A korai bölcsődei elhelyezés hatásai: előnyök és hátrányok

A kisgyermek bölcsődei elhelyezésének kérdése sok szülőt foglalkoztat. Néha anyagi okokból válik szükségessé, máskor azonban enélkül is felmerül a gondolat, hogy hasznos lenne-e a másfél-két éves, vagy két-három év közötti kisgyermek bölcsődébe adása, mondván, hogy társaságra van szüksége, sok mindent megtanul, és önállóbbá válik. De vajon tényleg hasznos a kicsinek a bölcsőde?

A kisgyermek számára az elsődleges és legjobb hely a család. Mindent, amire szüksége van az egészséges fejlődéshez, megkaphat otthon is. Amennyiben anyagi okokból szükséges visszamennünk a munkába, akkor is ajánlott, hogy lányoknál legalább másfél éves korig, fiúknál pedig kétéves korig családi környezetben maradjanak, például nagymama felügyeletében, felváltva a két szülő vagy bébiszitter. Ha ez nem megoldható, akkor a családiasabb felügyeleti formák a legjobbak.

A korai kötődés fontossága

Az anya és a gyermek közötti korai kötődés nemcsak az első néhány hónapban határozza meg a kicsi lelkiállapotát és fejlődési ütemét, hanem később is. A biztonságosan kötődő gyerekek kiegyensúlyozottabbak, míg a nem megfelelően kötődő babák lassabban fejlődnek. Az első három év során a kicsi akkor érzi magát teljes biztonságban, ha olyasvalaki vigyáz rá, akihez kötődik. Ha számára nehezen megoldható helyzetbe kerül, anyára néz, kíváncsi rá, ő mit szól. Magabiztosan indul neki a játszótéren a játéknak, és bár úgy tűnhet, nem is törődik velünk, hátra se néz, valójában azért ilyen bátor, mert tudja, hogy ott vagyunk a közelben és számíthat ránk.

A bölcsődei elhelyezés lehetséges hatásai

Amikor bölcsődébe kerül a gyermek, a beszoktatásának kulcsa, hogy sikerül-e kötődést kialakítania a gondozóhoz. Nagy csoportban, intézményesített környezetben ez nehezebben valósul meg, mint egy kisebb, családiasabb csoportban. Fontos, hogy állandó gondozók legyenek a csoportban, ne legyen nagy a fluktuáció. Hazatérve minél többet babusgassuk, öleljük a kicsit, az első hetekben az együtt töltött időben több figyelmet kapjon, mint a megszokott, ezáltal nyugodtabbá válik majd.

Több kutatás is kimutatta, hogy a lányoknál 1 éves, a fiúknál másfél éves az a kor, amikor szükség esetén már lehet bölcsődei csoportba járni, de három-négy éves korig jobb a kis csoport, a családias környezet.

A bölcsődében számtalan új történés és helyzet van, ami túlterheli a kicsit. Felnőttként úgy látjuk, „csak játszik”, nincs semmi gond. Valójában a gyerekek egész napos nyüzsgése fárasztó a számára, a többiek viselkedése agressziót vagy félelmet válthat ki belőle. A másik gond, hogy az ilyen korú gyerekek még nem kommunikálnak ügyesen, nincsenek társasághoz szokva, ezért sok közöttük a konfliktus. A kicsik azonban nem képesek jól kezelni és nehezen dolgozzák fel a konfliktusokat (magukban még nem képesek erre, segítségre van szükségük a számukra nehézséget okozó szituációk feldolgozásához). Családi környezetben ilyenkor anyához szalad a kicsi, nála sírja ki magát, tőle kér segítséget. A bölcsődében viszont nincs kihez futni, és a vigasztalás sem érkezik azonnal.

A túl korai beszoktatás növeli a viselkedészavarok előfordulását is (esti hisztik, alvászavarok, szorongásos tünetek, például ujjszopás, cumizás, hiszti, agresszió, körömrágás, parancsolgatás, túlzott ragaszkodás dolgokhoz, sztrájkok, például nem eszik vagy nem iszik a bölcsiben). Ez természetesen nem azt jelenti, hogy ha anyagi okokból bölcsibe adod a gyermeked, akkor rosszat teszel, azonban fontold meg, nem éri-e meg valamilyen családiasabb vagy rövidebb ideig tartó gyermekfelügyeleti módot keresni a számára.

A társas igények kielégítése

Mi a helyzet azzal, amikor valaki nincs rászorulva, mégis bölcsibe adná a gyermekét? Érdemes? Valóban vannak olyan gyerekek, akik nagyon szociálisak, egész nap ellennének a játszótéren vagy a játszóházban, ám otthon, kettesben nem lehet lekötni őket, unatkoznak. Jó lehet nekik a bölcsőde? Kielégíti a társas igényeiket? Korántsem biztos! Az ilyen korú gyerekek még nem játszanak egymással, csak egymás mellett. Az átlagnál szociálisabb kisgyerekek valójában legszívesebben felnőttekkel és náluk idősebb gyerekekkel játszanak, és tőlük tanulnak a legtöbbet, ez azonban a bölcsiben, velük egykorú gyermekekkel pont nem valósul meg.

Ha társaságot szeretnél a gyerekednek, menjetek naponta játszótérre, játszóházba, foglalkozásokra, hívjatok vendégeket, látogassátok meg a nagymamát, barátkozzatok a szomszédokkal, vagy hívjatok át más kisgyerekes családokat!

Az 1-3 éves gyerekek kis örökmozgók, és vannak köztük olyanok, akik bizony képesek egész nap rohangálni, de még a nyugodtabbak sem feltétlenül foglalják el magukat huzamosabb ideig semmivel. A folyton rohangáló, nyüzsgő, állandóan új ötletekkel előálló totyogó valójában nem unatkozik, hanem felfedez. Élvezi a mozgást, a környezete felfedezését, a világ sokszínűségét. Nem kell mindenáron szórakoztatnod vagy lekötnöd a figyelmét. Elég, ha biztonságos környezetet teremtesz neki, ahol szabadon közlekedhet, minden nap sokat mozoghat a szabad levegőn, és bevonod őt a saját tevékenységeidbe. Persze lesznek „anyás” napjai, de ilyenkor nem unatkozik, csak átmenetileg van nagyobb szüksége az anyai közelségre. Az unatkozás oka gyakran az, hogy túl sok játék van elől, túl sok az inger (mesenézés, számítógép, tablet stb.). A kevesebb játék, a kevesebb inger és a kicsivel töltött változatos és minőségi játék, foglalkozás inspirációt ad neki az önálló játékhoz.

A bölcsődei felvétel szempontjai

A bölcsőde olyan intézmény, amely a 20 hetes - legfeljebb 3 éves korú kisgyermekek napközbeni ellátását biztosítja. Magyarországon a gyermek fél éves korától igényelhető bölcsődei férőhely, ám a gyakorlatban a legtöbb intézmény 1 éves kortól fogad gyerekeket. A bölcsődei felvétel egyik fő szempontja, hogy a szülők - elsősorban az édesanya - visszatérjenek a munkaerőpiacra.

A bölcsőde előnyei:

• Fejlődik a gyermek szociális készsége.
• Megtanul közösségben viselkedni.
• Kialakul a rendszeresség, napirend.
• Korán megszokja az új helyzeteket, alkalmazkodik.
• Szakértői felügyelet és fejlesztő foglalkozások: A bölcsődékben szakképzett kisgyermeknevelők dolgoznak, akik játékos módszerekkel támogatják a gyermek fejlődését. Sok helyen rendszeres fejlesztő foglalkozások is vannak (például mozgásfejlesztés, zenei nevelés).
• Tehermentesíti a szülőket: A bölcsőde lehetőséget ad a szülőknek, hogy visszatérjenek dolgozni, tanulni vagy egyszerűen egy kis időt fordítsanak saját regenerálódásukra.

A bölcsőde hátrányai:

• Gyakoribb megbetegedések: Az egyik leggyakoribb érv a bölcsődébe járás ellen, hogy a gyerekek gyakrabban lesznek betegek a közösségbe kerüléskor, különösen az első időszakban.
• Nehéz beszoktatás, szeparációs szorongás: Nem minden kisgyermek éli meg könnyen az elszakadást a szülőktől. A beszoktatás időszaka akár hetekig is eltarthat, és érzelmileg megterhelő lehet mind a gyermek, mind a szülők számára.
• Egyéni figyelem hiánya: Bár a nevelők gondosan foglalkoznak a gyerekekkel, a csoportos nevelés nem tudja mindig pótolni az otthoni, egyénre szabott figyelmet.

Bölcsődefajták és árak Magyarországon

Milyen bölcsődék léteznek Magyarországon?

• Állami bölcsődék: Önkormányzati fenntartásúak, alacsonyabb térítési díjjal, de korlátozott férőhelyszámmal és jellemzően nagyobb létszámú csoportokkal.
• Magánbölcsődék: Magánszemélyek vagy alapítványok által működtetettek, kisebb csoportlétszámmal, személyesebb figyelemmel, magasabb árakkal, de rugalmasabb szolgáltatásokkal (pl. hosszabb nyitvatartás, idegen nyelv).
• Családi bölcsődék: Kis létszámú, családias jellegű ellátás egy vagy két nevelővel, népszerű alternatíva a hagyományos intézmények mellett.

Bölcsődei árak Magyarországon:

A bölcsődei díjak jelentősen eltérhetnek:

• Állami bölcsődék: havi 5 000 - 25 000 Ft között (jövedelemfüggő lehet).
• Magánbölcsődék: havi 80 000 - 250 000 Ft.
• Családi bölcsődék: kb. 40 000 - 100 000 Ft.

Döntési szempontok és a fokozatos beszoktatás

A döntés meghozatalánál érdemes figyelembe venni:

• A gyermek személyiségét és érettségét.
• A család anyagi és élethelyzetét.
• Az elérhető bölcsődék típusát és színvonalát.

Tipp: Ha lehetőség van rá, érdemes fokozatos beszoktatást választani, és a gyermek jelzéseire figyelve dönteni a bölcsőde időzítéséről. A bölcsődei élet megkezdése ritkán zökkenőmentes, hiszen nagy változást jelent nemcsak a gyerek, de a szülő(k) számára is.

A kisgyerekekre, bár rendkívül jól tudnak alkalmazkodni, minden változás hatással van. Mivel ennek a korosztálynak a kiszámíthatóság adja a legnagyobb biztonságot, az új dolgok rövidebb-hosszabb időre elbizonytalanítják őket. Ilyenkor pedig gyakran előfordul, hogy bizonyos fejlődési területeken visszaesést mutatnak. Sokan ilyenkor megijednek, hogy talán túl korán tettük ki ennek, vagy valami trauma történt vele, amíg nem mi voltunk vele. Többnyire ritkán ez a valódi magyarázat. A változás önmagában képes arra ösztönözni a gyereket, hogy lépjen egy picit visszább, és ellenőrizze, ami korábban biztonságot nyújtott neki, az a továbbiakban sem vesztette el. Vagyis a korábbi gondoskodást, védelmet továbbra is megkapja, ha szüksége lenne rá.

A másik ijedtséget és bűntudatot ébresztő jelenet, amikor a bölcsődébe visszaérve, örömteli nyakunkba ugrás helyett, a gyerekünk hangosan elutasít minket, vagy egyszerűen csak ignorál. Érthető, ha fáj a lelkünknek, azonban ez a viselkedés is várható, és alapvetően nem ellenünk szól. Szülőként meg kell tudnunk érteni, hogy a gyerekek a nap nagy részében ki vannak szolgáltatva a felnőtteknek. Mi irányítunk, mi döntünk arról, hogy mit, mikor és hogyan. Habár biztonságot nyújtanak nekik a kiszámítható és következetes iránymutatásunk, a fokozatos függetlenedéshez, önállósodáshoz szükségük van egyfajta egyensúlyra. Amikor megjelenünk délután a csoportszoba ajtajában, ezt a mérleget szeretnék egyensúlyba hozni. Egyrészt, szeretnék, hogy mi csak nézzük őket, ahogy ott játszanak, másrészt, szeretnék egy kicsit ők irányítani, hogy a fél-egész napos távollét után mit mikor. Nem utálnak, és nem csináltunk semmit rosszul, csak kell nekik egy kis újra-egymásrahangolódás. Ezt is, mindenek előtt, úgy segíthetjük, hogy nem vesszük személyes sértésnek, hanem megértjük, hogy ez normális.

Kissé agresszívabbá válhat a gyerekünk mind a bölcsiben, mind otthon, és ez önmagában megintcsak nem jelent nagy bajt. Fel kell rá figyelnünk, élhetünk megoldási/kezelési javaslatokkal, de elsősorban tudjuk, hogy csupán az idegrendszeri- és mozgásfejlődés is okozhatja. A kisgyerekek fokozatosan tanulják meg egyre magabiztosabban szabályozni a testüket. Ehhez pedig nem csak időre, de gyakorlásra is szükségük van. Ha tehát azt tapasztaljuk, hogy a gyerekünk harapni vagy csapkodni kezd, próbáljuk megfigyelni, hogy mikor és miként teszi: Amikor feszült, fáradt, éhes? Amikor ki akarna valamit fejezni, de nincs jobb eszköze? Amikor túl izgatott? Vagy pont, hogy randomnak, váratlannak tűnik?

tags: #korai #bolcsode #kezdes #hatasa