzat az idegen szövetekkel szemben agresszív nyiroksejtek (ún. killer sejtek) áldozatává válhat.

A fenti okok többsége a terhességre vágyó nőknél már ismert megbetegedést jelent. Ilyenkor különösen fontos, hogy a kezelhető betegségeket még a teherbeesés előtt gyógyítsuk meg, hiszen egy fertőző betegség megfelelő kezelésével, vagy védőoltások alkalmazásával máris elkerültünk egy kiváltó okot. A hormonális betegségeket és egyéb belgyógyászati betegségeket szükség esetén gyógyszeresen állítsuk be. Ha megoldható, olyan gyógyszereket érdemes alkalmazni, amelyeket terhesség esetén is nyugodtan folytatni lehet. Így igen fontos, hogy a nők jelezzék a kezelőorvosuknak, amikor kisbabát terveznek, így bárhol ennek megfelelően fogják őket kezelni, és állítanak be náluk hosszú távra gyógyszereket.

Hajlamosító tényezők

Vannak olyan vetélésre hajlamosító tényezők, melyek mindenki számára ismertek, a köztudatban élnek, ennél fogva sokszor nem jelent problémát sem az elkerülésük, sem a felfüggesztésük. Ilyenek pl. a drogfogyasztások, az alkoholfogyasztás, a dohányzás és a sugárzás.

• Dohányzás, drog- és alkoholfogyasztás: Jelentősen megnövelheti a vetélés kockázatát.
• Bizonyos gyógyszerek szedése: Minden kismama jelezze az összes orvosnak, aki gyógyszert szeretne javasolni neki, hogy babát vár, és ennek megfelelően fog kezelést kapni. A nem szteroid gyulladásgátlók alkalmazása a fogantatáskor szintén emeli a rizikót.
• Gyógynövények: Kevésbé ismert, hogy a gyógynövények között több is hajlamosíthat vetélésre. Mindig konzultáljanak a patikussal vagy a kezelőorvossal, hogy terhesség alatt melyik készítmények alkalmazhatóak biztonsággal.
• Koffeinfogyasztás: Az átlagos koffeinfogyasztás, a napi 1-2 kávé általában nem okoz gondot. Nem javasolt azonban magas pulzusszám mellett. A legújabb, általános ajánlások szerint nem javasolt naponta több mint 200 mg koffein fogyasztása. Ebbe mind a kávé, mind a teák, mind az üdítők és energiaitalok fogyasztása beleszámít.
• Stressz: A stressz csökkentése is sokat segíthet.

Mi az, ami nem káros a terhesség során, pedig sokan úgy gondolják?

• Szexuális együttlét: Fontos tudni, hogy egészséges pároknál semmilyen káros hatása nincs az együttléteknek a terhességre, a terhesség fejlődésére vagy a magzatra. Fenyegető vetélés esetén természetesen lehet tiltott az együttlét is.
• Sport: Azok a kismamák, akik terhesség előtt is rendszeresen sportoltak, mindenképpen folytassák azt terhesség alatt is, akik pedig eddig nem tették, ők is fokozatosan bevezethetik a sportot a mindennapjaikba. Arra kell mindössze figyelni, hogy nem terhesen kell megváltani a világot. A biztonságos, kellemes sport egészséges a kismamáknak és a magzatuknak is.

A vetélés diagnosztizálása

A spontán vetélést rutin ultrahangvizsgálattal, nőgyógyászati vizsgálattal, Doppler-vizsgálattal, illetve hormonszint-vizsgálattal lehet kimutatni.

Az ultrahang tesztek ellenőrzik a magzat szívverését vagy a sárgájazsák jelenlétét. Vérvizsgálat javasolt a vetélés ellenőrzésére, mivel a teszt a humán chorion gonadotropint (hCG), a placenta által termelt hormont méri. Az alacsony hormonszint vetélést jelez.

Ha az ultrahangvizsgálat során még látszik a szívműködés, akkor nem lehet vetélésről beszélni. Ha a kismama minimális pecsételéssel és enyhe görcsökkel érkezik, de az ultrahangvizsgálat szerint nincs szívműködés, akkor elmaradt vetélés állapítható meg.

Két egymást követő spontán vetélés esetén szükség lehet a méh anatómiájának vizsgálatára, illetve hormonális és immunológiai kivizsgálásra is.

A korai vetélés kezelése

Amikor egy nő vetélést tapasztal, a magzat teljes szövetét el kell távolítani a méhből. Általában azonban nincs szükség további kezelésre, ha a szervezet az összes magzati szövetet kiürítette a szervezetből.

Az egészségügyi szolgáltató javasolhatja, hogy várja meg, hogy az egyén önállóan átvészelje-e a terhességet. Előfordulhat, hogy elmulasztott vetélésük van. Előfordulhat, hogy egy nő meg akar várni egy vetélést, ami több napig is eltarthat. Előfordulhat azonban, hogy nem biztonságos.

Ha egy személy a terhességet legkorábban meg akarja szakítani, az orvosok olyan gyógyszereket írhatnak fel, amelyek segítik a méhet a terhesség átadásában. Ezek a lehetőségek jellemzően csak akkor állnak rendelkezésre, ha az ember a terhesség előtt tíz héttel elvetélt. Egy éjszakára bevihetik őket a kórházba megfigyelésre. Amikor a vérzés eláll, folytathatja mindennapi tevékenységét.

Azokban az esetekben azonban, amikor a terhesség meghaladja a tíz hetet, a műtét lehet az egyetlen lehetőség. Az orvos által végzett bármely beavatkozás során a méhnyakot kitágítják, és a megmaradt szöveteket óvatosan leszívják vagy kikaparják a méhből.

A korán észlelt, fenyegető vetélés gyakran visszafordítható ágynyugalommal, enyhe nyugtatókkal, méhellazítókkal, progeszteronkészítményekkel.

Teljes vetélés esetén, amikor a méh teljesen kiürül, nincs szükség külön kezelésre. Tökéletlen vetélés esetén a terhesség korától és a vérzés intenzitásától függően műtétre, esetenként ún. méhűri revízióra (nőgyógyászati küret) van szükség, hogy a méh üregében ne maradjon magzati rész vagy vérömleny; ezt általában műtéti körülmények között, altatásban végzik.

Ha elmaradt vetélésről beszélünk, akkor kis várakozási idő után - akár a spontán vetélés lehetőségét megtartva - történik a műszeres befejezés. Ha az elmaradt vetélést követően sem történik vetélés, vagy inkomplett vetélésről van szó, akkor műszeres befejezésre van szükség.

A vetélést tünetileg progeszteronpótlással lehet kezelni, de a hüvelyi vérzés csillapításához szükség lehet vérzéscsillapítókra is.

A korai vetélés megelőzése

Minden terhes és terhességre vágyó nőt vagy azokat, akiknek vetélésük volt, foglalkoztatja a gondolat, hogyan előzzék meg ezt a kimenetelt. Sajnos az átlagos, fejlett országokban élő nők igen keveset tehetnek ezért.

A megelőzés leghatékonyabb módja a fogamzás körüli (perikoncepcionális) gondozás. Erre családtervezési központok, járóbeteg szakrendelések szakosodtak. A perikoncepcionális gondozás lényege a fogamzást és a terhesség kiviselését megzavarni képes betegségek, állapotok kiszűrése és célzott gyógyítása.

Az egészséges várandósság érdekében a továbbiak betartása is ajánlott:

• Egészséges életmód és táplálkozás: A modern táplálkozás kevéssé elégíti ki még egy átlagos ember tápanyagszükségletét is - hát még kettőét. Emiatt rendkívül fontos, hogy ne bízzuk a vitaminok és ásványi anyagok bevitelét a véletlenre: szedjünk várandósvitaminokat, a különböző trimeszterek igényeinek megfelelően.
• Fertőzések megelőzése és megfelelő kezelése.
• Rendszeres testmozgás.
• Stressz kerülése.
• Alkoholfogyasztás, dohányzás mellőzése.
• A BMI-szerinti, normál testsúly fenntartása.
• A koffeinbevitel és a gyógyszerszedés minimalizálása.

A vetélésre hajlamosító alapbetegségek jelentős része kezelhető. Jól gyógyítható a sárgatest-elégtelenség, az ivarcsatorna-gyulladások, a nyakcsatorna-elégtelenség. Előzetes műtétre lehet szükség méhnyak-elégtelenség, egyes daganatok (pl. mióma), súlyosabb méhfejlődési rendellenességek, illetve Asherman-szindróma esetén.

tags: #korai #veteles #levalo