Kisgyerek viselkedése az asztalnál: Okok és megoldások az önuralom fejlesztésére

A kisgyermekek nevelése során az egyik legnagyobb kihívás az önuralom fejlesztése, különösen az étkezések alkalmával. Gyakori jelenség, hogy a gyerekek türelmetlenek, kiborulnak, hisztiznek, vagy éppen dührohamot kapnak az asztalnál. Sokan azt hiszik, az önuralom idővel kialakul, a türelmetlenséget, hisztizést egyszer csak kinövi a gyermek. Nekik sincs teljesen igazuk. A klasszikus megoldás erre a büntetés vagy a tiltás. „Ha nem kapja meg, ha nem csinálhatja, akkor majd önuralmat tanul” - gondolják sokan. Azonban az önuralom kialakulása soktényezős folyamat, amelyben szerepe van a nevelésnek és a környezeti tényezők alakításának egyaránt.

Miért viselkedik másképp a kisgyerek az asztalnál?

Amikor a hozzátáplálást megkezdő vagy épp totyogó gyermek az etetőszékben ülve evés helyett inkább a földre dobálja az ételt, hajlamosak lehetünk azt gondolni, hogy a fő célja ezzel az, hogy bennünket bosszantson, a valóságban azonban ez a háttérben legritkábban megbúvó motiváció. Az ételdobálás már a hozzátáplálás kezdetekor megjelenhet és átlagosan 18-24 hónapos kor között tűnik el. A dobálás mögött meghúzódó okok azonban változhatnak ezen idő alatt.

Az étkezés mint fejlődési szakasz

Az evés nemcsak egy fizikai változás a gyermek életében, hanem pszichológiai is. A gyermek és felnőtt viszonya eddig a pontig egy testközeli állapot volt. A táplálkozás ölben történt, ami hatalmas biztonságot jelentett. Ezután gyermekünk egy etetőszékben ül a felnőttel szemben és közöttük egy asztal a választótér. Ez a frontális és egymástól elszakadt pozíció hatalmas újdonság számára. Nemcsak ezzel a fizikai elszakadással kell megküzdenie, hanem azzal is, hogy egy számára új hőmérsékletű, állagú és ízű étel kerül a szájába. Ha belegondolunk mindebbe, akkor egyértelművé válik mennyire meghatározó és mély nyomot hagyó élmény ez az életében.

Az ételdobálás okai

• Kisebb ételmennyiség igénye: A totyogóknak kevesebb ételre van szükségük, mint a csecsemőknek. A gyerekek számára az étkezés még funkcionális, addig esznek, amíg úgy nem érzik, hogy jóllaktak.
• Unalom és felfedezés: Amint végeztek, már nem köti le őket az asztalnál ülés, sokkal izgalmasabb dolgokkal szeretnének foglalkozni. Ha ilyenkor elvárjuk tőlük, hogy az asztalnál maradjanak, az elengedhetetlenül „kalandok” kereséséhez vezethet, ennek pedig következménye lehet akár az ételdobálás is.
• Ételek elutasítása: Ugyanez lehet az eredménye annak is, ha nem tetszik vagy épp nem kívánja az elé tett ételt.
• Tárgyállandóság elsajátítása: A kisgyermekek fejlődésének alapköve, hogy szeretnék megismerni az őket körülvevő világot, és ennek része a “tárgyállandóság” megtanulása is, vagyis kíváncsiak, hogy mi történik, ha a tárgy már nincs ott, ha már nem látják. Eldobják az ételt, majd megnézik, hogy ott van-e még, ezáltal pedig megtanulják, hogy a dolgok akkor is léteznek, ha épp nem látják őket.
• Határok tesztelése: Előfordulhat továbbá, hogy így próbálják tesztelni a határokat, ellenőrzik meddig mehetnek el következmények nélkül.

Az önuralom fejlesztése és az asztali viselkedés javítása

Az újszülöttnek még nincs önuralma. Ő ösztönösen cselekszik, jelzi az igényeit, hiszen még 100%-ban ránk van utalva. Az életbenmaradáshoz arra van szüksége, hogy hatékonyan és hangosan jelezze, ha segítségre van szüksége. Az önuralom fokozatosan fejlődik, és számos tényező befolyásolja.

Az önuralom alappillérei

1. A saját igények és érzések felismerése: Tudni mik azok (képesnek lenni megnevezni is őket pl. éhes vagyok, dühös vagyok stb.), mit jelent, mire való, mi történik ilyenkor, és képessé válni megkülönböztetni őket egymástól.
2. A vágyak irányítása: Ezt leginkább tapasztalati úton tanulja meg a gyerek. Ahhoz, hogy ezt megtanulja, újra meg újra szembesülnie kell azzal, hogy a vágyainak nem kell mindig azonnal teljesülniük, de a kérései meghallgatásra találnak és érdemes pár percet várnia.
3. A saját viselkedés kezelése: Ez a legkomplexebb folyamat, ami nem mehet végbe a másik kettő nélkül. Sokan a gyerek viselkedését kezdik irányítani, azonban, ha a másik két terület nincs rendben, akkor ez csak átmeneti megoldást jelent.

Megoldások az ételdobálásra

Több lehetséges megoldás is létezik az ételdobálás korszakának lezárására, természetesen az összes módszer időigényes, hiszen a legtöbb esetben nem tanulják meg egyik napról a másikra. Ezt is el kell sajátítaniuk, meg kell rá érniük és el kell jutniuk oda, hogy megértik a szabályokat - ide általában 18-24 hónapos kor körül jutnak el.

1. Ne reagáljunk azonnal: Hagyjuk az ételt egy percig a padlón, ne reagáljunk azonnal a dobálásra. Ezáltal a totyogónak van lehetősége megérteni, hogy ha eldobja az ételt, akkor az eltűnik a tányérjáról (ok-okozati összefüggés). Rövid idő után megkérdezhetjük tőle: „Az ételed a földön/padlón van? Látod ez történik, ha dobálod az ételt.”
2. Tegyük vissza az ételt: Vegyük fel az ételt és tegyük vissza a gyermek elé, hogy újra próbálkozhasson. Nyugodt hangon emlékeztessük, hogy az étel az asztalra való. Az elejtett ételt csak 2-3 alkalommal tegyük vissza elé.
3. Kézrávezetés: Amikor azt látjuk, hogy elkezdi dobálni az ételt, akkor gyengéden megfoghatjuk a kezét és visszavezethetjük vele az ételt a tányérjához, kiegészítve „az étel az asztalra való” mondattal. Ez edzi a gyermekek izommemóriáját, hogy nem helyes eldobálni az ételt.
4. Kisebb adagok: Minél több étel van a tányérján, annál nagyobb kísértést érezhet a kisgyermek, hogy játsszon vele. Ezért csak néhány falatot tegyünk elé, és adjunk neki egy kicsit többet, amikor befejezi, ami előtte van.

Az önuralom és a dührohamok kezelése

A gyerekek türelmetlenebbek lesznek akkor, amikor néha a szülő azonnal ugrik „minden nyekkre”, máskor pedig kihasználva, hogy a gyerek enged egy kicsit, még kér 5 percet, aztán még ötöt, azaz a gyermek számára kiszámíthatatlan a viselkedése és a reakciója. Meglepő módon erre már az egész kis babák is képesek bizonyos helyzetekben: például míg a születés utáni első hetekben a baba üvölt, amikor éhes, addig 3 hónapos kor tájára sok baba már képes felismerni azt a helyzetet, amikor anya szól hozzá, hogy mindjárt jön és megeteti, csendben kivárja, amíg anya elhelyezkedik és csak utána kezd el enni. A megbízható reakció és a kiszámítható körülmények miatt már ilyen kis korban is képes a kicsi bizonyos helyzetekben várni.

A dührohamok azonban úgy működnek, mint egy distressz hiszti, azaz a gyerek nem tud belőle kizökkenni. Az első kisebb hisztik megjelenése idején még sokszor segít az, ha eltereljük a kicsi figyelmét, így nem lovallja magát bele a hisztibe, 16-18 hónapos kortól azonban sokszor már ez sem segít, ilyenkor a hiszti kitörésekor a saját viselkedésünkkel kell megmutatni, hogyan kerüljön vissza a saját nyugodt állapotába: vegyünk mély levegőket, számoljunk visszafelé száztól halk hangon, menjünk el egy nyugodt helyre ketten és ott nyugtassuk.

A dührohamok lehetséges okai:

• Túlingerlő környezet: Ha túl sok a program vagy a gyermek számára túlingerlő a környezet (a mesterséges ingerek pl. bevásárlóközpont, játszóház, tévézés, mozizás, zajos helyek), a gyermek túlpörög és egy ponton túl nem tudja az idegrendszere kezelni a sok ingert, ezért kiborul.
• Túl sok cukor és koffein: A sok édesség és koffein is okozhat dühkitöréses tüneteket az arra érzékeny gyerekeknél.
• Beszédbeli elmaradás: Ha a kicsi nem tudja elmondani, mit érez, nem tudja jól kifejezni magát, az is növelheti a dühkitörések gyakoriságát.
• Máshogy nem tudja kifejezni az akaratát: A dühkitörések hátterében állhatnak érzelmi-kapcsolati problémák is. A gyerek próbál figyelmet kapni sokféle módon, végső tehetetlenségében pedig dührohama lesz, mert ez az egyetlen, amire oda is figyelnek a szülei. Fontos megérteni, hogy ez nem tudatos folyamat, hanem segítségkérés.

A családi étkezések és a háztartási feladatok

A házimunkába való bevezetést érdemes minél előbb elkezdeni azért, hogy a gyerekek ne nyűgként tekintsenek rá. Kicsi korban még nagyon lelkesek, szívesen segítenek. Kezdjétek az asztal körül. A gyerekek örülnek, ha a felnőttek körül lehetnek, és olyan dolgokat csinálhatnak, amit ők. A házimunka erősíti a gyermek önbizalmát, felelősségvállalását és önállóságát.

A családi élet központja általában a konyha, azon belül a konyhaasztal, ahol a közös étkezések zajlanak. Ezek az alkalmak a legjobbak arra, hogy a család együtt legyen, beszélgessen, és mindenki kivegye a részét feladatokból.

A gyermek bevonása a konyhai feladatokba életkor szerint

Pozitív étkezési szokások kialakítása

Itt kezdődik és innen indul minden. Minden gyermek számára fontos, hogy az evés stressz-, és nyomásmentes helyzet legyen. Ez könnyűnek tűnhet, de valójában nem alap mindenhol, és ilyenkor jelennek meg az étkezési problémák. Nem a gyereket javítjuk meg, nincs vele semmi baj, hanem újra hangoljuk az étkezési szituációkat, kialakítjuk az evés örömét. Gyakran azt kérik a szülők, nézzem meg, mi a gond a gyermekkel, miért nem eszik, miért dobál, miért mocorog, miért válogat, miért kell lekötni, miért tolja el a kanalat, miért unja 1 perc után?

A felnőtt feladata ebben újra a végtelen türelem! Figyelni a gyermek reakcióját és semmit sem erőltetni. Például fontos, hogy kivárjuk, hogy önakaratából nyissa ki a száját. Apró lépésekkel haladjunk és minden próbálkozás után lehet bátran újra egy kicsit ölelkezni. Ezzel visszadjuk neki a testközelséggel járó biztonságérzetet és elérjük, hogy az átállás fokozatos és kíméletes legyen.

• Etetőszék kiválasztása: Kerüljük a nagy és bonyolult szerkezetű szintetikus és műanyag etetőszékeket. Válasszunk inkább egyszerű faszerkezetet, ami könnyen változtatható, ahogy a gyermek fejlődik: „együtt nő a gyermekkel” és emellett sokkal könnyebb a tisztántartása.
• Biztonsági övek helyes használata: Eleinte természetesen fontosak a biztonsági övek és csatok, de nagyon hamar el lehet majd őket hagyni. Ne essünk abba a hibába, hogy a biztonság helyett a gyermek asztalnál tartására használjuk őket.
• Zavaró tényezők elhagyása: Ne használjunk étkezés közben az asztalnál játékokat, zenét vagy tévét. Ne az legyen a cél, hogy túlessék magukat, hanem hogy megtanuljanak étkezni és egészséges kapcsolatot alakítsanak ki az étellel.
• Saját evőeszközök biztosítása: Az első alkalomtól kezdve adjunk neki is egy kis tányérkában egy pici ételt, egy kanalat/villát a kezébe, hogy tudja próbálgatni a használatát és jól lássa amit eszik.
• Törékeny eszközök használata: Egy “Montessori Gyerek” igazi kerámia tányérból eszik, üveg pohárból iszik és fém evőeszközöket használ. Amint meg fogja a gyermek érezni azok súlyát, hallja ha megcsörrennek vagy koppannak, így érteni fogja, hogy törékenyek.
• Közös étkezés az asztalnál: Pár hónap elteltével (1 éves kor körül) már nincs szükség az etetőszék tálcájára sem. Levehetjük és gyermekünket az asztalhoz ültethetjük. Ekkor kezdjünk el dolgozni az asztalnál töltött időn is. A legjobb ilyenkor is ha azzal kezdjük, hogy mi példát mutatunk.
• Beszélgetés és közös tevékenység: Igyekezzünk mindig a megterítésnél és az elpakolásnál is együtt lenni. Legyen ott a gyermek egészen kicsi korától. A közös étkezés legyen értékes együttlét a családnak. A vacsora végefelé bekapcsolódhat ő is, például egy kis közös családi éneklésbe.

A probléma gyökere: a gyermek viselkedésének értelmezése

Sokszor előfordul, hogy a gyerek viselkedése egyre zavaróbbá, elviselhetetlenebbé kezd válni mind a szülők, mind az óvoda számára. Leginkább a gyerek alkalmazkodásának, belátásának, szófogadásának hiányosságai azok, amiktől kinyílik a bicska a felnőttek zsebében. Akkor tudunk a megoldás felé haladni, ha vesszük a fáradságot, hogy megnézzük, mi is a gyerek(ünk) viselkedésének oka, célja, miért is és hogyan is jutott el idáig, hogy ezeket a bosszantó dolgokat csinálja velünk.

A gyerek viselkedésének mindig van oka is, célja is, legfeljebb nem értünk rá, nem vettük a bátorságot, időt, energiát, odafigyelést, hogy ezt megpróbáljuk megfejteni. Sok minden láthatatlan, korábbi nehéz helyzetekből, konfliktusokból, traumákból eredhet, amiből azt érzi a gyerek, hogy ő nem elég fontos, nem elég jó, nem elég szerethető. És akkor megpróbál ezzel megküzdeni, megharcolni, vagy feladja, és reménytelen, szomorú, csalódott lesz. Ha szülőként azt tapasztalod, hogy gyermeked figyelmetlen, fegyelmezetlen és magatartászavarai vannak, kérlek, ne arra gondolj, miért is rossz a gyerek.

tags: #kisgyerek #viselkedese #az #asztalnal