A kisgyermekek fejlődése során számtalan új dologgal szembesülnek, és ahogy felfedezik a világot, úgy ismerkednek meg saját testükkel is. A nemi szervek körüli érdeklődés és az önkielégítés a legtöbb szülő számára zavarba ejtő, kényes téma, mely sok kérdést vet fel. Fontos azonban tudni, hogy ez a viselkedés a természetes fejlődés része, és a megfelelő hozzáállással a szülők segíthetik gyermekük egészséges szexuális fejlődését.
A gyermekkori szexualitás fejlődési szakaszai
A klasszikus lélektan a pszichoszexuális fejlődést korai életkorban három fő szakaszra osztja, aszerint, hogy a gyermek mely szerveihez, testtájaihoz kapcsolódik az örömszerzés, öningerlés legfőbb folyamata. Sigmund Freud elmélete szerint 0-1 éves korig az orális szakasz van, ezután a szobatisztaságra való nevelés időszakában az úgynevezett anális szakasz következik, majd 3 éves kortól a genitális szakasz, ami azt jelenti, hogy egy óvodáskorú gyermek 3 éves kora körül kezdi el felfedezni, hogy neki más van, mint az ellenkező neműeknek.
A fejlődéslélektan és a pszichológia minden iskolája szerint a lehető legegészségesebb, amikor egy 3-4-5 éves gyermeket leköt a saját nemi szerve és annak felfedezése. 6 éves kor körül (az iskolára való érettséggel, iskolakezdéssel egy időben) úgyis magától elmúlik a genitáliák iránti érdeklődés. Addig hadd játszadozzon, neki ez jó, és senkinek nem árt vele.
A nemi szervek felfedezése
A legtöbb gyermek általában csak 2-3 éves kor körül, a szobatisztaságra való szoktatással egyidejűleg fedezi fel saját nemi szervét. Ahogy lekerül a pelenka és szabadabban érintkezhetnek a korábban még fel nem fedezett területtel, teljesen természetes módon fokozódhat kíváncsiságuk. Ilyenkor azt is észrevehetik, hogy az övék apáéhoz vagy anyáéhoz hasonlít.
A kisgyerekek általában természetesen „szemérmetlenek”, nyitottan érdeklődnek a saját, illetve a másik teste és annak működése iránt: megfogják a nők mellét, ahogyan saját anyjukét szopás közben, vagy követik a felnőtteket a fürdőszobába. Általában szeretnek meztelenkedni, tapogatják, simogatják a nemi szervüket. Mivel kíváncsiak, hamar felfedezik, hogy a test egyes részeinek érintése, ingerlése különösen kellemes érzéssel jár együtt.
A nemi szervek környékén sok idegvégződés található, ezért a simogatás, az ingerlés kellemes érzéssel tölti el a babát. Ez még nem nemi vágy, hiszen a szükséges hormonális fejlődésen a kisgyermek még nem esett át. Szokássá is pontosan ezért válik.
Mit tegyünk, ha a gyermek a nemi szervével játszik?
A szülő megdöbbenhet, ha 3-6 éves gyerekénél önkielégítést tapasztal. Pedig ez is egy igen érzékeny szakasz a gyermek pszichoszexuális fejlődésében. A legfontosabb, amit tehetsz, hogy abbahagyod az aggódást, és erről - ha lehet - beszéld le az anyukádat is! Ugyanis ezzel nemcsak magatoknak gyártotok problémát, hanem a kicsinek is.
Ha a genitális periódusban azt tanulja meg a gyermek, hogy az ösztönkésztetéseit letiltják, netalántán még meg is büntetik, akkor sikerült is elindítani a gyermek későbbi szexuális életének a megnyomorítását. Ebből persze van kiút, csak éppen fel kell ismerni, és tudatosan energiát kell majd fektetni a változásba, gyógyulásba, amit a korai traumák, sérülések okoztak.
Az elfogadás és a kommunikáció fontossága
Amikor asztalhoz ülünk, a legtöbben úgy gondoljuk, hogy az étel ízét kizárólag a szakács tehetsége és az alapanyagok minősége határozza meg. Ha tudjuk, hogy ez teljesen rendben van ilyen életkorban is és nem tulajdonítunk nagyobb jelentőséget a dolognak, a folyamat megy a maga útján.
Sok szülő abban bízik, hogy a kényelmetlen, izzasztó témák a gyerek tizenéves koráig váratnak magukra. Meri Wallace családterapeuta szerint a legrosszabb, amit szülőként ilyenkor tehetünk, ha megszégyenítjük és bűntudatot keltünk benne. Ha elfogadjuk, hogy ez a tevékenység teljesen rendben van, a gyerek sem fog szorongani miatta.
Miért beszéljünk kisgyerekekkel a kapcsolatokról és a szexualitásról?
Ha azon kapod a gyereket, hogy önmagát fogdossa, kezdd azzal, hogy elismered az érzéseit. Beszélgessetek a dologról, biztosítsd arról, hogy tudod, hogy önmaga megérintése jóleső érzés, de ez egy olyan tevékenység (akárcsak a kakilás vagy a pisilés), amit általában nem szoktunk mások társaságában csinálni.
Mindig nyíltan, semmiképpen nem elutasítóan, bántóan beszéljünk róla a gyermekünkkel, korának megfelelő szinten magyarázzuk el a „dolog” (higiénés, udvariassági) szabályait. A tiltás vagy megszégyenítés, bűntudat keltése vagy elmélyítése súlyos traumákat is okozhat, sőt, a későbbiekben személyiségzavarokhoz, a szexuális viselkedés problémáihoz is vezethet.
Mikor érdemes figyelni?
Az önkielégítés teljesen természetes, normális és elfogadást igénylő tevékenység bizonyos határok között. Ezek a határok lehetnek „térbeliek”: olyan helyen történjék, ahol nem kelt a gyermek feltűnést (saját szobája, ágya), semmiképpen nem nyilvánosan. Az „időbeliség” alatt pedig az alkalmankénti időtartamot (néhány perc!) illetve a gyakoriságot (alkalomszerű, elalvás előtt) értem. Amennyiben a higiénés körülmények nem megfelelőek, fertőzést, akár sebeket is okozhat.
Aggodalomra okot adó jelek
Ha az önkielégítés túl gyakorivá, túl intenzívvé, gátlástalanná (bárhol, bármikor, bárki/kik jelenlétében) válik, ez NAGYON FONTOS JELZÉS arra, hogy gyermekünk hiányt szenved szeretetben, örömben, törődésben, figyelemben, érintésben.
A gyermekkori szexuális viselkedés néha több, mint ártalmatlan érdeklődés. Fontos odafigyelni, ha:
- nem a gyerek életkorának megfelelő (például ha egy hároméves egy felnőtt nemi szervét szeretné megfogni, megpuszilni, arra kéri a felnőttet, hogy az ő nemi szervét simogassa, nagyobb fiúkat fogdos)
- olyan intenzitású maszturbálás, ami már a hétköznapi tevékenységektől is elvonja a figyelmét ‒ pl. játék vagy mesélés, beszélgetés közben is ‒, vagy a fizikai intenzitás olyan nagy, hogy pl. kisebesedik a nemi szerve
- ha a rajzain megjelennek a szexuális elemek
A szexuális felvilágosítás és higiénia
A tanulás, tanítás a szexualitás területén is kisgyermekkorban kezdődik. Az óvodáskorú gyermekeket még elsősorban a külső jegyekben megnyilvánuló különbségek érdeklik. Miért van a kisfiúknak "fütyijük"? Mivel pisilnek a lányok? Nekik miért nincs pisilőjük?
Fontos tudni! A gyerek pont annyit kérdez, amennyi ismeretre szüksége van! A gyereknek a szexualitás is ugyanolyan természetes, mint bármi más megtanulandó dolog. Jó, ha válaszolunk a kérdésére, de ne terheljük meg őt több információval. Ha még a nuni/kuki témánál tart, ne kezdjünk el mesélni neki arról, hogyan is születik a kisbaba.
Nemi szervek tisztán tartása
Ebben az életkorban kezdődik igazán a megfelelő testi higiénia elsajátítása is. Nemcsak a fogmosás, kézmosás, napi tisztálkodás megtanítása fontos, de fordítsunk figyelmet a nemi szervek tisztántartásának megtanítására.
- Lányoknak: WC-használat után elölről hátrafelé vezessék a WC-papírt, így el lehet kerülni, hogy a végbélnyílás környékéről kórokozók kerüljenek a hüvelybe és a húgycsőbe.
- Fiúknak: Mindennap kell alsóneműt, zoknit cserélni, a napi tisztálkodás során a fityma visszahúzásával a makkot is alaposan megmosni, mert az itt összegyűlő váladék bomlástermékei, a kórokozók elősegíthetik a péniszrák és a méhnyakrák (szexuális partnernőnél) kialakulását.
Ne felejtkezzünk el a rendszeres kézmosás fontosságáról nemcsak WC-használat után, de lehetőleg előtte is! Mosakodás során a nagy-, és kisajkakat illetve a végbél környékét mindig mossuk meg.
Az „ödipális kor” és a nemi identitás
A kislányok azonosulni kezdenek édesanyjukkal, értelem szerűen a kisfiúk pedig az édesapjukkal. Ilyenkor az ellenkező nemű szülő iránti szimpátia megnőhet, és ezekhez hasonló kijelentéseket tehetnek: „Nekem az apa lesz a férjem”- kislányok. „ Én az anyát fogom feleségül venni.”- kisfiúk. Ezeket a kijelentéseket jobb nem túlreagálni, teljesen rendben vannak. Megértő mosollyal nyugtázhatjuk, hogy a gyerek éppen az „ödipális- korban” van.
Ha ilyen kijelentések mentén kinevetjük vagy szigorúan büntetjük a gyermeket, azzal nagy károkat okozhatunk, miközben ő csak az egészséges fejlődés útján halad. Fontos azonban megjegyezni, hogy a mai kor ingerelárasztásában ez egyre nehezebben tud érvényesülni. A nagyvárosok óriásplakátjain lévő félmeztelen modellek, a reklámokban felbukkanó rejtett felnőtt szexualitás és a gyermek életkorának nem megfelelő tartalmú felvételek, megzavarhatják ezt az időszakot.
A felnőtt szexualitás hatása a gyermekre
Érdemes átgondolni, mi hogy vagyunk a saját szexualitásunkkal, a saját nem identitásunkkal. Jól érezzük-e magunkat a bőrünkben nőként/férfiként? Mennyire vagyunk gátlásosak? Hogyan beszélünk családon belül a nemi szervekről és a másodlagos nemi jellegekről? Ha problémáink vannak a saját szexualitásunkkal, anyaként nehezen fogjuk tudni hitelesen képviselni, hogy nőnek lenni nem kevesebb, mint férfinak és a nuni éppen olyan rendben van, mint a kuki.
Édesanyád szexuális elfojtásai generálhatnak a kislányban túlfűtött szexualitást. Egy kliense mohósággal, szexfüggőséggel kereste föl egy kineziológust, és kiderült, hogy a háttérben a szexualitását meg nem élő anya állt, és a leánya motivációja tudat alatt pont ez volt. Annyira szerette az anyját, hogy helyette is meg akarta élni az intenzív szexuális életet - sokszor akár a női méltóságával fizetve függőségéért.
Szóval, szálljatok le a tesódról, egyáltalán ne foglalkozzatok azzal, ő hogy örömködik a testével. Váljon egészségére! Ha olyan helyzetben, társaságban tenné, ahol a sok elfojtott, prűd, álszemérmes felnőtt miatt ez túl zavaró számotokra (egyébként mindenkinek a saját problémája, ha egy 3 éves gyerek játszadozása zavarja), akkor se az „ezt nem szabad” szöveggel tegyétek, egyszerűen tereljétek el a figyelmét, kössétek le őt valamivel!