Oroszország, Ukrajna, Fehéroroszország és a többi szovjet utódállam a második világháborúban a németek felett aratott győzelmet és az európai háború végét május 9-én ünnepli. A Németország feltétel nélküli megadását rögzítő dokumentumot ugyan 1945. május 7-én írták alá, de az csak közép-európai idő szerint május 8-án 23:01-kor lépett életbe. Ekkor Moszkvában már május 9-e volt. A Szovjetunióban hagyományosan mindig május 9-én volt a győzelmi felvonulás és a legtöbb szovjet utódállam megtartotta ezt a szokást.
Moszkva és egész Oroszország számára az egyik legnagyobb állami ünnep a Szovjetunió második világháborúban aratott győzelme Németország felett. Ennek alkalmából minden év május 9-én hatalmas ünnepségeket, katonai parádét rendeznek, ahol a legújabb haditechnika mellett a veteránok is felvonulnak, igaz évről évre kevesebben.
A Győzelem Napjának kialakulása a Szovjetunióban és Oroszországban
Közép-európai idő szerint 1945. május 8-án 22 óra 43 perckor, amikor a Szovjetunióban már egy új nap kelt fel, Berlin külvárosában, Karlshortsban aláírták a német fegyveres erők teljes és feltétel nélküli megadásáról szóló dokumentumot. Ugyanezen a napon Moszkvában a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának Elnöksége nemzeti ünneppé, a „Győzelem napjává” nyilvánította május 9-i dátumot. Másnap Sztálin, mint a Hadiflotta és a Vörös Hadsereg haderőinek Legfelsőbb Főparancsnoka végre kiadhatta a várva várt 369. számú ünnepi parancsot.
Az esti győzelmi parádé, Rokosszovszkij és Zsukov marsall vezényletével, hatalmas tűzijátékkal ért véget, de az ünnepségek záró akkordja - a hazatérő katonák 1945. június 24-i bevonulása a Vörös térre - még hosszú évekig megmaradt az emberek emlékezetében, pedig valójában a második világháború még ekkor nem ért véget. A többség azonban úgy látta, hogy a Németország felett aratott győzelem, s ennek megfelelően a Nagy Honvédő Háború győzelmének jelentősége sokkal fontosabb, mint a világégést lezáró végső győzelem.
Ugyanakkor a felvonulás szokása nem tartott sokáig. Két év múlva a Győzelem napját munkanappá nyilvánították, a nagyszabású ünnepségeket mellőzték, az ország pedig lényegében visszatért a háború előtti rendszerhez. A 10. évfordulón az SZKP (a Szovjetunió Kommunista Pártja) mindössze egy ünnepi ülést tartott, az emberek számára pedig a kisebb koncertektől, rendezvényektől eltekintve a nevezetes nap csak átlagos munkanapként telt el. Az eseménytelenség viszont nagypolitikai eseményekkel magyarázható: a Szovjetunió és Németország közti hadiállapot ugyanis épp 1955-ben szűnt meg, miközben Nyugat-Németország május 5-én NATO-tagállammá vált, Kelet-Németország viszont május 14-én csatlakozott a Varsói Szerződés szövetségéhez.
Az ünnep újjáéledése és politikai szerepe
A fordulópontot lényegében a 20. évforduló hozta. Az SZKP új főtitkára, Brezsnyev úgy döntött, hogy feléleszti a Győzelem Napja ünnepének hagyományát. 1965-ben Breszt erődjének, valamint Moszkva, Leningrád (ma Szentpétervár), Volgográd, Kijev, Szevasztopol és Odessza városainak a „Hős város” címeket adományozták, díszlövéseket adtak le szerte az országban, az áldozatok emléke és a veterán katonák előtt egy perces néma csenddel tisztelegtek.
A Vörös téren a második világháború befejezése óta először tartottak újra katonai díszszemlét, a tér újra megtelt harci technikával és felfegyverzett alakulatokkal. A sarló-kalapáccsal díszített vörös zászlót éppen az a Konsztantyin Szamszonov ezredes vitte, aki annak idején a Reichstagot ostromló zászlóalj parancsnoka volt, s társaival, Mihail Jegorovval és Meliton Kantarijával 1945. május 1-jén kitűzték a zászlót a Reichstag épületére. A hetvenes-nyolcvanas években a hatalom felismerte, hogy az ünnep egyben az ideológiai befolyásolás kiváló eszközeként is szolgál: különben a legtöbb hasonlóságot napjaink május 9-i ünnepségeivel épp a Brezsnyev-korszak rituáléi mutatják.
Az ünnepi szertartás állandó részévé vált a koszorúzás a Kreml falai mellett lévő Ismeretlen Katona sírjánál, az Öröklángnál. A televízióban és a rádióban is közvetítették az eseményeket. Moszkva minden pontja a katonadaloktól zengett, és számos háborús film mellett a 40. évfordulón mutatták be Jurij Ozerov filmrendező Harc Moszkváért című alkotását is.
A Szovjetunió felbomlása ellenére a Győzelem napja épp az 50. évfordulón, 1995-ben kapta vissza a nemzeti ünnep státuszt. Az ünnepség keretei közt nyílt meg a Nagy Honvédő Háború Központi Múzeuma is, amely a Hódolat hegyén felépített park és emlék-együttes fő motívuma. Az emlékhely ötletét még 1955-ben Zsukov marsall vetette fel az SZKP Központi Bizottságának, de a múzeum létrehozásáról szóló végleges utasítás csak 1986-ban született meg. 2015-ben, a 70. évfordulón nyitotta meg kapuit az egykori SZKP levéltár épületében, ahol a háború előtti dokumentumokat tárolták.
A múzeum legimpozánsabb terme a Dicsőség és Emlékezet Csarnoka, amelynek falán mindazoknak a neve szerepel, akiket a „Szovjetunió Hőse” csillaggal, vagyis a legmagasabb katonai kitüntetéssel díjaztak.
A Nagy Honvédő Háború emlékezete Oroszországban
Az elmúlt hetek Oroszországban ünnepi készülődéssel teltek, ugyanis Moszkva május 9-én tartja a Nagy Honvédő háború (1941-1945) emléknapját. A Nagy Honvédő háború a második világháború 1941-ben, a Barbarossa hadművelettel, tehát náci Németország Szovjetunió ellenes offenzívájával elkezdődő időszakára utal. 1941-1945 között a Szovjetunió 27 millió emberéletet vesztett a nácik elleni háborúban (több mint az akkori népességének a 15%-a). A nagy háború emléke korábban is fontos szerepet játszott az orosz emlékezetpolitikában, ám a putyini időszakban az orosz nemzeti identitás fundamentumává vált.
Míg a híres-hírhedt Vörös téren megtartott katonai parádé nem nyitott az átlagember számára (Putyin is jelen van, így biztonsági okokból a környező utcák és utak le vannak zárva), Moszkva többi közterein rengeteg program elérhető az ünneplőknek. A legnagyobb eseményre, a Halhatatlan ezred (Бессмертный полк) felvonulásra idén a szervezők több mint egy millió résztvevőt vártak. A felvonulók nagy többsége a háborúban meghalt vagy harcolt ősei képeit lobogtatva vonult végig Moszkva utcáin. A hangos tömeg zászlókat lengetett ’Oroszország’ és ’hurrá’ kiáltások közepette.
ÉLŐ: katonai díszszemle a Győzelem Napján Moszkvából - 2022 május 9
Más országok Győzelem Napjai
Európa sok országában május 8-án ünneplik a második világháború befejeződésének emléknapját. Ami nekünk a kommunista érában április 4-e volt, az Európának és a megszállt Németországnak május 8-a: a „felszabadulás” és „győzelem napja”, illetve június 6-a, a szövetségesek partraszállásának évfordulója.
Egyéb Győzelem Napok
- Vietnám: Április 30-án ünneplik a vietnámi háború befejezését és a két Vietnám egyesítését a kommunista Észak uralma alatt. 1975. április 30-án foglalta el Saigont az északi hadsereg.
- Észtország: A Võidupüha vagy győzelem napja nemzeti ünnep Észtországban, amit 1934 óta minden évben június 23-án ünnepelnek. Az 1919-ben vívott észt függetlenségi háború (1918-1920) egyik fontos ütközetének, a wendeni csatának állít emléket.
- Horvátország: Augusztus 5-én tartják a győzelem napját, hivatalos nevén a Győzelem és Haza Hálaadásának Napja és a Horvát Honvédők Napja, amely a horvátországi háború befejezését, a horvát hadsereg által augusztus 4-én indított Vihar hadműveletet, illetve Knin felszabadítását ünnepli 1995-ben.
- Törökország: A török győzelem napja (törökül: Zafer Bayramı) augusztus 30-án a török függetlenségi háború (1919-1923) utolsó ütközetének, az 1922-es dumlupınari csatának állít emléket.
- Málta: A máltai győzelem napja szeptember 8-án a Máltai lovagrend győzelmét ünnepli az ottomán törökök felett Málta 1565-ös ostromában. Emellett szeptember 8. Szűz Mária születésének ünnepe is.
- USA (Hawaii és Rhode Island): A győzelem napját augusztus második hétfőjén ünneplik Hawaii és Rhode Island államokban, a második világháború befejezésének emlékére. Az ünnepnap korábban nemzeti ünnep volt az USA-ban, de a háború befejezése (Hirosima és Nagaszaki bombázása) miatt kikerült az ünnepek listájáról.
A Győzelem Napja dátumai különböző országokban
| Ország | Dátum | Esemény |
|---|---|---|
| Oroszország, Ukrajna, Fehéroroszország | Május 9. | A második világháború európai befejezése |
| Európa számos országa | Május 8. | A második világháború európai befejezése |
| Vietnám | Április 30. | Vietnámi háború befejezése |
| Észtország | Június 23. | Wendeni csata (függetlenségi háború) |
| Horvátország | Augusztus 5. | Vihar hadművelet, Knin felszabadítása |
| Törökország | Augusztus 30. | Dumlupınari csata (függetlenségi háború) |
| Málta | Szeptember 8. | Málta ostroma (1565) |
| USA (Hawaii, Rhode Island) | Augusztus második hétfője | A második világháború befejezése |
A "felszabadulás" és a történelmi narratívák
Magyar szemszögből nézve, az egészet talán ahhoz lehetne hasonlítani, mintha magyar vezetők december 1-jén Románia „elitjével" koccintva ünnepelnék Erdély elrablását. A különbség talán csak annyi, hogy míg utóbbin Magyarország érdemi fele jogos felháborodásának ad hangot, addig Németország megszállása a háború után született németek körében valóban ünnep. Olyannyira, hogy bizonyos csoportok május 8-a hivatalos nemzeti ünnepé nyilvánításáért küzdenek, melyet szerintük csak az „ultrakonzervatívok” elleneznek.
Tehát míg nálunk április 4-e ma már csak egy maroknyi félbolond, illetve néhány megátalkodott magyargyűlölő számára dicső nap, addig a modern kori Németországban a társadalom jelentős része egyetért abban, hogy a porig bombázott német főváros romjaira kitűzött szovjet lobogó hozta el számukra a felszabadulást. A helyzet ismertetése után érdemes megvizsgálnunk, mit is ünnepelnek az újnémetek, mikor hálát adnak 1945. május 8-ért.
A németek elleni háborús bűncselekmények feltárása a mai napig „kényes” téma a Német Szövetségi Köztársaságban. Az idősek körében ildomos nem beszélni róla, az öngyűlöletre nevelt gyermekek és unokák körében pedig az az általános vélekedés, hogy mivel nagyszüleik mind kivétel nélkül „bűnösök” voltak, ezért minden szenvedést megérdemeltek, mint „jogos bosszút”. Éppen ezért se a lakosságcserét, se a civilek szisztematikus legyilkolását, se a nők elleni tömeges nemi erőszakot nem szokás felemlegetni „felszabadítóiknak”. Holott nyugati becslések szerint Németország megszállása során mintegy 1-2 millió nőt erőszakoltak meg a „felszabadítók” - nemcsak a szovjetek, hanem a nyugati és keleti megszállók egyaránt.
A legbrutálisabbak azonban vitathatatlanul a szovjetek voltak, akik szó szerint minden nőt megerőszakoltak 8 és 80 év között. Natalya Gesse szovjet haditudósító a következőket mondta: „Az oroszok megerőszakolnak minden német nőt 8 és 80 éves kor között. Ez a nemi erőszakolók hadserege.”
Gerhard Reichling kutatásai szerint a nemi erőszakokon túl a szovjetek mintegy 1 710 000 németet deportáltak Szibériába, közel kétmillió német pedig Nyugatra menekült. Ezért mond tehát köszönetet Németország kancellárja a parádén, és ezt akarja a meghasonlott német társadalom állami ünnepé nyilvánítani.