A fehér gólyák régóta az emberi települések jellemző madarai. Falvaink, városaink mai képének szerves részét képezik azonban a kiterjedt villamos légvezeték hálózatok is, aminek egyes típusain a gólyák otthont is találnak, bizonyos helyeken viszont áramütést is szenvedhetnek.
Mivel az emberek szinte minden tevékenységéhez szükség van áramra, a villamos hálózat mindenhol ott van falvainkban, városainkban. Nem is csoda, hogy a fehér gólyák az utóbbi bő fél évszázadban a kéményekről, fákról, kazlakról átköltöztek a villanyoszlopokra és ma már a fészkek 90%-a villanyoszlopra épül. A váltás részben kényszerű volt, hiszen eltűntek a fészekrakásra alkalmas, hagyományos, oldalfüstölős kémények, a nád- és zsúptetők, de a letört tetejű nagy fákat is azonnal kivágjuk, nem várva meg a gólyák fészekrakását.
A gólyafészkek elhelyezkedésének története
Hazánkban az első országos gólyafelmérés 1941-ben zajlott, akkor a fészkek közel egyenlő arányban épültek fákon, épületeken és kazlakon. 1958 óta minden ötödik évben sor kerül a gólyafészkek összeírására (1973-ban egy év csúszás volt, igazodva az 1974-es nemzetközi felméréshez).
Az első villanyoszlopra épült gólyafészkek 1968-ban kerültek elő, szám szerint 91 db. A gólyák megtelepedését az tette lehetővé, hogy az 1962-re lezárult villamosítási program részeként az összes hazai faluban (később a tanyavilágban is) megjelentek a 100-120 cm-es kereszttartós, 3-4 párhuzamos vezetéket tartalmazó hálózatok. Ezeken a gólyafészkek aránya 2009-ig folyamatosan nőtt, elérve a mai 90%-ot.
Az áramszolgáltatók és a természetvédők már az 1970-es években kifejlesztették a gólyafészektartó állványok első változatát, amelyből az 1980-as évekig legalább 2900 darab készült el. Mindez azt is jelentette, hogy gólyafészkek százai voltak közvetlenül a vezetékeken, hosszú évekig. Ennek ellenére a gólyafelmérések során csak néhány adat érkezett fészekledőlés vagy zárlattól kigyulladt fészek miatt meghiúsult költésről.
Mennyire megfelelő fészkelőhelyek a villanyoszlopok a gólyák számára?
A válaszhoz ismerni kell a gólyák fészkelési szokásait is. A gólyafészek egy kosárhoz hasonló dolog: alul és körben ágakból áll, a bélelés a fiókákat szárazon és melegen tartó széna, fűcsomó, esetenként hulladék. A gólyák a fiókáknak hozott táplálékot a fiókák csőre mellett a fészek közepére is öklendezik. Ennek maradékát és a fiókák esetleg a fészekbe kerülő ürülékét úgy tudják eltakarítani (eltakarni), hogy folyamatosan friss fészekanyagot hordanak.
A fészek alját alkotó, a vezetékekkel érintkező száraz ágak nem vezetik az áramot. Gond akkor van, ha a madár fészekanyagként villanypásztor-zsineget, drótot visz fel, vagy nagy esőben a felázott ürülék elektromosan vezetővé válik. Ilyenkor a fészek zárlatot okoz, extrém esetben kigyullad. Évek alatt kialakuló probléma, hogy az alulról korhadó régi fészekanyag idővel megcsúszhat, a fészek ledőlése a fiókák kiesését, a vezetékek leszakadását, zárlatot is okozhat. A magyarországi fehérgólya-fészkek többsége a települési kisfeszültségű elektromos hálózat oszlopaira épült.
Hatalmas műszaki különbség van a gólyák fészkelőhelyéül szolgáló ún. kisfeszültségű hálózatok és a középfeszültségű, illetve nagyfeszültségű hálózatok között.
- Nagyfeszültségű vezetékek: A villamos energiát nagy távolságra a nagyfeszültségű vezetékek szállítják, amelyek 30 méter körüli oszlopain olyan nagy a vezetékek távolsága, hogy áramütést nem okoznak. Spanyolországban és Portugáliában nagy számú gólyafészek épül ezekre az oszlopokra, hazánkban kerecsensólyom-ládák találhatók rajtuk.
- Középfeszültségű hálózat: A nagy számú áramütésért a középfeszültségű hálózat felel, amelynek többnyire 10 méteres oszlopain a vízszintes keresztkarok földeltek, az arra ülő madarak már a vezeték megközelítésekor is áramütést szenvedhetnek, mert az áram „áthúz” a vezető és a földelt rész közt. Ma már csak az MME szakembereinek bevonásával kifejlesztett, madárbarát oszlopok épülnek, ahol a vezetékek és a földelt elemek megfelelő távolsága és a burkolatok megelőzik a problémát. A régi, veszélyes hálózatok átalakítása ha lassan is, de folyamatos.
- Kisfeszültségű hálózatok: A fogyasztók közelében lévő, a településeket teljesen behálózó kisfeszültségű hálózatok kereszttartói ellenben nincsenek leföldelve, ezeken az áramerősség sem elég az „áthúzáshoz”, így a madarak csak akkor szenvednek áramütést, ha két vezetéket lábukkal, vagy átázott szárnyukkal lehajolva egyszerre megérintenék.
Az MME TOTEM adatbázisában mintegy 1400 fehér gólya áramütéses balesetéről van adat, ami alapján az áramütések szinte kizárólag a középfeszültségű oszlopokon történnek.
Az MME szerepe a gólyavédelemben
Az MME 1974-es megalakulásakor négy fő területen kezdte el a tevékenységet: ragadozómadár-védelem, fehérgólya-védelem, madárgyűrűzés és környezeti nevelés. Az első két program kapcsán gyorsan kiderült, hogy az elektromos áramütés és vezetéknek ütközés milyen nagy károkat okoz.
A közreműködésükkel tervezett és általuk forgalmazott gólyakosár két részből áll: fészekalapból és a fészekalapot tartó állványból, ez a megoldás mind a szállítást, mind a felszerelést könnyebbé teszi. Az 1 m átmérőjű fészekalap vázát egy 4 × 6 cm-es és 100 cm hosszú zárt szelvény és egy erre merőlegesen álló szögvas alkotja, amit kör alakban keretez egy 5 cm széles, 3 mm vastag laposvas, és az egészet befedi egy 5 mm átmérőjű szálakból álló betonvas háló. A fészekalapot tartó állvány 120 cm hosszú és 4 cm átmérőjű vascsövei egymástól 20 cm-re helyezkednek el, ezt a távolságot 2 db 4 x 3,5 cm-es rájuk hegesztett szögvas biztosítja. Ezek a fészekalap zártszelvényéhez hegesztett, függőlegesen álló, 20 cm hosszú és 6 cm átmérőjű vascső-csonkokba csúszva illeszkednek a gólyakosár vízszintes alapjához. 2 db azonos méretű szögvas alkotja a szerkezet az oszlophoz rögzítő "ellen-elemét", amit két 14-16 mm vastag csavarmenetes-szár szorít az oszlop két oldaláról egymásnak.
A szabvány gólyafészek-magasító állvány függőleges, egyszálú oszlopokhoz készült, ezért lehetőleg ilyeneken használjuk. Kihelyezés előtt a kosár vas alapjára drótozzunk (sugárirányban) legalább néhány csukló vastagságnál vékonyabb ágat, hogy a madarak számára jobban érzékelhető legyen a fészekalap, de még jobb, ha egy teljes műfészket tudunk ráhelyezni. Fűzvesszőből (legjobb a szomorú fűz), szőlővenyigéből vagy bármilyen friss, 1 cm-nél vékonyabb, rugalmas, egymással 20-40 cm-rel fedésben lerakott gallyból készítsünk mintegy 6-7 méternyi, 20-25 cm vastag köteget, amit 40-50 centiméterenként kössünk össze lágy, de erős zsineggel. A gólyakosárra épített, a valódihoz minél inkább hasonlító, átlátszatlan műfészek-alapra azért van szükség, hogy a gólyák felismerjék a potenciális fészkelőhelyet, amit tovább tudnak építeni és biztosabban foglalnak el.
A gólyák védelme nemcsak érzelmi és természetvédelmi kérdés. Az áramellátás folyamatossága miatt ez a lakosság, az önkormányzatok és az áramszolgáltatók közös érdeke is. Az áramszolgáltató vállalatok, a nemzetipark-igazgatóságokkal és az MME-vel együttműködve évek óta folyamatosan tartóra helyezik az újonnan vezetékre épült gólyafészkeket. Az MME és a nemzetipark-igazgatóságok évről-évre összeállítják az új gólyafészkek listáját, amelyet a költési szezon végén megküldenek az áramszolgáltatók felé. Az áramszolgáltatók - csak ők végezhetnek a vezetéksorokon munkálatokat - az őszi-téli időszakban helyezik ki az új tartókosarakat, melyre az eredeti fészket visszarakják vagy műfészket helyeznek el.
Egy fészektartó kihelyezése, különösen egy bonyolult felszereltségű oszlopon (és a gólyák előszeretettel választják ezeket, talán mert jobban hasonlítanak eredeti fészekrakóhelyeikre, a fákra) több órahossza is lehet. Tojásos és fiókás időszakban kifejezetten kockázatos az akkorra már megépült fészek bolygatása, ráadásul felesleges is!
Az újonnan épülő fészkek többségét valószínűleg fiatal párok rakják. A gólyák 3-5 éves korukban kezdenek el költeni, de nagy részük már előtte is visszatér költőterületére. Sok fészekkezdeményt nem is fejeznek be ezek a fiatal madarak és nem térnek később rá vissza. Ezeken a helyeken a tartókihelyezés felesleges idő- és költségráfordítás. Országszerte több mint négyezer üres gólyakosár van a vezetékeken (amit a madarak fészekanyag hiányában csak ritkán foglalnak el).
Fészektartók a kisfeszültségű oszlopokon
A fészektartóra elsősorban a nagyra növő fészkek biztonságos megtartása, ezzel párhuzamosan a ledőléssel okozott károk és a villamos hálózatok üzemzavarainak megelőzése érdekében van szükség. A kisfeszültségű villanyoszlopokon kifejezetten szükséges gólyakosarat tenni!
Az áramütés magas veszélyét hordozó középfeszültségű oszlopokon viszont a fészekkezdemény mielőbbi eltávolítása szükséges, mert a fészeképítési kísérlet szinte törvényszerűen áramütést, gólyapusztulást, zárlatot, üzemzavart okoz.
Gólyakosár kéményre és épületekre
A fészektartó kazánkéményre, épületekre is kihelyezhető. A gólyák gyakran szemelnek ki kéményeket fészkelőhelyül, ami aktív kémények esetében télen kellemetlen lehet, hiszen lehetetlenné teszi a szellőzést. Ez az oka annak, hogy a lakók vagy a közintézmény üzemeltetője általában eltávolítja a fészekkezdeményt - pedig van más megoldás is. A kéményre ráültethető olyan méretre készült gólyakosár, amivel a fészek fél-egy méterrel a kürtőkivezetés fölé emelhető, így a kémény biztonságos működése a madarak megmaradása mellett szavatolható. Természetesen ezeknél a kosaraknál is gondoskodnunk kell a fentiekben ismertetett fészekalapról.
Önálló gólyaoszlopok
A gólyák költése önálló fészekoszloppal magánházaknál a kert végében, vállalati telephelyen, iskola- vagy óvodaudvarban is segíthető, ennek költsége önkéntes munkával teljes egészében kiváltható, intézmények esetében akár pályázatból is finanszírozható. Az elmúlt évtizedek gyakorlati tapasztalatai azt mutatják, hogy a gólyák számára a szabadon álló fa fészekoszlopok gyakran túl ingatagok (ezeken egy év után megszűnik vagy soha nem is indul költés), ezért ezeket egy másik oszloppal meg kell támasztani vagy négy irányban kipányvázva stabilizálni kell. Nagyon fontos, hogy a mesterséges gólya fészekalapokat előrelátóan, a gólyák számára nagyobb biztonságot nyújtó helyekre telepítsük, illetve erre is használjuk. Mivel nem érinti az elektromos hálózatot, a "gólyaoszlop és -kosár" technika kínálja az egyik leggyorsabb, legegyszerűbb fészekpótlási lehetőséget.
Az alábbi táblázat összefoglalja a különböző típusú fészektartók alkalmazásának előnyeit és hátrányait:
| Fészektartó típusa | Alkalmazási terület | Előnyök | Hátrányok |
|---|---|---|---|
| Gólyakosár kisfeszültségű oszlopon | Települési kisfeszültségű hálózatok oszlopai | Biztonságos fészekmegtartás, üzemzavar-megelőzés | Költséges és időigényes a kihelyezés |
| Gólyakosár kéményen/épületen | Aktív kémények, épületek | Kémény biztonságos működésének szavatolása, madarak megmaradása | Igényel megfelelő fészekalapot |
| Önálló gólyaoszlop | Magánházak kertje, vállalati telephely, iskolaudvar | Gyors, egyszerű fészekpótlás, nem érinti az elektromos hálózatot | Instabil lehet, ha nincs megfelelően rögzítve |
Gólyafészkek bontása és karbantartása
A nagyobb, több mázsás, akár évtizedes-évszázados fészkeket daru nélkül nem lehet egyben leemelni. A kézi lebontás ősszel a leggyorsabb, mert nincs összefagyva a fészek. A bontást lehetőleg fagymentes időben végezzük, mert egy több évtizedes fészek szétszedése egy órát is igényebe vehet, ami kőkeményre fagyott, vályogszerűen tömör állagú fészekanyag esetében jóval hosszabb is lehet (növelve az embereket idegesítő áramszünet hosszát).
A munkát kis darabonként kézzel, vasvillával, kisbaltával végezzük, ügyelve, hogy ne legyen vezetésszakadás, illetve a lehulló darabok egyéb kárt, sérülést ne okozzanak. A feleslegessé vált régi fészekanyag eltakarítását forgalmas, balesetveszélyes helyen (úttest, járda) a bontás után azonnal meg kell tenni. A fészekmunkálatok előtt néhány nappal érdemes az önkormányzatot tájékoztatni és kérni, hogy közmunkások, szállító konténer vagy teherautó biztosításával járuljon hozzá a gyors rendrakáshoz. A legjobb megoldás az, ha a fészek darabjait egyből a szállító járműre dobálhatjuk.
Egy elsőéves fészek áthelyezése vagy egy új gólyakosár-műfészek kihelyezése 30-40 perc alatt is elvégezhető. Fontos megjegyezni, hogy a természetvédelmi oltalom alatt álló madarak fészkei is védettséget élveznek, ezért a fokozottan védett fehér gólyák fészkeinek áthelyezéséhez is (akár vezetéken, akár kéményen) a megyei kormányhivatal engedélye szükséges (ennél a hatóságnál lehet bejelenteni a minden esetben törvénytelen gólyapusztítást is).
Egyéb érdekességek a gólyafészkekről
A gólyák óriási fészkei "társasházként" üzemelnek, a tulajdonosokon kívül számos más állatfaj számára nyújt fészkelőhelyet az ágak szövevénye. Ezek között a házi és a mezei veréb a leggyakoribb, de előfordult barázdabillegető, ökörszem, seregély és csóka költése is, Tiszalökön pedig egy kalitkából kiszabadult barátpapagáj él egy gólyafészek aljában.
tags: #kismama #butor #golyafeszek