A lelki, illetőleg szexuális fejlődés meghatározó kérdései a gyereknevelésnek, hiszen csak úgy lesz kiegyensúlyozott, boldog felnőtt a gyerekből, ha ezekre elegendő figyelmet, kellő hangsúlyt helyez a szülő.
Minden szülőnek fontos tisztában lennie azzal, hogy a gyerekekben természetes kíváncsiság ébred az emberi test iránt, és ez így van jól. Alapvetően minden gyermekben van egy veleszületett kíváncsiság az emberi test iránt. Ez a természetes fejlődés része, és fontos, hogy ezt a kíváncsiságot a gyerek szintjén kielégítsük.
A gyermek előtt meztelenül mutatkozás azonban sok szülőben vet fel kérdéseket. Egyesek túlaggódják, pironkodnak a gyerek előtt, mások ezzel szemben lazán veszik a dolgot. Alapvetően minden gyermekben van egy veleszületett kíváncsiság az emberi test iránt. Ez a természetes fejlődés része, és fontos, hogy ezt a kíváncsiságot a gyerek szintjén kielégítsük.
Nehéz erről a témáról objektíven beszélni, tekintve, hogy meglepően kevés kutatást lehet találni, és, ha vannak is, sokszor ellentmondásosak az eredmények. Szerintem ennek főleg az lehet az oka, hogy önmagában a meztelenség valószínűleg kevés dolgot magyaráz, sokkal inkább lehetnek összefüggések a gyermek szexuális fejlődése és a szülők túlzott prűdsége/nyitottsága között: ez esetben az otthoni meztelenség/nem meztelenség inkább melléktermék, mint közvetlen ok.
A 21. századi nő minden szerepben helyt áll: dolgozik, édesanya, társ, barát, gondoskodó, és közben próbál önmaga is maradni. Hogyan lehet lavírozni a rohanó mindennapok, a teljesítménykényszer és a saját lelki békénk között?
Én azt tanácsolnám, hogy mindenki kövesse azt az irányt, ami neki szülőként kényelmes. Egy kisgyerek mellett a praktikusság is fontos érv a közös meztelenkedés mellett, ugyanakkor, ha a szülő maga szégyenlősebb, lehet, hogy már a gyerek egészen kicsi korától nem szívesen mutatkozik előtte meztelenül. Lényeg, hogy a szülő ne feszengjen, akár a meztelenségtől, akár attól, hogy ruhában kell lennie, hiszen, ha nem érzi jól magát, az a gyerekre is negatívan hathat - mondta a pszichológus.
Sokakban merülhet fel az a kérdés is, hogy azonos nemű, illetve ellenkező nemű szülő esetében is hasonlóan kell-e gondolkodni. Hiszen egy kisfiú és egy kislány a saját testétől merőben eltérő részek meglétével, illetve nemlétével találja szemben magát, ha ellenkező nemű szülőjét látja meztelenül.
Befolyásolja a gyerek kora, hogy mennyit mutatkozzon előtte meztelenül a szülő? Erre a kérdésre nehéz konkrét választ adni: minden gyerek más és más, így nem igazán létezik egy univerzális életkor, amikor érdemes felhagyni a gyerek előtti meztelenkedéssel.
Amikor látjuk, hogy ő maga is szégyenlősebb lesz, takargatja magát, vagy esetleg észrevesszük, hogy lesüti a szemét, amikor másokat/minket meztelenül lát: ezek jelezhetik, hogy megnőtt az igénye a nagyobb diszkrécióra, intim szférára. Azt mondanám, hogy eddig a pontig bármennyit lehet az ember meztelenül - ha észrevesszük a jeleket, akkor viszont érdemes alkalmazkodni a gyerek igényeihez, főleg arra vonatkozóan, hogy ő szeretne-e meztelen lenni előttünk.
A közös fürdés kapcsán is az a legfontosabb irányadó, hogy ha a gyerek már kényelmetlenül érzi magát a helyzetben, akkor nem szabad erőltetni. Sokszor a gyerekek maguktól is jelzik, ha szeretnének inkább egyedül fürdeni.
Ahol meztelenül mutatkozni nem szokás, ott is előfordulhatnak véletlenek. Fontos, hogy megőrizzük a nyugalmunkat. Még ha nem is szokás a családban a meztelenkedés, a meztelen test természetes: ha kényszeresen takargatjuk, zavarba jövünk, tabuként kezeljük, akkor elképzelhető, hogy a gyerek nem mer majd hozzánk fordulni az emberi testtel kapcsolatos kérdéseivel, és ő is elzárkózik majd a hasonló témáktól.
Ha ránk nyit, a legjobb, ha nem csinálunk ügyet belőle. Közös tévézéskor is felbukkanhat a képernyőn egy meztelen test. Az ilyen helyzetekre nehéz előre felkészülni, de szerintem itt is az a kulcs, hogy minél kevésbé mutassuk ki a zavarunkat.
Esetleg akár még ki is lehet használni az alkalmat, hogy tanítsuk a gyereket. Ha felfigyel rá, megbeszélhetjük, hogy a filmben például miért váltott ki nevetést, hogy az adott személy meztelen - miért furcsa, ha valaki az utcán meztelen? Ez jó kis beszélgetést eredményezhet arról, hogy miért hordunk ruhát, melyek az intim testrészeink, amiket nem mutatunk meg másoknak, vagy mondjuk, hogy mi a teendő, ha egy meztelen embert lát az utcán. Természetesen mindezt a gyerek szintjének és életkorának megfelelően.
Ha a gyerek rajtakapja a szülőket szerelmeskedés közben
Ha a gyerek rajtakapja a szülőket szerelmeskedés közben, hogyan okos reagálni? Egyáltalán szükséges bármit is mondani a gyereknek? Vagy ha megkérdezi, mi történt, mit látott, tagadjuk, hogy bármi is lett volna?
Rengeteg kérdést felvet, mit is kezdjen a szülő azzal a szituációval, ha a gyerek véletlenül átsétál az éjszaka kellős közepén és olyasmit lát, ami mindenkit kellemetlenül érint. Akár krízisként is megélheti a gyerek a pillanatot, hiszen a korának megfelelően a saját fantáziájával áll a látottakhoz, azaz egészen mást is hihet, mint ami valójában történik. Nem ritka, hogy azt hiszik a gyerekek, apu bántja anyut, vagy fordítva.
Sokan képtelenek a szexről beszélni, még a barátaikkal is, nemhogy a családtagokkal, gyerekekkel. Azonban ez az a szituáció, amikor a legprűdebb embernek is muszáj beszélnie a szexről a saját gyerekével.
Az első és legfontosabb, amit szülőként tehetünk, ha megnyugszunk a rajtakapás után és minden erőnkkel arra összpontosítunk, hogy higgadtak maradjunk. Ezután üljünk le a gyerek mellé, menjünk be a szobájába, ne hagyjuk egyedül, és beszéljünk a történtekről. A legkönnyebb, ha a következő mondattal indítjuk a beszélgetést: Meglepődtünk azon, hogy bejöttél hozzánk, azt hittük, egyedül vagyunk.
A gyerekek érzéseire összpontosítva könnyebben mehet a kínos beszélgetés, igyekezzünk megtudni, miért ébredt fel éjjel, és miért kereste a biztonságot a szülők hálószobájában. Az ott látottakat, főleg a kisebb gyerekek a gondolataikban kiegészítik a saját addigi tapasztalataikkal, ami egy 6-10 éves gyereknél egyet jelenthet azzal, hogy a valóságot nem igazán fedik a gondolatai. Az összezavarodott gyerek nem biztos, hogy válaszolni fog a kérdésre, ő teljesen más perspektívából látja a történteket, az ő szemszögéből a szülei izzadtan birkóztak egymással, mindenki meztelen volt és fura hangokat is hallott.
Két dologgal árthatunk sokat a gyereknek, ha fedősztorit mondunk, vagy ha azt mondjuk neki, amit látott, az nem történt meg, csak álmodta. Ezekkel csak azt érjük el, hogy még annál is sokkal többre gondol, mint amit eddig hitt, és akár hetekig, hónapokig érezhet haragot egyik vagy mindkét szülővel kapcsolatban. A válaszaink legyenek hitelesek, figyeljük a gyerek arckifejezését, nézzünk a szemébe, vegyük komolyan a kérdéseit, ha vannak.
A gyerekek értik a nonverbális reakcióinkat is, így emiatt is fontos, hogy ne hazudjunk semmiben. Megnyugtatjuk az igazsággal, és azzal a tudattal fekhet le aludni, hogy apu és anyu szeretik egymást, összebújnak, amit a felnőttek szoktak, megcsókolták egymást, és így fejezték ki, hogy mennyire boldogok egymással. Az öröm élményére helyezve a hangsúlyt a gyerek megnyugszik, és nem fogja azt gondolni, hogy valami baj van, hogy az ő addig hitt biztos világa éppen összeomlik.
A gyerekben könnyen bizalmatlanság alakulhat ki, ráadásul mivel az ő fantáziavilága egészen más mint a felnőtteké, félelmetesebbnek képzeli a hálószobában látottakat, mint ami valójában. Ezt tartsuk elsősorban szem előtt, amikor helyzet van, és ha nagyon, de nagyon nehéz erről beszélnünk a gyerekkel, erre összpontosítsunk. Nem ciki papírzacskóban pár mély levegőt venni a beszélgetés előtt, sőt.
A szülőnek mindig fontos hangsúlyoznia, hogy ez egy természetes dolog. Szinte minden gyermek szembesül vele egy idő után, hogy a szülei között van intimitás. Szerencsés, ha ez nem számít teljesen tabunak egy családban. 4-5 éves korban már meg fogja érteni a gyerek, miben más a szeretet és a szerelem. Minél kisebb a gyermek, és nyit rá véletlenül a szülőkre, annál kevésbé fogja fel, hogy mit is lát pontosan. Konkrét aktust premier plán amúgy sem igazán szoktak látni a gyerekek, inkább csak a félreérthető helyzetet.
A szülőnek mindig fontos hangsúlyoznia, hogy ez egy természetes dolog. Az, hogy egy gyermek meglátja a szüleit szeretkezés közben, önmagában nem okoz maradandó sérülést a fejlődésében, amitől sok szülő fél. A legfontosabb, hogy ne veszítsük el higgadtságunkat, és próbáljuk természetesen kezelni ezt a problémát. Ami igazából nem is probléma, hanem az élet természetes része.
Ha a gyerek rajtakapott minket, igyekezzünk természetesen és nyugodtan viselkedni. Ne zavarjuk ki idegesen, ne kiabáljunk vele, hogy mit keres itt, mert egyből tudni fogja, hogy valami nincs rendben. Helyette olyant mondjunk, amit megért, jónak, örömtelinek talál. Később érdemes visszatérni a történtekre. Jelezzük vissza, hogy láttuk a tegnapi meglepődését, amikor benyitott. Beszéljük meg vele a lehető legnyugodtabban, hogy szeretjük egymást, és ilyenkor a testi szeretet az élet természetes része, ezzel anya, meg apa örömet okoznak egymásnak.
Két-három éves gyermeknek el lehet mondani, hogy a szülei szeretik egymást és ezért lett ő. Az óvodás, kisiskolás gyerekeknek, már el lehet mesélni, hogy ő egy kicsi mag volt, anya hasában fejlődött. Már a kisgyerekekkel is beszélni kell a szerelemről és a testi intimitásról, lássa a kicsi, amikor anya és apa megöleli, megpuszilja egymást. A felvilágosításban ne legyen tabu, félelem, vagy indulat, és a gyerek nyugodtan kérdezhessen.
Amikor a gyermek meglátja a szüleit intim helyzetben, először is meglepődik. Nehéz lehet adott pillanatban „jól” reagálni, de néhány szempontot érdemes szem előtt tartani. Vagyis például az adott pillanatban semmiképp ne kiabáljunk vele, ne zavarjuk el! Kérjük meg esetleg, hogy várjon egy pillanatot, aztán kérdezzük meg, mit szeretett volna, és foglalkozzunk vele, amíg kell.
Másnap érdemes visszatérni a témára, felmerült-e benne azóta valamilyen kérdés. Fontos, hogy a szex ne legyen tabutéma! A gyerek számára fontos minta, hogy a szülő mekkora ügyet csinál a történtekből. Ha idegesek leszünk, kiabálunk, a gyerek úgy érezheti, hogy valami rosszat csinált. Ha a szülő „megfelelően”kezelte a helyzetet, nem gondolkozik rajta tovább a gyermek. Hiszen ez egy természetes dolog.
A gyermek későbbi viselkedését rengeteg dolog befolyásolja: médiából szerzett ismeretek, kortársak véleménye, a személyiség érettsége, és természetesen a szülők viselkedése, egymáshoz mint párhoz való viszonyulása (és biztosan sokakban bevillan a rajtakapott pillanat is).
Szülői tippek - Viselkedési jelek, amelyek arra utalnak, hogy egy gyermeket molesztáltak
A szexuális nevelés és a felvilágosítást támogató források, mint például a Yelon applikáció témájában korábban már olvashattátok cikkeinket, ahol szintén megjelent az a gondolat, hogy születésünktől kezdve szexuális lények vagyunk. Sőt, már magzati korban is megfigyelhető a pénisz merevedése. Freud használta először a „polimorf perverz” kifejezést az embergyerekre, aki testének számos területén képes gyönyörhöz jutni. Fejlődésének előre haladtával ez a szexuális energia egyre inkább a genitáliákra fog összpontosulni, összekötődve a párkapcsolat kialakítási igényekkel.
Még ha modern szülőnek is tartjuk magunkat, aki tisztában van a szexuális nevelés komplex jelenségével, mégis gyakran zavarba jövünk, amikor csemeténk vadul ring kedvenc hintalován. Esetleg merevedést produkál a szerető anyai ölben, vagy csak ártatlanul arról kérdez, hogy „Én úgy lettem, hogy ti dugtatok”? Elfelejtettük már, hogy nekünk is voltak akár hasonló megnyilvánulásaink Pistikével az oviban vagy Klárival az iskolában. Talán mi sem olyan reakciót kaptunk ezekre annak idején, amely igazán segítségünkre lett volna ott és akkor, valamint hosszú távon.
Egy szó, mint száz a genitáliák már gyermekkorban is reagálnak az örömet okozó ingerekre, például erekcióval vagy nedvesedéssel. S érzés szintjén is kellemes élményt nyújtanak a gyermeknek ezek a pillanatok. A kisgyermekkorban megtapasztalt örömet okozó testi élmények azonban csak később, tanulás eredményeként kapnak szexuális címkét az egyénben, és kötődnek majd erotikus vágyhoz, a másik iránti vonzalom beteljesüléséhez. Addig is nagyon fontos, hogy milyen élményeket, információkat szerez a gyermek a saját testével kapcsolatban, a nemét és az intim kapcsolatban lévők érintkezést illetően. Hogyan reagál a környezete szexuális megnyilvánulásaira, biztonsággal kérdezhet-e a témát érintő bizonytalanságaival kapcsolatban, és hiteles, korának megfelelő, számára kielégítő válaszokat, viszonyulásokat kap-e kérdéseire.
A szexuális megnyilvánulások számos formája valóban az egészséges fejlődés részei. Az önkielégítési próbálkozásoktól, a másik teste iránt mutatott fokozott érdeklődéstől, a papás-mamás, doktoros játékoktól lehet, hogy zavarba jön a felnőtt, azonban aggodalomra az esetek többségében egyáltalán nincs ok. Nem kizárólag a nemi hormonok bulijától válik tehát szexuális lénnyé egy gyerek.
A kulturális sajátosságok különösen meghatározzák azt, hogy az egyén fejlődése során milyen szexuális viselkedési formák jelennek meg és mi tekinthető normálisnak. Vannak azonban olyan tapasztalatok, amikor mind a felnőtt, mind egy szakember fantáziájában jogosan felmerülhet a szexuális viselkedés problémát jelző természete. Egyes gyerekek fokozott szexualitást tanúsítanak viselkedésükben (rendszeresen nemi szervüket mutogatják az osztálytársaknak a játszótéren, társaik fenekét simogatják visszatérően stb.). Ezeknek a gyerekeknek például problémájuk lehet a társas odafigyeléssel, az impulzusaik szabályozásával. Mindez szexuális megnyilvánulásokban kanalizálódhat, noha az okot nem feltétlenül a szexuális fejlődésben, esetleg átélt traumában kell keresni, sokkal inkább az önszabályozás elakadásában.
Sharon Lamb és Aleksandra Plocha négy pontban fogalmazta meg, hogy mi tekinthető normalitástól eltérő szexuális viselkedésnek gyermekkorban. A szexuális elemet tartalmazó játék nem kölcsönös beleegyezésen alapul (az egyik gyermek kényszeríti a másikat vagy visszaél korából adódó erejével). A szexuális viselkedés sérti az egyéni határokat, azaz az egyik fél kellemetlenül érzi magát a játékban való részvételtől, a viselkedés „felnőttszerű” (például a két gyermek közösüléssel, anális behatolással próbálkozik vagy szexuálisan kísérletezik egy állattal). A viselkedés ártalmas az egyénnek akár fizikai, társas vagy pszichológiai szempontból. A viselkedés repetitív, állandó vagy kényszeres.
A felsorolt sajátosságok gyakorlatilag bármely más nem szexuális gyermeki viselkedés esetén problémás jeleknek tekinthetőek. Továbbá találkozhatunk olyan serdülőkkel is, akik viselkedésükkel nem bántalmaznak másokat, de éppen magukat prezentálják szexuális tárgyként oly módon, mely aggodalomra adhat okot. Az a meleg fiú például, akinek nehézsége van hasonló korú fiúval kapcsolatot létesíteni orientációjának vállalásából fakadó félelmei miatt, online felületeken, bárokban próbálhat idősebb férfiakkal kapcsolódni, mely gyakran veszélyt jelenthet a számára. Az a tinédzser lány sincs könnyebb helyzetben, aki azt tanulta, hogy szexualitásával olyan előnyökhöz lehet jutni, melyeket saját erőforrásaiból még nem tud megteremteni. Így tehetős idősebb férfiak számára teszi elérhetővé testét, mellyel szintén veszélybe sodorhatja magát. A saját test elfogadásának hiánya a szexualitás alakulását is befolyásolja.
Milyen problémák húzódhatnak meg a szexuális viselkedés mögött?
Túlzott stimuláció
A gyermekeket gyakran túlingerlik a szexuális üzenetek, melyek érkezhetnek a médiából, társaktól, családban látott szexuális jelenetekből. A szexuális játékok triggerei ezek az ingerek is lehetnek. A viselkedés normalitásának eldöntésénél fontos azonosítani, hogy a gyermeket érő ingeranyagok milyen forrásból származnak (média formái, bántalmazás, egyéb források).
Szexuális bántalmazás
A szexuális bántalmazás szintén egy túlingerlési forma, mely megjelenhet a gyermek szokatlan szexuális játékaiban. A szülő által elszenvedett szexuális bántalmazás befolyásolhatja a szülői viselkedést, mely megmutatkozik a gyermek játékában. Amennyiben terápiás környezetben jelenik meg a szexuális anyag, figyelmeztető jel lehet a szakember számára, azonban nem ajánlott azonnal egy traumainterjút felvenni a gyermekkel. A játékban megjelenő szexualitás ugyanis elképzelhető, hogy egyáltalán nem kötődik szexuális traumához. A bántalmazáson átesett gyermekek játékában gyakran nem is bukkannak fel szexuális elemek, inkább a trauma egyéb körülményei és a kapcsolódó érzések exponálódnak.
Kötődési problémák
A gyermek- vagy serdülőkori szexuális problémák központjában állhatnak kötődési nehézségek, rendszerszintű problémák, mint például elmosódott határok a családban, szerepkonfliktusok, gyenge szülői modellek vagy akár visszautasítás tapasztalása a szülő-gyermek kapcsolatban.
Tudattalan konfliktusok
Egyes elméletalkotók szerint, ha az elsődleges gondozó nem képes a gyermek korai szexuális élményeire reflektálni, a gyermek arousal szintje növekedni fog, miközben azt idegennek érzi. Ez pedig a szexuális megnyilvánulások felerősödéséhez vezethet.
Nem mindig könnyű meghatározni, hogy milyen viselkedés minősül szexuális problémának gyermek- és serdülőkorban. Ennek egyik legfőbb oka, hogy a szex többnyire még ma is tabu - kivétel a médiában -, valamint a társadalmi megítélés is folyamatosan változik azt illetően, hogy mi az elfogadható a szexet illetően. Akár problémás, akár harmonikus viselkedésről van szó, mindig is fontos lesz az a biztonságos közeg, ahol a gyermek vagy serdülő testi-lelki elfogadást tapasztalhat, ahol felvállalhatja bizonytalanságait, és ahol hiteles válaszokra találhat kérdéseit illetően.
Sajnos nem kirívó eset, ha egy kisgyermek vagy kiskamasz véletlenül valami nagyon durva pornót lát az interneten. A sokkoló videók felugrása egy ártatlan netes keresésből is adódhat, nem kell a gyereknek célirányosan pornóra keresnie. Elég, ha valami „kezdő” felvilágosító tartalomra kíváncsi, vagy ha ennél ártatlanabb okból, például mesevideók keresése közben ugrik fel valamilyen videó a képernyőn. Mint említettük, erotikus film és kemény pornó között van különbség, de egy gyermeki személyiség számára mindkettő nehezen feldolgozható és nem érthető élményt jelent.
„Amennyiben kisgyermekről és nem egy tinédzsről beszélünk, úgy egy szexfilm látványa mindenképpen traumatizáló esemény lehet a számára - mondja állandó pszichológus szakértőnk, Michaletzky Luca. A veszélye abban rejlik, hogy ha ezt a traumát nem dolgozzuk fel időben, akkor az elfojtásának következményeként később súlyos pszichés problémákat eredményezhet. Egy ilyen elfojtott trauma hatással lehet a szexuális életére, a párkapcsolataira, a nemi szerepekről alkotott nézeteire. Egy ilyen elfojtott gyermekkori traumát sokkal nehezebb felnőttként feloldani.
Természetesen az esemény traumatizáló hatása nagyban függ attól, mit is látott a gyermek. A dolog súlyosságát nagyjából önállóan fel tudja mérni a szülő, ha tudja, milyen videóról van szó (mert látja a keresési előzményekből, vagy épp akkor lép be a szobába, vagy kiszalad a gyermek és maga szól). Egy könnyedebb erotikus film látványa után elég lehet néhány őszinte beszélgetés a gyermekkel és a fokozott figyelem, hogy nem változik-e a viselkedése.
„Gyermekpszichológus segítségével akár hármasban a szülő-gyermek-terapeuta végig tudja beszélni, mit látott a gyermek, hogyan érzi magát, milyen félelmek vagy aggályok alakultak ki benne a látottak hatására. Egy ilyen beszélgetés során meg kell nyugtatni a gyermeket és el kell magyarázni neki, hogy amit látott az nem egy normális férfi-nő közötti szeretetteljes kapcsolat. Természetesen korfüggő, de fontos megbeszélni vele, hogy a szex egy kellemes és szeretettel teli jó dolog, amelyben a férfi és a nő szeretik egymást, örömet okoznak egymásnak és amelyben az ölelések és a kedvesség nagyon fontos. Tudnia kell, hogy amit látott az lényegében nem normális dolog és vannak olyan emberek, akik betegségük révén ezt tartják jónak, de mi (a szülő, a család) elítéljük ezt. Akinek iskolás korú gyermeke van és eddig nem tette, most mindenképpen állítson be olyan szűrőket a számítógépén, amellyel elkerülhetőek az ilyen traumatikus esetek.