A kisgyermekes anyukák szexualitása tabutéma maradhat a társadalomban, de fontos megérteni, hogy a nemiség az egyik legfontosabb sajátságunk, amely meghatároz bennünket, és ahogy viszonyulunk hozzá, az kihat a gyermekek szexuális fejlődésére is. Sokan kínosnak tekintik, de természetes velejárója a gyerek szexuális fejlődésének. Szerencsésebb az utóbbi.
Miért fontos ilyenkor nem pironkodni, nem titkolózni, nem ferdíteni? A nyílt beszéd nemcsak a tudás megszerzésében, hanem alkalmazásában is rendkívül fontos. Ne higgyük, hogy egy kisiskolásnak nincsen szexuális élete. Nem abban a formában, ahogy nekünk, de létezik a fantáziálás, az érdeklődés, a saját vagy a másik testének érintése, a vágy, a kíváncsiság. A szexuális témájú beszélgetéseink során meg kell tanulni, hogy tárgyilagosan, egyértelműen fogalmazzunk és válaszoljunk a gyerekek kérdéseire, mindig épp csak annyit, amennyi fontos, amitől érthető az adott téma.
A szexualitásról való nyílt kommunikáció a családban
A szülő feladata a felvilágosítás. Már az óvodában sem szabad "himihumizni" a "hogyan lesz a kisbaba" kérdéssorozatot. A konkrét szexuális tartalmakra irányuló kérdésekre is egyenes és azonnali válaszokat kell adni, hogy helyre tegyük a téves információkat, a nagyratörő történeteket. Egy friss kutatás szerint a gyerekek 95 százaléka leckeírás közben néz először pornót. A fiatalok egyre korábban fedezik fel szexualitásukat. Ennek oka a szakember szerint a nagy külső nyomás is. A téma az iskolakezdéskor különösen aktuális, hiszen a legtöbb gyerek először tanulás közben lát pornót. Ennek könnyű elérhetősége is hozzájárul a gyerekek korai érdeklődésének a testiség iránt.
Mátraházi Tibor pszichológus szerint: „Azt tapasztaljuk, hogy minden egyre korábban van a gyerekeknél, de ez nem teljesen igaz. Az tény, hogy felgyorsult a testi fejlődés, de van egy külső nyomás is. A médiából, közösségi oldalakból jön, egy szubkulturális jelenség és könnyebben hozzájutnak pornóhoz a gyerekek, már akár alsó osztályokban is. Tehát egy nagyon erős szexuális nyomás van rajtuk, ami fokozottabb, mint régen volt. Az érzelmi fejlődésük viszont nem gyorsult meg.”
A felvilágosító irodalom, amennyire tudjuk, eléggé babarózsaszínben tünteti fel, és homályban tartja a részleteket. Csakúgy, ahogy előszeretettel homályban tartja az iskola is a szexualitás részleteit. Mármint a hivatalos vonal. Mert persze biztosan vannak pedagógusok, akik reagálnak az adott helyzetekre, és partneri beszélgetésekbe bonyolódnak a gyerekekkel. És persze nem egyszeri alkalommal, hanem folyamatosan jelen vannak, hogy válaszoljanak kérdésekre.
Példák a nyílt kommunikációra
A skandináv országokban, ahogy sok minden egyéb is a gyereknevelés, az oktatás területén, egyszerű, de egyértelmű formái léteznek a felvilágosításnak. Például az oktatóvideó, ahol teljes részletességgel és a maguk természetes valójában bemutatásra kerülnek a nemi szervek és azok működése. Vagy egy felhördülést keltett napközis színező, amely szintén skandináv vonal, és amelyben szexuális izgalomban lévő férfi nemi szervet lehet kiszínezni. Kis leírás is tartozik hozzá, hogyan működik.
Nyilván nem a babáját édesdeden fésülgető kislány orra elé kell váratlanul odatolni apa brajzliját, és arra ösztökélni, hogy színezgesse ki, hogy elég felvilágosult legyen. A magunk helyzetét is megkönnyítjük, ha a kezünkben van egy ilyen kiadvány, és a legtermészetesebb dolog, hogy leülünk, és ismeretterjesztő könyvet olvasunk. Rendkívül változatos és sokféle az a mód, ahogy egy témát közelebb tudunk hozni a gyerekekhez, ahogy meg tudjuk értetni velük a fontosat, a lényeget.
Az a szülő, aki szeretné, megveheti. Az a tanár, aki érzékeli, hogy az osztályban felfokozott érdeklődés és konzultáció zajlik a gyerekek körében, az beszerezheti és szemléltetheti. Vagy csak a maga számára átolvashatja, hogy ez a könyv mit és hogyan mond erről a témáról. Ha nem megyünk elébe a kérdéseknek, nem ömlesztjük rájuk egy hivatalos felvilágosítás keretében az összes információt. Ha valóban arra adunk választ, amit kérdeznek. Nem hallgatunk el, nem halasztjuk el a választ, nem éreztetjük azt, hogy ez valami felnőtt, titkos dolog. Már csak azért is, mert ez vele is meg fog történni. Szexelni fog. Ahogy mi is. És azt kívánjuk minden gyereknek, hogy ez legyen élete legfontosabb, legszebb és legtermészetesebb része.
A szexuális élet a szülés után és a párkapcsolat jelentősége
Egy brit felmérésben az újdonsült szülők több mint a fele arról számolt be, hogy jobb lett a szerelmi életük a gyerek születése után, mint előtte volt. A kutatásba 1118 gyermekes párt vontak be. Egyharmaduk nem látott semmi eltérést a párjuk jelenlegi és korábbi alakjában, és csupán három százalékuk vallotta be, hogy nekik nem tetszik a párjuk alakjának megváltozása.
A nőknek 44 százaléka aggódott a miatt, hogy a párjuk nem fog vonzódni hozzájuk a szülés után. Tízből majdnem minden negyedik húzódozott a szoptatás miatt attól, hogy a párjuk megérintse a mellét, és 35 százalékuk érezte úgy, hogy „túl kövér a szexhez”. Az újdonsült mamáknak csak a 14 százaléka volt elégedett a testével a szülés után.
A szülés utáni intimitás újrakezdése
A kutatásból kiderült, hogy az új mamák és papák majdnem két hónapot vártak a nemi élet újrakezdésével. A 65 százalékuk átlagosan 58 nap után kezdett újra szexelni. Csak öt százalékuk várt legalább egy évet a szerelmi élet újrakezdésével, míg 14 százalékuk - az orvosi tanácsok ellenére - három héten belül vagy korábban kezdett újra nemi életet élni. A férfiak jobban ki voltak éhezve a szexre a várakozás után. Az apák átlagban kétszer szeretkeztek volna hetente, míg az anyák megelégedtek volna heti eggyel is.
„Egy baba születése a legnagyobb változás egy kapcsolatban” - mondta Siobhan Freegard, a Channel Mum alapítója. „Ezért csodás azt látni, hogy ez inkább közelebb hozza egymáshoz a párokat, semmint eltávolítja.”
NE HIÁNYZZ! 5 MÓD, HOGYAN VÉDJE MEG MAGAT A SZÜLÉS UTÁNI SEX TRASZTRÓFÁKAT!
Abban a gyakorló szülők véleménye is megoszlik, hogy mikor lehet belekóstolni a testiségbe. - Szerintem azért nem lenne rossz, ha legalább 14 éves, amikor először szexelnek - vélekedett György, akinek lánya már 18 éves. Anikó fia most 14 éves, de nagyon félti őt a lányoktól. - A mai világban a fiúkat jobban kell félteni, mert teljesen felborult minden - mondta az aggódó édesanya. - Nem a fiúk udvarolnak, hanem a lányok szinte felajánlják magukat. A fiatal anya hozzátette: elkezdte felkészíteni a fiát az intim kapcsolatokra is. Megint másik családban időkorlátot szabtak a kamaszodó gyereknek a szexualitása kipróbáláshoz. - A gyerek 16, de elő volt neki írva, hogy nem feküdhet le a barátnőjével, míg ő is el nem éri a 16-ot - vázolta az otthoni szabályokat Sándor. - Minden szülő akarata találkozott a kérdésben, és furcsamód a gyerek is betartotta.
Odafigyelés és egészséges minta
A szülők nagy általánosságban egyetértenek abban, hogy nevelés kérdése, mennyire kezdik korán gyermekeik a szexuális életet. - Azt gondolom, ha egy gyerek kellő figyelmet, érzelmi biztonságot kap otthon, nem vágyik ideje korán a szexre - mondta kérdésünkre a 17 éves lányát nevelő Ágnes. - Ha érzelmileg biztonságban van, nem kell kompenzáljon, nem kell megfeleljen a társainak. A szakember véleménye, hogy nagyban közrejátszik a családi minta abban, miként éli meg a szexualitást a gyerek. - Az anya-lánya kapcsolatnak olyan szövetségnek kell lennie, amely a bizalomra és a szeretetre épül - vélekedett Éva, akinek kiskamasz lányát már most felvértezi a szükséges értékekkel. - Nem a barátnője vagyok a lányomnak, hanem kellő szigorral igyekszem nevelni és a tiszteletet is megkövetelem tőle.
Fontos, hogy elválasszuk egymástól a szülőségünket és felnőtt párkapcsolatunkat. Nem az a baj, ha szexuális életet élünk, hanem az, ha ebbe bevonódik a gyerek. Gondoljuk végig közösen a partnerünkkel, hogy számunkra melyek azok a megoldások, amelyek kényelmesek tudnak lenni és a gyerek biztonságát is garantálják. Egy gyerek fejlődéséhez sem tartozik ugyanis hozzá, hogy olyan dolgokat lásson vagy halljon, amelyekre nem áll készen. Odafigyeléssel, törődéssel és őszinteséggel viszont a legkellemetlenebb helyzet is kezelhetővé válik.
Bevezethetünk például új közös családi szokásokat, miszerint megkérjük a gyereket, hogy mindig kopogjon az ajtón, és várja meg a választ, mielőtt benyit. Ilyen esetben viszont ne felejtsük a kölcsönösség elvét, azaz mi is tegyünk így, ha bemennénk az ő szobájába.
A szülők közötti kötelék hatása a gyermekre
Azt már csaknem minden szülő tisztában van azzal, hogy a gyereknek árt, ha otthon puskaporos a levegő, gyakoriak a szülők közötti veszekedések, netán verbális vagy fizikai erőszak is előfordul. Ugyanakkor azt már kevesebb anya és apa veszi tudomásul, hogy a csendes egymás mellett élés is betegíthet. Általánosan elterjedt félreértés, hogy az agresszió hiánya és a viszonylag nyugodt légkör már elég ahhoz, hogy a gyerek jól érezze magát. A gyereket nemcsak az agresszió, hanem az üresség, a szülők közötti kötelék és érzelmi szövetség hiánya is megsebzi. Nem jó cél, amit sokan fogalmaznak meg valahogy úgy, hogy: „Mi már nem igazán szeretjük egymást, de együtt maradunk a gyerekek kedvéért. Nekik jó lesz így, mert nem szoktunk veszekedni, elviseljük egymást valahogy.”
Igaz, hogy külön ágyban alszunk, igaz, hogy nem osztjuk meg egymással a gondolatainkat, igaz, hogy már kedvünk sem lenne délután sétálni egyet kettesben... Ezeknek a szülőknek a gyerekei felnőttként elmesélik majd a pszichológusnál, hogy nekik nem volt szörnyű gyerekkoruk, ha összehasonlítják a helyzetüket más osztálytársakéval, hát ott durvább dolgok fordultak elő. Elvileg szerencsésnek kellene mondaniuk magukat. És mégis, valahogy nem képesek elköteleződni, nem tudnak igazán igent mondani egy párkapcsolatra, attól félnek, nem csinálnák jól, vagy nem tudnák azt érezni, amit ilyenkor az emberek érezni szoktak. Hiányosnak, nem egésznek élik meg magukat. Pedig kis túlzással így van.
A szexualitás mint érzelmi kifejeződés
Persze a szex csak kifejeződése annak, hogy a szülőknek közük van egymáshoz: érzelmi és szexuális szövetség van köztük, igazán benne vannak a kapcsolatban, nem csak vegetálnak otthon, és a családon kívül élik meg a fontos élményeket. Tehát, ha ez változna, a gyerek is jobban érezné magát és adott esetben pszichés és pszichoszomatikus tünetei is csökkennének. Jogos a kérdés, miért is baj az, ha anya és apa már csak szülőtársként vannak benne a kapcsolatban, ha egyszer a gyerekkel mindketten rendesen foglalkoznak. Amikor ezt kérdezzük, elfelejtjük, hogy nem csak az hat a gyerekre, hogyan bánik vele a szülő, hanem az is, hogy a szülők közötti kapcsolat mennyire élő, mennyire érthetőek és átláthatóak számára az érzelmi viszonyok, mennyire igaziak, erősek az érzelmi kötelékek.
Persze az igazsághoz hozzátartozik, hogy a legritkább esetben létezik olyan, hogy két ember, akik valaha egy pár voltak, családot alapítottak, minden sérelem és csalódás nélkül jutnának oda, hogy együtt élnek, de nincs közük egymáshoz. Hiszen valaha vártak egymástól valamit, vonzódtak egymáshoz, értékesnek, izgalmasnak látták egymást. Amögött, hogy évekkel később csendes egymás mellett éléssé szelídült a kapcsolat, számos csalódás, visszautasítás húzódik meg. Ezeket az élményeket le lehet takarni egy elhatározással, hogy maradjanak együtt még akkor is, ha elhidegültek egymástól, de a fel nem dolgozott feszültségek, melyek megoldásáról lemondtak a szülők, ott húzódnak a mélyben.
A 21. századi nő minden szerepben helyt áll: dolgozik, édesanya, társ, barát, gondoskodó, és közben próbál önmaga is maradni. Hogyan lehet lavírozni a rohanó mindennapok, a teljesítménykényszer és a saját lelki békénk között?
Amikor a gyerek rajtakapja a szülőket
Természetes reakció a zavar és a félelem, viszont gondoljunk bele, hogy ha mi megijedünk egy ilyen helyzettől, mi játszódhat le a gyerek fejében. Ő valószínűleg nem érti, hogy mi rosszat tett, miért küldték ki, mivel ijesztett meg minket. Ha máskor bejöhet a hálószobába, most miért küldjük ki, miért emeltük meg a hangunkat? Ilyen esetben érdemes mielőbb beszélni vele, ellenőrizni, hogy van, s adott esetben megnyugtatni. Ami pedig a legfontosabb: válaszolni a kérdéseire - véletlenül se hagyjuk magára ezzel az élménnyel! Ha ő nem hozza fel, érdemes nekünk megemlíteni, finoman rákérdezni, hogy ő hogy élte meg, vagy csak arról biztosítani, hogy ha kérdezni vagy mondani szeretne valamit, akkor örömmel meghallgatjuk.
Hazudni nem éri meg. Ha féligazságokból és mesékből építünk várat, aminek nincsen stabil alapja, az egész össze fog omlani. Nálunk van a tudás és a tapasztalat, nagy eséllyel gondoljuk túl mi a helyzetet. Egy gyerek fejében ezerféle kép élhet a látottakról, hallottakról, a legfontosabb, hogy ezt megtudjuk. Kérdezzük meg, hogy ő mit értett a helyzetből, hogy kellő mértékben és szinten tudjunk arra reagálni. Arra, és semmi másra. Annyira, amennyire szükséges. Ha túl kevés információt adunk, miközben a gyereknek kérdései, érzései vannak a történtekkel kapcsolatban, akkor máshol fog válaszokat keresni. Ha viszont túl sok információt adunk, amire a gyereknek nincs is igazából igénye, túlszexualizáljuk a beszélgetést, ami ártalmas lehet.
Hogyan kezeljük a kínos helyzeteket?
A szexualitásról beszélni továbbra is roppant kínos témának számít, főleg családon belül. Előfordulhat, hogy a beszélgetés terhe alatt mi is leblokkolunk, vagy a gyerek olyat kérdez, amire nem tudunk rögtön válaszolni. Ez teljesen rendben van. Nyugodtan mondjuk meg neki, hogy a kérdése jó és fontos, épp ezért szeretnénk jól válaszolni rá: adjon nekünk egy kis időt, hogy végiggondolhassuk. Ha a gyerek gondolatai és kérdései mentén együtt feldolgozzuk a történteket, akkor fejben ő is helyre tudja tenni, és kisebb eséllyel fogja később felemlegetni. Ha mégis megteszi, akkor tartsuk szem előtt, hogy a szexualitás nem egy bűnös dolog. Ha túl hevesen reagálunk és azonnal lekeverjük a gyereket, ismét azt élheti meg, hogy valami rosszat tett. Pedig nem. Reagáljunk finoman, esetleg csempésszünk egy kis humort a helyzetbe.
A Yelon a Hintalovon Gyermekjogi Alapítvány programja, amely a www.yelon.hu/szuloknek oldalon szülőknek nyújt segítséget a gyereknevelés kényes kérdéseiben.
tags: #kisgyermekes #anyukak #szexeleese