A babavárás időszakát sajnos időnként valóban terhessé teszi a fájdalom. Amikor kismamaként erről ismerősökkel vagy akár a nőgyógyászoddal beszélsz, gyakran hallhatod azt a választ, hogy „ja kérem, ez a várandóssággal jár”. Én viszont úgy gondolom, hogy annak ellenére, hogy a fájdalom gyakori jelenség a váradósság alatt, még egyáltalán nem jelenti azt, hogy ez normális lenne!
A fájdalom tulajdonképpen a testünk üzenete, hogy valami nincs rendben. Ha például megégeted a kezed, akkor a fájdalom által üzen az agyunk a kezünknek, hogy sürgősen vigyük el a kezünket, mert nagyon nem jó ötlet megsütni! Ugyanígy a fájdalom a várandósság alatt is a testünk üzen, hogy valami nem okés…
A mozgásszervi fájdalmakra tipikusan jellemző, hogy ott kezeljük őket, ahol a fájdalmat érezzük: borogatást rakunk rá, jegeljük, melegítjük, bekenjük. Ideig-óráig ez valóban segíthet és hozhat enyhülést, de általában nem oldja meg hosszútávon a problémánkat. Tartós megoldást az hozhat, ha a problémát nem elszigetelten, hanem az egész test szempontjából közelítjük meg!
Hiszen lehet, hogy bizonyos izmok túlterheltek, hogy túl feszesek vagy éppen túl lazák, elképzelhető az is, hogy az ízületek nem tökéletesen működnek vagy hogy az izmok koordinációja nem megfelelő - és ilyenkor a testünk kompenzál! Képzeld ezt el egy kicsit úgy, mit valami csapatmunkát! Általában egy csapatban vannak „húzóemberek”, akik éjjel-nappal dolgoznak - meg vannak olyanok is, akik inkább a munka könnyebbik végét fogják meg. De ha a munka nem készülne el határidőre, akkor ugye nagyon igazságtalan lenne, ha a főnök a „húzóembereket” venné elő emiatt? A testünk is hasonlóan - és nagyon okosan - működik. Ha egy izom gyenge és nem képes ellátni a funkcióját, akkor átveszi a feladatot egy másik, esetleg túlhajtja magát és ott jelentkezhet a fájdalom! (Ez természetesen nem mindig van így, de nagyon gyakran.) Na kanyarodjunk még vissza egy pillanatra a csapatmunkára: nem a húzóembereket kell megbüntetni, hanem a lógósokat kell munkára bírni! Nagyon leegyszerűsítve ez az alapja az egyre népszerűbb amerikai Body Ready Method-nak is: megtalálni azokat az izmokat, amik megerősítésre szorulnak, lazítani azokat, amik túl feszesek és javítani a testünk egyensúlyát, hogy a testünk ismét összhangban működjön!
A köldöktáji fájdalom okai a terhesség alatt
A várandósság kilenc hónapja alatt a női test elképesztő átalakuláson megy keresztül, amely során szinte nincs olyan pontja az anatómiai felépítésünknek, amely ne alkalmazkodna az új élet befogadásához. Az egyik leggyakoribb, mégis sokszor aggodalmat keltő jelenség a köldöktáji fájdalom vagy feszülés, amely a második és harmadik trimeszterben szinte minden második kismamánál jelentkezik.
A köldök nem más, mint egy heg, amely azután maradt hátra, hogy megszületésünk után az orvosok elvágták a köldökzsinórt. Ez a terület anatómiai szempontból egy gyenge pont a hasfalon, ahol az izmok és a kötőszövetek természetes módon vékonyabbak. Amikor a várandósság során a méh növekedni kezd, és felfelé tolódik a kismedencéből a hasüreg felé, hatalmas belső nyomást gyakorol erre a területre. A szövetek tágulása mellett a hormonális változások is szerepet játszanak a folyamatban. A szervezetben termelődő relaxin hormon célja, hogy fellazítsa az ízületeket és a szalagokat, felkészítve a testet a szülésre.
Ahogy haladunk előre a terhességben, a méh mérete a sokszorosára nő. A második trimeszter közepétől a méh alapja, az úgynevezett fundus, már a köldök magasságában vagy afölött helyezkedik el. Ekkor a belső szervek - a belek és a gyomor - oldalra és felfelé tolódnak, miközben a méh közvetlenül a hasfalnak feszül.
Gyakori jelenség, hogy a korábban „befelé forduló” köldök a feszülés hatására kisimul, vagy akár „kifordul”. Ez az „outie” köldök állapota, amely bár szokatlan látványt nyújthat, teljesen normális velejárója a várandósságnak. Ilyenkor a köldök szövetei közvetlenül érintkezhetnek a ruházattal, ami irritációt és égő, csípő érzést okozhat.
A várandósság során a hasfal két oldalán futó egyenes hasizmok (musculus rectus abdominis) a növekvő nyomás hatására oldalirányba távolodhatnak egymástól. Ezt a jelenséget diastasis recti-nek nevezzük. Mivel a köldök pont ezen izmok találkozási vonalában, a linea alba nevű kötőszöveti sávon helyezkedik el, az izmok eltávolodása közvetlen feszülést gyakorol a köldöktájékra. Az izmok szétválása nem csupán esztétikai kérdés, hanem statikai probléma is. A gyengébb tartás miatt a gerincet is nagyobb terhelés éri, ami közvetetten befolyásolhatja azt, hogyan tartjuk magunkat, és hogyan oszlik el a belső nyomás a hasüregben.
Az egyik leggyakoribb orvosi ok a várandósság alatti köldökfájdalom mögött a köldöksérv. Mivel a köldök gyűrűje egy természetes nyílás a hasfalon, a megnövekedett belső nyomás hatására előfordulhat, hogy a hashártya vagy egy bélkacs türemkedik ki ezen a résen. A sérv általában egy jól látható és tapintható dudor formájában jelentkezik a köldökben vagy annak közvetlen közelében. Bár a köldöksérv ijesztőnek tűnhet, a legtöbb esetben a várandósság alatt nem igényel műtéti beavatkozást, csupán gondos megfigyelést. A fájdalom ilyenkor általában helyi jellegű, és feszítő érzéssel párosul.
Nem szabad elfeledkeznünk a legkülső rétegről, a bőrről sem. A has növekedésével a bőrnek elképesztő rugalmasságról kell tanúbizonyságot tennie. A köldök környékén a bőr gyakran vékonyabb, így itt jelentkeznek legkorábban a striák (terhességi csíkok), és itt a legintenzívebb a feszülés okozta viszketés. A hidratálás ebben az időszakban elengedhetetlen. A természetes olajok, mint a mandulaolaj vagy a kókuszolaj, segíthetnek megőrizni a bőr rugalmasságát és enyhíteni a feszülő érzést.
A várandósság alatt az emésztőrendszer működése lelassul a progeszteron hormon hatására. Ez gyakran vezet felfúvódáshoz, gázképződéshez és székrekedéshez. A belekben felhalmozódó gázok feszíthetik a hasfalat, és ez a fájdalom sokszor a köldök környékén összpontosul vagy oda sugárzik ki. A bőséges folyadékfogyasztás és a rostban gazdag táplálkozás segíthet mérsékelni ezeket a tüneteket. Érdemes megfigyelni, hogy bizonyos ételek (például hüvelyesek vagy puffasztó zöldségek) elfogyasztása után fokozódik-e a köldöktáji panasz.
Mikor forduljunk orvoshoz?
Bár a köldökfájdalom az esetek nagy részében ártalmatlan, vannak olyan vörös zászlók, amelyeket nem szabad figyelmen kívül hagyni. A fájdalom jellege és a kísérő tünetek segíthetnek meghatározni a probléma súlyosságát. Ezek a tünetek utalhatnak fertőzésre, kizáródott sérvre, vagy akár vakbélgyulladásra is, amely várandósság alatt atipikus tünetekkel is jelentkezhet, mivel a növekvő méh eltolja a vakbelet az eredeti helyéről.
Ha a jellegzetesen a terhesség első harmadában jelentkező émelygés, hányás nem marad el, érdemes komolyan venni a panaszt. A terhességi vészes hányás (hyperemesis gravidarum) ugyanis egy súlyos betegség is lehet, amely ismétlődő hányingert és hányást okoz. Kórházi felvétel és infúziós kezelés csökkenti, legtöbbször megszünteti a panaszt. Már csak azért is érdemes felkeresni az orvost ezzel a tünettel, hogy jó esetben kiderülhessen, milyen ártatlan oka van a fájdalomnak. Gyakran a méhet megtámasztó szalagok elmozdulása okozza az éles, szúró fájdalmat, az is előfordul, hogy a medencefenék izmaiból ered a fájdalom és a táguló méh is okozhat menstruációhoz hasonlatos görcsöket. Anatómiai eltérések (miómák, ciszták) szintén előfordulnak.
Sokan felfázásnak nevezik azt az állapotot, amely égő, csípő vizelettel, esetleg folyamatos vizelési ingerrel, a vizelet elszíneződésével hívja fel magára a figyelmet, holott a húgyúti fertőzés többnyire bakteriális eredetű. Ezt a betegséget nem csak a vele járó fájdalom miatt kell kezelni, de azért is, mert kezeletlenül növeli a koraszülés esélyét. Ugyancsak veszélyt jelentenek a hüvelyi fertőzések, ezért erre utaló jelek esetén (leggyakrabban a kellemetlen hüvelyi folyás ilyen), mindenképpen fontos a szakszerű kúra.
Gesztációs hipertóniáról (terhesség indukálta magas vérnyomásról) beszélünk, ha a 140/90 Hgmm-es vagy afölötti vérnyomás, de a napi vizelet fehérjeürítés 300 mg alatt marad, és a 12. szülés utáni hétig a vérnyomás normalizálódik. A rettegett preeclampsia vagy terhességi toxémia akkor diagnosztizálható, ha a 20. terhességi hét után észlelünk 140/90 Hgmm-es vagy e feletti vérnyomást és a napi 300 mg-ot meghaladja a vizeletben a fehérjeürítés. Emellett más élettani folyamatok is kórossá válhatnak és az életveszélyes HELLP szindróma, amely - az elképzelésekkel szemben - gyakran, de nem minden esetben jár ödémaképződéssel vagy kiugró vérnyomásértekkel. Ezért a kismamáknak otthon is érdemes ellenőrizniük a vérnyomásukat. A homályos látás, látászavar, fejfájás, hányinger, bordaív alatti-, hasi fájdalom esetén haladéktalanul jelentkezni szükséges és meg kell kezdeni a kezelést is.
Kismama derékfájdalom
A terhesség alatti derékfájás, hátfájás az egyik leggyakoribb kismama probléma. Olyannyira gyakori, hogy a kismamák legalább harmada panaszkodik derékfájásra és sajnos a leendő édesanyák 9%-ánál ez olyan erős is lehet, hogy megnehezíti mindennapi életvitelt.
A várandósság alatt a derékfájást okozhatja az, ha például aszimmetrikus a medencénk vagy ha túl gyenge a hasizmunk. A hasizmoknak nagyon fontos szerepe van a törzs stabilitásában, de ha nem elég erősek akkor ezt a tartó funkciót a hátizmok kénytelenek átvenni, ezért túlerőltetik magukat és fájdalommal reagálnak! De derékfájást okozhat az is, ha a popsinkat túlságosan kinyomjuk, mert ilyenkor a medence előrebillen és megrövidülnek a deréktáji izmok.
A derékfájás kapcsán talán a legfőbb ludas a mozgászegény XXI. A tüneteket fokozza, ha a deréktájon túlságosan görbül a gerinc a deréktájon (lordosis) és emiatt - na meg a nagy pocak miatt - túlzottan előrebillentjük a medencénket. Érdekes módon ennek a szöges ellentéte is fokozhatja a fájdalmat: amikor szinte folyamatosan „behúzzuk a farkunkat” - mert mondjuk a keresztcsontunkon ülünk egész nap….
A derékfájáson leginkább a célzott gyógytorna segít és ha figyelsz a lehajlási stratégiádra (csípőből és nem a hátat görbítve!) és arra, hogy semleges legyen a tartásod.
Mit jelent a semleges tartás? A csípőízület legyen a bokacsont felett, a szeméremcsont függőlegesen egy vonalban a csípőcsont elülső részével, a mellkas pedig a medence felett.
Méhszalagszakadás és szeméremcsonti fájdalom
Bár a méhszalagok fájdalma nem tekinthető mozgásszervi fájdalomnak, elég sok kismama napjait megkeseríti. A pocakod két oldalán a méhet tartó szalagok a kisbabád és a méhed növekedés miatt most borzasztóan feszülnek, szinte mint egy kifeszített gitárhúr és emiatt éles, szúró fájdalmat érezhetsz a pocakod egyik vagy mindkét oldalán.
Mikor feszülnek ilyen fájdalmasan a méhszalagok? Akkor, ha méh nincs egyensúlyban, ha kicsit megbillent, esetleg kicsit megcsavarodott és emiatt nem tudnak eléggé nyúlni a szalagok. Ha ilyen típusú fájdalmat érzel, akkor került mindenképpen a hirtelen mozdulatokat és próbáld meg az előrehajló inverziót és a pocak ringatását kendővel.
Az előrehajló inverzió Dr. Carol Philips, a Dynamic Body Balancing alapítójának nevéhez fűződik és az amerikai Spinning Babies tette „világhírűvé”. A kendős ringatás (rebozo manteada) pedig Közép-Amerikából és Mexikóból ered, ahol a hagyományos bábák nagyon sokféle módon használják a rebozo nevű tradicionális pamutkendőt a várandósság és a szülés támogatására.
A szeméremcsonti fájdalom a terhesség alatt nagyon kellemetlen tud lenni és olyannyira fájdalmas lehet, hogy még a mozgást is akadályozza. Édesanyák emiatt borzasztóan aggódhatnak és félve gondolhatnak a szülésre: „Ha már most így fáj, akkor milyen lesz majd a szülés?”
Na de milyen érzés ez a bizonyos szeméremcsonti fájdalom? Általában ez a fájdalom az ágyéki részen jelentkezik, a szeméremcsont környékén, de kisugározhat a combok belső felére, az alhasra és akár a fenekedben is érezhetsz ölelés-szerű, szorító fájdalmat és ami a legkellemetlenebb ebben, hogy sajnos még éjszaka, nyugalmi helyzetben is fájhat.
Ez a fájdalom tipikusan erősödik, ha olyan mozdulatot végzel, ami terpeszszel jár, például kocsiba ki- és beszállás. A terhesség alatti szeméremcsonti fájdalom okai nem teljesen egyértelműek és valószínűleg több tényező is közre játszik a kialakulásában. Fontos tényező lehet a várandósság alatti hormonális változás, ha nincs egyensúlyban a medence vagy ha aszimmetrikus a törzs.
A szeméremcsonti fájdalom enyhítésében elsősegélyként jól jöhet a terhességi öv - de a problémákat nem oldja meg! Segíthet az is, ha alváshoz a lábaid közé egy hosszú párnát teszel és megemeled a felső lábadat, hogy a medencéd ne „csukódjon össze”. Itt is fontos a helyes, semleges testtartás és hogy kerüld a lábak szétnyitásával járó mozdulatokat. Ágyba, autóba például úgy ülj, hogy először a popsidat tedd az ülésre és utána együtt mozgasd a lábaidat! (Jelige: sellő vagyok) és ugyanígy szállj ki is az autóból. Feltétlenül kerüld a hip opener típusú gyakorlatokat, még a kismama torna során is! Enyhítheti - és akár még meg is szüntetheti - a tüneteket a farizmok és a combközelítő izmok erősítése, de fontos, hogy ezekhez olyan gyakorlatokat végezz, amik nem járnak terpeszszel!
Egyéb terhességi tünetek és fájdalmak
A babavárás ideje alatt még elég sokféle, elsősorban mozgásszervi fájdalom jelentkezhet, amikre általában azt mondjuk, hogy azért jelentkeznek, mert megváltozott a test súlypontja. Ebben van némi igazság, de sokkal inkább egyensúlyhiány, rossz tartás, nem megfelelő mozgási szokások, mozgásszegény életmód vagy éppen túlterhelés áll a háttérben - vagyis olyan probléma vagy problémák, amik már korábban is léteztek, csak a testünk eddig észrevétlenül kompenzálta őket és csak most, az áldott állapottal járó terhelés növekedés váltotta ki a tüneteket.
A várandósság kísérő tünetei a várandósság felismerésében segítenek (a korai időszak „gyanújelei”), védik a megfogant babát és az anya másállapotra való odafigyelését segítik. Legtöbbjük teljesen ártalmatlan tünet, vannak, amelyek kellemetlenséget okozhatnak, de lehetnek olyanok is, amelyek megnehezítik a várandós nő napjait. Egy részük átmeneti ideig áll fenn (pl. reggeli émelygés, hányinger) és néhányuk a kialakulás után végigkíséri a várandósságot, esetleg továbbra is fennmaradnak (pl. visszér). Egyszerűbb esetekben bizonyos kísérő jelenségek nem igényelnek kezelést, más esetekben a kellemetlen tüneteket csökkenteni lehet gyógyszermentes módon. Vannak olyanok is azonban, melyek bevezetői vagy figyelemfelkeltői lehetnek komolyabb problémának (pl. fejfájás + fokozott vízvisszatartás).
Klasszikus tünetei a koraterhességnek. A megfogant babák így hívják fel a figyelmet magukra, s ezt a jelet a nők jól értelmezik. A hányinger, hányás a leggyakoribb a reggeli órákban, de a nap folyamán bármikor előfordulhat, sőt egész nap is tarthat. Éjszaka ritka, bár ha a kismama felkel, ekkor is lehet hányingere. A „reggeli rosszullétre” inkább a hányinger, mint a hányás a jellemző, bár ez többnyire öklendezés, mivel a gyomor üres és csak kevés nyákot termel. A hányás mértéke nem csak egyénenként, hanem ugyanazon nő egymást követő terhességei során is változhat. Pontos oka nem ismert, valószínű, hogy több tényező együttes hatására jön létre: hormonális (humán choriális gonadotropin hCG), anyagcsere (szénhidrát), kémiai változások. A vegetatív idegrendszer labilitása (mely az alapvető életfunkciókat szabályozza) is lehet az egyik kiváltó ok. Pszichés tényezők is szerepet játszhatnak megjelenésében: a félelem, aggódás, bizonytalanság, néha a várandósság tudat alatti elutasítása. Többnyire az első három hónapban fordul elő (első trimeszter, 12-14. hét), van akinek félidőig (régi asszonyi bölcsesség: „majd, ha megmozdul a baba elmúlik a hányinger, hányás”), ritka esetekben a várandósság végéig fennáll. Érzetre lehet enyhe fokú, gyomortájon érezhető teltségérzés, de lehet súlyos, hullámokban jelentkező és gyakran hányással végződő is.
Koraterhességben gyakran fokozódik a szagokkal szembeni érzékenység (különösen jellemző a dohányfüst, kávé, alkohol, zsíros ételek illata) és ez is kiválthatja, vagy fokozhatja a hányingert. Ezek miatt sokszor étvágytalanság jellemző a korai várandósra és ezzel összefüggésben a testsúly is csökkenhet. Ez azonban elmúlik az első trimeszter végére és elindul a súlygyarapodás. Azoknál a nőknél, akiknél gyakori az öklendezés és hányás, a hasi izomzat érzékennyé és fájdalmassá válhat. Ez azonban rövid időn belül elmúlik, ártalmatlan, a méhben fejlődő magzatra nincs hatással.
A gyomorégés nem terhes állapotban is előfordulhat (főleg gyomor és nyombélfekély esetén), várandósságban betegségek nélkül is gyakori, a nők kb. 10%-át érinti. Tipikusan első és a harmadik trimeszter tünete lehet. Az első trimeszterben megjelenő tünet oka, hogy a várandósság alatt termelődő sárgatesthormon (progeszteron) a nyelőcső és a gyomor közötti körkörös záróizmot (cardia) ellazítja és ezáltal az amúgy is csökkent motilitású gyomor savas tartalma a nyelőcső alsó részébe bekerül. Az égető érzés a mellkas alsó-középső részén lép fel, közvetlenül a szegycsont alatt és gyakran kevés savanyú folyadék felböfögésével társul. A várandósság utolsó heteiben a megnövekedett méh a gyomrot az eredeti helyéről elmozdítja és ezáltal a visszaáramlást fokozza. Amikor az alsó bordákra kifejezett súly nehezedik, a gyomorégés kifejezetten kellemetlen lehet.
Ritkán a várandósság „bejelentő” tünete. Ilyenkor a szövetek lazábbá válnak, vérbőségük növekszik, a nyálka és más váladékok termelődése is fokozódik. A nyálmirigyek nagy mennyiségű váladékot juttatnak a szájüregbe, melyet a várandós nő képtelen lenyelni. Kellemetlen ízérzéssel is együtt járhat. Egy egészséges ember naponta kb. másfél liter nyálat termel, melyet „gondolkodás nélkül” lenyel.
A várandósság egyik legkorábbi tünete, a középső trimeszterben általában csökken, majd az utolsó harmadban ismét erőteljesebbé válik. Az utolsó hetekben a magzati koponya kezd a medence bemenetére illeszkedni. Ez izgatja a hólyagot, és sűrűbbé teszi a vizeletürítést. Néha vizelettartási képtelenség is felléphet, amikor néhány csepp vizelet akaratlanul távozik a hólyagból. Ez gyakran erőteljes magzatmozgáskor vagy tüsszentéskor, köhögéskor fordulhat elő.
A várandósságra jellemző „ellazulás”, mely a sárgatesthormon hatására jön létre, sajnos nemcsak a méh izomzatát érinti a baba megtartása érdekében, hanem az egész szervezetre jellemző állapotot hoz létre. Ennek hatására a bélrendszer is elernyed és a béltartalom továbbítása lelassul. Ha a széklet hosszabb ideig tartózkodik a bélrendszer aló részében, a vízvisszaszívás következtében keményebbé válhat, kialakul a székrekedés. A helytelen ürítési szokások is szerepet játszhatnak a folyamat rosszabbodásában. A harmadik harmadban az egyre gyorsabban növekvő magzat a beleket eltolja a hasüreg más pontjára, ezzel is nehezítve a normál bélperisztaltikát. Oka lehet még a várandósság alatti vaspótlásra adott készítmények, magnézium hiány (különösen, ha a várandós nő fáradékonyságra és lábikragörcsökre is panaszkodik egyidejűleg), stresszes életmód, szorongás, mely a belek falában lévő simaizmokat összehúzza és ezáltal a továbbítást nehezíti.
Kialakulásában a hormonális hatásokon kívül (sárgatesthormon), családi halmozódás, örökletes tényezők, kötőszöveti gyengeségre való hajlam (fehér bőrű, striákra is hajlamos nők), álló foglalkozás, többedik várandósság és a növekvő magzat is szerepet játszik. A baba a hasüregben az alsó testfélből visszaáramló vénákra gyakorol nyomást. A székrekedés és az ezzel járó erőlködés, a végbél vénáiban való nyomásfokozódás elősegítik az aranyér kialakulását. A korai aranyér tünete a végbél körüli érzékenység, mely a szorulásos széklet ürítésekor kifejezettebbé válik. A folyamat előrehaladtával viszketés, égő érzés, fájdalom, állandó végbéltáji teltségérzet, majd vérzés is megjelenhet különösen székletürítéskor. A kitágult vénák először csak székletürítéskor jelennek meg a végbélnyílásban majd visszahúzódnak, később már véglegesen kitüremkednek. Súlyosabb esetekben kizáródhat, ez erős fájdalommal jár, az aranyér megduzzad, kemény csomó formájában tapintható. Ritkán előfordul, hogy vérrög (trombus) alakul ki az aranyérben. Az aranyeres tünetek kialakulása a medencealap gyengeségére hívja fel a figyelmet.
A vénák feladata, hogy a szívbe visszaszállítsák a vért. Mivel faluk az artériákhoz képest sokkal gyengébb izomzattal rendelkezik, ezért bizonyos szakaszonként páros billentyűk biztosítják a vér visszafolyásának megakadályozását. Ha a vénák kitágulnak, a visszaáramló vér tartós nyomást gyakorol a véna falára, az egy idő után hosszabb, kanyargósabb, vastagabb lesz, a billentyűk működése elégtelenné válik, kialakul a visszeresség. A vastagabb, felülethez közel futó vénák, kacskaringós tágulatai kellemetlen tüneteket okozhatnak: a láb elnehezedése, teltségérzés, fájdalom. A lábszáron megjelenő „seprűvénák”, a bőr alatt lévő kiserek esztétikai problémái, a látványon kívül problémát általában nem okoznak. A szeméremtesten lévő vénák duzzanata égő érzéssel, fájdalommal járhatnak, szülés után többnyire nyomtalanul visszafejlődnek.
A várandósság egész ideje alatt előfordul, ami a hüvely és a méhnyak fokozott vérellátásának a következménye. A hüvelynyálkahártya megvastagszik, a méhnyakban lévő mirigyek is több váladékot termelnek. Nem várandós állapotban normál körülmények között a hüvely savas vegyhatású a Lactobacillusok által termelt tejsav következtében. A várandósság miatti hormonális változás következtében a hüvelyi környezet lúgosabb lesz. Emiatt könnyebben kialakulhat hüvelyi folyás, ami nyákos, színtelen vagy fehéres színű lehet és nem társul hozzá semmiféle érzékenység és fájdalom. A várandósság előrehaladtával egyre több lehet a váladék, de sohasem válik kellemetlen szagúvá és a hüvely nem lesz fájdalmas.
A várandósság bizonyos időszakában előfordulhat, hogy a méhnyak belső felszíne kitüremkedik a külső méhszáj felszínére, ami vöröses folt formájában látható. Ennek oka a terhességi hormonok hirtelen megszaporodnak.
A fáradtság, gyengeség és bágyadtság a korai időszak élettani tünete. Így érzékelik a nők, hogy a szervezetben történő változásokhoz sok energiára van szükségük. A várandósság első három hónapjában ezek a tünetek kifejezettebbek, és az émelygéssel, hányingerrel együtt a várandós nő egyébként energikus személyiségét megváltoztathatják. A középső trimeszterben a fáradtság általában megszűnik, majd a szülés közeledtével ismét visszatérhet.
A várandósság vége felé a megnövekedett méh a hasűri szerveket és a rekeszizmot felfelé - a bordák alá - tolja és a légző-munkában szerepet játszó rekeszt gátolja a mozgásban. Ez nehezített légzéshez és időnként légszomjhoz vezet. A várandós nő mélyebb légzéssel igyekszik növelni a légzéstérfogatát. Az első babájukat várók körülbelül 36. hét után megkönnyebbülést érezhetnek, mivel a magzat feje lejjebb kerül a medencében és ezzel a méh felső része is alább száll. A rekeszre nehezedő nyomás megszűnik, több hely van és ezzel a légzés is javul.
Az alsó testfélből és a hasüregből érkező vénák egy véna cava nevű gyűjtőérbe ömlenek, mely a szívbe vezeti az elhasznált vért. Ez az ér az anya gerincoszlopának jobb oldalán fut felfelé. Mivel a vénák fala kevésbé izmos, mint az artériáké, ezért könnyebben összenyomhatók. Amikor a várandós nő (többnyire a harmadik trimeszterben) a hátán fekszik és a méh súlya ránehezedik a véna cavara, abban a keringés lassul. Az anya először légszomjat, szédülést, rosszullétet érezhet, és amennyiben nem történik testhelyzet változtatás (legjobb ilyenkor az anyának a bal oldalára fordulni, így a megnövekedett méh súlya lekerül a vénáról), akár el is ájulhat.
Koraterhességben elsősorban hormonális hatásra, valamint a vegetatív idegrendszer átállása miatt fordulhat elő. A várandósság későbbi időszakában a növekvő méh több vért igényel. Amikor a vérnyomás csökken és elér egy bizonyos értéket, akkor az agy vérellátása csökken. Ennek következtében gyengeség, ájulásszerű érzés léphet fel, és néhányan valójában el is ájulnak. Ez szerencsére önmagában sem a magzatra, sem az anyára nem káros. Előfordulhat, hogy a nő az ájuláskor leesik a földre, és ez sérülést okozhat. Ezért, ha a várandós azt érzi, hogy el fog ájulni, feküdjön le és lélegezzen mélyen.
A sárgatest hormon a szervezet más részeihez hasonlóan az izületekben, ínakban és szalagokban is fellazulást okoz. Ez a medence-övet összetartó izületekben és a gerincoszlopot összetartó szalagokban is megjelenik. A várandósság alatt kialakuló helytelen testtartás (a lumbosacrális görbület fokozódik), súlynövekedés, erős fizikai igénybevétel, a nem megfelelő lábbeli, komoly megterhelés a gerincoszlop és a gerincoszlop közötti izületi összeköttetésekre. A szalagok fellazulása az izületeket mozgékonyabbá teszik, és a megterhelés kellemetlen fájdalomérzetet okozhat. A valódi klasszikus várandósság alatti derékfájás a csípőcsont és keresztcsont izületi összeköttetésben (sacroiliacalis izület) jön létre. A fájdalom a középvonaltól kb. 3 cm-re jelentkezik, és a farpofába sugárzik ki, forgómozgásra erősödik. Emiatt sokszor az ágyban való megfordulás is nehezére eshet a nőnek. A hasfali izomzat megfeszülése miatt (a magzat „nekifekszik” a hasfalnak a medence előredőlése következtében) a súly a hát izomzatára nehezedik. A várandósság vége felé a szervezetben termelődő relaxin hormon hatására az egyébként szorosan tartó izületek (keresztcsont-csípőcsont közötti izületek, valamint a két szeméremcsont találkozásánál lévő izület) elkezdenek fellazulni. A magzati koponya az utolsó hetekben beilleszkedik a medence bemenetébe, ezáltal idegeket nyomhat. Az ágyékban érezhető fájdalom kisugárzik a comb elülső-belső részébe és kisugározhat egészen a térdig.
A méh növekedésével a hasfal kezd előre domborodni. Ez általában a 16-20. hét körül kezd megjelenni, ilyenkor kezd a hasfali izomzat megnyúlni. A haskörfogat növekszik, és a várandósság végén elérheti a 100 cm-t. Az izomzat feszülése okozta kellemetlen érzés a szeméremcsont felett a 20. hét körül jelentkezhet, és átlagosan 3-4 hétig tarthat. Jellemző az esti órákban, fizikai munkavégzést követően, jelezve azt, hogy több pihenésre van szükség. A helytelen testtartás fokozhatja a túlfeszülését. A hasfal izomzata a szülést követő hetekben-hónapokban képes tökéletesen visszanyerni eredeti tónusát, amennyiben a várandósság alatt nem nyúlt ki túlzott mértékben.
A várandósság előrehaladtával és a hasfal feszülésével együtt előfordul, hogy a köldök kisimul, majd kifelé fordul. Néha ez érzékenységgel, fájdalommal párosul, mivel a ruha folyamatosan dörzsöli, irritálja.
A várandósság alatt - csakúgy, mint anélkül - bármikor előfordulhat. Koraterhességben gyakran társul hányingerhez. Azok a nők, akiknek rendszeresen szokott migrénes fejfájásuk lenni, általában javulásról számolnak be a várandósságuk alatt.
Várandósság alatt a festéklerakódás, pigmentáció fokozódik. Ez a bőrben lévő festékképződésért felelős sejteknek (melanocyták) a fokozott működése miatt történik. Jellemző területek a mellbimbó és bimbóudvar területe, a hasfal középső vonalában megjelenő sötét vonal (linea fusca vagy nigra), a festékes anyajegyek, szeplők megjelenése, és/vagy színük erősödése, az arcon a májfoltok (cloasma gravidarum) és az ajkak körül sötét csík megjelenése, valamint a már meglévő hegek sötétedése. A festékképződés egyénenként változik, bár kifejezettebb a sötét szőrzetű és bőrű nőknél.
A bőr feszülése, a gyors és nagyfokú hízás, az egyénre jellemző kötőszöveti gyengeség esetén a bőr „megrepedezik” és kialakulnak a terhességi csíkok. Típusosan a hasfal két oldalán, a csípőn, a farpofákon, a combokon és a melleken a leggyakoribb a megjelenésük, de előfordulhatnak a karokon is. Megjelenésükkor sötét-lilás csíkok lehetnek, amelyek sokszor viszketnek is a feszülés miatt. Színük az áttűnő hajszálerek miatt ilyen.
A várandósság alatt a legjellemezőbb a lábikragörcs. Főleg a harmadik trimeszterben jelennek meg és sokszor az éjszakai nyugalmában zavarják meg a várandós nőt, aki kemény csomót tapint a görcs helyén, és éles fájdalmat érezhet. Legjellemzőbb a vádliban és a comb hátsó felén. Oka lehet a vér kalcium és/vagy magnézium szintjének csökkenése, az alsó végtag keringésének romlása.
A méhet a medencében szalagok függesztik fel, tartják a megfelelő pozícióban. Az úgynevezett kerek méhszalagok a méh felső-külső részéből indulnak és lefelé haladva kétoldalt az ágyékban végződnek. A várandósság 16-20. hete között szokott jelentkezni a feszüléssel kapcsolatos kellemetlen érzés, előfordulhat azonban, hogy csak a 28. és a 32. hét között, majd spontán megszűnik. Húzó, szúró jellegű fájdalom, amely a méh valamelyik oldalán érezhető. Néha izomlázhoz vagy izomránduláshoz hasonló érzést okoznak.
A szülés utáni időszak
A kismamának saját testi és lelki egészségére, életminőségére is nagyon fontos gondot fordítania a szülés után. Az aranyér kellemetlen tüneteit minden negyedik kismama megtapasztalja. A szülés után az aranyeres panaszok sok esetben néhány hét alatt elmúlnak. Műtéti megoldásra szerencsére ritkán van szükség, kenőccsel, kúppal vagy langyos ülőfürdővel általában jól kezelhető a probléma.
Amikor a kismama a terhesség alatt vagy a baba megszületése után köhögéskor, tüsszentéskor, emeléskor vagy kocogás közben vizeletcsepegést tapasztal, a panaszokat stressz inkontinencia okozza. Kialakulásának oka, hogy a medencefenék izomzata meggyengül, ami kötőszöveti gyengeséggel párosulva megváltozott anatómiai állapotot eredményez. A medencefenéki izmok és szalagok terhelés vagy kötőszöveti gyengeség miatti megnyúlása süllyedéses panaszokat is okozhat. Méhsüllyedésről akkor beszélünk, amikor a méh előre csúszik a hüvelybe, lejjebb kerül, ezáltal idegentest-érzést okoz.
A szülést követő 6 hét a regenerálódás, a gyermekágy időszaka, ezt követően a szülész-nőgyógyász ellenőrzi a gyógyulás menetét és megállapítja, hogy van-e akadálya a szexuális együttlétnek. Változó azonban, hogy a női test mikor áll készen az együttlétre. Az első időszakban az együttlét kellemetlenséget, fájdalmat okozhat, illetve van, akinek hosszabb időbe telik az édesanyai szerepkört összeegyeztetni a szex gondolatával. Amennyiben a szex során a nő a szülést követő 4-6 hónap elteltével is kellemetlenséget, vagy fájdalmat tapasztal, nőgyógyászati kivizsgálás szükséges.
Gyakori szülés utáni probléma a gyermekágyi depresszió, mely a nők 10%-át érinti. A szülés és a baba körüli teendők az első hetekben természetesen kimerítőek. Szerencsére ez manapság már nem számít tabu témának, sok segítő csoport és fórum áll a kismamák rendelkezésére, ahol megoszthatják gondolataikat, nehézségeit más anyukákkal.