Egy évszázaddal ezelőtt a világ először találkozott Kodály Zoltán figyelemre méltó színpadi opuszával, a „Háry János” daljátékkal. Az 1926-ban bemutatott mű hamar a 20. századi zenei újítás egyik megkerülhetetlen darabjává vált, és mérföldkövet jelent a magyar zenetörténetben.
Komponistája, Kodály Zoltán azon törekvését teljesítette be, hogy az ősi időkből származó magyar népdal a klasszikus zenével azonos helyre kerülhessen, ugyancsak ekvivalens értékei okán, tehát a nemzet Operaházának színpadára. A népdalokra felfűzött magyar historikus mese néhol a sci-fi, néhol az abszurd, máskor pedig fájdalmas történelmi valóság elemeit ötvözi, de a hazaszeretet és tiszta szerelem szilárd talaján áll.
A Háry János keletkezése és története
A Háry János Kodály Zoltán eredetileg öt kalandból álló, 1926-ban, a Magyar Állami Operaházban bemutatott daljátéka. Az opera librettóját Paulini Béla és Harsányi Zsolt öntötte végső formába, Garay János „Az obsitos” című elbeszélő költeményéből kiindulva. Kodály első dalműve megalkotásakor a nosztalgikus korszellemből indult ki, de egyfajta ellen-népszínművet szeretett volna megvalósítani.
Az eredeti népszínművekben ugyanis a magyar népdal alig kapott szerepet; ami miatt népiesnek tartották, az a népies műdal stilisztikai sajátosságainak az alkalmazása volt a zenés részekben. Kodály darabja irodalmi előzményéül sem egy népszínművet választott, hanem visszanyúlt a reformkor népies hagyományaihoz, amely még a népszínművek "mű népieskedése" előtt képviselte a magyar nép hangját.
A zeneszerző saját bevallása szerint a legendát akarta daljátékában ábrázolni, mert az igazabb, mint a történelem. Paulini Béla és Harsányi Zsolt munkájában elmélyítették a nagyotmondó, örökké optimista és lehetetlent nem ismerő paraszt lélekrajzát. Nem a füllentésen van a hangsúly, hanem a nép fiainak vágyain, elvágyódásán, kifogyhatatlan mesélő kedvének a valóságnál igazabb megszólaltatásán.
Az elkészült daljátékot először Hevesi Sándor, a Nemzeti Színház akkori igazgatója fogadta el előadásra, de hamarosan többen szerencsésebbnek látták a darabot az operaházban bemutatni. Radnai Miklós fel is vette a kapcsolatot Hevesiékkel és a Magyar Királyi Operaház 1925-26-os évadjának műsorára végül fel is vették a darabot. De a partitúra nem készült el időben, így a bemutató csúszott pár hónapot és végül 1926. október 16-án valósult meg.
A következő évadra Kodály átdolgozta és kibővítette darabját. Ebben a formában 1928. január 10-én került színre a Háry. 1934-ben Debrecenben szabadtéren is színpadra állították, majd 1938-ban a darab előadásra került a Szegedi Szabadtéri Játékokon is. A hazai bemutatók mellett sor került egy kölni, aacheni, augsburgi és helsinki bemutatóra is. Moszkvában az operaház egyik ottani vendégszereplése alkalmával került színre.
A Háry János szvit világsikere
Külföldi színházakban a daljáték nem tudott repertoárdarab lenni, de Kodály 1927-ben a daljáték legjellegzetesebb dallamaiból összeállított egy hat tételes zenekari szvitet. Ennek az ősbemutatója New Yorkban zajlott le, és Kodály egy csapásra világhírnévre tett szert. Az opera eltűnt a külföldi operaházak repertoárjáról, de a belőle készült szvitet ma is szívesen játsszák a világ nagy hangversenytermeiben.
Kodály: Háry-János-Suite ∙ hr-Sinfonieorchester ∙ Juraj Valčuha
Háry János alakja a filmvásznon
Háry János alakja a filmrendezőket is megihlette. Bán Frigyes (1941), Horváth Ádám (1962) és Szinetár Miklós (1965) is filmre vitte, Richly Zsolt és Jankovics Marcell (1983) pedig animációs filmet készített a történetből.
A daljáték szerkezete és cselekménye
Kodály Zoltán daljátékának teljes címe: „Háry János kalandozásai Nagyabonytul a Burg váráig.” A négy kalandban, elő- és utójátékkal előadott mű jelentőségét a zeneszerző abban látta, hogy „a dalok egytől egyig a néphagyományokból valók.”
Előjáték: A nagyabonyi kocsma
A nagyabonyi csárdában gyülekeznek a törzsvendégek, akik szívesen hallgatják az öreg obsitos Háry János meséit. Az obsitos olykor túllendül a valóság határán, de nem a hazugok közül való. Sohasem fogy ki a szóból, a hősködő füllentésből, de mókás nagyotmondása nem hazugság, hanem a paraszti lélek vágyainak kivetítése. Kimeríthetetlenek és izgalmasak a meséi, fogy a borból, de nem fogy ki a szóból.
1. kaland: A határszélen
Burkusország és Galícia országhatárának két oldala két ellentétes képet mutat. Az osztrák oldalon a fagy és a jég az úr, míg a magyar oldalon hét ágra süt a nap: kellemes, meleg idő van. Az őrszem kulacsában a bor még az árnyékban is felmelegedett. Háry és huszárai a galíciai határt őrzik. Mária-Lujza hazafelé igyekszik édesapjához, a császárhoz, de a mogorva silbak nem akarja őket átengedni. Addig nem is mennek semmire, amíg Háry közbe nem avatkozik. Nemes egyszerűséggel taszít egyet a határőr bódén, és az máris a határ galíciai oldalára lendül. A bódéban tartózkodó Mária-Lujza, valamint udvarhölgyei és Ebelasztin lovag nagy rémületére. A hercegnő természetesen azonnal megjutalmazza segítőjét: felajánlja Hárynak, hogy jöjjön vele Bécsbe, ahol beléphet a császári testőrséghez. Ez az első kalandra utaló tételcím.
2. kaland: A bécsi Burg udvarában
A bécsi Burgban meghallgatják a híres harangjátékot. Ebelasztin lovag irigykedik Háryra, amiért az a kalapjára tűzhette a Mária-Lujzától kapott violát. A huszárt időközben őrmesterré léptették elő. Mária-Lujza kegyét azzal nyerte el, hogy megszelídítette Lucifert, a császári istálló legvadabb lovát. A táltos előtte három lovászt harapott derékba. Ebelasztint a féltékenység ráveszi, hogy átadja Napóleon hadüzenetét Ferenc császárnak, amit még Párizsban bízott rá a hadvezér. A lovag úr háborút csinál a viola miatt.
Háry nagy sietve indul a csatába, a császárné is csak éppen hogy utána tudja kiabálni: a császár kinevezte kapitánynak. A császári udvar úgy gondolja: okosabb dolog kapitányt, mint egy egyszerű huszárt küldeni a csatába. De ennél is fontosabb, hogy az a kapitány olyan legyen, akiben megbízhatnak! Háry a fényes császári udvarba kerül, ahová Mária Lujza akaratossága juttatta.
3. kaland: Majlandban
A huszárok Majland alatt járnak, ahol sor kerül majd a döntő ütközetre. Háryt időközben újra előléptették: óbester lett. De ezt meg is érdemelte, hiszen csak suhintania kell a felvonuló francia gránátosok és Napóleon előtt és azok máris kegyelemért könyörögnek. Ezt a derék tettet ismeri el nyomban Krucifix generális, s máris rangot cserél Háryval: átadja neki a vezetést.
Közben Mária-Lujza is megérkezik, hogy tájékozódjon a hadiállapotokról. Mikor látja, hogy férje, akit eddig a világ legbátrabb vitézének gondolt, milyen gyáván viselkedett, menten el akar válni tőle. Ezentúl senki más felesége nem akar lenni, csak Háryé. Azonban ekkor menten ott terem Örzse is, aki nem adja oda a szerelmét. Itt szenved vereséget Napóleon és serege Háry Jánossal szemben. Napóleont Mária Lujza el akarja hagyni, hogy Háryhoz mehessen feleségül, de Örzse elszántsága sem elég, ekkor jön a negyedik kaland, a császári menyegző!
4. kaland: A császári menyegző
A császárné és lánya a bécsi Burg legszebb szobáját ajándékozza a derék Hárynak. Ebbe költözhetik majd be, ha feleségül veszi a császárlányt. Ferenc császár már öreg és érzi, hogy nincs sok ideje hátra. Örömmel adja hát feleségül lányát a derék magyar vitéznek, és így legalább lesz örököse is, akire hatalmas birodalmát hagyhatja. De Háry János nem kéri a császári címet, sem a birodalmat, sem Mária Lujza kezét, mert ott van már neki Örzse, az ő igaz szerelme, akitől meg nem válna a világ minden kincséért sem.
Meg hát szép a Burg is, de Nagyabony mégiscsak szebb és otthonosabb is. Háry tehát felkerekedik, de előtte még kikéri az obsitját. Ezután útnak indul Örzsével, hogy visszatérjenek az ő kis falujukba. A szerelmesek otthon lagzit csaptak, és boldogan éltek, amíg szegény Örzse meg nem halt. Így Hárynak nem maradt tanúja, aki az elmondottakat igazolhatná az utókor előtt.
Háry János zenéje
A Háry János minden dallama népi eredetű, kivéve a verbunkos stílusú intermezzót. Ennek zenei anyagát Gáti 1802-ben megjelent zongoraiskolájából, A kótából való klavirozás mesterségéből egyik darabja szolgáltatta. A modern hangszerelésben megszólaló verbunkos téma korabeli hangulatot áraszt, akárcsak a lendületes toborzó. Nagyon jól kivitelezett hangszerelés jellemzi a harangjátékot és a Napóleon elleni csata zenéjét.
A mű harmóniavilága gazdag a humoros, tréfás ötletekben, a meglepő fordulatok és hangszínek alkalmazásában. Kodály legerősebb oldala azonban nem a groteszk zenekari ábrázolás, hanem a vokális részek lírai hangvétele. A zenei anyag ötletes válogatása a kóruskompozíciók minden típusát felsoroltatja. A hol egyszerűen, hol gazdagon hangszerelt népdalok igen jó zenei jellemzést adnak a szereplőkről. Az udvari személyek általában nem énekelnek kifejezetten magyar stílusú dalokat, míg a magyar szereplőktől távol áll minden idegen melódia.
Mária-Lujza menüett lejtésű dalt énekel, míg Örzse egy régi magyar népdalt szólaltat meg. A mese, a fantázia világát az előjáték és az epilógus valóságzenéje foglalja keretbe. A zene különlegessége, hogy alapvetően szimfonikus jellegű, a tisztán zenei fogantatású formavilághoz áll közel.
A Háry János zenéje számra kevés, de válogatott kollekció Kodály hatalmas dalkészletéből. A súlyos, gyakran szomorú népdalmotívumok aláfestik, szinte realizálják a fantázia hallatlan szárnyalását, máskor magukkal ragadják Háryt is és minden szónál többet mondanak. Ez a dalcsokor mindenképpen stílszerű. A sok régi dalstílusú elem: pentatonikus menetű dallamok, igen sok kvartlépés és a Toborzó oktávlépésű dallamkezdése kedves, régies zománcot ad a darabnak. Hiszen a pentatonikus dallamok jelentőségének első felismerője és mestere éppen Kodály, aki szeretettel és gyakran alkalmazza őket.
Ezenkívül Boka, Bihari stílusában írt dalok és verbunkos szerű szakaszok fokozzák a cselekmény korszerűségét. Ahhoz, hogy egy nép zenéje internacionális veretet kapjon, esetleg speciális színpadi stílussá váljék, először az kell, hogy a napi elemek programzenévé tördelődjenek. Hogy ez irányban mennyit köszönhetünk Kodálynak, azt mindenki tudja. Az ő munkássága a modern magyar muzsikát internacionális értékké tette. Ez a munkásság eddig főleg zenekari és karművekre szorítkozott: drámai téren a Háry Jánossal szállt először síkra ugyanazon eszméért.
Látjuk, mennyire sikerül ez Kodálynak: az öregasszony motívuma, a sárkányzene fafúvós, saxofonos csoszogása - ezt sajnos időközben törölték - a gyerekkar, az öreg királynő staccatói, az óra zenéje - mind markáns és érthető. Marci bácsi dala egyik legértékesebb része az anyagnak, vissza is tér Háry és Örzse kettősében, a szomorkás a-moll népdalmotívumot továbbfűzi Kodály és változatossá teszi. Mária Lujza dala kedélyes magyar téma, idegen kifejezésmóddal - érdekes kísérlet, ami sikerül és a magyar zene gyúrhatósága mellett bizonyít. Érdekes a gyászinduló-persziflázs, kötekedő és kedves, sajnáljuk, hogy olyan hamar vége van. A ruthén lányok kara jellegzetes, színes oláh zene.
A Csinompalkó-szerű Toborzó leghatásosabb része a daljátéknak, temperamentumos és szándékosan régimódi verbunkos, amit most számításból a darab végére hagytak. A bevonulási zene tiszta pentaton téma, nagyon szép, magyaros, a gyerekkar nem éri el Kodály legkiválóbb gyerekkarra írt munkáit. Háry végső dala, a "Felszántom a császár udvarát" kedvesen, szomorúan pökhendi.
Népdalok a Háry Jánosban
- "Ó mely sok hal terem az nagy Balatonba" - Marci bácsi bordala az I. felvonásban
- "Tiszán innen, Dunán túl" - Örzse és Háry kettőse a II. felvonásban
- "Hej két tikom" - Örzse dala a II. felvonásban
- "A jó lovas katonának" - Toborzó a III. felvonásban
- "Szegény vagyok" - Örzse dala a IV. felvonásban
- "Felszántom a császár udvarát" - Háry dala a IV. felvonásban
- "Dal" (Tiszán innen, Dunán túl)
A centenáriumi előadás
A százéves darab főszerepeit két határon túlról származó művészünk énekli: a székely Sándor Csaba és a felvidéki Balga Gabriella. De erdélyi születésű művész is rendezi: a miskolci Nemzeti Színházat igazgató Béres Attila első operaházi produkciója tiszteletben tartja az eredeti mű szellemiségét, miközben nyitott a jelen lehetőségeire.
Ez a centenáriumi színrevitel arra hívja a közönséget, hogy újra felfedezze az opera időtálló szépségét, kulturális jelentőségét és rendkívüli képességét arra, hogy a zene egyetemes nyelvén keresztül hidat építsen múlt és jelen között.
A főszereplők
A centenáriumi előadásban több tehetséges művész is részt vesz:
Sándor Csaba (Háry János)
Gyöngyösi lakosként a gyöngyösi Egressy Béni Zenetagozatos Általános Iskolába járt. Középiskolai tanulmányai a marketing és kereskedelem irányába fordultak, később kezdett el ismét a zene iránt érdeklődni. Kisiskolás kora óta mindenféle sportban jeleskedik: 13 évet futballozott, futott, atletizált és úszott, teniszezett és az asztaliteniszt is kipróbálta. Gyöngyös városi rendezvényeinek rendszeres fellépője. Miskolcon 2017 márciusában Háry János keresztmetszetben énekelt, mint Háry János. Magán úton Baghy Emília növendékeként kezdett énekelni, a zeneművészeti egyetemre Keönch Boldizsár tanár úr felkészítésével sikerült felvételt nyernie. A Miskolci Egyetem Bartók Béla Zeneművészeti Intézetében Dr. Szüle Tamásnál tanult énekelni és az ő felügyelete alatt diplomázott le, ezután felvételt nyert a Szegedi Tudományegyetem Zeneművészeti Karára.
Balga Gabriella (Örzse)
Székesfehérváron született. Kislányként családjával Polgárdiban lakott, ahol megkezdte zenei tanulmányait. Először zongorázni tanult. A hangszernek köszönhette, hogy zenei hallása gyorsan fejlődött. Pár év elteltével rájött, hogy imád énekelni, és ezzel szeretne komolyabban foglalkozni. Tanárai nagyon muzikálisnak tartották. Ők és szülei tanácsára felvételizett, és az általános iskola 5. osztályától már a székesfehérvári Kodály iskolába járt, egészen az érettségiig. 2006-ban felvették a Miskolci Egyetem Zeneművészeti karára, magánének szakra, ahol 2010-ben végzett, Magyar Gabriella növendékeként. Ezután jött még egy mesterképzés ugyan itt, ekkor már Szüle Tamás volt az énekmestere. Jelenleg a munkája Miskolcra köti, de természetesen fiatal énekesként vágya, hogy minél több helyre eljuthasson énekelni. Szereti az igényesen megírt zenéket, legyen az bármilyen műfaj, arra törekszik, hogy ezeket mindig hitelesen tudja átadni.
Nagy Ida (Mária Lujza)
Énekes, karvezető, nyelvtanár és édesanya. Sokfelé ágazó érdeklődését gyermekként a székesfehérvári Kodály Zoltán Általános Iskola, Gimnázium és AMI összművészeti nevelése táplálta. Színpadi sikerei közül a legfrissebb Jonathan Dove kortárs brit zeneszerző „Tóbiás és az angyal” című operájának magyar bemutatója Edna szerepében. A székesfehérvári Kodály Zoltán iskolában végezte az általános iskolai és gimnáziumi tanulmányait, így még nagyobb öröm volt számára, hogy részese lehet a produkciónak. Tanulmányait olyan neves tanárok segítették, mint Kertesi Ingrid, Schöck Atala, Bátori Éva, Szinetár Miklós, Kocsár Miklós. Főbb szerepei: Erkel Ferenc: István király - Crescrimira, W. A. Mozart: Figaro házassága - Marcellina. Énekversenyek nyertese, több különdíj birtokosa. Sokat énekel és foglalkozik a XX sz.-i és kortárs zenével. Az éneklés mellett fontosnak tartja a klasszikus zene népszerűsítését fiatalok körében. Művész kollégáival egy egyesület alapításán munkálkodnak, aminek céljai között szerepel a felnövekvő generáció bevezetése a komolyzene világába. Mindezt mozgás improvizáció és élmény foglalkozásokon keresztül teszik.