A szelfpszichológia, amelyet Heinz Kohut alapított az USA-ban, a pszichológia azon ága, amely az egyén szelf-érzetére, különösen a nárcizmus fejlődésére és szabályozására helyezi a hangsúlyt. Kohut munkássága forradalmasította a pszichoanalízist, és a modern pszichoanalízis már alig hasonlít a freudi felfogáshoz.
A szelfpszichológia alapjai
Kohut fektette le a szelfpszichológia alapjait, kiváló meglátásokkal főként a nárcizmust illetően. Nagy újítása a klasszikus analízishez képest egyrészt a nárcizmus fogalmának újradefiniálása volt, amely szerint bizonyos típusú és mértékű nárcizmus nem betegség, hanem teljesen normális.
Ha a normális nárcisztikus igények gyerekkorban elhanyagolódnak, akkor az ember azokat felnőttkorban tovább keresi, esetleg kóros mértékben vagy módon, amely már vezethet patológiákhoz.
A tripóláris szelf
Utolsó könyvében Kohut bevezeti a tripóláris szelf fogalmát, amely szerint a szelf (a szelfre sosem találtak megfelelő magyar kifejezést, az Én-ünknek meg önérzékelésnek is szokták fordítani, egyik se túl jó) három pólusú rendszer:
- Grandiózus szelf: Amikor azt akarjuk, hogy klasszak legyünk és imádjanak.
- Ikerkereső szelf: Amikor arra vágyunk, hogy találjunk olyanokat, akik ugyanolyanok, mint mi.
- Ideálkereső szelf: Az az igény, hogy találjunk példaképeket, eszméket, jó ügyeket vagy valamit, amiben lehet hinni, követni, rajongani.
Hogy ezek kinél mennyire dominálnak, az meghatározhatja, hogyan működik a kapcsolataiban.
Az empátia szerepe a terápiában
Kohut szerint a pszichoterápia is kapcsolat, a klasszikus felállást, amiben a terapeuta racionális kívülállással és rezzenéstelen arccal jegyzetel, majd megmondja a tutit, ő elutasítja. Az empátiára és a terápiás kapcsolatra helyezi a hangsúlyt.
Ezt sokan félreértették, és „szeretet-terápiának” csúfolták, pedig Kohut az empátiánál csak arra gondolt, hogy a terapeuta próbálja meg elképzelni, mit gondolhat, mit érezhet most a páciens, tehát beleérzőképességre, nem babusgatásra gondolt.
A szelfpszichológia fejlődése Kohut halála után
Kohut halála után a szelfpszichológia több irányzattá alakult, mindegyikről szól egy-egy fejezet a témában.
A fejlődéslélektan és szelfpszichológia (Stern)
Ez az irányzat Sternről szól, aki magyar származású orvos, pszichiáter, pszichológus és gyermekpszichológus volt. Az USA-ban élt és pszichotikus gyerekekkel foglalkozott. Alapgondolata, hogy a csecsemő világrajövetele nem egyenlő pszichológiai születésével.
Stern szerint a csecsemőt ingerbarrier védi a külvilágtól. Az alvó periódusokat a táplálkozás rövid szünetei szakítják meg. „Kettős egység”, „duál unió” jellemzi az anya-gyerek kapcsolatát. Mindez lehetővé teszi a biológiai szinkronizációt is, melynek fontos szerepe van a gyerek élettani folyamatainak szabályozásában.
Az én és a nem-én nem különül el. Például a saját feszültségcsökkentő viselkedése (tüsszentés) nem különül el az anya tápláló tevékenységétől. A jó és a rossz differenciálódik. Ezen dimenzió mentén szerveződnek az emléknyomok.
A pszichológiai születés szakaszai Stern szerint
- Kikelés: Kikelés az anya-gyerek egységet szimbolizáló tojásból. Élénk, kifelé irányuló figyelem jelenik meg a gyerek viselkedésében. Szétválasztódik az én és a nem-én. Megjelenik a mozgás, kúszás-mászás, illetve később járás formájában, ami lehetővé teszi az anyától való térbeli eltávolodást. A gyermek új képességekre tesz szert, melyektől el van ragadtatva (funkcióöröm), a fájdalmakkal szemben szinte érzéketlen. Ez a pszichológiai születés időszaka, amikor is a gyerek autonómmá válik.
- Konfliktusos időszak: Konfliktusokkal teli időszak, a gyerek szembesül kicsi mivoltával, kiszolgáltatottságával, anyja iránti igényével, ugyanakkor félti újonnan megszerzett függetlenségét. Ezért állandóan elégedetlen, nem lehet kedvére tenni. Az anyát és a világot is hol csak rossznak, hol csak jónak éli meg, hangulatától függően (hasítás).
- Internalizáció és integráció: Az anya képe internalizálódik, belsővé válik, így távollétében is tud funkcionálni a gyerek, kialakul az egyedül levés képessége. Integrálódnak a tárgyról alkotott belső reprezentációk, így lehetővé válik a hármas személyiségstruktúra kialakulása.
Csecsemőfejlődési mérföldkövek Mnemonikus Gyermekápolás NCLEX Áttekintés
A szelfpszichológia és a modern affektuselmélet
Tomkins, Lichtenberg, Basch érzelem- és motivációelméleteivel ismerkedhetünk meg ebben az irányzatban. Lichtenbergről aztán egy külön fejezet is szól.
Az alanyköziség elmélete
Ezt az elméletet a ma is élő Stolorow és Atwood dolgozták ki, és amelyben a szelfpszichológia találkozik a fenomenológiával. A tudat, a szubjektivitás fogalmait emelik be a szelfpszichológiába Husserl, Heidegger, Sartre alapján, és aztán gyakorlati, terápiás szempontokat is levezetnek.
A tudattalan folyamatok teóriája
Ez az analitikus orientáltságú elmélet a külső és belső tárgyakat tanulmányozza és alapvetőnek tételezi fel a kora anya-gyerek kapcsolatot. A patológia, amivel foglalkozik nem konfliktusalapú, hanem deficit eredetű. Használja az ösztön fogalmát, de inkább az ego és a kognitív funkciókat helyezi előtérbe. Struktúrában és nem dinamikában gondolkodik.
Összehasonlítás más pszichoanalitikus irányzatokkal
A szelfpszichológia jelentősége megértéséhez érdemes összevetni más, korábbi és kortárs pszichoanalitikus elméletekkel.
Freud klasszikus pszichoanalízise
Freud rájött, hogy az elme pszichoanalitikus megértése a kultúra és társadalom mélyebb megértését is hozza. Alapvető elméleti feltevései:
- A lelki életet két ősi ösztön energiája hajtja (szexuális és önfenntartó ösztön, vagy élet- és halálösztön/szexualitás és agresszió).
- Az ösztönök képviselik a test szükségleteit az elme felé, és úgy válnak felfedezhetővé, hogy vágyakat és szükségleteket keltenek, amelyek a kielégülés szempontjából jellegzetes tárgyat keresnek.
- Az elme rendszerei a (homeosztatikus) örömelv szerint szabályozzák az ösztönök energiáit.
Freud fogalmai a lelki életről
- A tudattalan: A lelki élet túlterjed azon, aminek tudatában vagyunk, és azon is, ami a tudatelőttesben van.
- Kora gyerekkori élmények: A fantázia és realitás elegyei; szenvedélyes vágyak, megmunkálatlan impulzusok és infantilis szorongások jellemzik.
- Az Ödipusz komplexus: Minden neurózis mag-komplexusa, amely a 4-6 éves gyermekben tudatosuló szexuális természettel és szülői kapcsolatokkal kapcsolatos.
- Álmok: Vágyteljesítőek, leginkább infantilis szexuális vágyak kielégülését fejezik ki.
- Áttétel: Az emberi elme azon tendenciája, hogy az új helyzeteket a korábbi élmények sémái alapján szemlélje és azonosítsa.
- Szabad asszociáció: A gondolatok, érzések és fantáziák felbukkanása félelem, bűntudat vagy szégyen akadályozása nélkül.
Ferenczi Sándor és a budapesti iskola
Ferenczi Sándor és a pszichoanalízis budapesti iskolája hangsúlyozta, hogy fontos figyelembe venni a valós gyermekkori traumatizáció, valamint az ún. „nyelvzavar” hatását, továbbá a korai anya-gyerek kapcsolat jellegzetességeit, mert mindezek meghatározzák a pszichés fejlődést és a későbbi pszichopatológiát.
Ferenczi ráirányította a figyelmet a páciens és az analitikus közti kölcsönös, interszubjektív folyamatokra, és arra, hogy mennyire fontos az analitikus kapcsolatban az analitikus őszintesége és önmagán végzett belső munkája (önanalízis).
Ego-pszichológia
Anna Freud, Heinz Hartmann és mások figyelmüket az én tudatos és tudattalan működése, tudattalan védekezései, elhárításai és a pszichés folyamatokra gyakorolt gátló hatásai felé fordították. Hartmann feltételezése szerint az énnek létezik konfliktusmentes területe, amely olyan főbb, életfontosságú feladatokat lát el, mint a tudatosság, motoros kontroll, logikus gondolkodás, beszéd, észlelés és valóságtesztelés.
Melanie Klein és a tárgykapcsolat-elmélet
Melanie Klein olyan elméletet alkotott, amelyben a korai csecsemőkor a tárgykapcsolatokban átélt primitív impulzusokkal indul. A befelé irányított halálösztön üldöztetéses szorongást és a megsemmisüléstől való félelmet előhívó, támadó erőként jelenik meg.
A kleiniánus iskola bioni ága
Winfried Bion bevezette azt az elképzelést, hogy a csecsemő első élménye a nyers érzékszervi benyomások és érzések, az ún. béta-elemek támadása, melyek nem hordoznak jelentést és meg kell tőlük szabadulni. Alapvető, hogy a gondozó tárgy (a tartalmazó) befogadja ezeket a béta-elemeket (tartalmakat), megeméssze és átalakítsa alfa-elemekké, majd visszatáplálja azokat a csecsemőnek.
A tárgykapcsolat-elmélet winnicotti ága
Donald Winnicott azt fogalmazta meg, hogy hogyan teszi képessé az elég-jó anya által biztosított megtartó (holding) környezet a csecsemő elméjét arra, hogy reprezentációkat hozzon létre önmagáról és a másikról. Az anya és csecsemő közti átmeneti térben a gyermek felfedezi és megalkotja az - ő szóhasználatával - átmeneti tárgyat (megnyugtató takarót), amely egyszerre az anya és nem az anya.
| Iskola | Fókusz | Főbb fogalmak |
|---|---|---|
| Freudi pszichoanalízis | Ösztönök, tudattalan konfliktusok | Ösztönök, tudattalan, Ödipusz komplexus, áttétel, szabad asszociáció |
| Szelfpszichológia (Kohut) | Szelf-érzet, nárcizmus fejlődése | Tripóláris szelf, empátia, szelftárgyak, tükrözés, idealizálás |
| Ferenczi Sándor | Gyermekkori traumatizáció, anya-gyerek kapcsolat | Nyelvzavar, interszubjektív folyamatok, analitikus önanalízis |
| Ego-pszichológia | Az én működése, elhárítások | Én konfliktusmentes területe, énerősítés, impulzuskontroll |
| Melanie Klein | Korai csecsemőkori tárgykapcsolatok | Paranoid-skizoid pozíció, depresszív pozíció, projekció, introjekció |
| Winnicott | Megtartó környezet, átmeneti tárgy | Elég-jó anya, átmeneti tér, valós én, kreativitás |
| Kapcsolati pszichoanalízis (Mitchell) | Kapcsolati konfliktusok, interakciók | Internalizált és képzeletbeli interakciók, kapcsolati minták |
A francia pszichoanalízis
Jacques Lacannal és elgondolásaival (a nyelv jelentősége, a phallos, a vágy és a másik, az imagináriussal kapcsolatos fogalmak, a szimbolikus és az [elérhetetlen] valóságos) folytatott vitában és annak értelmezésével fejlődött. A Freudhoz való visszatérést szorgalmazta, amely komoly vitához és Freud alapfogalmainak további kidolgozásához vezetett, és véglegesen megszilárdította a freudi metapszichológia alapvető szerepét az emberi lélek megértésében.
A kapcsolati pszichoanalízis
Steven Mitchell által az USA-ban alapított kapcsolati pszichoanalízis elutasítja Freud biológiai alapú ösztöntanát, és helyette kapcsolati konfliktus-elméletet fogalmaz meg, amely a jelentős másokkal való valóságos, internalizált és képzeletbeli interakciókat ötvözi. A személyiség alapját és összetevőit olyan struktúrák alkotják, melyek az elsődleges gondozókkal kapcsolatos tanult interakciókat és várakozásokat tükrözik.
Mivel az egyén elsődleges motivációja, hogy kapcsolatban legyen másokkal, hajlamos egész életében ezeket a kapcsolati mintákat újraalkotni és eljátszani (enact).
tags: #kohut #selffejlodes #csecsemokor