Gombafertőzés és antibiotikumok kisgyermekeknél: Amit minden szülőnek tudnia kell

Gyermekkorban gyakran találkozhatunk felületes és mély gombafertőzésekkel. A felületes fertőzések a bőrt, a hajat, a körmöket és a nyálkahártyákat érintik, többnyire típusos tünetekkel járnak. A mély gombafertőzések ritkábbak, de súlyosabbak lehetnek. Az antibiotikumok, bár baktériumok ellen hatásosak, hozzájárulhatnak a gombás fertőzések kialakulásához, mivel felborítják a szervezet természetes flórájának egyensúlyát.

Felületes gombafertőzések gyermekkorban

A felületes gombafertőzések a bőrt, a hajat, a körmöket és a nyálkahártyákat érintik, és általában típusos tünetekkel járnak.

Hajas fejbőr gombás fertőzése

Leggyakrabban a hajas fejbőrön alakul ki gombás fertőzés, amit hámlás, beszűrődés, a hajszálak tövénél gennyhólyagcsák és foltos hajhiány jellemez. Általában 3-7 éves korban jelentkezik, de csecsemőkben és nagyobb iskolás gyerekekben, kivételesen újszülöttekben is előfordulhat. A fiúk körében valamivel gyakoribb, lappangási ideje 1-3 hét. Fertőzésre hajlamosító tényezők közé tartoznak a rossz szociális körülmények, háziállatokkal vagy házi „kedvencekkel” (pl. cica, kutya, nyúl, hörcsög) való szoros kontaktus, közös hajtű, fésű, sapka használat. A tünetmentes hordozók fertőzési veszélyt jelenthetnek a gyermekközösségekben. A fejbőr gombás fertőzése szájon át adott gyógyszeres kezelést igényel, mivel a gyógyszernek a hajszálak hagymájába kell eljutnia.

Testfelület gombás fertőzései

Az arcon és a törzsön sokszor enyhébbnek tűnik a fertőzés, kör alakú gyulladásos foltok jelennek meg, melyeket a széleken hámlás, gennyhólyagcsák, középen tisztulás jellemez. A törzs és a végtagok gombafertőzése más gyerekekkel történő érintkezés (pl. birkózás, ölelkezés), vagy háziállatokkal való kontaktus révén következik be. Lágyékhajlatban és a comb felső részén elsősorban serdülő fiúkon észlelhető gombafertőzés, meleg, párás időszakban, kövér alkatúakban, szoros nadrág viselet mellett különösen gyakori. Ilyenkor éles határú, gyulladásos terület látható, a széleken hámlással, ritkábban gennyhólyagocskákkal, vöröses-barna elszíneződéssel.

Láb és kéz gombás fertőzései

A láb gombafertőzése, az „atléta-láb” általában sportoló serdülő fiúkon észlelhető. A lábujjak között és a lábujjak talpi felszínén bőrpír, hámlás, néha berepedések, hólyagocskák láthatók, mindig erős viszketéssel jár. A fertőzés megelőzése érdekében nagyon fontos a fürdést, tusolást követő alapos törölközés és utána lábhintőpor használata. Továbbá lényeges a cérna zokni és szellős lábbeli viselése, a műszálas zoknik és lábbelik kerülése. A kéz gombafertőzése rendszerint csak egyoldali folyamat formájában jelentkezik, az ujjakon és a tenyereken hámlással, néha gyulladással vagy hólyagcsás reakcióval. Gyakran a körmök is érintettek, ami a diagnózis megállapítását elősegítheti. Gyermekekben ritka a körmök gombafertőzése, az esetek kétharmada a lábkörmöket, egyharmada a kézkörmöket érinti, igen gyakran a láb és kéz fertőzésével párhuzamosan. Leggyakoribb a körömlemez alsó részét és az alatta lévő körömágyat érintő fertőzés, következményes körömleválással, a körömlemez megvastagodásával és sárgásbarna elszíneződéssel. A köröm-gombafertőzés különböző számú körmöt érinthet a kézen és/vagy a lábon. Ha valamennyi körmön észlelhető elváltozás, akkor valamilyen más körömbetegség lehetőségére kell gondolni. A köröm-gombafertőzés helyi kezelése önmagában nem elegendő, mivel a gyógyszerek (kenőcsök vagy ecsetelők) körömlemezbe hatolása nem kielégítő.

„Napgomba” (Pityriasis versicolor)

A „napgomba”-fertőzés gyakori felszíni gombás bőrfertőzés, ovális alakú, finoman hámló sárgás-barnás foltokkal, melyek a törzs felső részén, felkarokon, nyakon, arcon helyezkednek el. Serdülőkön, fiatal felnőtteken, nyáron szembetűnő a „pigmenthiányos”, fehér foltos bőrtünet. Néha összefolyóak is lehetnek a tünetek és nagy bőrterületre kiterjedhetnek.

Sarjadzógomba (Candida) fertőzések

A sarjadzógomba okozta fertőzés (Candida-fertőzés) a bőr, vagy a nyálkahártya, ritkábban a belső szervek akut vagy krónikus gombás fertőzése. A Candida féleségek a leggyakoribb humán gombafertőzést okozó kórokozók. Ez a gomba rendszerint a szájüreg baktériumflórájának tagja, a gyomor-bélrendszernek és a hüvelynek lakója. Amennyiben a szervezet védekezőképességében változás áll be, a sarjadzógomba patogénné és invazívvá válhat. Ezt elősegíthetik bizonyos belső elválasztású-mirigybetegségek (pl. cukorbetegség), genetikai és rosszindulatú megbetegedések (pl. Down-kór, leukémia) és bizonyos gyógyszeres kezelések (pl. antibiotikumok, kortikoszteroidok).

Candida fertőzés újszülötteknél és csecsemőknél

Az újszülöttek és csecsemők még éretlen immunrendszerüknek köszönhetően hajlamosabbak az ilyen fertőzésre, ami legtöbbször a szájnyálkahártyán, a pelenkával fedett területen és a hajlatokban alakul ki. A gyulladt szájnyálkahártyán és a nyelven fehéres-szürkés, letörölhető apró foltok jelenhetnek meg. A fertőzés bekövetkezhet születéskor, a fertőzött szülőcsatornán való áthaladás közben, szoptatáskor az anya mellével, kezével való érintkezés következtében, vagy a cumisüveg nem megfelelő fertőtlenítése miatt. Enyhe tünetek esetén panaszmentes lehet a csecsemő, de a masszív fertőzés fájdalommal, etetési nehézséggel, hányinger-hányással is járhat. A fekete szőrős nyelv elnevezést a nyelv felszínének középső részén, kékes-feketeszínű finom szálacskákból álló képződményre alkalmazzák. Nagyobb gyermekekben antibiotikum adása idején fejlődik ki.

Szájpenész és pelenkakiütés

A sarjadzó gombák (candidák) által okozott megbetegedések sok nehézséget okoznak csecsemőkorban. Leggyakoribb formája a szájpenész, amely a nyelven, ínyen, szájnyálkahártyán fehéres, erősen tapadó felrakódás formájában látható. Ezek egyszerű letörléssel nem távolíthatók el. A szájpenész körülbelül hét-tíz nap alatt gyógyul meg. Szappanos kézmosás után csavarjunk kisujjunkra steril gézlapot vagy a textilpelenka sarkát, melyet előzőleg bőven átitattunk bórax tartalmú oldattal. A felrakódást határozott mozdulattal, sőt dörzsöléssel távolítjuk el. Figyeljünk arra, hogy a már használt gézlapot nem szabad újra a bóraxos üvegbe mártani. Célszerűbb a kezelést etetés előtt végezni.

A pelenkakiütés kialakulásának oka a szinte állandó nedvesség, amely feláztatja a bőrt. A pelenka dörzsölő hatása, valamint a vizelet és széklet keveredése révén gyulladást keltő anyagok keletkeznek. Ezek már rövid idő alatt is károsítják a bőrt, a végbél körül, lágyékhajlatokban. A gyulladt bőrön megtapadnak a sarjadzó gombák, ekkor már apró hámló kiütéseket is látunk. Ezért fontos az eldobható, nedvszívó maggal rendelkező pelenkák használata és gyakori cseréje. Így a bőr szárazon tartható. Tisztába tételkor vizes vattával vagy bőrkímélő gyógyszertári mosakodókrémmel tisztítsuk le a baba popsiját, majd szárazra törlés után gyógypopsikrémet alkalmazzunk. Ezek többsége gomba elleni szereket, bóraxot, cinkoxidot tartalmaz. Néhány napig hagyjuk ki az étrendből a citrusféléket, paradicsomot, sóskát, spenótot, mert széklettel ürülő savak vannak bennük, amik fokozzák a bőrgyulladást. Az édes teák szintén elősegítik a sarjadzó gombák szaporodását. Elegendő, ha tiszta vízzel mossuk le a popsit! Ügyeljünk rá, hogy tisztába tétel után a bőr száraz legyen.

Szájzug gyulladása

Sarjadzógomba okozta fertőzés lehet a szájzugban kialakuló gyulladás, kipálás, berepedés, pörkösödés is. A tünetek a szájzugban lévő nyállal, nedvességgel vannak összefüggésben és nem vitaminhiánnyal, de fogszabályozó, ajaknyalogatás is szerepet játszhatnak a kialakulásban.

Mellbimbó gombás fertőzése szoptatás idején

Ha a szoptatás kezdetén az első egy-két hét elmúltával is fokozott érzékenységet tapasztalunk, szoptatás után pedig viszketést, esetleg éles, hasító fájdalmat, valószínűleg gombás fertőzés alakult ki. Ez együtt járhat a baba szájpenészfertőzésével, de nem feltétlenül. Kialakulását sokszor elősegíti a helytelen szoptatási technika vagy egyéni érzékenység miatt kialakult sebesedés, a sérült bőrön ugyanis könnyen megtapadnak a gombák. A bimbó és a bimbóudvar rózsaszínű lehet vagy fényes, gyakran fehér lepedékkel borított vagy repedésszerű sebek is kialakulnak rajta. Súlyos esetekben a bóraxos letörlés már nem bizonyul eredményesnek, gyógykenőcsre van szükség. Hajlamosító tényező a várandósság alatti vagy szülés utáni antibiotikum-kezelés. A gyógyulásig hagyjuk minél többet szabadon a melleket, melltartót és melltartóbetétet ne használjunk. Naponta mossuk ki azokat a holmikat, amik a sebbel érintkezésbe kerülnek. A fertőzést nem kellő gondossággal tisztított, nem elegendő ideig fertőtlenített eszközök is fenntarthatják. A gyógyulást elősegíti a cukorfogyasztás erőteljes korlátozása.

Az antibiotikumok szerepe és hatása

Az antibiotikum szót bizonyára mindenki ismeri. Az antibiotikumok baktériumok által okozott megbetegedések oki kezelésére szolgáló gyógyszerek, melyek a betegség gyógyítása révén érik el azt, hogy a láz megszűnjön, vagy éppenséggel a köhögés abbamaradjon. Azonban az antibiotikumok használata nagyon nagy körültekintést igényel mind az orvos, mind a páciensek részéről.

Mikor indokolt az antibiotikum szedése?

Az orvos a betegvizsgálat során a kórelőzmény és a kórlefolyás ismeretében sok esetben egyértelműen meg tudja állapítani, hogy az adott megbetegedést baktérium okozza vagy sem. Jó példa erre akár a gennyes középfül-gyulladás, akár a tüszős mandula-gyulladás. Ugyanakkor fontos tudni, hogy a fertőzések kórokozói nem kizárólag baktériumok. Sőt! A felső légúti fertőzések 80-90%-ért különböző vírustörzsek tehetők felelőssé. A vírusfertőzésre az antibiotikum nem hat, éppen ezért annak kezelésére antibiotikumot használni teljesen felesleges gyógyszerterhelés, annak minden mellékhatásával együtt. Az antibiotikumok NEM lázcsillapító gyógyszerek, mint ahogyan nem is köhögéscsillapítók.

Abban az esetben, ha az orvos számára nem egyértelmű, hogy baktérium vagy vírus okozza a páciense panaszait, akkor is több mindent tehet a kóreredet tisztázása érdekében. Ilyen lehet, hogy szükség esetén naponta újra vizsgálja a beteget, melyek során a diagnózis egyértelművé válhat (pl. afták jelennek meg a garat- és szájnyálkahártyán, ami vírusfertőzésre utal). Az ismételt fizikális vizsgálaton túl könnyen elérhetőek az alapellátási rendelőkben is laboratóriumi gyorstesztek, melyek szintén közelebb visznek a diagnózis felállításához. Ilyenek a vizelet gyorstesztek, a Strep A gyorsteszt, illetve a CRP vizsgálat. Utóbbi egy olyan gyulladásos fehérje, melynek a szintje jellemzően - de nem kizárólagosan - baktérium okozta fertőzések kapcsán emelkedik meg a vérben, ráadásul a fertőzés súlyosságával egyenes arányban. Amennyiben elkerülhetetlen az antibiotikum adása a kezelés során, akkor az orvos figyelembe veszi, hogy az adott betegséget melyik baktériumtörzsek okozzák legnagyobb valószínűséggel és azok melyik antibiotikumra érzékenyek leginkább. Minden gyógyszerrendelésnél figyelembe kell vennie, hogy melyik az a készítmény, amelyik használata a legkevésbé megterhelő a szervezet számára és a legkevesebb mellékhatással bír.

Antibiotikum adagolása és alkalmazása gyermekeknél

Ha antibiotikumot kell szednie gyermekünknek, fontos, hogy pontosan betartsuk az orvos adagolásra vonatkozó utasításait: annyit, annyiszor és annyi ideig adjunk a gyermeknek, amennyit a kezelőorvos javasolt. Gyermekkorban a gyógyszerek többsége esetében ugyanis az adagolást az életkor és a testtömeg alapján számolják ki, így egy adott készítmény adagolása gyermekenként eltérhet! Számos gyermekeknek szánt antibiotikum szuszpenzióhoz való por formájában kerül forgalomba a hatóanyag stabilitása miatt, ez azonban számunkra azt jelenti, hogy a beadandó végső formátumot felforralt-lehűtött vízzel otthon kell elkészítenünk. Az elkészítés helyes módjáról minden esetben tájékozódjunk a betegtájékoztatóból, vagy kérdezzük meg gyógyszerészünket. A helyes elkészítés ugyanis a pontos adagolás egyik fő feltétele. Fontos, hogy az antibiotikumos kezelést nem szabad az előírtnál hamarabb abbahagyni, akkor sem, ha gyermekünk tünetei csökkennek, és jobban van. A kórokozók tartós „kiiktatása” ugyanis időbe telik, az idő előtt abbahagyott antibiotikumos kezelés a fertőzés kiújulásához vezethet. Soha ne adjunk gyermekünknek korábbról megmaradt, ismerőstől kapott készítményt! Ennek egyik oka, hogy két betegség lehet teljesen más eredetű annak ellenére, hogy tüneteik szinte azonosak, így a megfelelő készítmény kiválasztása az orvos feladata. A másik ok, hogy a gyermekeknek szánt antibiotikumok (főleg kisebb korban) általában szuszpenzió, oldat vagy szirup formájában érhetőek el a könnyebb bevétel érdekében. Ezek azonban vízzel készülnek, így folyékony formában felhasználhatóságuk (amely az elkészítés vagy a felbontás időpontjától számolandó) általában meglehetősen rövid.

Antibiotikum-rezisztencia

Mindenképpen szeretnék pár szót ejteni az antibiotikum rezisztencia kérdésköréről is, mely igen nagy egészségügyi problémára világít rá. Köztudott, hogy a baktériumtörzsek képesek úgy megváltoztatni a genetikai állományukat és kiszelektálódni, hogy ellenállóvá váljanak az antibiotikumnak. Ezt az egyébként részükről természetes folyamatot felgyorsítja a felesleges és túlzott antibiotikum használat, de az is, ha nem megfelelő dózisban és ideig alkalmazzuk azokat. Mivel új, egyszerű és hatásos antibiotikumok kifejlesztése ezzel a folyamattal nem tud lépést tartani, ezért valós veszélyt jelent, hogy egyre gyakoribbá válnak azok a baktérium okozta fertőzések, melyekkel szemben nincs hatékony, célzott fegyverünk.

Mellékhatások és megelőzésük

Az antibiotikumoknak - mint minden más gyógyszerkészítménynek - lehetnek mellékhatásai. Ezeket az elrendelés során ugyanúgy értékelni kell, hiszen az előny-kockázat mérlegelése minden esetben kötelező. Az antibiotikumoknak lehetnek általános mellékhatásai, mint például fejfájás, szédülés, hányinger, hasfájás, bőrkiütés, lehetnek a hatásmechanizmusukból következők, mint például hasmenés, gombás fertőzések kialakulása (szájpenész, pelenka kiütés), hiszen az antibiotikum nem csak az adott fertőzésért felelős „rossz” baktériumot pusztítja el, hanem a velünk élő jótékonyakat is. További mellékhatás lehet esetleges allergiás reakció kiváltása (csalánkiütés, ajak-, szemhéj duzzanat, gégeödéma, sokk) is. Arról sem szabad megfeledkeznünk, hogy a gyógyszerek lebontása a szervezetben, illetve azok kiválasztása megterheli a veséket, májat, ezért ezeknek a szerveknek a betegségeiben különös körültekintést igényel egy készítmény adása, adagolása.

A probiotikumok adásának azért van jelentősége, mert ahogy azt korábban említettem, az antibiotikum nincs tekintettel a normál és hasznos bélflóránkra. Azt viszont nehéz megmondani, hogy a jelenleg rendelkezésre álló probiotikumok mennyiben tudják visszaállítani a kezelés előtti bélflórát. Ehhez a mainál sokkal pontosabban, gyorsabban és olcsóbban kellene tudni vizsgálni a velünk együtt élő jótékony baktériumokat, illetve célzott visszapótlásuk lenne az ideális. Mindenesetre addig is jó, ha élünk a jelenlegi probiotikumok adta lehetőségekkel. Ha valakinek már korábban is gombás fertőzése volt, akkor az antibiotikummal párhuzamosan gombaölő gyógyszer vagy gombaölő hatású gyógynövények alkalmazására is szükség lesz.

Az immunrendszer és a megelőzés fontossága

Az immunrendszer fejlődése folyamatosan, évek alatt éri el a felnőttkori szintet, ezért óhatatlan, hogy egy közösségbe kerülő gyermek gyakrabban beteg, mint egy kisiskolás. Ehhez azonban sajnos át kell esni a leggyakoribb - és szerencsére nem súlyos - légúti- és gyomor-bélrendszeri fertőzéseken. Az antibiotikus kezelés elkerülésének az is egy módja, ha igyekszünk elkerülni a bakteriális felülfertőződéseket. Abban az esetben, ha egy vírusos náthával küzdő gyermek orrváladékát a rendszeres és alapos orrszívás segítségével eltávolítjuk, akkor a kedvező táptalajt elvesszük a baktériumoktól is, és jelentős szövődményeket előzhetünk meg.

A szervezet megfelelő ásványianyag-, mikroelem- és vitamin ellátottsága elengedhetetlen egy jól működő immunrendszerhez. Nagyon fontos ezek közül a D-vitamin adása. A megfelelő higiéniai rendszabályok betartásával, a közösségi helyiségek többszöri szellőztetésével is sokat tehetünk a fertőzések terjedésének csökkentése érdekében. Az újszülött immunrendszere még nem alakult ki. Szoptatással, az anyatej révén biztosíthatjuk számára a szükséges ellenanyagokat mindaddig, amíg saját védekező rendszere is képessé válik a kórokozók elpusztítására. A szoptatott csecsemő bélrendszerében már néhány nap után megtelepednek a gombák és egyéb kórokozó bélbaktériumok szaporodását gátló hasznos baktériumok, kialakul a csak rá jellemző bélflóra. A tápszerrel táplált csecsemőknél lassan alakul ki a bélflóra, nem rendelkeznek megfelelő ellenanyagokkal, ezért sokkal fogékonyabbak a fertőzésekre, és könnyebben alakul ki náluk allergia is.

tags: #kisgyerek #antibiotikum #gomba