A remény egy olyan lelkiállapot, amely a jövőre, a számunkra értékes, de nem túl távoli célunk elérésére irányuló várakozásunk. Ez az állapot általában az aktuális, nem kielégítő állapotunkból fakad. Mindennapjaink során legtöbbször a "remény" szót használjuk, és ez sugallhatja azt számunkra, hogy egyszerűen kifejezhető, egyszerű tartalmú fogalom. Azonban a tudományos szakirodalomban sokféle értelmezéssel találkozhatunk.
Erik Erikson fejlődéspszichológus elméletét alapul véve, megállapíthatjuk, hogy már csecsemőként találkozunk a reménnyel. Gondolta volna, hogy még beszélni sem tudunk és már képesek vagyunk remélni? Az eriksoni pszichoszociális fejlődésmodell 8 szakaszt különít el, amelyeken az egészséges fejlődésmenetű ember a csecsemőkortól kezdve a késő időskorig végighalad.
Lelki fejlődésünk során minden szakaszban új kihívásokkal szembesülünk, amiket megoldva az adott szakaszra jellemző énerő lesz a jutalmunk. Csecsemőként a szüleinknek vagyunk teljesen kiszolgáltatva, szükségleteink kielégítéséről ők gondoskodnak. A szüleinkkel közös interakció (pl.: a korai baba-mama kapcsolat) az, ami Erikson szerint meghatározza a későbbi bizalom kialakulását. Ha valamilyen okból a szülő nem képes biztos környezetet fenntartani és a gyermek alapvető szükségleteit kielégíteni, bizalmatlanság lesz az eredménye, ami később frusztrációhoz, gyanakváshoz, önbizalomhiányhoz vezethet.
Amikor a baba, majd a kisgyermek szükségletei megfelelően (pl.: megfelelő időben és mennyiségben) ki vannak elégítve (táplálék, kényelem, érzelmi biztonság stb.), akkor a remény alapjai szilárdan lefektetődnek.
A remény szerepe a mentális egészségben és a fejlődésben
A remény folyamatosan személyes jelentéssel ruházza fel élettörténeti eseményeinket. A remény, mint lélektani jelenség szociálpszichológiai és egészségtudományi jelentőséggel bír. Kulcsszerepet játszik például munkaegészségünk megőrzése és fejlesztése tekintetében, az önmenedzsmentben és a karrierépítésben. Pozitív pszichológiai aspektusa, hogy a remény közvetít az egészség főbb dimenziói és faktorai között, pozitív együttjárást mutat a mentális egészség két fontos összetevőjével: az élettel való elégedettséggel, valamint az önbecsüléssel. Általában hatékony előjelzője a gyógyulás valószínűségének, ezáltal a jobb életminőség garanciája.
A személyes kompetenciáival jól gazdálkodó, akadályok közepette is pozitív mérleget vonó és céltudatosan előretekintő, reményteli ember a huszonegyedik században az életképesség ideáljaként jelenhet meg. Kutatási eredmények támasztják alá, hogy akiknél a remény magasabb értékeit mérték, bonyolultabb célokat tűztek maguk elé, és akadály esetén hatékonyabbnak bizonyultak alternatív megoldások keresésében. A remény pozitívan motivált lelkiállapot, amiben úgy tekinthetünk önmagunkra, mint aki személyes hatóerővel rendelkezik, amelynek segítségével aktívan közreműködünk saját sorsunk alakításában. Ha a múltban és a jelenben sikeresen elértük kitűzött céljainkat, a jövőben is ezt tételezzük fel önmagunkról.
Röviden: Koragyermekkori mentális egészség
A hit és a remény kapcsolata
A hitünk a szívünkben van, ez a reménylett dolgok valósága, ami leképződik az emberi szívben, és kivetül az elmébe. Így lesz a nem látott dolgokról egy bizonyosságunk, hogy azok valóban léteznek, nem csupán egy optimista várakozásról van szó. A reménységünknek is Isten Igéjére kell épülnie, miszerint Ő jót tervezett felőlünk, jó dolgokat jelent ki számunkra!
Jeremiás 29/11:
„Mert én tudom az én gondolatimat, amelyeket én felőletek gondolok, azt mondja az Úr; békességnek és nem háborúságnak gondolata, hogy kívánatos véget adjak néktek.”
Az Isten beszédén álló reménység nem csal meg bennünket, a Szent Szellem által megvalósul, mert Isten garancia az Igéjére. Róma 5/5:
„A reménység pedig nem szégyenít meg; mert az Istennek szerelme kitöltetett a mi szívünkbe a Szent Lélek által, ki adatott nékünk.”
Isten a bibliai hitre válaszol! Az Ige meghallása által kialakul a hit a szívünkben, és ez a szívbéli hit ad képet a gondolatainkban, ami a bibliai reménység! A reménylett dolgokat Isten beszéde kijelenti, mint már meglévő, létező valóságokat. A hit megragadja a láthatatlan ígéreteket, birtokolja azokat, a reménység pedig várakozást alakít ki a beteljesülésig!
A hit sosem arról szól, hogy hiszem, hogy majd jobb lesz a sorsom, vagy hiszem, hogy egyszer meggyógyulok. A hit mindig a jelenben van! A hit most veszi át az áttörést! Amikor pedig átvette az ember hit által ezeket az áldásokat, akkor elkezdődik egy várakozás. Nem azért várakozunk, hogy megtörténjen a hitünk tárgya! A hittel már megtörténtnek nyilvánítjuk, amit Isten Igéje kijelentett nekünk, a reménységgel pedig a megjelenésre várakozunk! A beteljesülésben biztosak vagyunk!
Amikor a hit dolgait tesszük, ne az érzelmeinkre és tapasztalatainkra hagyatkozzunk! Márk 2/ 3-5:
„És jövének hozzá egy gutaütöttet hozva, akit négyen emelnek vala. És mivel a sokaság miatt nem férkőzhettek azzal ő hozzá, megbonták ama háznak fedelét, ahol Ő vala, és rést törvén, leereszték a nyoszolyát, amelyben a gutaütött feküdt. Jézus pedig azoknak hitét látván, monda a gutaütöttnek: Fiam, megbocsáttattak néked a te bűneid.”
Jézus látta a gutaütött ember barátainak a hitét! Ebből az következik, hogy a hit nem passzív, láthatónak kell lennie. Megnyilvánul a beszédben, cselekedetekben. A hit egy erős stabilitást ad az ember belső személyiségében. Nem mi találjuk ki a hit tárgyát, hanem a hit Isten Igéjére épül, azt veszi alapul.
Információ és remény a nehéz időkben
Február 24-én a világot döbbenetes hír rázta fel békés szendergéséből: Ukrajnában kitört a háború, melynek következtében milliók élete vált kilátástalanná. Ahogy Fekete Péter, a Fővárosi Nagycirkusz igazgatója is felidézte köszöntőjében, Magyarországon azon nyomban példás összefogás szerveződött a cirkusz világában is, ugyanis a jótékonyság, az egymásra figyelés, az egymás segítése, a cirkuszművészet alapüzenetei közé tartoznak.
A Nemzeti Cirkuszművészeti Központ, az INspirál Cirkuszközpont, a Baross Imre Artistaképző Intézet, a Recirquel Társulat és a Balance Akrobatika & Torna Club összefogásának és Kristóf Krisztián világhírű artistaművész koordinálásának köszönhetően közel 120 cirkusziskolás gyermek és tanáraik biztonságban hajthatják álomra a fejüket, napi háromszori étkezésben részesülnek, valamint folytathatják az iskolai tanulmányaikat. Ezen kívül a mentális egészségük érdekében különböző színes programokat biztosítanak számukra.
A próbalehetőség különlegesen fontos, nemcsak azért, hogy továbbfejlesszék a tudásukat, hanem mert a cirkuszművészet gyakorlása egy biztos pont, amibe kapaszkodhatnak, akárcsak a Fővárosi Nagycirkusz, melynek kapui mindig nyitva állnak a bajba jutott artisták előtt. A 6 és 17 év közötti fiataloknak ideiglenesen új családjuk lett, amely gondoskodik, óvja és védi őket: a cirkuszművészet.
Az ukrán artistanövendékek a Nemzeti Színházban tartott megható gálaesten, a cirkusz- és a táncművészet nyelvén mondtak köszönetet a magyar közönségnek. Elképedve néztem ezeket a fiatal tehetségeket, az artista növendékek pontos, precíz kunsztjait, a Kijevi Cirkuszakadémia tánc tagozatának légies és összehangolt mozdulatait. A tánckar olyan szenvedéllyel táncolt, ami szinte letaglózott és ahogy csak a leghíresebb táncművészek tudnak. Mozdulataikból áradt az elemi őserő, miközben olyan változatos érzelmeket jelenítettek meg, mint a melankólia, a vidámság, a fájdalom, a hit, a remény, az összetartás vagy a büszkeség.
A mélyen gyökerező tradíciók erős szálaikkal szőtték át a jelenkor elvárásainak tökéletesen megfelelő előadást. Annyira belefeledkeztem a látványba és a színes ukrán kultúrából adott kóstolóba, hogy néha megfeledkeztem róla, ezek a gyerekek hónapok óta nem látták a szüleiket. Ezek a gyerekek egy háborús országból menekültek. Egy idegen országban, távol a családi, meleg otthontól, a művészetekből és egymásból merítenek erőt. Most pedig itt vannak, a rangos Nemzeti Színház színpadán, ahol elképesztő profizmussal és alázattal adnak a közönségnek egy darabot a lelkükből. És reményt.
Röviden: Koragyermekkori mentális egészség
Az előadás címe nagyon találó, valóban a remény gyermekei ők, akiket nézve elhiszem, hogy ismét beköszönthet a béke kora, hazatérhetnek a családjukhoz és újból kinyitnak az iskoláik. De addig is vigyázunk rátok. Köszönjük, hogy kölcsönösen tanulhatunk egymástól, hogy emlékeztettek minket a remény fontosságára. Köszönjük ezt a gyönyörű előadást, amely a legvégére önfeledt buli hangulatba torkollt és a közönség veletek együtt táncolva, felállva ünnepelt.
Reménységünket nem valamilyen végeredménybe, hanem Istenbe vetjük. Ahogy Alfred Tennyson 19. századi angol költő is tette: „A remény mosolyogva lépi át az újév küszöbét, miközben azt suttogja: ez az év boldogabb lesz.” Reméljük!