Egyre több gyermeknél figyelhető meg, hogy a lapockája nem megfelelően áll a mellkasfalon. Sok esetben ezt hanyagtartásnak tudják be, és nem foglalkoznak vele, mondván majd kinövi a gyermek, vagy valamilyen sport segít neki. Azonban a kóros lapockapozíciók és mozgások, valamint a vállízület patológiája közötti összefüggés jól megalapozott az irodalomban.
A lapocka hídként működik a vállkomplexum és a nyaki gerinc között, és nagyon fontos szerepet játszik a nyak/váll régió mozgékonyságának és stabilitásának biztosításában. Tanulmányok bizonyítják, hogy további sérülések kockázata is megnőhet, ha jelen van lapockadiszfunkció. Például teniszezőknél a vállpanaszok 43%-áért felelős a lapocka nem megfelelő állása.
Mi a szárnyas lapocka?
A szárnyas lapocka egy olyan állapot, amelyet a lapocka hátulról való kiálló része jellemez, ami szárnyra hasonlít. Ez a rendellenes elhelyezkedés kellemetlenséghez, korlátozott mozgásképességhez és a váll funkcionális károsodásához vezethet. A szárnyas lapocka akkor alakul ki, amikor a lapocka elmozdul a bordákhoz viszonyított normál helyzetéből, ami kifelé nyúlást okoz. Ez az állapot gyakran a lapockát stabilizáló izmok, különösen az elülső fűrészes izom gyengeségének vagy bénulásának eredménye, amelyet a hosszú mellkasi ideg idegez be. A lapocka mozgásait a vállízületi mozgásokkal összekötve, illetve speciális tesztekkel vizsgálja a terapeuta.
Mikor tekinthető kórosnak a lapocka helyzete?
Normál esetben a lapocka a mellkasfalra rásimul. Kórosnak vagy nem megfelelőnek tekinthető a lapocka helyzete, amikor:
- a lapocka alsó csücskei elemelkednek. Ennél a jelenségnél a lapocka felső része előre felé billen a mellkasfalon, és a lapockák nem párhuzamosan helyezkednek el a mellkasfallal.
- a lapocka belső élei állnak picit el. Ilyenkor a lapockák külső élei előre felé billennek.
Olyan is előfordulhat, amikor nem szimmetrikusan van ez a probléma jelen, ekkor a háttérben gerincferdülés, illetve Sprengel deformitás állhat. A Sprengel deformitás egy speciális eset, a lapocka magas állása. Ebben az esetben szóba kerülhet műtéti korrekció is. A többi említett esetben azonban hatékonyak a konzervatív terápiás módszerek.
A szárnyas lapocka okai gyermekeknél
Míg a szárnyas lapocka elsősorban idegsérüléssel vagy izomgyengeséggel hozható összefüggésbe, bizonyos fertőző ágensek vagy környezeti tényezők is hozzájárulhatnak a kialakulásához. Például az idegrendszert érintő vírusfertőzések, mint például a vírusos myositis, izomgyengeséghez és a lapocka ezt követő szárnyasodásához vezethetnek. A genetikai hajlam és az autoimmun betegségek is szerepet játszhatnak a szárnyas lapocka kialakulásában. Az olyan állapotok, mint az izomdisztrófia vagy a veleszületett myopathiák, izomgyengeséghez vezethetnek, beleértve a lapocka stabilizálásáért felelős izmokat is.
Az életmódbeli döntések és az étkezési szokások befolyásolhatják az izmok egészségét és az általános fizikai állapotot. Az ülő életmód izomsorvadáshoz és -gyengeséghez vezethet, növelve a lapockacsont kialakulásának kockázatát. Kisgyermekkorban és a serdülőkor elején a csontozat hirtelen növekedésével nem tud lépést tartani az izomerő növekedése, relatív izomgyengeség alakul ki. Ilyenkor tehát a gerinc nyílirányú görbületeinek fokozódása (hanyag tartás) természetes jelenség. A nyak vállövi izmok egyensúlyának nem megfelelő használatából adódik a lapocka nem megfelelő helyzete.
A lágyéksérv tünetei | HáziPatika
Kapcsolódó ortopédiai problémák gyermekkorban
A szárnyas lapocka sok esetben más ortopédiai problémákkal is összefüggésben állhat, vagy azok tüneteként jelentkezhet.
Gerincferdülés (Scoliosis)
A gerincferdülés nem egy veleszületett rendellenesség, jellemzően a gyermekek 10-12 éves kora körül jelentkezik elsőként, és érdekes módon kétszer olyan gyakori jelenség a lányoknál, mint a fiúknál. Akkor beszélünk róla, ha a csigolyák egymáson elmozdulnak és elcsavarodnak, ezáltal a gerinc oldalirányú görbülete jelentkezik.
A scoliosis egy háromdimenziós deformitás, ami azt jelenti, hogy a csigolyák nemcsak oldalra mozdulnak el, hanem el is fordulnak a saját tengelyük körül, miközben a gerinc görbülete az előre-hátra irányú síkban is megváltozik. Hatására valamelyik váll lesüllyed, a másik pedig megemelkedik, gyakori a hátfájdalom, a sántítás, a fizikai teljesítőképesség csökkenése, amit akár visszafordíthatatlan porckopás kísérhet.
A gerincferdülésnek több típusa is létezik, attól függően, hogy mikor és hogyan alakul ki:
| Típus | Leírás | Jellemző kor |
|---|---|---|
| Idiopathiás scoliosis | Ismeretlen eredetű, a leggyakoribb típus. | Csecsemőkor, gyermekkor, serdülőkor |
| Csecsemőkori idiopathiás scoliosis | 3 éves kor alatt jelentkezik, ritka. | 0-3 év |
| Gyermekkori idiopathiás scoliosis | 3 és 10 éves kor között alakul ki. | 3-10 év |
| Serdülőkori idiopathiás scoliosis (AIS) | A leggyakoribb forma, 10 éves kor után, a pubertás idején jelentkezik. | 10-18 év |
| Veleszületett scoliosis | Születéskor jelen van, a csigolyák rendellenes fejlődése okozza. | Születéstől |
| Neuromuszkuláris scoliosis | Idegrendszeri vagy izombetegségek következtében alakul ki. | Bármely kor |
| Degeneratív scoliosis | Felnőttkori, az öregedés és porckopás okozza. | Felnőttkor |
| Scheuermann-kór miatti scoliosis | A Scheuermann-kór következménye. | Serdülőkor |
| Másodlagos scoliosis | Valamilyen más betegség következtében fejlődik ki. | Bármely kor |
Scheuermann-betegség
A Scheuermann-betegség egy nagyon kellemetlen ortopédiai kórkép, mely a legtöbbször már gyermekkorban kialakul. Jellemzően a csigolyatestek érintettek benne, ahol keringési zavar alakul ki, és ezért a csontsejtek elpusztulnak, helyüket pedig porcszövetek veszik át. Bár ezek a későbbiekben újra csonttá alakulhatnak, amíg azonban ez nem következik be, a csigolyák visszafordíthatatlanul deformálódhatnak.
A legnagyobb probléma, hogy a betegség sok esetben teljesen tünetmentes, legfeljebb kisebb hátfájdalom, akadályozott mozgás, általános fáradékonyság léphet fel. Súlyosabb esetben a gerinc elváltozásai már szemmel is láthatóvá válnak az érintett csigolyák környékén. A Scheuermann-kór egyik tünete a háti kyphosis, a púp. Amíg a gerincferdülés definíció szerint egy olyan görbület, amely oldalirányú, addig a kyphosis a gerinc előre görbülését jelenti.
Csontkinövések
A csontkinövés a csontszövetek szaporulatából jön létre, általában a csontok végződésénél. Nagyrészt jóindulatú elváltozásról beszélünk, nagyon ritkán fordul elő, hogy a probléma szövettani vizsgálatot is igényel. Jellemzően az ízületek közelében tapasztalhatjuk megjelenésüket, tehát elsősorban a hosszú csontok végeinél. Gyermekkori, azaz veleszületett probléma esetén jellemzően a csontvégződéseken jelennek meg a csontkinövések. A hasonló, nem terhelésre kialakult csontkinövéseket oszteokondrómáknak nevezi a szaknyelv, és a jóindulatú csonttumorok megközelítőleg felét ebbe a kategóriába sorolják. Az oszteokondróma többszörös kinövést is hozhat.
Diagnózis és kezelés
A szárnyas lapocka tünetei az állapot súlyosságától és az alapjául szolgáló októl függően változhatnak. A diagnózis alapos klinikai vizsgálattal kezdődik. Az egészségügyi szolgáltatók részletes kórtörténetet vesznek fel, beleértve az esetleges korábbi sérüléseket, egészségügyi állapotokat és tüneteket. Ha a terapeuta lát ilyen billenést, azt gondolja át, mely izmok húzhatják a lapockát a kóros irányba. Ezen túlműködő izmokat lazítani fogjuk, a vele szemben ellentétesen dolgozókat pedig erősíteni. Ezek általában megnyúlt helyzetben vannak.
A kezelés az állapot kiváltó okától és súlyosságától függ. Gyógyszereket, például nem szteroid gyulladáscsökkentőket (NSAID-okat) írhatnak fel a fájdalom és a gyulladás kezelésére. Azokban az esetekben, amikor a konzervatív kezelések kudarcot vallanak, sebészeti beavatkozásra lehet szükség. Gyermekeknél a szárnyas lapocka veleszületett állapotokkal vagy fejlődési problémákkal járhat.
Gerincferdülés kezelése
Gyermekkorban a gerincferdülés kifejezetten könnyen orvosolható. Általában gyógytorna segítségével visszafordítható a beteg állapota, noha ennek minden esetben feltétele, hogy időben ortopédiára kerüljön. Ezen kívül fontos még a rendszeres testmozgás, a gyógytornán elsajátított gyakorlatok ismételt alkalmazása, de különösen hatásos sport az úszás, ami egyenletesen terheli a szervezetet és nem ró felesleges terhet az ízületekre. Amennyiben a gerincferdülés súlyosabb, a gyermeknek szüksége lehet speciális fűző viselésére (korzettkezelés). A Schroth gyakorlatok elsajátítása nem kis koncentrációt és fejlett testtudatot igényel, ezért általában csak 8 éves kor felett alkalmazható sikerrel.
Scheuermann-betegség kezelése
A Scheuermann-betegséget nagyon jól lehet korzettel kezelni, különösen a kezdeti szakaszban. Kontroll vizsgálatok 3-4 havonta, röntgen ellenőrzés évente ajánlott, korzett csere általában évente, de ha az állapotváltozás szükségessé teszi gyakrabban is lehetséges. A korzettet éjjel-nappal, folyamatosan hordani kell. A kezelés fontos része a rendszeresen, naponta végzett speciális gyógytorna. Fontos a teljes gerinc több irányú átmozgatása, a feszes izomcsoportok nyújtása. A Schroth terápia itt is nagy hatékonysággal alkalmazható.
Csontkinövések kezelése
Amennyiben a csontkinövés panaszmentes és az orvosi vizsgálat sem talált rosszindulatú elváltozást, egyes eseteknél előfordulhat, hogy nem szükséges kezelés. Azonban, ha az érintett területen gyulladás tapasztalható, mindenképpen szteroid gyulladáscsökkentőkre van szükség első lépésként. Ezek lehetnek szájon át alkalmazható gyógyszerek vagy injekciók. Ha a konzervatív kezelés nem hoz eredményt, sor kerülhet a műtéti megoldásra is: ennek során lézeres vagy sebészeti úton kiveszik a szövetszaporulatot, majd a műtét után a heg gyógyulását követően gyógytornával segítik a mozgás helyreállítását.
tags: #kisgyereknel #latszik #a #lapocka #csont