Biztosan te is tapasztaltad már, hogy kisbabád széklete időnként változó lehet színében és állagában is. A kicsi széklete gyorsan tud változni attól függően, hogy épp anyatejet kap-e, vagy tápszert, esetleg vegyesen, illetve elkezdődött-e már a hozzátáplálás. Cikkünkben bemutatjuk a baba székletének eltéréseit, jellemzőit, és arról is szó lesz, hogy milyen gyakran kell valamit találnunk a pelusban.
Sok első kisgyermekes anyuka rémül meg első pillanatban, amikor zöldes színű, vagy nyálkás, darabos, túl híg kisbabája széklete, néha találkozhatunk szinte fekete, vagy véresnek tűnő, pirosas árnyalatokkal is. Ha problémásnak ítéljük a helyzetet, akkor mindenképpen kérjük ki a gyermekorvos véleményét. Mi most abban segítünk, hogy megmutassuk, milyen baba széklet típusokkal találkozhatsz gyermeked fejlődése során.
A kezdeti széklet: Mekónium és átmeneti széklet
A kisbaba születése utáni első 1-4 napban jellegzetesen fekete széklet, a mekónium ürül, ami már a baba magzati korában kitölti a beleit. Hogy kiürüljön a magzatszurok, az értékes előtej (kolosztrum) lesz segítségére. A kolosztrum hatására gyorsabban távozik a szurokszerű széklet, ami azért is fontos, mert ha ez nem történik meg időben, akkor sárgaságot okozhat a babánál. Ezért kell, hogy már a születése után azonnal szopizzon a kicsi, és a következő napokban is rendszeres legyen a szoptatás, megfelelő tejmennyiséggel, lehetőleg mindkét mellből próbálkozva.
Az átmeneti széklet a 2-4. napon jelenik meg. Itt már sárgásabb, zöldes színeket fogunk látni, még sötétebb árnyalatokban, hiszen az anyatej megszínezi a székletet. Ha a baba az 5. nap után is fekete magzatszurkot kakil, akkor kérj segítséget, mert ez arra utalhat, hogy nem jut elég anyatejhez!
Előfordulhat egy 24 órás szünet a mekónium kiürülése és az anyatejes széklet megjelenése között, ami nem jelent problémát akkor, ha a baba eleget pisil és aktívan szopik.
Az anyatejes táplálás során tapasztalható széklet
A tejbelövellés utáni 5-6. naptól mustársárga, krémes állagú széklete van az anyatejjel szoptatott babáknak. Amíg a kicsi kizárólag anyatejet kap, ez a küllem jellemző. Attól függően, hogy hányszor és milyen mennyiségekben szopizik a kicsi, lehet naponta 3-5 alkalommal széklete, de akár 3-5 naponta is. Utóbbinál érdemes megfigyelni azt, hogy van-e a kicsinek rendszeresen vizelete és megfelelő-e a súlygyarapodása.
Alapvetően a naponta 1-2 alkalommal előforduló kissé zöldes széklet nem okoz gondot, ez inkább a szoptatás módszerével változtatható. A zöld kaki legfőbb oka az, hogy az anyatej gyorsan halad át a baba bélrendszerén és emiatt marad zöld színű. Ha gyakori a zöldes széklet, próbáld meg a szoptatást szinte csak az egyik melledből, és ne válts hamar a másikra. Ha minden szoptatás után rendszeresen lefejed a tejet, akkor néhány hét alatt kialakulhat az, hogy babád mindig a tej laktózban dús részét kapja, míg a fejéssel a laktózban szegényebb, zsírban gazdagabb részt üríted ki. Ez okozhat állandó zöldes székletet. Átmenetileg ez normális lehet.
A baba nyála, vagy orrváladéka lenyelve irritálhatja a beleit, ami nehezíti a felszívódást és nyákos székletet okozhat. Ez sajnos az arra érzékeny csöppségeknél a popsin is okozhat kiütéseket. A sok nyáltermelődés főként fogzás ideje alatt tapasztalható.
Székletváltozások tápszeres és vegyes táplálás, valamint hozzátáplálás esetén
Ahogyan fentebb már említettük, a magzatszurok a születés utáni 4-5. napon kiürül a baba beleiből, ekkor már nem kellene fekete székletet látnunk, hanem sárgásba átmenő, vagy sötétebb zöldes színűt. Ha a tejbelövellés utáni időszakban a baba vaskészítményt kap, akkor az feketére színezheti a kakit, sőt, székrekedést is okozhat.
Vér is lehet a székletben, ami leggyakrabban az anyuka sebes mellbimbójából eredhet, amit szoptatáskor esetleg nem vesz észre. Nagyon megrémülhetsz, amikor megpillantod. Azonban jó tudni, hogy a piros szín nem minden esetben jelent vért, de ha mégis, akkor sem biztos, hogy nagy a baj. Érzékeny, sebes, vérző a mellbimbó, amelyből szoptatva a gyermek vért nyel le. Ez inkább feketére színezi a székletét. Alapvetően nem okoz a babának gondot, de ha nem szeretnéd így szoptatni, akkor nagyon jó hatású mellbimbó ápoló krémek közül választhatsz, amelyek már 1 nap alatt begyógyítják annyira a sebet, hogy tudj újra szoptatni.
Meglepő, de a kisbaba akár olyan piros szöszöket is a szájába vehet, és lenyelhet, amik jól ránk ijeszthetnek, amikor a pelust kibontjuk. A piros színű ételek esetében mindig gondoljunk arra, hogy a baba széklete pirossá válhat. Olyan, mintha darabos lenne, színe anyatejes táplálásnál aranysárga.
Székrekedés és székletvisszatartás babáknál és kisgyermekeknél
1,5 hónapos koruk alatt a babák általában naponta többször kakilnak, van, hogy szinte minden szopizás után. Ez normális, a felnőttekkel ellentétben nem számít hasmenésnek. Az anyatejes babák széklete állagukat tekintve változó lehet a krémestől a vizesig.
Székrekedés már pici babáknál is előfordulhat. A baba széklete kemény, nehezen távozik, vagy csak pici adagokban, naponta többször. A kisbaba mivel gyakran fájdalmat érez, sír, megfeszül, mozgolódik, a kisgyermek elbújhat egy sarokban. Ilyenkor általában vissza szeretnék szorítani a székletüket. Székrekedéses időszak előfordulhat a hozzátápláláskor, a szobatisztaságra neveléskor és a közösségbe kerüléskor.
Csecsemőkorban az anyatejes táplálásról tápszerre történő áttérés és a hozzátáplálás kapcsán jelentkezhet székrekedés, nagyobb babáknál nem ritkán székletvisszatartás is. Nincsen rendben azonban az anyatej melletti kemény kaki. Attól még, hogy egy kisgyerek székletének állaga normális, lehet székrekedése és küzdhet székletvisszatartással is. Ez nem ritkán hatalmas, vastag széklet, amelyet szinte „meg kell szülnie”. Az is előfordulhat, hogy a maszatolás jóformán folyamatos. Ez az ún. széklet inkontinencia, vagyis akaratlan székletcsorgás.
A szorulásos gyermeknél gyakori, hogy a pisit is az utolsó pillanatig tartogatja. Ugyanis attól tarthat, hogy ha a pisiléshez ellazul, a kaki is kijön. A kemény széklettel kitöltött végbél helyzeténél fogva nyomást gyakorol az előtte lévő húgyhólyagra és az azt beidegző idegekre, megzavarva ezek normális működését.
A biztonságos otthontól távoli, bizonyos mértékig idegen környezetben a kicsik olykor nem szívesen pisilnek vagy kakilnak. A székrekedéssel, székletvisszatartással érintett gyerekeknél ez sokkal gyakoribb és látványosabb.
Szobatisztaság: kihívások és megoldások
A szobatisztaságra ugyanis élettanilag és pszichológiailag is meg kell érni. A szobatisztaságot sokan úgy definiálnák, hogy szobatiszta az a gyerek, aki mindkét dolgát bilibe, és nem pelenkába végzi. A szobatisztaság azt a képességet jelenti, melynek birtokában a gyerek már vissza tudja tartani a szükségét, vagyis ellenőrizni és irányítani tud bizonyos testi funkciókat.
A kisfiam csak pelenkába hajlandó kakilni. A pisilésnél nincs gond, probléma nélkül pisil WC-be és bilibe is. Próbáltuk őt már szépen rávezetni a bili, illetve a WC használatára kakilásnál, de hiába. Előfordult, hogy nem adtam már neki pelenkát, azt mondtam, elfogyott. Akkor inkább nem kakilt, akár napokig is. Ha pelenkába kakil, akkor azt állva teszi, és közben autókkal játszik. Teljesen tanácstalanok vagyunk már ez ügyben.
Miért jobb a pelenka, mint a WC, talán sohasem fog kiderülni, de az Ön kisfia valamiért ezt jobban szereti. Nincs ebben semmi kóros vagy ijesztő, hiszen a megelőző időszakban pelenkába pisilt, kakilt, és ennek általában örültek a felmenői.
Azt írja Anyuka, a pisiléssel nincs gond. Ennek nagyon is egyszerű oka van. Fontos a babát megfigyelni, mit csinál, és, ha jól értelmezzük a kicsi jelzéseit, segíthetünk neki az érési folyamatban. Figyeljük a gyerek ritmusát, igényeit ebből a szempontból is. Ne siettessük, ne erőltessünk semmit. Legyünk mellette, és segítsük, de ne nógassuk.
Talán azért marad állva, és csinálja úgy a dolgát, mert félt a WC-n vagy a bilin ülni. Kedves Anyuka! Én biztosan nem mondanám, hogy elfogyott a pelenka, mert esetleg ellentmondásba kerülök magammal, ha később mégis előkerítem, de azért sem, mert feleslegesnek tartom, és, mert nem is igaz.
Hagyja a kisfiát nyugodtan pelenkába kakilni. Kerüljön le a WC-bili témakör a napirendről. De hagyják nyitva a WC ajtaját, amikor önök vannak bent. A gyerek nem elsősorban a szavakból, a tettekből ért, abból tanul, utánoz. Apu, anyu, nagyi is így csinálja, majd akkor én is kipróbálom.
Kedves Anyuka! Nem láttam még olyan nagykamaszt, aki pelusba kakilt állva.
Segítségnyújtás a székletvisszatartás megoldásában
Fontos figyelni az étrendre. Érdemes átgondolni, hogy eleget iszik-e a gyerek. A rostdús táplálkozás mellett fontos, hogy igyon, mert különben ellenkező hatást érünk el. Az se mindegy, hogy mit iszik. Mivel az ürítés tulajdonképpen egy reflexes folyamat, ezért fontos a rendszeresség. Legyen egy fix pontja a napnak, amikor mindig felkínáljuk a gyermeknek a bilit, WC-t (esetleg a pelenkát). Ha WC szűkítőt használ, akkor figyeljünk rá, hogy a lába is meg legyen támasztva. Elegendő időt és helyet kell biztosítani, hogy sokat mozoghassanak, mert ez segíti a megfelelő emésztést, bélműködést. De jó hatású lehet a has masszírozása is. A masszírozást az esti rutin részévé is tehetjük.
Első körben mindenki kezdje kicsit tudományosan figyelni magát és családját, és számolja hányszor kerül egy nap alatt szóba a kakilás. Így látatlanban azt tippelném, hogy ezt a számot mindenképpen csökkenteni kéne. Csak akkor legyen ez téma, ha éppen a vécézés ideje van. Mi is igen dacossá válnánk, ha folyton piszkálnának valamivel. Ez hatványozottan működik egy kisgyereknél. Hiszen úgy kétéves korától az a feladata, hogy megtanulja, hogy mire képes ő, önállóan. Ezért amíg lehet, hagyjuk az ő kezében a kontrollt. Érezze, hogy ez az ő feladata. Ha megneszeli, hogy ez a dolog nekünk mennyire fontos, akkor akaratának kipróbálására remek tereppé válhat az ürítés. Ne forogjon minden a kakilás körül.
A székletvisszatartás görcsösségét lazítással próbáljuk oldani. Ehhez elsődleges feltétel, hogy otthon elengedett legyen a hangulat. A következő, hogy a szülők próbáljanak minél kevésbé szorongani a székrekedés miatt. A tapasztalat azt mutatja, hogy a koszolás segíthet a széklet elengedésében, az ellazulásban. Nyáron jó a sarazás, hűvösebb időben pedig marad az ujjfesték, a gyurma vagy egy közös sütés, amikor a tésztát gyúrhatja a gyerek.
A beöntést pedig a pszichológia oldaláról nézve jó lenne elkerülni. Természetes, hogy ne undorodjunk a gyerek székletétől. Ez is belőle van. Végül pedig ne ijedjünk meg a visszaesésektől. Ez nagyon jellemző a hasonló problémáknál.
A pelenkához való ragaszkodás okai és megoldásai
A hosszas pelenkaragaszkodás az elmúlt években meglepően gyakori jelenség lett, ennek okai sokrétűek. Fontos, hogy a szülők információt kapjanak erről és a szobatisztulás folyamatáról. Mind a székrekedéssel, székletvisszatartással küzdő, mind pedig a pelenkához hosszan ragaszkodó gyerekeknél gyakori jelenség az, hogy tartanak a vécé és a bili használatától.
Oviba készül a kisgyermek, ahol elvárás lenne a szobatisztaság és ez stresszt ok a család számára. A legtöbb gyermekintézmény a látogatás feltételéül szabja a kisgyerek szobatisztaságát. Mind a székrekedéssel, székletvisszatartással küzdő, mind pedig a pelenkához hosszan ragaszkodó gyerekeknél gyakori jelenség az, hogy tartanak a vécé és a bili használatától.
A mozgékony gyerekeket legjobban az frusztrálja a bilizésben, hogy ott kell ülni és nyugton kell maradni. Ők a legtöbbször azért ragaszkodnak a pelushoz, mert abban kedvükre jöhetnek-mehetnek és menet közben intézhetik a „dolgaikat”. A nagyon mozgékony gyerekeknél a túl korai bilire ültetés, a hosszasan bilin való várakozás okozza azt, hogy később jobban ragaszkodnak a pelenkához. A megoldást náluk általában az szokta jelenteni, hogy egy idő után már pontosan tudják, mikor jön a kaki és időben odaérnek a vécére, így nem kell hosszasan ott ülniük.
Hasmenős betegségek, fogzás okozta fájós popsi vagy egy székrekedés a kicsi számára annyira fájdalmas lehet, hogy a későbbiekben félhet a kakilástól. Ilyenkor sírással reagálhat már a pelenkacserére vagy a fürdetésre is, elbújhat kakilás közben és úgy általában látható rajta, hogy fél a kakilástól, szorong miatta. Ilyenkor a legjobb, ha semmit sem erőltetünk, kis lépésekben haladunk.
A kicsi érzi az elvárásokat („olyan nagy vagy már”), de kellő érettség híján nem tud még nekik megfelelni, ezért szorongani kezd. Ennek a tünete lehet az, hogy a kakiláshoz a pelust kéri. A megoldást itt az jelenti, ha nem emlegetjük neki egyáltalán a bilibe való kakilást egy darabig, szimplán csak megbeszéljük vele, hogy amikor mennie kell kakilni, akkor szóljon, megkapja a pelust, csak egyetlen kérésünk van: ilyenkor a vécébe menjen be, mert ott szoktunk kakilni.
A totyogókor átmenet a csecsemő és a kisgyermekkor között. A kisgyerek néha még kicsi szeretne lenni, néha már nagy. Ezen az átmeneti állapoton hamar túllép a gyerek, lehetnek azonban olyan tényezők, amik visszavetik a folyamatban. Például, ha kistestvére születik, úgy érezheti, több figyelmet kap, ha ő is újra baba lesz, ezért a korábban szobatiszta gyermek újra bepisilhet vagy kakiláshoz kérheti a pelust. Az életében bekövetkezett nagyobb változások, mint a költözés vagy a bölcsőde-óvodakezdés is kiválthat hasonló reakciót. Ha a család élete a megszokottnál mozgalmasabbá válik és ezért a kicsi kevesebb figyelmet kap, tudat alatt úgy érezheti, jobb lenne megint „kicsinek lenni”, ez is kiválthatja, hogy a pelust kéri kakiláshoz. Ilyenkor a megoldást nem a pelenka környékén kell keresni.
Az ember akaratlanul is fújjol néha, amikor kakiról van szó. Néha csak játékosan-viccesen emlegetjük a babának, máskor tényleg látszik is rajtunk az undor. Vannak olyan gyerekek, akik fogékonyabbak erre a témára és „tisztaságmániásak”. Általában a háttérben az áll, hogy mi magunk is az átlagnál jobban szeretjük a tisztaságot és ezért bennük is kialakul egyfajta tartózkodás mindentől, ami koszos. Az ilyen gyerek nem szívesen eszik kézzel, mert nem szereti, hogy maszatos lesz, ha elesik nem a sérülés zavarja, sokkal inkább a kosz a bőrén.
A kakilás intim dolog, ezért sok kisgyerek szívesen bújik el addig, amíg kakil. Ha erre nincs módja, mert ott várjuk mellette, mikor lesz már eredmény, az megijesztheti és úgy érezheti, „ha a pelusba megy, akkor senki se látja”. Itt is segíthet, ha megbeszéled vele, hogy nyugodtan használja a pelust, de a vécébe menjen be, mert „ott szoktunk kakilni”. Engedd meg neki, hogy elbújjon oda és beszéld meg vele, hogy szóljon, amikor készen van.
Játékos módszerek a szobatisztaság eléréséhez
A szorongásokat oldja, ha a kicsi megérti a folyamatot. Mivel nála a logikus érvek még nem igazán nyomnak a latban, mesékkel lehet próbálkozni. Gyakran például az a gond, hogy a kicsi nem szeretne megválni a kakitól és csak úgy kidobni a vécébe, ilyenkor mesélhetünk neki Kaki Kapitány izgalmas útjáról a biliből a csatornán át a folyón keresztül a tengerbe.
Lehet kitalálni kakicsalogató mondókákat és dalocskákat is, amiket ilyenkor közösen el lehet mondani.
Gyakori aggodalom, hogy a csak pelusba kakiló gyereket nem veszik majd fel az óvodába, mivel még nem szobatiszta. Sokan abban reménykednek, hogy az óvodában majd talán megtanulja a gyerek és önállóbbá válik. Ez néha igaz, néha nem.
