A kisbaba járásfejlődésének mérföldkövei és támogatása

Az első életévben a kicsi szinte többet fejlődik, mint a következő években összesen, hiszen apró, tehetetlen kis csomagból lépkedő apróság lesz. Éppen ezért az egyik leggyakrabban feltett kérdés az első születésnap tájékán, hogy jár-e már a baba. A járás elsajátítása egy különösen fontos fejlődési mérföldkő, hiszen nemcsak a mozgás fejlődését jelenti, hanem az önállósodás kezdetét is.

Bár a gyerekek nem azonos időben kezdenek járni, a megfigyelések szerint ugyanazokon a stádiumokon mennek keresztül. Fontos hangsúlyozni, hogy minden gyermek más ütemben fejlődik. Vannak babák, akik már 10 hónaposan elindulnak, míg mások csak 16-18 hónapos kor körül jutnak el az önálló járásig, és ez önmagában még nem ad okot aggodalomra. A „mikor kezd el járni a baba” kérdésre tehát nem létezik egyetlen pontos válasz.

A járás tanulásának folyamata és szakaszai

Az önálló járás kialakulása egy hosszabb folyamat eredménye, amely során a baba több egymásra épülő fejlődési szakaszon (kúszás, mászás, felállás) megy keresztül. Ezek a szakaszok mind hozzájárulnak ahhoz, hogy a gyermek teste és idegrendszere felkészüljön a járásra.

Mozgásfejlődési mérföldkövek az első évben

• 6 hónapos kor körül: A babák felülnek.
• 6-9 hónapos kor: Megjelenik a kúszás, amikor a baba hason fekve kezdi el előrehúzni magát. Ez a mozgásforma erősíti a törzsizmait, fejleszti a koordinációját, és segíti abban, hogy megtapasztalja a helyváltoztatás élményét.
• 7-10 hónapos kor: Ezt követi a mászás, amely rendszerint ekkor alakul ki. A négykézláb haladás során a baba egyensúlya jelentősen fejlődik, miközben karjai és lábai is megerősödnek.
• 9-10 hónaposan: A babák állásba húzzák magukat. A következő lépés a felállás, amikor a baba kapaszkodva húzza fel magát álló helyzetbe. Ez általában 8-11 hónapos korban történik meg, és ebben az időszakban a gyermek már elkezdi megtapasztalni az egyensúlyozást függőleges helyzetben.
• Ezt követően: A bútorokba (esetleg a szülők kezébe) kapaszkodva lépkedni kezdenek. Amikor már stabilabban áll, megjelenik az oldalazó lépés. Ilyenkor a baba bútorok mentén kapaszkodva lépeget, miközben testsúlyát egyik lábáról a másikra helyezi. Ez a mozgásforma tulajdonképpen a járás előszobája. A gyakorlás időszaka az egyik legmeghatározóbb szakasz, hiszen a baba ilyenkor próbálja elengedni a kapaszkodót, egyre hosszabb ideig egyensúlyoz, majd újra és újra feláll esés után.

A baba első önálló lépései sokszor teljesen váratlanul történnek. Előfordul, hogy a gyermek játék közben egyszer csak elindul, vagy egyik szülőtől a másik felé tesz meg néhány bizonytalan lépést. Ezek a mozdulatok még instabilak, gyakran széles terpeszben történnek, és a baba a karjait is aktívan használja az egyensúly megtartásához. Az önálló járás nem egyik napról a másikra válik biztossá, hanem fokozatosan fejlődik. A kezdeti lépések után a baba egyre hosszabb távokat tesz meg, mozgása egyre koordináltabbá válik, és idővel egyre ritkábban esik el.

A járástanulás sajátosságai

• Az egyik legbájosabb látvány az éppen járni tanulgató baba, ráadásul az egyensúlyozás, a széles terpesz és a széttárt karok nagyon is jellemzőek erre az időszakra.
• A kisbabák esetében a járás fiziológiája eltér a felnőttekétől (pl. nem hajlítják a térdüket), és még arra sem jöttek rá, hogyan törhetik meg a járás lendületét a megállással.
• Nem kell megijedni, ha a kicsi felváltva lépeget és mászik. Ez egyáltalán nem jelent visszafejlődést!
• A nagyobb babák általában később teszik meg az első lépéseiket (egyszerűen azért, mert több izomerőre van szükség a nagyobb test mozgatásához).
• Azok a kicsik, akiknek van nagyobb testvére, gyakran gyorsabban tanulnak meg járni.

A szülők szerepe a járásfejlődés támogatásában

A szülők szerepe rendkívül fontos ebben az időszakban, hiszen megfelelő környezet és hozzáállás mellett a baba magabiztosabban fejlődik.

• Biztonságos környezet: Érdemes biztonságos környezetet kialakítani, ahol a gyermek szabadon mozoghat, anélkül hogy komolyabb sérülés veszélye fennállna. Ez azt jelenti, hogy a lakásban célszerű eltávolítani a veszélyes tárgyakat, stabilizálni a bútorokat, és gondoskodni a csúszásmentes felületekről.
• Ne siettessük a fejlődést: Legalább ilyen fontos, hogy a szülő ne siettesse a fejlődést. A túl gyakori kézen vezetés vagy a járássegítő eszközök használata sok esetben inkább hátráltathatja a természetes mozgásfejlődést. A bébikompokkal kapcsolatban teljes az egyetértés a szakemberek között: ezek az eszközök kifejezetten károsak, ne használjuk őket.
• Pozitív megerősítés: A pozitív megerősítés szintén kulcsszerepet játszik, hiszen a baba számára rendkívül motiváló, ha a szülő mosollyal, dicsérettel és lelkesedéssel reagál a próbálkozásaira. A játékos helyzetek, például amikor a szülő hívogatja a gyermeket, szintén segíthetik a fejlődést.
• Megfelelő lábbeli: A megfelelő lábbeli kérdése is gyakran felmerül. Az egyik leggyakoribb kérdés, amit a 10-12 hónapos kisbabák anyukái feltesznek, hogy milyen első cipőcskét vegyenek. A szakemberek szerint azonban mezítláb a legjobb, ilyenkor ugyanis közvetlen a kapcsolat a baba lába és a talaj között. A baba számára a mezítláb járás a legideálisabb, mert így tudja legjobban érzékelni a talajt és fejleszteni az egyensúlyát.
• Önálló játék: Időt kell adni a babának, hogy magában, nyugodt körülmények között ráébredhessen arra, hogy kicsoda is ő, hova is született. A kicsik nagyon szeretik önállóan felfedezni a környezetüket.

Mikor forduljunk szakemberhez?

Bár a fejlődés üteme egyénenként eltérő, vannak olyan jelek, amelyek esetén érdemes szakemberhez fordulni:

• Ha a gyermek 11 hónapos koráig nem próbálkozik a felállással, nem ül stabilan, vagy 18 hónapos koráig nem tud kapaszkodás nélkül önállóan állni, illetve ennyi idősen még nincsenek önálló lépései.
• Ha 16 hónapos is elmúlt a baba, mégsem tette még meg az első lépéseit, érdemes konzultálni a gyermekorvossal.
• Ha kimarad a kúszás vagy a mászás.
• Ha a baba mozgása feltűnően aszimmetrikus, koordinálatlan, bizonytalan.
• Ha a futás még nem jelent meg.
• Ha az ugrás még nem alakult ki.
• Ha a lépcsőn csak kézfogással tud menni, önállóan kapaszkodva még nem.
• Ha a fejlődése hosszabb ideig stagnál.

A gyermek fejlődése szempontjából kiemelt jelentőségű, hogy minél korábbi életkorban elkezdődjön a fejlesztése, ezért ha szülőként felmerül Önökben a probléma gyanúja, akkor mindenképpen forduljanak szakemberhez.

Ki tud segíteni?

Az első életévekben elsősorban az egészségügy (védőnő, házi gyermekorvos) feladatai közé tartozik a fejlődés nyomon követése és a megkésetten, vagy eltérően fejlődő gyermekek minél korábbi felismerése. Mivel az előzőekben felsorolt tüneteknek lehetnek szervi okai, ezért első lépésben a védőnőt és/vagy a házi gyermekorvost keressék fel, aki szükség szerint különböző szakrendelésekre küldheti a gyermeket.

Amennyiben a kivizsgálás semmilyen szervi okot nem igazolt, akkor a pedagógiai szakszolgálathoz, vagy a korai fejlesztő centrumhoz fordulhatnak, ahol a gyógypedagógusból, mozgásfejlesztő szakemberből (gyógytornász, szomatopedagógus, konduktor) és pszichológusból álló szakmai team tud segítséget nyújtani a gyermek további fejlődésének érdekében.

tags: #kisbaba #jaras #rajz