A "kötődés" fogalma általában a szülő és a gyermek közötti különleges kapcsolatra utal. Ez az egyedülálló kötelék már régóta kiterjedt kutatások tárgya, és olyan komplex téma, amely sok szülőt érdekel: lehet-e segíteni a kötődés kialakulását? Mi befolyásolja? Az első kötődés, amit a baba megtapasztal, hatással van az egész életére és a jövőbeli kapcsolataira is.
A kötődés biológiai és érzelmi alapjai
A gyermek biológiai késztetése az, hogy keressen egy vagy több olyan személyt a közvetlen környezetében, aki gondoskodik róla, és megvédi. A baba már születésétől fogva olyan viselkedést mutat, amivel ezt az igényét fejezi ki: sír, szemkontaktust vesz fel, próbál közelíteni a gondozó felé, később mosolyog, gagyog, nyújtja a kezét. A kötődés tehát - ha a baba számára elérhető 1-2 állandó gondozó személy, aki reagál a jelzéseire - mindenképp kialakul. A gyermek kötődésének minősége nagymértékben függ attól, hogy a fent említett kötődési viselkedésére, jelzéseire milyen minőségű és mennyire kiszámítható választ kap a gondozóitól. Ezt hívjuk a szülői érzékenységnek vagy válaszkészségnek.
Minél kisebb a gyermek, annál nagyobb szüksége van arra, hogy az édesanyja (és más gondozók) segítsenek neki szabályozni a testi, idegrendszeri és érzelmi állapotait. Eközben értelmileg, fizikailag és érzelmileg is egyre összetettebb és önállóbb képességekre tesz szert a gyerek. A baba kezdetben nem tudja, hogy ő éhes, álmos, megijedt, fázik, örül, kíváncsi vagy nyugtalan. Nem tud az átélt érzeteinek és érzelmeinek jelentést adni. Az éretlen kisbaba hasonlóan éli meg a számára ismeretlen külső és belső valóságot. Éretlen idegrendszerével nagyon könnyen kibillen az egyensúlyából, megijed, túlingerlődik, elfárad, éhes lesz, és mindezek az érzetek és érzések elárasztják őt.
A baba legfőbb képessége a kifejezés. A belső állapotait külsővé teszi sírással, mozgással, arckifejezéssel. Elemi szükséglete, hogy megértő, elfogadó és támogató reakciót kapjon ezekre. Az anyai ráhangolódás hiányában a baba nagy mértékű frusztrációt, szétesést él át rövid távon. Ha pedig hosszútávon rendszeresen nem kap megfelelő választ és tükrözést, akkor a felnövekvő gyereknek nehézségei lesznek az érzelem- és viselkedésszabályozásban.
A biztonságos kötődés feltételei
Az ideális az, ha egy komplikációktól mentes szülés után az újszülöttet az anya meztelen mellkasára fektetik. Így mindketten időt kapnak arra, hogy nyugodtan ismerkedjenek egymással, érezzék, hallják és szeretgessék egymást. Talán a baba életében először szopizni is fog. A kötődés kialakulása azonban „behozható”. Az első órák (aranyórák) csodálatosak és megalapozzák a jó kapcsolatot a szülők és gyermekük között, de semmit sem határoznak meg a jövőre nézve!
A kötődés akkor lesz biztonságos, ha abban szinte minden érzés, élmény (negatívak is) megoszthatóak az anyával, azaz az anya képes látni, elfogadni és reagálni a gyermek legtöbb érzelmi élményére, szándékára. Ez pedig az érzelemszabályozás fejlődésének alapfeltétele is. Kezdetben a mindennapi gondozási helyzetek, az alapvető fizikai szükségletek kielégítésének helyzetei, mint az etetés, szoptatás, játék, altatás, öltöztetés, pelenkázás telítődnek érzelmi, kapcsolati elemekkel.
Az anyának az említett szenzitív életszakaszban meg kell teremtenie a biztonságos bázist, amelyet a testi kontaktus, a melegség, a válaszkész gondoskodás, a babára való odafigyelés, a sok-sok érintés, ölelés ural. A kicsi ebben az időszakban minél többet szeretne az édesanya közelében lenni, még akkor is, amikor elindul a világ felfedezése. Ekkor is megfigyelhető a szükséglet, hogy vissza-visszatérjen a „biztonságos kikötőhöz”, az anya biztonságot adó személyéhez.
Korai oktatási források: Biztonságos kötődés
A kötődés kialakulásának szakaszai és típusai
A kötődéselmélet John Bowlby brit pszichoanalitikus nevéhez fűződik. Hangsúlyozta, hogy a gyermek életében az első életév az az érzékeny és vissza nem térő periódus, amikor a szülőhöz való kötődés - legyen az bármilyen minőségű - alapjaiban kialakul. Ha ebben az érzékeny időszakban a baba kötődése sérüléseket, traumákat szenved, az visszafordíthatatlan károkat okoz a személyiségfejlődésében.
A kötődés kialakulásának szakaszait Daniel Stern pszichológus, pszichiáter a csecsemő szemszögéből közelítette meg: mit érzékel egy csecsemő a világból/önmagából/szüleiből?
- Szülést követő első 24-36 óra: A tapintásos és szaglásos ingerek uralják, épp ezért kiemelkedő jelentősége van a bőrkontaktusnak anya/apa és baba között. A szülést követően egy éber állapot ad lehetőséget a kicsinek és anyának is az egymásra hangolódásra, a kapcsolatteremtésre.
- Első két hónap: A baba jelzései mind társas jellegűek: sírás, nyűgösködés, szemlélődés, bámulás, mosolygás. A gyermek ebben az állapotában önmagát még az anyával egynek érzékeli.
- Második hónaptól: A csecsemő elkezdi felfedezni és megtapasztalni, hogy ő és az anya két különböző lény. Megjelenik a szociális mosoly, várják az összenézést, a szemkontaktust, a figyelmet.
- 7-8. hónap vége: Kialakul a ragaszkodás. A csecsemők már azt is értik, hogy ők és mások különböző szándékokkal, célokkal rendelkeznek. Már nem mosolyognak mindenkire, válogatnak az emberek között. Felfedező utakra indulnak, kísérleteznek azzal, hogy anyától eltávolodnak, majd visszatérnek.
Mary Ainsworth kötődési típusai
Mary Ainsworth kutatásai alapján négy kötődési típust állapított meg 12 hónapos korú gyerekeknél az ún. Idegen Helyzet Teszt (SST=Strange Situation Test) segítségével.
- Biztonságos kötődés: A baba rendszerint idegesen reagál, sírni kezd, ha az anya eltávolodik tőle, ám amikor visszatér, megnyugszik. Képes folytatni a játékot. Ha biztonságot nyújtó a kötődés, akkor a gyermek világról kialakított képe barátságos, kedvező, bizalomteli. A későbbiekben nyitott lesz, a kapcsolatait, életét magabiztosan, rugalmasan szervezi.
- Bizonytalan ambivalens: A baba pánikba esik, ha eltávolodik tőle az anya, és visszatérte után is nagyon nehezen lehet megnyugtatni. Az eltávolodás miatti szorongás visszaveti a játéka színvonalát, hangulatát, felfedezőképességét.
- Bizonytalan elkerülő: A baba nem keresi a kapcsolatot édesanyjával, és idegenekkel ugyanolyan keveset kommunikálnak, mint a szülővel. Anya távozásakor nem mutatják a szorongás jeleit, visszatértekor nem néznek rá.
- Dezorganizált viselkedés: A baba viselkedése kiszámíthatatlan, bizarr. Lefagy, vagy lemerevedik, mozdulatai furcsák. Alig kommunikál.
Fontos hangsúlyozni: a kötődés mindenképp kialakul, ám nem mindegy, hogy milyen minőségben, hisz a gyermek személyiségfejlődését nagy mértékében befolyásolja majd az anyához való kötődése.
| Kötődési típus | Anya távozásakor | Anya visszatérésekor | Jellemző viselkedés |
|---|---|---|---|
| Biztonságos | Idegesen reagál, sír | Megnyugszik, folytatja a játékot | Bizalomteli, nyitott, rugalmas |
| Bizonytalan ambivalens | Pánikba esik | Nehezen nyugtatható meg | Szorongó, játék minősége romlik |
| Bizonytalan elkerülő | Nem mutat szorongást | Nem néz rá az anyára | Nem keresi a kapcsolatot, keveset kommunikál |
| Dezorganizált | Kiszámíthatatlan, bizarr viselkedés | Lemerevedés, furcsa mozdulatok | Alig kommunikál |
A kötődés különleges helyzetekben: Hipotónia és egyéb kihívások
Az újszülöttek rendkívül sérülékenyek és egyedül képtelenek életben maradni. A szülőkkel való jó kapcsolat elengedhetetlen a baba túléléséhez. Amikor egy rendkívüli baba születik, gyakran külsejében és viselkedésében is eltér a többiektől. Egy "hagyományos" baba vonásai (arcának arányai, szeme nagysága stb.) ösztönösen gondoskodó magatartást váltanak ki. Számos genetikai rendellenességnél azonban ezek a vonások eltérhetnek a sztenderdtől, ami hátrányosan befolyásolhatja a gondoskodó viselkedés megjelenését. A kötődés korai kialakulását tehát számos ponton áshatja alá, ha a baba eltér az átlagostól, ezért minden olyan lehetőséget, ami ezt a sérült kötődést gyógyíthatja, érdemes megragadni.
Hipotónia és a kötődés
A hipotónia az izomtónus gyengeségét jelenti. Fontos, hogy a hipotónia nem azonos az izomgyengeséggel, amely az izomerő hiányát foglalja magában. Újszülöttek körében a hipotónia a motoros képességeket érintő leggyakoribb zavar. Általában hamar felismerik a csecsemőkori hipotóniát. A hipotón babák izomzata jellemzően nagyon puha, petyhüdt, és testük hasonlóan reagál a mozgatásra, mint egy rongybaba: végtagjaik lógnak anélkül, hogy könyökben, térdben behajlanának, testük elernyed. Fejüket is nehezen tudják mozgatni, illetve általában véve nehezükre esik a mozgás. Hasra fektetve nem tudják felemelni magukat, emiatt csak fekszenek, „repülőznek”. Jellemző, hogy az érintett gyerekek késleltetve érnek el olyan fejlődési mérföldkövekhez, mint a felülés, mászás, séta, az első szavak kimondása és az önálló étkezés.
Ha a szülőben felmerül a hipotónia gyanúja a gyermek által mutatott tünetek alapján, elsőként a védőnővel és a gyermekorvossal kell konzultálni azokról. Fontos megemlíteni, hogy az izomtónus egyénenként nagyon változó lehet, így szakembert igényel annak eldöntése, hogy kóros mértékű gyengeségről van-e szó. Csecsemőkorban az agy és az izomzat még könnyen alakítható, így az időben megkezdett fejlesztő terápia révén a hipotón gyerekek akár hamar be is hozhatják a kortársaikkal szembeni lemaradásukat. Az olyan gyakori csecsemő- és kisgyerekkori problémák, mint az elalvási és átalvási nehézségek, a vigasztalhatatlan sírás, a totyogók heves dacolása vagy amikor nem eszik a gyerek, mind az érzelem- és viselkedésszabályozás témájához tartoznak. Az elakadások szinte mindig az érzelemszabályozásban meglévő elcsúszásokat jelzik. A nehézségeken való túljutásban pedig mindig az anya-gyerek kapcsolat megerősítése segíthet.
A befelé forduló lábfej és a kötöttség
A befelé forduló lábfej (pes adductus) másik szemléletes elnevezése a sarlóláb, az egyik leggyakoribb veleszületett deformitás. Születés után azonnal jól látható. A befelé fordulás kötöttség szempontjából két csoportba sorolható, és ennek a kezelés szempontjából nagy jelentősége van:
- Flexibilis adductus: a befelé forduló előláb passzív mozgatással könnyen egyenes helyzetbe hozható az esetek 85-95%-ában.
- Rigid adductus: ritkább esetben az előláb passzív mozgatással nem hozható egyenes helyzetbe, ebben az esetben nem várható spontán rendeződés.
A lábfej elülső részének befelé hajlása általában a magzat méhen belüli elhelyezkedésének következménye. A diagnózis fizikális vizsgálat alapján felállítható, a dongalábtól jól elkülöníthető, a deformitás csak az előlábra korlátozódik. Passzív mozgatással a kötöttség mértéke szintén megállapítható, ennek függvényében kell a szükséges kezelési tervet felállítani. A kezelés mielőbbi megkezdésével, tornáztatással azonban sokat tehetünk azért, hogy maradéktalanul elmúljon a deformitás.
A megrázott gyermek szindróma elkerülése
A megrázott gyermek szindróma komoly agyi trauma, ami túlfeszített állapot következtében jön létre, amely túllép a nyak normál mozgástartományán. A következményei súlyosak lehetnek: retina bevérzése, elszíneződött bőr, légzési nehézség, eszméletvesztés, koponyaűri vérzés, hematómák, oxigénhiány és részleges bénulás - sőt a kóma. A súlyos, nemritkán tragikus következmények elkerülése érdekében a szakértők a prevencióra, az ismeretátadásra helyezik a hangsúlyt: SEMMILYEN KÖRÜLMÉNYEK KÖZÖTT NEM RÁZHATÓ MEG AZ ÚJSZÜLÖTT! A vigasztalhatatlan sírás megnyugtatására sem! Soha. Az újszülött fejét meg kell támasztani az ujjainkkal, tenyerünkkel.
tags: #kisbaba #nagy #kotottsegbjelent