A szülők csodálattal, óvó szeretettel figyelik, segítik felcseperedését. A gyermekek fejlődése rendkívül összetett folyamat, amire sok, különféle tényező van hatással. Amikor a gyermek viselkedését figyelve úgy érezzük, hogy talán sérült a kötődés, érdemes megnézni, pontosan milyen életkorban van, és milyen helyzetben figyeltük meg a viselkedését.
A fejlődési zavarok tünetei és okai
Eltekintve azoktól az esetektől, amikor a fogyatékosság ténye ismert, a felnőttek olykor a gyermek szokatlan viselkedésére, netán bizonyos készségek késedelmes elsajátítására figyelnek fel. Ilyen például, ha a baba három hónapos kora után sem képes egyenesen tartani a fejét, illetőleg nyolc hónaposan nem tud még segítség nélkül ülni, esetleg a tárgyakat a kezében tartani. A járás és a beszédtanulás túlzott késlekedése aggodalomra adhat okot. Ha a szülők - vagy később az óvónők, tanítók, tanárok - bármi változást észlelnek a gyermek viselkedésében, fejlődésében, akkor arra célszerű a gyermekorvos figyelmét felhívni. Minél előbb kezdik el a kezelést, annál könnyebben hozza be a gyermek a lemaradást.
A zavarok lehetséges okai
A rendellenes fejlődés számtalan oka lehet öröklött, kialakulhat az agy veleszületett kóros elváltozása, szülési komplikáció miatt, vagy születés utáni betegség szövődményeként. A veleszületett rendellenességek nagy részét - pl. a Down-kórt - az orvosok már a születéskor észlelik. A betegségek szövődményeire általában később derül fény (pl. agyhártyagyulladást, kanyarót követő agykárosodás). Egyes esetekben az okok ismeretlenek.
Mentális retardáció (F70-F79)
A mentális retardáció definíciója: szignifikánsan átlag alatti általános intellektuális működés, teljesítmény, az adaptív magatartás hiányosságaival társulva, mely már a fejlődés időszakában észlelhető. Elsősorban értelmi fogyatékosság és szociális inkompetencia jellemzi, különböző súlyossági fokai vannak.
Genetikai okok
- A genetikai eredetű mentális retardáltak között el lehet különíteni a familiáris kóreredetű mentális szubnormálisok csoportját. Poligenetikus multifaktoriális öröklődéssel magyarázható.
- A genetikai kórok monogén ártalom vagy kromoszóma rendellenesség lehet. Kromoszóma rendellenességek esetén a gyengeelméjűség általában nem egyetlen tünete ezeknek a jól körülhatárolt szindrómáknak, hanem testi kórjelenségekkel társul.
Autoszómális kromoszóma anomáliák: Down szindróma, Edwards szindróma.
Szex-kromoszóma anomáliák: Klinefelter szindróma, Turner szindróma.
Környezeti fizikai kórokok
Gyakori, hogy a főbb etiológiai tényezők együtt, hatásukban összegződve vezetnek mentális retardációt előidéző agykárosodáshoz.
- Prenatális környezeti ártalmak: anyai betegség (toxaemia - baktérium által okozott mérgezési állapot; hypothyreoidismus - a pajzsmirigy alulműködése); drog- alkoholfogyasztás; fertőzések (rubeola, szexuális transzmisszióval közvetített betegségek); elégtelen prenatális gondozás.
- Perinatális környezeti ártalmak: koraszülöttség; fulladás; szülési sérülés; herpesz és más infekciók.
- Posztnatális környezeti ártalmak: virális vagy bakteriális fertőzések; posztimmunizációs encephalopathia; agysérülés; környezeti toxinok, ólom, higany; anoxia, vízbesüllyedés; status epilepticus; extrém alultápláltság; endokrin abnormalitások.
Szociokulturális kórokok
Elhanyagolt gyermekek általában szegényes intellektuális fejlettségűek. Komoly mentális szubnormalitást idézhet elő a hiányos emocionális és intellektuális stimuláció, a pszichoszociális depriváció, a táplálás elégtelensége.
A mentális retardáció súlyossági fokai
A mentális retardáció a szellemi működés lelassulásából vagy inkomplett fejlődéséből kialakult állapot. Jellemzi a különböző készségek és az intelligencia minden területén megfigyelhető károsodás, amely a fejlődési időszak alatt manifesztálódik.
- Enyhén retardált: késéssel kezd beszélni, de eléri a mindennapi élethez szükséges beszédkészséget. Az írás és az olvasás gondot okoz.
- Mérsékelten retardált: nyelvi és értelmi fejlődése lassú, és az ezeken a területeken elérhető szintje behatárolt. Sokuk egész életén át felügyeletre szorul.
- Súlyosan és igen súlyosan retardált: komolyan korlátozott értelmi készséggel bír, kevés utasítást ért meg. Alapvető szükségleteik kielégítésére alig vagy egyáltalán nem képesek.
Autizmus spektrumzavar
Az autizmus a gyermek lelki fejlődésének súlyos zavara. Ritka betegség, tízezer gyermekből egyet érint. Fiúknál háromszor gyakoribb, mint lányoknál. Az autista baba nem mosolyog, nagyon csöndes és igénytelen. Közömbösen fogadja a felnőttek jelenlétét. Nem reagál a felnőttek szeretetteljes közeledésére, néma marad. Gyakran visszautasítja a cumisüveget vagy a cumit. Visszahúzódása idővel egyre nyilvánvalóbbá válik, hiszen nem érdekli a játék, nincs kapcsolata a körülötte lévő világgal. Az autista gyermek üres tekintettel mered maga elé. Makacsul hallgat. Jellemző lehet a hosszú hallgatás, majd a heves dühkitörés váltakozása. Az autista gyerek magában is kárt tehet, például úgy, hogy fejét a falba verdesi. Okai mind a mai napig tisztázatlanok, genetikai tényezőket nem sikerült ez idáig kimutatni. Különleges pszichiátriai, pszichológiai kezelést igényel.
Diszlexia
Huszonöt gyermekből átlagosan egy diszlexiás. Ha a gyermek egyébként egészséges, és időben felismerik a kórképet, megfelelő oktatási módszerekkel iskolai előmenetele nem szenved csorbát. A módszer lényege az emlékezet fejlesztése, az írás és olvasás gyakorlása. A tanárok figyelmét fel kell hívni a diszlexiás gyerekre, nehogy hibáiért megbüntessék.
Diszlexia és balkezesség
A diszlexiások között több a balkezes, noha a kettő nem jár mindig és okvetlenül együtt. Ennek az is lehet a magyarázata, hogy a beszédértés központja a bal agyféltekében van, és ez az agyi terület felelős a jobb kéz mozgatásáért is. Mivel a két készség agyi képviselete átfedi egymást, tehát nem zárható ki, hogy az agy ezen területének sérülése mindkét készséget érinti.
Gyermekkori viselkedészavarok
A gyermekkori viselkedészavarok gyakran dühkitörésekben, agresszióban, szabályszegő vagy destruktív viselkedésben nyilvánulnak meg. Ezek mögött sokszor mélyebb érzelmi, családi vagy környezeti problémák húzódnak. A viselkedészavar fogalmát gyakori félreértés övezi. Ilyen esetekben nem arról van szó, hogy a gyermek „rossz” lenne, hanem arról, hogy eltérő módon fejlődik az idegrendszere, így bizonyos dolgokra másképp reagál, más reakciói lesznek. A viselkedészavar egy gyűjtőfogalom, mely olyan állapotokat takar, melyekben a gyermek magatartása hosszabb időn keresztül jelentősen eltér a kortársai viselkedésétől olyan mértékben, hogy az nehezíti az iskolai beilleszkedést és a szociális életét. Fontos, hogy akkor lehet gyermekkori viselkedészavarról beszélni, ha a tünetek hosszabb ideje, tartósan (kb. legalább 6 hónapja) fennállnak.
A viselkedészavarok okai
A viselkedészavarok kialakulásának hátterében több tényező áll. Ezek között lehetnek biológiai, környezeti és pszichológiai okok, melyek egyaránt szerepet játszhatnak. Neurológiai szempontból gyakran meghatározhatók genetikai hajlamok, melyek az idegrendszer eltérő működését okozhatják. A gyermekkori viselkedészavar kialakulásának kockázatát növelhetik az agy fejlődési rendellenességei, koraszülés, oxigénhiányos állapotok. Az idegrendszer működésének zavara befolyásolja, hogy a gyermek mennyire képes szabályozni a viselkedését és értelmezését. A viselkedésszabályozásért felelős agyi területek, különösen a prefrontális kéreg, a frontális lebenyekben található funkciók csak az iskoláskor végére fejlődnek ki teljesen. Ez azt jelenti, hogy a fiatalabb gyerekek érzelmi szabályozása még kezdetleges, ezért természetesen is lehet impulzívabb.
A gyermekkori viselkedészavarok típusai
A gyermekkori viselkedészavarok több típusa ismert, melyek különböző neurológiai és pszichológiai jellemzőkkel bírnak.
- ADHD: A figyelemhiányos hiperaktivitás zavar talán a leggyakoribb. Jellemzője, hogy a gyermek nehezen figyel oda, rendkívül mozgékony, izeg-mozog, nem tud várni a sorára.
- Autizmus spektrumzavar: A gyermek nehezebben értelmezi a társas helyzeteket. Jellemző továbbá a szenzoros érzékenység.
- Oppozíciós magatartászavar: Gyakori a dacosság, a felnőttek szándékos bosszantása, a szabályok rendszeres megszegése, illetve a gyakran megjelenő dühkitörések.
- Magatartászavar: Súlyosabb forma, ahol a gyermek mások testi vagy lelki épségét veszélyeztetheti. Gyakran agresszív, hazudik, rongál vagy lop.
Kivizsgálás és kezelés
A gyermekkori viselkedészavar kivizsgálásának célja, hogy feltárja a gyermek viselkedésének hátterében álló tényezőket. A neurológiai vizsgálat segít feltárni, hogy van-e a gyermekkori viselkedészavar mögött valamilyen organikus ok vagy egyéb neurológiai eltérés. A gyermekkori viselkedészavar kezelése során figyelembe kell venni, hogy milyen jellegű eltérésről van szó. Alapvetően a legfontosabb, hogy a gyermek megtanulja felismerni a saját viselkedési mintázatait, és ezekhez önszabályozó stratégiákat sajátít el. A kognitív viselkedésterápia idősebb gyermekek esetében lehet hatékony. Bizonyos esetekben gyógyszeres kezelés is szükséges lehet.
A kettős viselkedés jelensége: otthon és az iskolában
Sok szülő számára ismerős a jelenet, amikor a pedagógus az egekig magasztalja a gyermeküket az iskolai fegyelmezettsége, segítőkészsége és példás magatartása miatt, miközben otthon ugyanez a gyerek érzelmi viharokkal, daccal vagy teljes kimerültséggel küzd. Az iskola világa egy szigorúan strukturált környezet, ahol a társadalmi elvárások és a csoportnyomás folyamatosan jelen van. Ez a fajta alkalmazkodás hatalmas energiát emészt fel, különösen az érzékenyebb idegrendszerű gyermekek esetében. Otthon ezzel szemben a gyermek nem egy szerepet tölt be, hanem önmaga lehet. Amikor a gyerek hazaér, és az ajtóban ledobja a táskáját, sokszor a lelki páncélját is leveti.
Miért viselkedik másképp otthon?
A gyerekek ott engedik el magukat a leginkább, ahol a legnagyobb biztonságban érzik magukat. Az emberi agy, különösen a fejlődésben lévő gyermeki agy, korlátozott mennyiségű végrehajtó funkcióval rendelkezik egy adott napon. Mire eljön a délutáni tanulás vagy a vacsora ideje, ez az akkumulátor teljesen lemerülhet. Ekkor következik be az a pont, ahol a gyermek képtelenné válik a racionális gondolkodásra vagy az udvarias kérések teljesítésére. Ilyenkor a viselkedése nem szándékos provokáció, hanem egyfajta biológiai rövidzárlat. A pszichológiában maszkolásnak nevezzük azt a folyamatot, amikor valaki tudatosan vagy tudat alatt elnyomja természetes reakcióit és tulajdonságait, hogy megfeleljen a környezet elvárásainak. Amikor a gyerek hazaér, a maszk lehullik. Elsőre ellentmondásosnak tűnhet, de a gyerekek azért mernek „rosszak” lenni otthon, mert tudják, hogy ott szeretik őket a legjobban. A kötődési elméletek szerint a gyermek számára a szülő az „érzelmi konténer”.
Amikor az iskola panaszkodik, otthon pedig minden rendben
Létezik a helyzet fordítottja is, amikor a szülő értetlenül áll az iskola panaszai előtt, mert otthon egy segítőkész, nyugodt gyermeket lát. Ez a felállás gyakran nagyobb aggodalmat kelt a pedagógusokban, és sokszor rejtett tanulási nehézségekre vagy szenzoros feldolgozási zavarokra utalhat. Ilyenkor a gyermek viselkedése egyfajta segélykiáltás. Fontos megvizsgálni az iskolai dinamikát is. A modern világban az iskolák nem feltétlenül ideális helyszínek egy gyermek idegrendszere számára. A neonfények, a folyamatos alapzaj, a szűk folyosók és a vizuálisan túlzsúfolt tantermek mind-mind szenzoros bombázást jelentenek. Amikor hazaérnek, a csend vagy a megszokott illatok hirtelen váltást jelentenek, és az idegrendszer megpróbál „resetelni”.
Tippek a kettős viselkedés kezelésére
- Rituálék bevezetése: Érdemes bevezetni egy rituálét, ami segíti az átállást hazaérkezés után (pl. tíz perc csendes uzsonnázás).
- Fizikai aktivitás: Egy rövid séta hazafelé vagy egy kis rohangálás a kertben segít a szervezetnek lebontani a stresszhormonokat.
- Nyílt kommunikáció a pedagógusokkal: Elengedhetetlen a nyílt, de nem védekező kommunikáció a pedagógusokkal.
- Reális elvárások: Fontos látni, hogy minden gyermek idegrendszere más. Engedjük el azt az illúziót, hogy a gyereknek mindenhol egyformán kell viselkednie.
Mikor kérjünk szakértői segítséget?
Bár a viselkedési kettősség legtöbbször az egészséges fejlődés része, vannak jelek, amelyekre érdemes figyelni. Ha az otthoni feszültséglevezetés már-már agresszióba torkollik, ha a gyermek önveszélyes, vagy ha az iskolai teljesítménye a jó magatartás ellenére hirtelen romlani kezd, érdemes szakértői segítséget kérni. Szintén intő jel lehet, ha a gyermek szomatikus tüneteket produkál: reggelente fáj a hasa, fáj a feje, vagy nem tud elaludni az iskolai stressz miatt. Ilyenkor a viselkedési kettősség már nem csak egy szelep, hanem egy túlterhelt rendszer segélykiáltása.
Szenzoros integrációs zavarok
A tanulási és/vagy viselkedési zavarok hátterében gyakran megbújó szenzoros integrációs zavarok komoly nehézségeket okozhatnak a tanulók mindennapi tevékenységeiben. A szenzoros integráció kifejezés hallatán kétféle értelmezés jelenhet meg a szakemberek gondolkodásában.
- Az egyik értelmezés az érzékszervi rendszerek integrációjára, az érzékelések összekapcsolódásának koordinációjára és hierarchikus egymásra érülésére utal, mint tipikus, neurológiai érési folyamatra, amely megalapozza a későbbi tanulási és viselkedésszervezési folyamatokat.
- A második értelmezés alapján a „szenzoros integráció” olyan terápiás módszertan, diagnosztikai és terápiás komplex eljárás, amely segítséget nyújt az érzékelő rendszerek és az érzékelési folyamatok érésében, az idegrendszer fejlődési folyamatának célzott, tudatos megsegítésével.
A tanulási és/vagy viselkedési zavarokat az idegrendszeri információszerzési folyamatok, az érzékszervi moduláció és az integráció éretlensége, sérülése okozhatja.
Ayres szenzoros integrációs elmélete
A. Jean Ayres amerikai foglalkozásterapeuta és pszichológus a „szenzoros integráció” kifejezés megalkotója, aki úgy határozta meg, mint „az a neurológiai folyamat, amely összehangolja belső és külső világunk működését, és lehetővé teszi, hogy testünk a környezethez alkalmazkodva hatékonyan működjön”. Ayres szakmai álláspontja szerint a propriocepció folyamatai a komplex perceptuális folyamatok alapját képezik. Alapvető megállapításként fogalmazta meg, hogy a vesztibuláris, a taktilis és a proprioceptív érzékelés területei nem kapnak kellő hangsúlyt az orvosok és a pedagógusok részéről a gyermekek fejlődésének vizsgálata és segítése kapcsán. Ayres kifejlesztett egy standardizált tesztet (Southern California Sensory Integration Test / SCSIT/), hogy alátámaszthassa kutatásait, valamint elmélete kidolgozását.
A szenzoros integrációs terápia
A terápia hatásmechanizmusában fontos szerepet játszanak a saját test érzékelése és a különböző testmozgások alkalmazása. A terápia egyik legfontosabb alappillére a terápiás helyiségben a tervezett és kivitelezett mozgásos tevékenységek terápiás segédeszközök segítségével történő végzése. A terápia közvetítő eszközei közé sorolhatók a különböző közös tevékenységek, mozgások, mozgássorozatok és a játék. A szenzoros integrációs terápiában szükség van arra, hogy a gyermeknek lehetősége legyen az adott feladatot vagy játékhelyzetet saját elképzelése alapján megoldani, valamint arra, hogy a terapeuta szükség szerint játékosan irányítsa a helyes irányba.
A szenzoros integrációs zavarok következményei
A szenzoros integrációs zavarok tartós és súlyos hatással lehetnek a gyermekek neurológiai fejlődésére, és ezáltal megalapozhatják a későbbi tanulási és viselkedési zavarok kialakulását. „A következmények között szerepelhetnek viselkedészavarok, tanulási zavarok, az aktivitás szabályozásának zavaraival, a kognitív teljesítménnyel és az interperszonális kapcsolatok kialakításával, fenntartásával kapcsolatos problémák. A teljesítményzavarok, az érzelmi és viselkedészavarok, az önértékelés zavarai szintén erősen befolyásolják a beilleszkedést, a tanulási képességet, valamint az életben való boldogulást, így világossá válik, hogy a szenzoros integrációs zavar jelenleg nagyon alábecsült probléma” (Schaefgen, 2006).
Szégyenlősség és félelem idegen felnőttektől
Frusztráló lehet, amikor azt érezzük, hogy gyermekünk nélkülünk tapodtat sem mer mozdulni, nem felel, ha kérdezik, és sok időbe telik neki, amíg társaságban felenged és játszani kezd a többi gyerekkel. A szégyenlősséget nagyobb mértékben meghatározzák a gének, mint más személyiségjegyeket. Aggodalomra azonban nincsen ok, hiszen a szégyenlősség legtöbbször természetes és adaptív viselkedés új szociális helyzetekben. A túlzott szégyenlősség akkor okoz gondot, ha az nem helyzethez, nem kontextushoz kötődik illetve nem átmeneti. Ilyen esetekben érdemes szakértő véleményét és segítségét kérni.
A címkézés veszélyei
Amikor a gyerekeket a viselkedésük alapján címkékkel látjuk el, az általában beskatulyázza őket. Sokszor jót akarunk azzal, ha társaságban azt mondjuk: „Pisti csak szégyenlős”. De mi ezzel a probléma? A gyerek egyre jobban magáénak érzi ezt a jelzőt, a személyiségének egy része lesz, hogy ő szégyenlős, félős gyerek. Óriási ereje van annak, hogy mi, szülők mit gondolunk a gyerekeinkről. A kisgyermek szemében a szülő a világmindenséget jelenti. Felnéz ránk, elhiszi, amit mondunk.
Segítségnyújtás szégyenlős gyermeknek
Az őszinte szülői elfogadás hatására a gyermek magabiztosabbá válik. Érdemes arra gondolni, hogy a szégyenlősség átmeneti és, ha nem csinálunk „ügyet” belőle, ha mindenki természetesnek veszi, akkor a gyermek számára is az lesz és hamar kinövi. Amikor idegenek vagy régen látott rokonok kérdezősködnek és hirtelen rengeteg kérdést szögeznek a gyerekhez, akkor segítsünk észrevétlenül. Ne ismételjük meg a kérdést és ne várjuk mi is, hogy válaszoljon. Óvatosan és lazán vegyük át az irányítást. Válaszoljunk a gyerek helyett úgy, mintha az eredeti kérdést eleve közösen kaptuk volna. Mi is legyünk türelemmel és bízzunk a gyermekben. Jusson eszünkbe, hogy még tanulnia kell a szociális helyzeteket és minden társalgással egy lépéssel közelebb kerül ahhoz, hogy egy nap magabiztosan kezdeményezni merjen.
Kötődés és kötődési zavarok
Mi is tulajdonképpen az a kötődés? John Bowlby (1969) kötődés elmélete szerint az embergyerek „koraszülöttként” jön világra, önmagában nem életképes, éppen ezért az életbenmaradáshoz szüksége van az édesanyjára, egy olyan személyre, aki gondoskodik róla, akire számíthat, akiben bízhat. A bizalomnak itt nagyon fontos szerepe van, hiszen ezáltal tanulja meg a baba, hogy gondoskodnak a szükségleteiről. A kötődés maga nagyon komplex rendszer, éppen ezért a későbbi jó tapasztalatok révén a korábban kialakult bizalmatlanság orvosolható.
Kötődési mintázatok
- Biztonságos kötődés: A biztonságosan kötődő gyermek kiegyensúlyozott, boldog, bízik az édesanyjában.
- Elkerülő kötődés: Az elkerülő kötődésű gyermek ragaszkodik az édesanyjához, azonban hamar megtanulja, hogy ne mutassa ki az érzelmeit.
- Ambivalens kötődés: Az ambivalensen kötődő gyermek vágyik az édesanyjára, de nem bízik benne igazán.
- Elutasító kötődés (dezorganizált kötődés): Az elutasító kötődést mutató gyermek egyáltalán nem bízik a szüleiben, sőt gyakran fél is tőlük. Extrém elhanyagolt gyermekeknél szokott létrejönni.
Kötődési zavarok
- Reaktív kötődési zavar: Azoknál alakul ki, akiket gyermekkorukban súlyosan elhanyagoltak. Ezek a gyerekek többnyire nem mutatnak érzelmeket, elutasítják a másokkal való kapcsolatot, apátiásak és néha agresszívak lesznek.
- Korlátlan kötődési zavar: Fő jellemzője, hogy a kisgyermek nagyon barátságos, mindenkivel kötődést keres, de kapcsolatai felszínesek.
A kötődés helyreállítása
Sok anya érzi úgy, hogy valamit végzetesen elrontott a kötődés terén. Szerencsére attól, hogy az egyik elem hiányzik, esetleg nem tudtuk megvalósítani, attól még a kötődés nem sérül. Amikor a gyermek viselkedését figyelve érezzük úgy, hogy talán sérült a kötődés, akkor is érdemes megnézni, pontosan milyen életkorban van a gyermek, és milyen helyzetben figyeltük meg a viselkedését. Az is előfordul, hogy egy kisgyerek nem szereti, ha puszilgatják, ölelgetik, hanem a saját útját szeretné járni, hamar önállóvá válik. Ez sem jelenti feltétlenül azt, hogy a szülők rontottak el valamit, ugyanis a kutatók is elismerik, hogy a gyermek születéskori temperamentuma és a kötődési mintázat között van kapcsolat. Végül szólnunk kell arról is, hogy nem csak a gyerek kötődik hozzánk, mi is kötődünk a gyermekhez.
Az utánzás szerepe a fejlődésben
A gyerekek természetes kíváncsiságuk és fejlődésük révén hamar elkezdik utánozni a felnőttek viselkedését. Ez a jelenség már 1-2 éves korban megfigyelhető, amikor a kicsik játékos formában próbálják elsajátítani a környezetükben látott viselkedésmintákat. Az utánzás a tanulási folyamat fontos része, hiszen a gyerekek így fedezik fel a világot, és építik fel saját identitásukat. Az utánzás által fejlesztik szociális készségeiket, érzelmi intelligenciájukat és képességeiket a mindennapi helyzetek kezelésében.
Tipikus szerepjátékok
- Játékkonyha: Az egyik legnépszerűbb játék, amivel a gyerekek az anya szerepébe bújva főzőcskézhetnek.
- Játék orvosi táska: Sztetoszkóp, hőmérő, injekciós tű - ezekkel a játékokkal a gyerekek az orvosi látogatásokat imitálhatják, és megérthetik az orvosok munkáját.
- Játék pénztárgép és áru: A gyerekek játszhatnak bolti eladót vagy vásárlót.
- Játék babakocsi: A gondoskodás és a szülői szerep gyakorlásában segít.
- Játék barkácskészlet: Csavarhúzó, kalapács, csavarok, fogó - jöhet minden, amivel csavarni, tekerni, szerelni lehet!
A kisgyermekek azért utánoznak, mert ez egy természetes mechanizmus, amely segíti őket a világ megértésében, a szociális készségek elsajátításában, valamint a kommunikáció és a viselkedési minták megtanulásában. Amikor olyan játékokkal játszanak, amelyek hasonlítanak a felnőttek által használt eszközökre, akkor lehetőségük nyílik a felnőttek által végzett tevékenységek lemásolására.
tags: #kisgyerek #viselkedese #idegen #felnottel