A gyermekekkel töltött mindennapok tele vannak megmosolyogtató pillanatokkal, amelyek felejthetetlenné teszik a hétköznapi szituációkat is. A gyermeki őszinteség és a világra való rácsodálkozás sokszor olyan helyzeteket teremt, amelyeken a felnőttek is jót nevethetnek.
A gyermeki logikával megmagyarázhatatlan események
A gyerekek állítólag 3 éves korukig sokkal fogékonyabbak a spirituális világra, aminek a létezésén a szkeptikus felnőttek is elgondolkoznak, ha az utódjuk olyasmiről beszél, amiről tudomása sem lehetne. Ezek a történetek különösen viccesek és meghökkentőek lehetnek.
Furcsa és megmagyarázhatatlan gyermeki észlelések
- Meghaltam, és most itt vagyok: „Az egyik nap fürdeni vittem a két és fél éves lányomat, miközben a nejemmel arról beszélgettünk, hogy mennyire fontos a privát tisztaság. A lányunk egyszer csak közölte, hogy senki se érhet hozzá ott, mert egyszer megpróbálták. Valaki berúgta az ajtó, és megpróbálta, de ő ellenállt, minek következtében meghalt, és most itt van.”
- Nagymama: „A volt férjemmel elvittük a gyerekeinket az apám házába, ahol az egyik üres szobában játszottunk. Az egyik szekrény ajtaja kinyílt. A 3 éves gyerekem ekkor felugrott, és azt mondta, hogy megjött a nagymama.”
- A nevem Alphonse: 3 vagy 4 éves lehetett az unokaöcsém, amikor kibámult a szüleim konyhájának ablakán. Anyukám az egyik nap megkérdezte, hogy mit néz, mire az unokaöcsém azt felelte, hogy korábbi életében Alphonse volt a neve, és anyukámnál is nagyobb volt.
- Második terhesség: „Az osztályteremben játszottam a 3 éves öcsémmel, aki azt mondta, hogy másodjára volt az anyukánk hasában. Az egyik nap annyira rosszul lett, hogy valakik azt mondták neki, hogy el kell mennie. Ő nem akart, de megígérték neki, hogy egyszer még visszajöhet ide.”
- Üres szemgödrök: „Az apukám 12 évesen látta, hogy meghal az anyukája. Erre nagyon élesen emlékszik. Az édesapánk döbbenten erősítette meg a húgom feltételezését. A testvérem erre megkérdezte, hogy milyen színű volt a szeme, mire apa azt felelte, hogy kék.”
A gyerekek bölcsessége és meglátásai
A gyermekek gyakran meglepő őszinteséggel és éleslátással kommentálják a felnőttek világát.
- „Anya, idén is megyünk a Mecsekbe Mackófüvet szedni?( = medvehagyma")
- „A műanyag műből van. Egészen."
- „A Mikulás pont olyan mint a bagoly.- Éjszaka vadászik, nappal alszik, ezért is nem látjuk. - És mire vadászik? - Rénszarvasra, hogy legyen szánhúzója"
- Én: "-Ideje lenne kozmetikushoz mennem, nagyon régen voltam. Vendég kisfiú (4) kérdezi a kisfiamat (6) :- Hogy hívják az anyukádat?- Anita. De én csak Anyának hívom."
- Dóri szárította a haját és a hajszárító csatlakozója kicsúszott a konnektorból.
- Egy kis konferencián beszélgetünk kerekasztalnál. Az egyetemi előadó taglalja, a tankönyvek írásánál megjelenő polémiákat és kijelenti, hogy a gyermekek kicsi korban elsősként még nem tudják megfogalmazni mit jelent a HŐS, nincs azokról fogalmuk. A Kisfiam, aki még nem volt iskolás 7 éves velem volt. Megkérdeztem igazolásul a feltevésre a szó jelentését. Válasza: Apa HŐS! Mert mindent megcsinál otthon, mindig velem van!
- 8 éves Eszter a tavalyi nyárra gondolva: "Anya!"
A buszon történt vicces esetek
A tömegközlekedés során gyakran adódnak olyan helyzetek, amelyekben a gyerekek hozzászólásai megnevettetik az utasokat.
A buszon zajló humoros interakciók
- Anya, neked minden katona a barátod? Egyik nap mellénk állt egy csuklós busz. Barnus (5): Anya, utánfutós busz!! Én: Ezt úgy hívják Barnus, hogy csuklós busz... Barnus elgondolkodva: Akkor csuklik?
- Még gimis koromban ültem reggel a buszon, felszállt egy házaspár 2 ikerkislánnyal, olyan 2 évesek lehettek. Az apuka leült elém az egyik kislánnyal (kislány az ablaknál ült), a másik oldalt velük egy vonalban anyuka a másik kislánnyal (szintén kislány az ablaknál). A lényeg: Épp haladunk át a Tisza-hídon, minden kisgyerek az ablaknak préselődve bámulja a Tiszát, mire izgatottan megszólal az egyik iker: -Nééézd, Dojii! Ottana Ticsa! Mire a másik nagyon meglepődve:- Néééézd! Itt is vaaan! :O Hát én fuldokoltam a nevetéstől, annyira édesek voltak.
- Buszon ültünk éppen, mellettem egy anya és a fia (kb. 5 éves). - Tudod, ez az élet rendje.
- Anya: „Neked minden katona a barátod?" - az ominózus kérdést a buszon tette fel fiatal édesanyjának a kezébe csimpaszkodó kisfiú. Az asszony másik tenyerét kicsivel nagyobb kislány markolta, s mindketten várakozó pillantással tekintettek rá anyukájukra, a buszon utazó tömeg szintén kíváncsi tekintetének tükrében. A hangulat egyetlen pillanat alatt csiklandóssá vált, a tömeg visszafojtott nevetéstől rezgett, miközben a fiatal nő arca pipacspirosra gyúlt. A várakozásteljes csöndben a választ az előzmények határozták meg, ami valljuk be, igencsak kínosra sikeredett. Az első buszmegállóban felszállt egy fiatal katona, s ráköszönt az ifjú nőre. A kisfiú az édesanyjának szegezte az első kérdést. - Anya! Ki ez a katona bácsi? - Édesapád barátja. - Neked is a barátod? - Igen. A gyerekek fürkészőn méregették a mellettük kapaszkodó fiatalembert, s egyszer, a hosszúra nyúlt csönd után a kislány is megszólalt. - Anya! Ugye a néniknek puncijuk van? - Igen - kezdett feszengeni az édesanyja. - És ugye neked is puncid van? - Igen. - És ugye nekem is olyan puncim van, mint neked? - Igen. Ha az anyuka azt hitte, itt vége a megpróbáltatásainak, óriásit tévedett, mert a kislány nem tágított. - Anya! Ugye a bácsiknak fütyijük van? - Igen - nézett körül lopva, az egyre kínosabb szituációba került nő. - És apának is fütyije van? - Igen. - És anya! Ennek a bácsinak is olyan fütyije van, mint apának? Nos, itt robbant ki az első röhögés, a katona pedig a következő megállónál valósággal lemenekült a helyi buszjáratról. De a két gyermek édesanyja számára itt nem ért véget a kálvária. Szinte tapintható volt a fiatal nő zavara, de le nem szállhattak, el kellett jutni a bölcsibe, oviba, aztán a munkahelyre. Egyre több kutató szempár fordul feléjük, az arcokon alig-alig leplezett derű és a szájak sarkában megbúvó nevetés rezgett. Mit ad Isten, megint felszállt egy ifjú sorkatona, ő is illedelmesen köszönt, mire a kisfiú újra az anyukájához fordult. - Anya! Ki ez a katona bácsi? Ő is apa barátja? - Igen. - És neked is a barátod? - Igen. A kisfiú egy pillanatra lehajtotta a fejecskéjét, látszott, szinte tapintható volt, ahogyan erősen töpreng, gondolkodik. Az édesanyán szintén látszott, mi játszódik le benne: csak meg ne szólaljon még egyszer ez a gyerek! De a kisfiú válaszokat várt, így felemelte a fejét, a tekintetét az anyukájára szögezte és kíméletlenül neki szegezte a kegyelemdöféssel felérő kérdést. - Anya! Neked minden katona a barátod? Itt szakadt el a cérna és minden egyéb, amit ilyenkor mondani szoktak. A buszon ülőkből kirobbant a röhögés, általános jókedv uralkodott el a kora reggeli járaton. Az ifjú nő vérvörös arccal nyomta meg a leszállást jelző gombot és tekintetét lesütve, szinte reszketve várta, hogy elhagyhassák a kínossá vált járművet. Este a férje, amikor hazaért, s leültek vacsorázni, egyszer csak megszólalt. - Tudod, mit hallottam ma az egyik kollégámtól? - Nem - felelte az asszony. A reggeli buszon utazott, ott találkozott egy nővel és a két gyerekével. És a két gyerek kínos helyzetbe hozta az anyukájukat, félreérthető kérdésekkel bombázva őt. - Nahát, érdekes történet. - Azt is mondta, hogy hálát adott az égnek, hogy az ő gyereke még nem tud beszélni. - Gondolom. - Ja, és azt is mondta, Te voltál az a nő a két gyerekkel. Kimerevedett a pillanat, a nő kezében megállt a kanál, a gyerekek várakozón néztek hol az egyik, hol a másik szülőre. Végül az édesapjukból kiszakadt a nevetés, könnyes szemmel hajtogatta: - Ez életem legjobb sztorija! Lehet, hogy neked minden katona a barátod, de a férjed én vagyok! - Hülye - válaszolta a nő és lassan felállt az asztaltól.
Anyukák a mindennapok viharában
Az anyaság tele van kihívásokkal, főleg az első hónapokban. A kialvatlanság és a folyamatos készenlét szürreális helyzeteket szülhet.
A kialvatlanság és az anyaság egyéb kihívásai
- Amikor megszületik egy baba, az egész családon eufória lesz úrrá. Apát és a nagyszülőket mérhetetlen büszkeség tölti el, és a friss édesanya is boldog, hogy túl van a nehezén. Életet adni embert próbáló feladat, de az első hónapokkal együtt járó állandó készenlét, éjszakai szoptatás sem kifejezetten leányálom mindazon szülők számára, akik addigi életük során megszokták, hogy alszanak napi 7-8 órát.
- A baba érkezését követő első fél évben olyan, sokszor szürreális dolgok történnek meg az újdonsült édesanyákkal, melyeket addigi életük során soha nem tapasztaltak. Az első három hónapban szinte teljesen megszűntek a napszakok, az agyamat egy lüktető buborék vette körül, a gondolkodásom erősen beszűkült, egyetlen program futott: életben kell tartani a babát. Mivel éjszaka is átlag kétóránként szoptattam, az alváshiány már néhány hét után nagyon kimerített.
- Körülbelül három hónapos lehetett a fiam, amikor egy éjjel arra riadtam fel, hogy Úristen, hol a gyerekem, miért nincs itt mellettem a babaöbölben? Egy másik éjjel - addigra Ákos már féléves múlt, külön szobája volt - a gyerekszoba kanapéján ébredtem. Tudtam, hogy szoptattam, és azt is tudtam, hogy mellettem kellene lennie a gyereknek. De nem volt. Lehet, hogy betettem a kiságyba, és visszafeküdtem? Megnéztem, de ott sem találtam. A helyzet kezdett egyre szürreálisabbá válni. Füleltem, és hallottam a szuszogását, de őt magát még mindig nem láttam. Elindultam hát óvatosan a sötét szobában a hang irányába.
- A lányom néhány hetes volt akkoriban, nem aludtam sokat. Elég kimerült voltam, pont nem hiányzott, de észrevettem, hogy lejárt a személyim, így újat kellett csináltatnom. Bementem az okmányirodába elintézni az igazolványt, ami a lehetőségekhez képest zökkenőmentesen sikerült is. Hazafelé a buszon ért a meglepetés: néztem az igazolvány papíralapú formátumát, és akkor vettem észre, hogy valami nem stimmel: kihagytam a saját aláírásomból egy betűt.
- Valamikor az első hónapokban vettem egy kézi orrszívót a gyereknek. Próbáltam összeszerelni, de sehogy sem sikerült - pedig nem egy kimondottan bonyolult szerkezet. Azt hittem, eldeformálódott, és azért nem megy, vagy 20 percet szórakoztam vele, aztán leraktam, mert elegem volt. A gépi mellszívóval ugyancsak meggyűlt a bajom. Nem pumpált rendesen, azt hittem, hogy a vákuumot képző, kis szilikonsapka romlott el. Vettünk gyorsan egy kézit, meg rendeltem másik kis szilikonsapkát.
- Ida születése utáni második napon a kórházban jött az anyakönyvet intéző hölgy. Teljesen KO voltam még. Feltette az ilyenkor szokásos rutinkérdéseket: apja neve, születési ideje, satöbbi. Én meg szépen bediktáltam a saját apám adatait, kicsit furán is nézett a nő, hogy már 63 éves az apa… De nekem csak percekkel később, mikor már elment, esett le, mi volt a hiba.
- Neten rendeltem magamnak ruhát, de nem lett jó, ezért vártam a futárt, hogy visszavigye. Csengettek, láttam, hogy egy futár, kimentem, és a kezébe is nyomtam a csomagot. Ő meg nézett rám bambán, és mondta, hogy ezt nem érti, és vele ilyen még sosem történt.
A gyermeki szókimondás és az anyai dilemmák
A gyerekek a legváratlanabb pillanatokban képesek olyan kérdéseket feltenni, vagy kijelentéseket tenni, amelyek a felnőtteket zavarba hozzák.
Kínos és vicces szituációk a gyerekekkel
- Kisfiam (kb. 2 éves volt), apukája többször ivott kólát, persze a Bálintom is kért belőle, de mindig mondtam neki, hogy nem lehet, mert apa kólája. Mikor én mertem inni belőle egy pohárral, a gyerek dühösen odaszaladt, és azt mondta: - NEM ANYA TÓLA, APA TÓLA!!!
- 3 éves lányom mondta, mikor a pocakomban volt a kistesója: "MOST MÁR KISZÜLETHETNE, ELÉG NAGY A POCAKOD!" Esti imánál meghatározza, hogy hogy tartsák a kezeiket a lányok, és hogy a fiúk. Csak apa a fiú, de a kistesó fiúsan tartja a kezét. Erre a 3 éves Rita a 1,5 éves kishúgának: "OLYAN VAGY, MINT AZ APÁD!"
- Eső közelgett, férjem felhúzta a külső hővédő rolókat, mondván, hogy a Jóisten majd lemossa az ablakokat kívülről. Mama kérdése: Szeretsz? Péter: "Anya, idén is megyünk a Mecsekbe Mackófüvet szedni?( = medvehagyma")
- Párom első kapcsolatában született 4 éves kisfia nagy örömmel fogadta a hírt, hogy kistestvére születik. Én kicsit izgultam amiatt, hogy ha rákérdez a klasszikus, hogyan is lesz a kisbaba kérdésre vajon mit és hogyan válaszoljunk. Azonban a helyzetet ő maga oldotta meg azzal, hogy az egyik kapcsolattartáson elénk állt és azt mondta: "Én tudom ám, hogyan is lett a kistesó. Edit, a lábad között van egy babaluk."
A gyerekek elnevezései és a beszédfejlődés
A gyerekek gyakran kreálnak saját szavakat vagy viccesen elneveznek dolgokat, ami a felnőtteknek különösen szórakoztató lehet.
A gyermeki nyelv leleményessége
- Kislányom második születésnapjára már nagyon készült a család, keresztanyja faggatta, hogy mit szeretne? Ő lelkesen magyarázta, hogy lubicát! Nem jöttünk rá, hogy mi az, mert elég sok mindent "elkeresztelt", pl. a hangya az buji volt. Pár héttel később egy kisállat-kereskedés kirakatában meglátta az akváriumban úszó halacskákat, és felkiáltott, hogy ott a lubica, mennyi lubica! Az aranyhal volt a lubica. Apja rögtön vett egy lubicát, szegénykét nejlonzacskóban hoztuk haza egy-két hínárral, a lelke is kilötyögött, itthon pedig egy nagy befőttes üvegben lakott, ki kellett főznöm hozzá kavicsokat meg csigaházakat - végülis átmeneti otthonnak mutatós lett. Nem sokáig... Egyik délelőtt boldogan jött, hogy nézd, milyen ügyes vagyok, megfogtam a lubicát! Kis karja a válláig vizes volt, körme elfehéredve, annyira szorította a halat, de nagyon boldog volt, hogy sikerült megfognia.
- A kisfiam olyan 4-5 éves lehetett, mikor épp mostam a függönyöket, majd akasztottam vissza, mikor jött a gyerek, és kérdezte, hogy miért nincs itt is olyan szép....mint a konyhában? A lakásunkban egy karnison volt a tüll függöny és egy sötétítő függöny. Kértem fiacskámat, hogy húzza el a sötétítő függönyt.
- A kisfiam nagy szeretettel nézegeti a barackfán a kis gyümölcskezdeményeket. - Milyen aranyos! - kiált fel. - Olyan sima, olyan édi! Mindjárt sírok örömömben!
- Anya: "Borka siess már, olyan lassú vagy, mint egy csiga..." erre a tesója Domos(5éves): " Nem anya, a Borka olyan lassú, mint a ...
- Szaffi lányom 3 évesen mondókázik: "ciróka-maróka, mit főztél? kását! hova tetted? a padkára... HELYETT: HOVA TETTED A PATKÁNYOMAT?
- A 2 és fél éves Regő megkérdezte mi szól a rádióban. Mondtam: barokk zene. Másnap főzzük a vacsorát, Regő a karomon, szól a Bartók Rádió ismét, Pavarotti énekel.
A gyermeki őszinteség és a felnőtt reakciók
A gyerekek humorosan és őszintén reagálnak a felnőttekre, gyakran olyan kérdéseket tesznek fel, amelyek megmosolyogtatják a környezetüket.
- Még 35 éves koromban történt az eset. Éppen kint vártam valakire egy bolt bejáratánál, amikor egy anyukát láttam közeledni a kisfiával, a gyerek nem lehetett több két évesnél. Ahogy megpillantott a kiskölyök, elkezdett hozzám futni, hogy "Apa!"
- Észrevettem, hogy az utóbbi időben mintha felszívódott volna az összes vécépapír, meg akartam tudni, miért. Hát kiderült, az én édes kislányom azzal szórakozott, hogy letekert egy jó nagy adag papírt, az egyik felét beletetette a vécécsészében lévő vízbe, a másikat meg a padlón hagyta, majd lehúzta a vécét - mire a nedvesség végigfutott a papíron, és teljesen eláztatta. Meg is kapta a büntijét érte...
- A barátomnak van egy ötéves kisfia. Egyik nap éppen nála teáztunk, amikor berohant a szobába a fiú, kezében egy játék pisztollyal és elkezdett ránk lövöldözni. Belementünk a játékba és elterültünk a földön - mire a gyerek megszólalt: "Keljetek fel, ez csak egy játékpisztoly."
- Egy alkalommal tettem ki némi ételt egy tálban egy kóbor cicának. Erre egy kislány odarohant, és beleszórt a tálba egy marék homokot. Rászóltam: "De hát a homok nem is ennivaló, miért tetted ezt?" Erre a kislány lazán bekapott egy kis homokot a másik kezéből.
- A lányomnak megtetszett az a kifejezés, hogy "Őrülten szeretlek" - egy rajzfilmben hallotta, és ennek kapcsán ki akart valamit deríteni.
- Hatéves koromban hallottam, hogy a terhesség általában 9 hónapig tart. Elkezdtem számolgatni a szüleim esküvőjétől a születésnapomig - és 7 hónapra jött ki! Anyut sokszor faggattam ez ügyben, hogy koraszülött voltam-e...
- A szomszédban lakó hölgy éppen terhes volt, egy alkalommal a kislánya odajött hozzám és kíváncsiskodott: "Neked is baba van a pocakodban?". Mire én mondtam neki, hogy nem.
- A négyéves unokám éppen szőlőt evett, de a magokat gondosan kiköpködte. Megkérdeztem, miért nem eszi meg a magokkal együtt.