Amikor a kisgyerek rossz barátokat választ: Tanácsok szülőknek az iskolai zaklatás és a káros befolyás kezelésére

Az iskolakezdés a legtöbb gyermek számára izgalmas időszak, hiszen újra találkozhatnak osztálytársaikkal. Azonban nem minden gyermek érzi magát felszabadultan és biztonságban az iskola falain belül. Lehet, hogy egy megszokott társaság kipécézte magának, de egy áldozat típusú gyermek nagy veszélyben lehet az új iskolában is. Ez a cikk segít a szülőknek abban, hogy felismerjék és kezeljék ezeket a nehéz helyzeteket, még mielőtt a dolgok rosszabbra fordulnának, és még inkább, mielőtt gyermekük fejében megfordulna az öngyilkosság gondolata. Szülőként mit tehetünk gyermekünk védelmében? Mutatjuk!

Az iskolai zaklatás szereplői és jellemzői

Az első és legfontosabb lépés, amit megtehetünk, hogy kellő önbizalomra és magabiztosságra neveljük gyermekünket - egyfajta megelőzési célzattal. Természetesen ezt már születésétől el kell kezdenünk, tehát egy éles helyzetben, amikor már érte atrocitás, hiába próbálkozunk azzal, hogy lássa magát értékes embernek, és ne törődjön mások véleményével.

Az áldozat

Áldozat az, akit kiközösít az osztály egy csoportja, megaláznak, csicskáztatnak, bántalmaznak, kínos helyzetekbe hoznak, gúnyolnak. Gyakran ellehetetlenítik, hogy az iskolában barátai legyenek, sőt, manapság egyre népszerűbb, hogy az interneten, a közösségi felületeken is zaklatják. Ez a fajta nyomás hosszú távon kétféle irányt vehet. Az egyik egy mély depresszív állapotba való zuhanás, mely könnyen öngyilkossággal végződhet, a másik a zaklatók irányába történő agresszív fellépés. Egy budapesti középiskolában például az áldozat egyik reggel bement az osztályába, nem mondott semmit, csak nekiesett az őt folyamatosan bántó gyereknek. Úgy eltörte a karját, hogy kilátszott a csont. Tehát látszik, hogy mindenképp közbe kell lépni. Arról nem is beszélve, hogy hiába íratják át egy másik iskolába, az áldozat „skillt” nagy eséllyel továbbviszi.

Az agresszor

Az iskolai bántalmazás, zaklatás elkövetőjét, felbujtóját agresszornak hívja a szaknyelv. Szinte minden esetben maga mellé verbuvál pár társat, akik támogatása mellett tevékenykedik. Egy agresszort többnyire otthon érik olyan negatív hatások, melyeket az iskolai közösségben vezet le. Ez az elhanyagolástól kezdve, egészen a családon belüli erőszakig bármi lehet. Tehát ő is áldozat. Pszichológus és családgondozó segítsége nélkül nem fog leállni, és, ha „elveszik tőle” az áldozatát, talál majd magának másikat.

A környezet, osztály- és iskolatársak

A környezet, osztály- és iskolatársak gyakorlatilag statikus résztvevői a zaklatásnak, sokat tehetnének annak leállítása érdekében - jelezhetnék egy felnőttnek. Ők azonban ehelyett remekül asszisztálnak hozzá. Nélkülük a zaklatás nem is lenne az igazi, így nagyon fontos szerepük van, mint közönség.

Mit tehetünk szülőként, ha a gyermekünk "rossz" barátokat választ?

A barátokra szert tenni nem könnyű, és ez nem függ az életkortól. Amint viszont a gyermek növekszik, és már vannak bizonyos tapasztalatok, a szülők számára könnyebbé válik a választások kezelése. Érthető a szülők részéről, hogy véget akarnak vetni azoknak a barátságoknak, amelyek, úgy tűnik, rossz hatással vannak gyermekükre. Ez azonban gyakran ellentétes hatást vált ki, arra serkenti a gyermeket, hogy szorosabbra kösse a barátságot, akár azért, mert szembe akar szegülni a szülővel, akár azért, mert nem érti a szülő tartózkodását. Ne felejtsük el, hogy a gyermekeknek általában nincsen ínyükre, hogy a szüleik mondják meg nekik, mit tegyenek, még akkor sem, ha ez a javukra szolgál.

Felismerés és kommunikáció

• Ismerd fel a viselkedésváltozást: A legfontosabb, hogy ismerjük fel, ha gyermekünk viselkedése hirtelen és gyökeresen megváltozik (kedvtelenné, félénkké, depresszívvé válik, nem szívesen megy iskolába, sokat van egyedül a szobájában stb.) Ritka esetben agresszívvá válhat otthon: szemtelen lesz, indokolatlanul durvává válik a családtagokkal szemben. Ha a gyerek viselkedése drasztikusan megváltozik, az általában egy mélyebb folyamat tünete.
• Teremts bizalmi kapcsolatot: Amennyiben megalapoztuk a bizalmi kapcsolatot, üljünk le vele, és próbáljuk rábírni, hogy mondja el, mi a viselkedésének kiváltó oka. Ez egy tinédzser esetén nem lesz egyszerű feladat, mivel ez épp a szülőktől való elfordulás időszaka. Sajnos az áldozatok többsége szégyelli azt, ami vele történt, történik, ezért is beszélnek róla nehezen.
• Kérdezz, ítélkezés nélkül: Nagyon lényeges, hogy ne ítélkezzünk véglegesen egy adott barátról. Találjunk egy olyan helyszínt, ahol a gyermekeink jól érzik magukat és megosztják gondolataikat, tapasztalataikat. Beszélgessünk velük. A párbeszéd a gyermekeink által kötött barátságok jobb megértéséhez vezethet. Amikor a gyermek a barátairól beszél, fontos, hogy őszinte érdeklődést mutassunk. Kérdezzük meg például, hogy mit szeretnek együtt csinálni, és hogy mi az, ami barátságukat különlegessé teszi. Ez segít megérteni barátságuk dinamikáját anélkül, hogy azonnal ítéletet mondanánk.
• Mutass rá a problémára: Az, hogy nem szidjuk a barátot, nem jelenti azt, hogy nem mutatunk rá arra, ha gond van. Ha például a gyerekünk arról panaszkodik, hogy a legjobb barátja cserbenhagyta, nyugodtan mondhatjuk: „Ez már nem az első eset volt.”

Intézkedések az iskolában és otthon

• Keresd fel az iskolát: Miután tudomást szereztél arról, hogy ki és miket tesz a gyerekeddel, irány az iskola. Mivel minden ilyen intézmény a gyermekvédelmi jelzőrendszer tagja, kötelessége az ilyen ügyekkel foglalkozni - elsősorban nem az áldozat, hanem az agresszor miatt. Amennyiben cyberbullying, azaz internetes zaklatás is történt, azokat mentsd el, készíts róluk fotót, melyek bizonyítékként szolgálhatnak a későbbiekben. Ebben az esetben az iskolának értesítenie kell a területileg illetékes Családsegítőt vagy Gyermekjóléti központot, akik családlátogatás, pszichológus segítségével megpróbálják javítani, megszűntetni ezt az állapotot.
• Beszélj az agresszor szüleivel: Felvehetjük a másik gyerek szüleivel is a kapcsolatot és bízzunk abban, hogy segítőkészek lesznek. Ne az iskolában kapjuk el egy futó monológra, inkább invitáljuk meg egy kávéra. A környezet nagyon fontos, ahogy az is, hogy úgy tudjuk elmondani gyermekei tetteit, hogy közben nem hibáztatjuk őt, mint szülőt.
• Pszichológusi segítség: A leghatékonyabb megoldás, ha mindketten - az agresszor és az áldozat is - pszichológus segítségét kérik. Ám ehhez szükség van a szülők beleegyezésére is. Ha kell, menjetek el egy pszichológushoz együtt, vagy bízd rá olyanra a „faggatást”, akiben feltétel nélkül megbízik - ez lehet nagyszülő, testvér, barát.
• Iskolaváltás: Ha egyik megoldás sem működik, úgy inkább válaszd az iskolaváltást. Egy bizonyos ponton túl, egyszerűen nem éri meg küzdeni az igazatokért, ne tedd kockára gyermeked mentális egészségét. Ebben az esetben azonban fontos, hogy vidd el pszichológushoz, hogy az áldozat szerepet ne vigye tovább.
• Azonnali teendők otthon: Ha a barátaival töltött idő - ideértve a neten, cseteléssel elütött órákat is - rovására megy az egyéb kötelezettségeknek, cselekednünk kell. Amikor úgy látjuk, gondja van a teendői befejezésével, állítsunk fel néhány szabályt. Mondjuk, hogy azonnal mehet a barátaihoz, amint végzett a feladataival. Az idő jó beosztása olyan képesség, amire szüksége lesz a későbbiekben, ezért idejében meg kell tanulnia. Segítsünk neki ebben. A barátoktól való ideiglenes eltiltás nagyon jó fegyelmező eszköz lehet. A szabályszegés nagyságától függően egy napra, a hétvégére, vagy akár egy egész hétre is szólhat a szobafogság, végső esetben a mobilját, laptopját is elvehetjük, hogy ne férjen hozzá a közösségi médiához.

Mit NE tegyél szülőként?

• Ne bíztasd visszavágásra: Sosem szabad arra bíztatnunk gyermekünket, hogy vágjon vissza. A zaklatás nem egy egyszeri agresszív viselkedés, amit egy kesztyű felvétellel el lehet intézni.
• Ne fenyegesd az agresszort: Az agresszort megkeresned és megfenyegetned szintén kerülendő. A fiatalkorúakkal szembeni fellépés igen ingoványos talaj, ne ess abba a hibába, hogy esetleg ellened kezdeményezzenek eljárást.
• Ne bagatellizáld a helyzetet: Annyival elintézned, hogy „Ne figyelj rájuk, ne vedd fel, amit mondanak neked...” Ezzel gyermeked úgy érezheti, hogy cserbenhagytad őt.
• Ne tiltsd el őket egymástól: A direkt tiltással csak olajat öntesz a tűzre, és talán igazad sincs. A pszichológia reaktancia elméletnek hívja azt a jelenséget, amikor a szabadságunk korlátozására irányuló kísérlet hatására még inkább ragaszkodni kezdünk a tiltott dologhoz.
• Ne szidd a másik gyereket: Ne mondj se róla, se a családjáról rosszat. Ha lekicsinyeljük vagy kigúnyoljuk a gyermek barátait, azt ő személyes sértésnek veszi. Az ő választását kérdőjelezzük meg, ami az önbecsülését rombolja.

Megelőzés és a pozitív környezet megteremtése

Az iskolai zaklatást tehát inkább megelőzni, mint orvosolni kell. Ezt el lehet érni az osztály összetartó erejének növelésével, prevenciós órák tartásával, az iskolai pszichológus démonizálásának megszűntetésével.

Az önbizalom és a társas készségek fejlesztése

• Kellő önbizalomra nevelés: Az első és legfontosabb, amit megtehetsz, hogy kellő önbizalomra és magabiztosságra neveled gyermekedet - egyfajta megelőzési célzattal.
• Segíts új barátokat szerezni: Főleg tíz éven aluliaknál működik jól, ha aktívan támogatod új barátok találásában. A gyerekek könnyebben találhatnak barátokat olyan tevékenységek során, ahol közös célok, érdeklődési körök mentén kapcsolódhatnak.
• Társas készségek fejlesztése: A szülők úgy kedvezhetnek a társas készségek fejlődésének, hogy elsősorban megteremtik a kicsi számára az érzelmi biztonságot. Hiszen ha nem érzi magát biztonságban, mások felé is nehezen fog nyitni. Másodsorban lehetőséget kell teremteni az ismerkedésre. Ha a szomszédban ugyanolyan korú gyerek van, menjenek együtt játszóterezni, focizni vagy biciklizni, esetleg együtt is tanulhatnak.
• Pozitív példamutatás: A tettek többet mondanak minden szónál, a gyermekek gyakran utánozzák azt, amit otthon látnak. Példamutatással mutassuk meg nekik az értékeket és a követendő viselkedéseket, ez a lehető legjobb pedagógia.

Határok és szabályok felállítása

• Egészséges határok felállítása: Meg kell értetni a gyermekekkel a határok megszabásának fontosságát. Ez olyan cél, amelynek elérésére törekedni kell. A szülők így segíthetnek felismerni, hogy egy barát befolyása mikor válik nemkívánatossá, és irányíthatják őket saját értékeik felismerésében és megerősítésében.
• Fejlesszük a kritikus szellemet: Tanítsuk meg gyermekünknek, hogy kritikusan gondolkodjon, és tisztán tudjon látni, amikor választani akar, hogy kivel kössön barátságot. Magyarázzuk meg neki, mennyire lényeges, hogy elégedett legyen az elhatározásával, emlékeztetve őket, hogy teljesen normális dolog „nemet” mondani.
• Kösd a szabadidőt a teljesítményhez: Világosan rögzítsd: a barátkozás feltétele, hogy az iskolai kötelezettségeinek eleget tegyen. Ha a jegyek romlanak, csökken a kimenőidő is. Ne a személyüket támadd, hanem konkrét viselkedésformákat említs. „Nem tetszik, ahogy beszélnek veled”, vagy „Aggódom, mert mióta velük jársz, mindig feszült vagy”.

Közös programok és nyitottság

• Hívd meg a barátaikat az otthonodba: Miért is ne ajánlanánk fel gyermekünknek, hogy hívják meg barátaikat otthonunkba? Így a szülők a megszokott, ismerős környezetben figyelhetik meg gyermekük barátait. Ezzel alkalom nyílik jobban megismerni őket, és esetleg pozitívan befolyásolni a hangulatot. Ráadásul, ha valamelyik barát udvariatlan vagy durva a szülőkkel szemben, a gyermek ezt jobban észleli, és természetesen magától is fékezheti ezt a barátságot.
• Közös élmények iskolán kívül is: Fordítsunk időt és figyelmet a rendszeres apa-gyerek és anya-gyerek programokra, a közösen eltöltött, odafigyelő minőségi időtöltésekre, és a pozitív visszacsatolásra!
• Családi programok: Legyenek családi programjaitok, amikor mindenki otthon van és csak egymásra figyeltek, beszélgettek. Fontos, hogy tudd, mit csinálnak a gyerekek, mi hír van a suliban, a tanulmányokkal és a barátokkal egyaránt. Ezeket a dolgokat azonban csak akkor tudjátok megbeszélni, ha van rá idő. Az ilyen családi pillanatok olyan értékrendre tanítanak, amelyet érdemes tovább örökíteni.

A szülői ösztön és a szakértői segítség

Végül pedig, mi, szülők ismerjük a legjobban a gyermekünket. Bízzunk az ösztönünkben és gondoljunk arra, hogy szeretetünk és tanácsaink felbecsülhetetlen értékűek gyermekünk jellemének alakításában. Szülőnek lenni olyan, mint egy utazás, és az utazás során fellépő viharokat legyőzheti a szeretet, a megértés és egy csepp humor. Pozitív hozzáállásunk olyan döntések felé fogja vezetni gyermekünket, amelyek összhangban vannak családi értékeinkkel.

Mikor kell valóban aggódnunk?

Nem minden barátság káros, ami nekünk nem tetszik, de vannak olyan jelek, amelyeket tilos figyelmen kívül hagyni. Ha a gyerek viselkedése drasztikusan megváltozik, az általában egy mélyebb folyamat tünete. A legfontosabb jelzés az érzelmi elérhetőség elvesztése. Ha a gyerek már nem néz a szemünkbe, ha minden kérdésünkre dühvel vagy hazugsággal válaszol, akkor a baráti kör befolyása valószínűleg már mélyebb, mint egy egyszerű szimpátia. A veszélyes társaság gyakran elszigeteli a gyereket a korábbi, támogató környezetétől. Ha azt látjuk, hogy a régi, megbízható barátok elmaradoznak, és helyüket kizárólag egyetlen, gyanús csoport veszi át, az a szocializáció torzulására utalhat.

Szakember bevonása

Ha azt tapasztaljuk, hogy a gyermekünk veszélyezteti önmagát vagy másokat, ha szerhasználat nyomait látjuk, vagy ha a viselkedése teljesen kiszámíthatatlanná válik, ne habozzunk szakember segítségét kérni. Sok szülő kudarcként éli meg, ha külső segítséget kell igénybe vennie, pedig ez a felelős döntés jele. A terápiás folyamat nem csak a gyereknek, hanem az egész családnak segíthet a kommunikációs blokkok feloldásában. A korai intervenció megelőzheti a nagyobb bajt. Ha időben lépünk, nagyobb az esélye annak, hogy a fiatal még azelőtt visszatalál a helyes útra, mielőtt maradandó károkat okozna az életében. Ilyenkor ne szégyellj segítséget kérni. Fordulj az iskolapszichológushoz, keress fel egy nevelési tanácsadót vagy egy családterapeutát.

tags: #kisgyerek #rossz #baratai