Kisbodon János Vitéz Életrajza

Kisbodon János vitéz életrajza egy rendkívül gazdag és fordulatos történet, mely a középkori Magyarország viharos eseményeit és a mongol invázió idejét öleli fel. János, aki egy szegény asszony fiacskájából emelkedett fel, a jóslatok szerint a király lányát vette feleségül, és élete során számos próbatétellel szembesült, amelyek próbára tették bátorságát, hűségét és eszességét.

Kisbodon János Vitéz Korai Élete és Felemelkedése

Hajdanában réges-régen egy szegény asszonynak fiacskája született. Megjósolták róla, hogy amint tizennégy esztendős lesz, elveszi a király lányát feleségül. Ez a jóslat mélyen felkavarta a királyt, aki álruhában látogatott el a faluba, hogy a helyiektől megtudja, mi újság arrafelé. Mikor megtudta a jóslatot, komisz ember lévén, szerfölött bosszantotta. János, más néven Györk sámán, korán árvaságra jutott 9 testvérével együtt. Festő- és cserepesmesterséget tanult, majd nagybátyja, Béla kiskirály bizalmát is elnyerte. Együtt indultak keleti útra, ahol Bajdar sámánként szerepelve előkelő helyezést ért el a sámánok képzésén.

Pósa Pál, aki a III. magyar király megbízásából tanult papnak Nyugaton, majd II. András embere lett és részt vett az Aranybulla megszerkesztésében, felfigyelt Jánosra. Mikor János az 5275. évben (Kr.u. 1230-ban) Fonyód néven hazajött, nagybátyja látása már igen meggyengült, ezért János segített neki a sámánképzésben. 1235-ben feleségül vette Piroskát, akitől három fiuk született. Piroska 1240 májusában meghalt, fiait a székely-úz rokonság nevelte.

Politikai Intrikák és a Mongol Invázió

IV. Béla király, ismerve a mongolok hódítási tervét, 1238-ban boszniai püspöknek nevezte ki Jánost, akit IV. Béla nagyon megkedvelt eszessége miatt. Ez a lépés egy rejtekhelyet biztosított Jánosnak és egész családjának a közelgő veszedelem elől. A Domonkos rendben azonban árulók akadtak, és az osztrák II. Frigyes király felbujtására a kun vezetőséget lemészárolták. János a dalmát szigetekre menekült, de a mongol tervekben azok nem szerepeltek, ami óriási fejetlenséget okozott. A mongol seregek megálltak a Dunánál, majd Zágrábba vonultak. A háborúra készültek, de a mongolok elkerülték Budavárát.

Kisbodon János a Mongol Invázió Idején

A mongol invázió idején Kisbodon János, mint „vitéz Járdán” (vitéz Járdán faluja) részt vett a harcokban. A királyi tanács nem volt egységes, és sokan nem akartak harcolni. A király összehívatta a 100 tagú királyi tanácsot, de a főurak, ahelyett, hogy megvédték volna a hazát, egy esztelen pártoskodásba kezdtek. A pesti nép a tatárok előőrseinek tartotta a kunokat, és öldöklésbe kezdett, melyben Frigyes kísérete is részt vett. A kun harcosok mindent feldúlva elhagyták az országot, ami tovább gyengítette az ország védelmi képességét.

A mongolok 1241 márciusában már Pest alatt jártak. Béla király serege lassan gyülekezett, és a keresztes hadak sem érkeztek meg. A Muhi csata előtt a magyar táborban az esztelen mulatozás és a főurak közötti ellentétek vezettek a vereséghez. A király is hibát hibára halmozott. A csata után Béla királyt Bajdar kán fogolyként tartotta magánál, és hadisarcot követelt tőle. Béla király lovát adta, és kénytelen volt birtokokat elzálogosítani, hogy Zágrábba mehessen.

A Mongol Invázió Után és János Vitéz Későbbi Élete

A mongol invázió után Kisbodon János, immár a király belső személyi titkáraként, nagy szerepet játszott az ország újjáépítésében és a tatárok elleni védelem megerősítésében. Mivel a Domonkos rend elárulta a királyt, felügyeletük alól kivonták. Helyette, IV. Béla a Ferences rend szerzetesei mellé állította őket, a kolduló Domonkosok csoportjába. Az ország gazdasági helyzete nagyon leromlott, és Róbert esztergomi érsek 1232-ben interdictum alá vetette Magyarországot. János vitéz és a hozzá hasonlóan hűséges vitézek támogatták a királyt a nehéz időkben. A tatárjárás során a pusztulás óriási volt, de az ország lassanként talpra állt, és Kisbodon János, a hűséges vitéz, a történelem lapjain is megőrizte nevét.

Az Alföld keleti része, ahol a Tisza árterületén különleges növényvilág és állatvilág fejlődött ki, otthona volt sok rágcsálónak, mint a pelék (Myoxus glis, M. avellanarius, M. musculus), patkány (M. rattus), egér (M. sylvaticus, M. agrarius) és a pockok (Arvicola glareolus, A. amphibius, A. arvalis). Ezenkívül a nyúl (Lepus timidius és L. cuniculus) minden faja megtalálható volt itt, akárcsak a szarvas (Cervus elaphus) és az őz (C. capreolus). A folyók mentén sok vadmacska (Felis sylvestris) élt. A vármegye svábjai nagy gondot fordítottak a lótenyésztésre. Az emlősök közül a sasok (Aquila chrysaëtos, A. heliaca, A. maculata, A. pomarina) és a sólymok (Falco subuteo, F. laniarius, F. vespertinus, F. tinnunculus) nagy számban fordultak elő. A vörös vércse (F. tinnunculus) gyakori látvány volt. A héják (Astur palumbarius, A. nisus) szintén ezen a területen éltek. A vízimadarak nagy száma, mint a dobos gém (Ardea stellaris), a nagy kócsag (A. alba), a szürke gém (A. cinerea), a vörös gém (A. purpurea), a kis kócsag (A. garzetta) és a bakcsó (A. ralloides), társaságában az ibisz, jellemezte a vidéket.

tags: #kisbodon #janos #vitez