A közmondás, miszerint „kis gyerek kis gond, nagy gyerek nagy gond”, mélyen gyökerezik a magyar nyelvben, noha írásban viszonylag kevés adat támasztja alá széles körű elterjedtségét. Annak kifejezésére mondják, hogy a nagyobb gyerekek még több gondot okozhatnak szüleiknek, mint a kicsik. Frederic Mistral aforizmái közül az „Gyermekkel együtt nő a gondod” is ezt az igazságot fogalmazza meg. Ez a mondás különösen aktuális az egyetemi felvételi jelentkezések időszakában, amikor a szülők újabb és újabb kihívásokkal szembesülnek.
A gyerekvállalás valósága: örömök és kihívások
A gyerekvállalás alapvetően öröm, igaz, olykor nehézséggel is jár, és minden életkorban különböző feladatot jelent a szülők számára. Érdemes először tisztázni, és különbséget tenni az egyes kifejezések között. A gyerekvállalással az öröm és kiteljesedés érzése mellett számos feladat, olykor nehézség és probléma is vár a szülőkre. Mai szóval élve sok kihívás áll előttük. Aki „rózsaszín álom” elképzeléssel kezdi a szülőséget, a feladatot is gondnak élheti meg. Reálisabb szemlélettel kezeljük inkább az éppen aktuális problémát a maga nehézségi fokán!
A fogyasztói társadalom hatása a kisgyermekes családokra
„A mai fogyasztói társadalomban, különösen az első gyereküket váró szülők elhiszik, hogy arra mind szükség van, amit a reklámok és hirdetések ajánlanak - mondja Mészáros Dóra tanácsadó szakpszichológus. - Érthető, hiszen környezetünkben minden arról szól, hogy meghatározó fontosságú, mit birtoklunk, tehát a „jó szülő” bevásárol.” A fiatal szülők gyakran nem élnek együtt generációkkal, így megtapasztalt, átélt, mérlegelt tanácsot nem kapnak, kiszolgáltatottabbak a fogyasztásra, vásárlásra serkentő ajánlásoknak. Sokszor éppen ezek tüntetik fel gondnak a csecsemőkor természetes velejáróit. De nemcsak csecsemőkorban, hanem óvodáskorban sincs szükség sok játékra, különórára.
A gyerek érdekében nem kell a szülőknek belemenni a gyereknevelés terén is egyre terjedő versenyhelyzetbe, és extra fejlesztést nyújtani az egyébként egészséges gyereknek. Anyagi ráfordítást nem igényel, csak sok türelmet, odafigyelést, ha a szülők a kisgyerek léptékéhez igazítják a hétköznapi teendőket, és például együtt készítik a vacsorát, raknak rendet vagy kirándulnak a közelben. Amiatt is gondban lehetnek a szülők, ha a gyereküket megadott sémákhoz, szintekhez, elvárásokhoz vagy más gyerekhez méricskélik, és valamilyen eredményt akarnak teljesíteni. Ehelyett sokszor elég lenne mellette ülni és megfigyelni őt játék közben úgy, hogy valóban jelen vannak a számára, nemcsak „mellékesen” pillantanak fel rá a mobilról.
Az életkori sajátosságok elfogadása
A legtöbb szülőnek vannak kedvenc korszakai, és olyanok is, amiktől már előre tart, vagy amikor nehezebben találja meg a kapcsolatot a gyerekével. Leginkább erre utalnak a rokonok, amikor babanézőbe érkezve a szoptatás, altatás, fürdetés miatt aggódó kismamát ezzel a mondással „vigasztalják”, arra utalva, hogy a gyerek növekedésével ennél csak rosszabb időszakok következnek. Ne adjunk hitelt az ilyen általánosításnak! Természetes, hogy mindig az éppen aktuális feladatok a „legnagyobbak”. Azért is jó ez, mert így ezekre összpontosítva tudjuk a leghatékonyabban megoldani őket.
Lehet, hogy az anya a kisbabával összeolvadós, szoptatós hónapokat, éveket élvezi a legjobban, és fájdalmasan érinti a totyogó önállóságra törekvése, dacossága, az ovikezdő leválása, míg az apa alig várja, hogy végre focizhasson vagy „komolyan” beszélgethessen a fiával. Előfordulhat, hogy a nemszeretem időszakokban kevesebb örömöt él meg a szülő, és akár gondot is jelenthet számára a gyereknevelés, ez azonban elsősorban róla szól, és nem a gyerekről. „Jó, ha tudja valaki ezt magáról, és szabad elismerni, hogy valamelyik életkor számára élvezhetőbb, de azon is érdemes elgondolkodni, hogy a másik időszak miért ijesztő, miért kelt ellenérzést” - folytatja a pszichológus.
Felkészülés a hosszútávú szülőségre
„Amikor a szülőségre készül a pár, ne csak a várandósságra, szülésre, csecsemőgondozásra, szoptatásra gondoljanak - amiről a legtöbb tanfolyam szól -, hanem arról is beszélgessenek, milyen értékeket akarnak majd átadni a gyereknek, és ezt hogyan akarják elérni, hogyan kommunikálnak majd vele, egyszóval hogyan nevelik majd nagyobb korában. Gyerekvállaláskor azt kell tudatosítaniuk, hogy egy önálló személyiség fejlődését kísérik majd csaknem két évtizeden keresztül. Erre a legtöbb szülő nem készül fel, és ez is hozzájárul ahhoz, hogy éppen a kisgyermekkorra esik a válások nagy hányada.
A dackorszakban kezdi az önállósodást a kisgyerek, próbálgatja, hogyan érvényesítse saját identitását. A szülők feladata, hogy megfelelő módon válaszoljanak ezekre a próbálkozásokra, ez a válaszadás, majd az évek folyamatában adott válaszok, odafigyelés alapozza meg a kamaszkori helyzetek kezelését.
A gondok relatív jellege és a szülői tapasztalat
„Éveken át néztem értetlenül mindenkire, aki azt próbálta nekem elmagyarázni, hogy „kis gyerek kis gond, nagy gyerek nagy gond”. Azt gondoltam, ez egy hülyeség, nem lehet nagyobb erőpróba abban, mint hogy egy teljesen rád utalt, a problémáit, gondolatait kifejezni korlátozottan képes kis lényről gondoskodj, annak tökéletes tudatában, hogy mennyire fontos neked a testi-lelki jólléte.”A csecsemőkorral járó óriási fejszámolások a fürdetés, fektetés körül utólag visszatekintve nagyrészt feleslegesnek bizonyulnak. „Ezért van, hogy egy babaváró vagy kisbabás szülő éppen úgy létkérdésnek érzi a tökéletes hordozóeszköz vagy az első hozzátápláló étel kiválasztását, mint mi, kicsit más élethelyzetben lévő szülők a gyerekünkhöz legjobban passzoló sportág megtalálását vagy egy komoly vita rendezését. Ráadásul a nagyobb gyerekek már a beleszólásra is jogot formálnak, hát nem felháborító?! Szóval igaza van annak a kisbabás szülőnek is, aki óriási tehernek éli meg az aktuális döntéseket, ezek ugyanis csak a későbbiekkel összehasonlítva váltak relatíve jelentéktelenné.”
„És éppen ezért az sem számonkérhető, hogy egy második, harmadik vagy akárhányadik gyereknél ezek a fölöslegesnek tűnő körök már elkopnak, hiszen neki már a kész(ebb) döntési rutint adják a szülei, azt, hogy nem kell végigjárniuk ezt a végtelenbe tartó lépcsősort az elejétől, és tudnak később is a lényegesnek bizonyuló dolgokra koncentrálni.”
A kiskamasz kor kihívásai és a demokratikus nevelés
A kiskamasz kor hozza el az „azért, mert te felnőtt vagy, még nem jelenti azt, hogy igazad van” formulát, amit a gyerekek szó szerint és átvitt értelemben is használnak. A demokratikus nevelés hátulütői már ekkor beszivárognak az életbe, hiszen, ha azt képviseljük, hogy mindent meg tudunk beszélni, és közösen megoldásra jutni, akkor bizony ebbe is bele kell néha állni. A gyerekek ekkor már a saját pályán is megverik a szülőket, megdöbbentően jól érvelnek, jobban emlékeznek dalszövegekre, szarrá vernek memóriában, előbb látják meg, hogy egy lépés miért rossz a sakkban, szóval csupa olyan területen, ahol eddig üzembiztosan a szülő volt a spíler.
A szülői energia és a minőségi idő kihívásai
Sokszor még a minőségi idő fontosságát skandáló szakértők és kibicek ellenére is van, hogy a szülői energia limitált. Vannak napok, amikor a szülők legszívesebben csak bámulnának ki a fejükből a hihetetlen információdömping helyett. Pedig még a kamaszkortól is messze van a család, ahol a szerelem csak elméleti síkon jelent meg, a barátságban pedig inkább félreértések miatt vannak konfliktusok, a többire pedig tényleg ott a Google. A jövőben várhatóan a screenshotok segítségével próbálják majd visszafejteni a gyerekek, hogy mit gondolt valaki, de félő, hogy ezt már nem a szülőkkel fogják megtenni.
Nagyszülői szerep a nagyobb gyerekek életében
A tizenéves gyermekek épp úgy ölelik át nagyszüleiket, ahogy tették azt kiskorukban. Ami változott: közben felnőttek, más dolgok kötik le őket. Ha kevésbé kreatív a nagymama vagy a nagypapa, akkor máris igaz a fentebb már említett „kis gyerek kis gond, nagy gyerek nagy gond” mondás. A legkézenfekvőbb ötlet a nagyik, nagypapák számára, ha megfigyelik, tizenéves unokáik mivel töltik legszívesebben az idejüket, és ahhoz tudnak-e ők is csatlakozni, vagy azt továbbgondolni. Mára a társasjátékok mind látványban, mind összetettségben változtak, meg lehet ismerni egy egyszerűbb változatot, kérni a fiú vagy lány unokát, magyarázza el a lényegét és a legfontosabb tudnivalókat. Így aztán akár egymás ellen is versenyezhetnek majd. A társasjátékok, a puzzle is feldobhatja a napot, pláne esős-borongós időben.