Miért feszíti meg magát a kisbaba és dobálja magát? Okok és teendők

A csecsemők fejlődése minden szülő számára kiemelten fontos, így érthető, hogy aggodalomra ad okot, ha eltérést tapasztalnak. Amikor a kisbaba időnként megfeszíti magát, nyugtalan, sír, a legtöbbször ez a frusztrációval állhat összefüggésben. Fontos azonban megkülönböztetni a normális fejlődési szakaszokkal járó jelenségeket a valóban aggodalomra okot adó tünetektől.

Mozgásfejlődési sajátosságok és reflexek

A kisbaba idegének erősítése olyan szabályozott folyamatrendszerek mentén halad, amely mindenkinél más tempóban zajlik. Érdemes tudni, hogy az általunk észlelt fejlődési ugrások mellett olyan finom idegrendszeri és izomfejlődési változások is történnek, amelyek során bizonyos kisebb eltérések jöhetnek létre. Ezek nem mindig észrevehetőek, gyakran az izmok erősödésével teljesen korrigálódnak.

A megfeszülés és hátravetés mozdulata

Maga a mozdulat elég észrevehető, hiszen gyakran ölbe véve tapasztalható. A baba homorít, hátraveti a fejét, megfeszíti hátát és a legtöbb esetben dühösnek is látszik. Alapvetően ez a mozdulat nem árt, de a szabad mozgás csorbulását mutatja, ami viszont már baj. Ennek oka, hogy ez egy nagyon nehéz mozdulat, és szabad mozgásban nem vezet sehová. Ha a baba mindig, amikor éber állapotban le van téve, szabadon mozoghat, esze ágában sincsen ilyet csinálni, mivel segítség nélkül lehetetlen felülnie ebből a pozícióból.

Ha ez a mozdulat előjött a babánál, akkor nem tudunk mit tenni azért, hogy visszacsináljuk. Pontosan ezért hangsúlyozzuk a megelőzés szerepét: védd a szabad mozgást, hogy ne fussatok bele újabb ilyen helyzetekbe. Ha helyreállítod és véded a szabad mozgást, a babád mozgásfejlődése visszazökken a zavartalan kerékvágásba, hiszen a szabad mozgás gyógyítja magát.

Landau-reflex, avagy a „repülőzés”

Hason fekve gyakran megfigyelhető a „repülőzésnek” nevezett jelenség, a Landau-reflex. Ez más jellegű mozdulat, mint az előbb említett megfeszülés, mégis sokakban aggodalmat kelt. Ilyenkor a kisbaba főként hason fekve feszíti hátra magát, kezeit és lábait szabályosan megemelve, arcával előre nézve. Lehet, hogy a köztudatban tévesen problémát jelent, amikor a baba „repülőzik”, de valóban ez egy fontos állomása a fejlődésének. 4 hónapos körül a pozíciót. Ha mi magunk kipróbálnánk, tapasztalnánk, hogy milyen nagy erőkifejtést kíván a testhelyzet gerincének izmaitól. Ezért is hasznos, mert hatékonyan erősíti a baba hátizmait. Felkészíti őt a további mozgásfejlődési állomásokra és ebben a testhelyzetben figyelmével távolabbi dolgokra is összpontosítani tud.

Abban az esetben, ha még 6 hónapos korban is tapasztaljuk ezt, akkor forduljunk szakemberhez! Akkor is keressük meg babák mozgásfejlődését segítő terapeutát, ha a baba nem szeret hason feküdni. A hason fekvés rendkívül fontos a kúszás-mászás beindulása szempontjából. A Landau-reflex abban a testhelyzetben jön létre, amelyik fontos a baba fejlődése szempontjából, ezért a napközbeni hason fekvést érdemes gyakran alkalmazni.

Moro-reflex

A Moro-reflex valóban nem megfeszítés, de látványában ahhoz hasonló. A 3 hónapos kornál kisebb babák általában háton fekve, vagy felemeléskor, amikor nem érzik magukat biztonságban, széttárják kezeiket és egy pillanatra nem vesznek levegőt. Amikor a baba biztonságérzete hirtelen lecsökken, valami váratlan dolog éri - például hangos zaj, vagy esés érzése - akkor karjait kitárja, egyfajta kapaszkodó, mintha átkarolni szeretne, akkor egy pillanatra nem vesz levegőt, amivel gyakran megijeszti szüleit. Mindez gyorsan lejátszódik, és van, hogy elsírja magát közben.

A Moro-reflex akkor okozhat némi gondot, ha gyakran érinti a babát. Ilyenkor tudunk neki azzal segíteni, ha kevesebbet fektetünk a hátára, többet az oldalára. Megfelelően biztonságos megtámasztással stabilan fogja érezni magát és a reflex kellemetlenségei is nagymértékben lecsökkennek.

Az idegrendszer éretlensége és alvási szokások

Az újszülött babák nyugtalanul alszanak, az alvás közben kiadott hangjaik és mozgolódásuk az éretlen idegrendszerük és reflexeik eredménye. Nagyjából 6 hónapos korukig a babák idejük legalább 50%-át töltik aktív alvással, más néven REM-alvással. A REM-alvás alatt a baba pulzusa és légzése is gyorsabb, szemei mozognak a szemhéjak alatt. A csecsemők alvási ciklusai még csak nagyjából 50 perc hosszúak, és sok átmenet van az egyes szakaszok között. Ezen átmenetei szakaszok azok, amikor a babák a leginkább hajlamosak mocorogni, hangot adni, felébredni. Sok baba nem alszik túl mélyen, és meglehetősen zajos lehet, gügyöghet, moroghat, nyöszöröghet, cuppoghat, stb., álmában. A baba alvása néhány hónapon át lehet igazán zajos, majd egyre kevesebb alvási hang marad.

Alvás közbeni hangok és mozgások

• Éhség: A csecsemők néhány óránként esznek, beleértve az éjszakát is, ezért sok esetben az alvás közbeni hangok okai is az éhség. Amikor éhesek, a babák cuppoghatnak a szájukkal, bekaphatják az öklüket, nyüzsögni, izegni-mozogni kezdhetnek, amíg meg nem etetik őket.
• Eldugult orrhangok: A kisbabáknak rendszeresen el lehet dugulva az orruk, mert főként az orrukon lélegeznek ki, hogy megkönnyítsék az evést.
• Köhögés: A babák gyakran köhögnek alvás közben, általában nyál, nyák vagy anyatej miatt, és a köhögés általában megoldja a problémát.
• Légzési minták: A babáknál előfordulhatnak olyan légzési minták, melyek eltérnek a szabályostól, és melyeket a normál fejlődési folyamat miatt tapasztalhatunk. Ilyen lehet a periodikus légzés, amikor a babáknál a gyors, mély légzéseket ciklikusan váltják a lassú, kevésbé mély lélegzetek, és rövid szünetek vannak a lélegzetvételek között. A szünetek maximum 10 másodpercesek lehetnek, és a baba színének és kedvének, állapotának normálisnak kell maradnia. Az átmeneti gyors légzés is hasonlóan normálisnak tekinthető: a csecsemőknek gyakran van olyan, amikor gyorsan, sok levegőt szívnak be, egyre mélyebben.
• Emésztési hangok: Az újszülöttek emésztőrendszere is fejlődésben van még, ezért az emésztés is meglehetősen zajos lehet. Néhány jól ismert hang, amelyet alvás közben is adhatnak a babák: böfögés, kavargó pocakhangok, morgás, dörmögés, bugyborékoló hangok a hasban, csuklás, pukizás.

Frusztráció és unatkozás

Szinte minden anyuka tapasztalja, hogy 5-7 hónapos kor között egyszer csak beköszönt a babánál egy korszak, amikor sokat unatkozik. Az addigi játékokkal nem elégszik már meg, nem akar háton feküdni, hason is hamar elunja magát, de kúszni, helyet változtatni még nem tud. Ezt az állapotot én mozgásfejlődési frusztrációnak nevezem és akármennyire is kellemetlen, ez a helyzet vezet el oda, hogy végül a csecsemő egyszer csak kúszni, majd mászni kezd.

A fél éves kor körüli nyűgösködés-unatkozás elsődleges oka, hogy a baba már okos, sok mindent lát, hall maga körül és kezd kifejlődni az önálló akarata is: szeretne dolgokat tenni, de még nem tud, mert nem tud odamenni, ahova szeretne, nem tudja úgy kezelni a játékokat, ahogyan szeretné, hiszen a kézügyessége még nincs meg hozzá.

Könnyen „elronthatjuk” ebben a korban a picurt, azzal, hogy amikor unatkozik, folyton szórakoztatjuk. Ha unatkozik, inkább adjunk oda neki egy másik játékot, vagy fordítsuk a hátáról a hasára vagy vissza, idővel ezt maga is megoldja majd.

Az átfordulás fontossága

Az 5-7 hónapos kor nagy feladata a legtöbb baba számára az átfordulás elkezdése. Ha még nem fordult át, ne aggódj, idővel megteszi majd. Ha pedig már egyszer-egyszer átfordul, azért szoktak aggódni a szülők, hogy miért nem teszi gyakrabban. Ezzel sem kell törődni, az a lényeg, hogy képes rá a gyerek: néhány hét és maga ismeri fel az átfordulásból származó előnyöket.

Egyébként nem is olyan egyszerű az átfordulás, mint gondolnánk, hiszen nem elég a csecsemőnek azt megtanulnia, hogyan lendítse át magát egyik oldalról a másikra, arra is rá kell jönnie, hogyan szabadítsa ki maga alá szorult kezét. Ezt ösztönözhetjük azzal, hogy hátról hasra fordítjuk és hagyjuk, hogy küzdjön, de idővel magától is egyre hamarabb és hamarabb tudja majd kihúzni a kezét, míg végül már be sem szorul.

Mit tehetünk a frusztráció enyhítésére?

Ebben a korban már akár 3-4 órát is ébren tölt egyhuzamban a kicsi és nyilván nem szeretne ez idő alatt végig a járókában csendben nézelődni, hiszen annyi izgalmas felfedeznivaló van a világban! Ezért a legjobb megoldás, hogy váltogatjuk a baba helyeit a lakásban és az önálló valamint a közös tevékenységeket:

• Fél órát főzünk közösen, a baba közben az etetőszékben vagy a hordozóban csücsül, közben esetleg a kezébe adunk valamilyen rágcsálnivalót (ha már tud rágcsálni), vagy valami érdekes konyhai eszközt.
• Utána 20-30 perc önálló játék a járókában.
• Aztán 20-30 perc közös birkózás a hálószobában a nagyágyon.
• Utána önálló játék a nappaliban a játszószőnyegen.
• Aztán jöhet az ebéd, egy kis közös játék, mesemondás, énekelgetés, majd az alvás.

Étel dobálása - Miért csinálja és mit tehetünk ellene?

Teljesen normális viselkedés az étellel való dobálás baba-, és kisgyermekkorban, de azért nagyon frusztráló. Amikor ez 100x-ra fordul elő, és az étkezés játszmává fajul, általában már nem mosolyogsz. Úgy érezheted, hogy vesztettél. Mindenhol kajamaradék lesz, takaríthatsz, közben a baba kimászik a székből, és oda az ebéd.

A dobálás okai

A dobálás általában a kicsi fejlődésének egy része: kontrollt tanul és a finom-motorikus készségekkel együtt jár a dobás is. Természetes, hogy egy baba és kisgyermek fel akarja hívni magára a figyelmet. Szeretik a reakciókat. A játékok megfogását és használatát gyakorló babák kezdetben csak véletlenül ejtenek le egy-egy tárgyat. Később, az babakocsiból vagy az etetőszékből azonban ki-ki esik néhány játék és a kicsi ezáltal tanulgatja a tárgyállandóság fogalmát (azt, hogy amit nem látunk, attól még megvan): kidobja a játékot, utánanéz és a szemével keresi.

Ahogy a baba keze ügyesedik, nagyjából 7-8 hónapos kortól, néha már tudatosan is el-eldob tárgyakat, elsősorban azért, hogy kísérletezzen velük. Ha bíztatod, már próbálja visszagurítani a felé dobott labdát vagy elkapni a felé szálló lufit. Kis gyakorlással gyorsan megtanulja, hogyan lehet visszadobni játékokat, de egyelőre még nem tudja felfelé dobni őket, inkább csak elengedi vagy elpöcköli őket.

Tolod a babakocsiban és ő egyszercsak kidobja a játékát vagy a cumiját. Miért teszi? Néha azért, mert már unatkozik és így jelzi, máskor szeretné elmondani, hogy „anya foglalkozz velem”, néha pedig lehet, hogy szimplán csak jó mókának tartja, hogy a kocsi gurul és így a leejtett tárgy nem csak lefelé, hanem hátrairányba is mozog, ezt onnan ismerheted meg, hogy kíváncsi szemmel utánanéz és követi a kidobott tárgy útját.

Harag és önvédelem

A dobálások jelentős része haragból történik. A kicsi ül az etetőszékben, elunja magát és lesöpri a tálca tartalmát. Játszik a testvérével és egyszer csak hozzávágja, ami a kezében van. A dobálás oka ilyenkor a düh, tehát a rászólás önmagában nem segít, a dobálás csak az indulat levezetésére szolgál. Éppen ezért azzal segíthetsz neki leginkább, ha elsőként megnyugtatod és amikor már elmúlt a hiszti, akkor mondod el neki, hogy nem szabad dobálni. Fontos, hogy ezt követően segítsen a takarításban is. Ha megdobált egy másik gyereket, miután megnyugodott oda kell vele menni és bocsánatot kérni. Emellett ki kell figyelni, milyen helyzetek váltják ki belőle a dobálást és segíteni kell neki megtanulni, hogyan lehet ezeket a helyeket máshogyan kezelni (pl. ha unatkozik, akkor szóljon, ahelyett, hogy dobálni kezdene).

Néha a kicsi azért dobálózik, mert így védi meg magát a többiektől. Bölcsődében és testvéreknél különösen gyakran fordul elő ez a fajta reakció. Lehet, hogy nem is bántják, egyszerűen csak úgy érzi, a többiek túl veszélyesek, ezért dobálással próbálja őket távoltartani vagy egy darabig elviseli a többiek hangoskodását és játékát, de aztán egyszer csak besokall és megdobálja őket. Gyakori helyzet az is, hogy a kisebb testvér dobálja meg a nagyobbat önvédelemből vagy azért, hogy felhívja magára a másik figyelmét. Ezt a helyzetet általában az oldja meg, ha a kicsi már kialakította a megfelelő viselkedésmódokat a közösségben és megtanul beszélni, hogy ezzel fejezze ki magát.

Szégyenérzet és a tiltott tárgyak

A szégyenérzet nagyjából 2,5-3 éves korban jelenik meg, ezt követően gyakori, hogy ha a kicsi valamilyen tiltott tárgyat tart a kezében és rászólsz, akkor eldobja, ami a kezében van. Minél szigorúbb és a kicsi számára ijesztőbb ilyenkor a büntetés vagy a rászólás, annál nagyobb rá az esély, hogy az ilyen esetekben menekülni kezd előled a gyerek és igyekszik eltussolni, amit tett. Ezt elkerülheted azzal, hogy ilyenkor együtt felveszitek, amit eldobott, odahívod magadhoz és halk szóval elmondod neki, miért szóltál rá. Ezenkívül próbáld meg elkerülni a „szégyelld magad”, „hogy képzeled ezt?” és „normális vagy?” - típusú leteremtéseket (illetve mindent, ami nem a tettet szabályozza, hanem a gyermek személyére vonatkozik). A kicsi ebben a korban nagyon érzékeny arra, mi a jó és mi a rossz és hajlamosabb magát is jónak vagy rossznak bélyegezni. Ha a tettét magyarázod el neki és nem őt magát kritizálod, akkor megérti, hogy nem kell titkolnia, szégyellnie, ha hibázott, nem kell eldobnia, ami a kezében van, bátran szembenézhet veled. Itt is fontos, hogy a logikus következményeket is megtanítsd neki. Ha például valamit eltört, akkor az már elromlott, nem lesz helyette másik. Ha valamit leszórt, ő is segítsen összeszedni, ha valamit elrontott, egy darabig nem működik.

Tippek a dobálás ellen

1. Maradj nyugodt és határozott: Amikor megtörténik a dobálás, tegyél meg mindent, hogy teljesen természetes és nyugodt maradj. Tehát ne kiabálj, de ne is mosolyogj. Gondold azt, hogy véletlen Te ejtetted le a falatot, és úgy viselkedj. Vedd fel az ételt, NE tedd vissza a gyermek elé, sem az asztalra. Mondd neki: „az étel az asztalra való”. „Az étel az asztalon marad”. Ne azt mond, amit nem akarsz, hogy tegyen („ne dobáld!”). Ez csak azt jelzi, hogy mit nem akarsz látni- neki biztosan tetszeni fog az ötlet.
2. Zárd el az állatokat és figyelmeztesd a testvéreket: FONTOS: ne hagyd, hogy a kistesó/kutya/cica megegye, ami leesik. Ők is ki tudnak pozitív, humoros reakciót váltani a dobáló gyerkőcből, ami jelenleg ellened dolgozna. Az állatokat zárd el az etetés időtartama alatt az asztal környékéről, tesókat lsd.
3. Használd az asztalt: A legtöbb etetőszéknek eltávolítható a tálcája. Ha leveszed, közel tolod a székét az asztalhoz, a családi asztalra helyezed a tányérját, nehezebb ám látni a padlót. Ha nem látja a padlót, egy változóval kevesebb. Jobban tud az ételre és az evésre összpontosítani, sőt, érezheti úgy, hogy végre ő is ugyanott eszik, mint a többiek, ez milyen kellemes.
4. Figyeld a gyermek jelzéseit: Lehet, hogy azért dobja le, mert tudatni akarja veled: „már nem vagyok éhes, köszi”. Amikor pl. elfordítja a fejét, becsukja a száját, kilöki a falatot (ez lehet attól is, hogy nem ízlik neki!) egy kisgyermek/baba, jelentheti azt, hogy elég volt. Ezt tiszteletben kell tartani, hogy a kicsinek legyen esélye megtanulni, hogy tudja szabályozni az éhségét-jóllakottságát. Semmiképpen ne hagyd figyelmen kívül, mert így esélye sincs megtanulni, milyen az, ha önmaga tudja kielégíteni az éhség miatt keletkező igényét. Milyen, ha tele a pocak, és nem szükséges többet enni. Milyen érzés „jóllakni”. Ne kövesd a kanállal, villával, az ő igényeire és jelzéseire támaszkodj. A kicsi is érzik, mennyi ételre van szüksége. Mikor kell megállni.
5. Kínálj kisebb adagokat: Kisebb adagokat kínálj számára, ne legyen tele a tányér: így is kisebb az esély a dobálásra.
6. Példamutatás: Sok múlik a példamutatáson (a gyerekkel együtt, ülve evés, megjegyzések nincsenek az alakodra, súlyodra, élvezet, stb.). A kis antennáikkal leveszik, ha „anya utál enni”. „Anya szerint ez csak nyűg.” „Anya fél, hogy éhen fogok halni”. Érzik, megérzik ezeket.

Orvosi segítségre szoruló esetek

A legtöbb alvás közben jelentkező hang teljesen normális, ha azonban a következő jeleket mutatják a babák, azonnal orvosi segítségre lehet szükség:

• Légzési nehézség: Ha légzési nehézséget tapasztalsz a babánál, azonnal hívj mentőt!
• Kifejezett nehézlégzés és egyéb súlyos tünetek: Ha a nehézlégzés kifejezett és erős mellkasi fájdalom, fulladás, a bőr szederjes elszíneződése társul hozzá, általános gyengeséggel, lázzal, hányással, netán eszméletvesztéssel jár, a gyermek azonnali orvosi segítségre szorul, mentőt kell hívnunk.
• Légúti idegentest: Gyermekek esetében mindenképpen szót kell ejtenünk a légúti idegentest miatt kialakult nehézlégzésről is, ami hirtelen jelentkező görcsös ingerköhögéssel, szapora légzéssel, elsápadással, ellilulással, súlyosabb esetben pedig eszméletvesztéssel is járhat.
• Fájdalom miatti feszülés: A fájdalom miatti feszülés súlyos sírással jár, és a baba nehezen megnyugtatható. A görcsös hasfájás, vagy a reflux miatti gyomorégés a tehetetlen csöppséget okozhat zaklatottságot. Hasfájás esetén a megfeszülés mellett lábait is fel-felhúzza, pocakja kemény, esetleg bélhangok hallhatóak.
• Izomtónus-zavarok és fejlődésbeli elmaradás: A leggyakoribb neurológiai problémák közé tartozik a fejlődésbeli elmaradás, az izomtónus-zavar, valamint az alvási és táplálási nehézségek. Ha egy baba jelentősen késik bizonyos mérföldköveknél (például fej megtartása, forgás, kúszás, ülés), az intő jel lehet. Az izomtónus-zavarok esetén a baba izmai túl lazák vagy éppen túl feszesek lehetnek. Ha a fent említett tünetek közül több is jelentkezik, érdemes gyermekorvossal vagy gyermekneurológussal konzultálni.
• Gyanús tünetek étkezés közben: Gyanús tünetek (hányás, rumináció, gyakori öklendezés, véres széklet, súlyállás, nyelés „furcsasága”, rágás „furcsasága”, stb.). Ételcsoportok konstans, heteken át tartó teljes elutasítása (pl. húsok -és ha nem tudja elrágni a húst is egy jel kisgyermekkorban, zöldségek, stb.).

Mikor forduljunk szakemberhez?

Amennyiben a gyermeknek korábban nem volt nehézlégzése, feltétlenül javasolt a háziorvos vagy az ügyelet felkeresése. Ha mi magunk nem tudjuk megállapítani, hogy a baba időnként miért feszíti meg magát, akkor mutassuk meg egy szakembernek. Nem könnyű azonban pontosan elmagyarázni a látottakat. Ha bármi furcsát tapasztalunk, érdemes felkeresni a védőnőt, gyermekorvost, aki szükség esetén tovább küld megfelelő szakemberhez, fejlesztőhöz.

Ha az egyébként ritka hátrafeszítések idővel sem maradoznak el, vagy bármilyen furcsa mozdulatot észlelünk a babánál, akkor mindenképp kérjük ki gyermekneurológus tanácsát. Rendkívül jó speciális fejlesztő tornák léteznek. A Dévény torna például sok esetben már néhány alkalom után is látványos eredményeket tud hozni.

A korai felismerés kulcsfontosságú, hiszen a megfelelő terápia (pl. gyógytorna, masszázs, speciális gyakorlatok) jelentősen javíthatja a baba állapotát és elősegítheti a megfelelő fejlődést. Ne essünk pánikba! A csecsemőkori neurológiai problémák kezelhetők, ha időben felismerjük őket.

tags: #kisbaba #hangosan #erolkodok #dobalja #magat