Az emberi anyatej, amely hagyományosan a csecsemők számára az élet alapvető táplálékát jelenti, Kínában új dimenziót nyert, mint a felnőttek számára kínált luxustermék. A dél-kínai Southern Metropolis Daily beszámolója szerint a gazdagabb rétegek körében egyre népszerűbbé válik az anyatej fogyasztása, amelynek okai között szerepel a magas tápanyagtartalom, a könnyű emészthetőség és az általános egészségre gyakorolt feltételezett jótékony hatás.
A lapnak nyilatkozó sencseni vállalkozó szerint az anyatej-szolgáltató cége nem csupán csecsemőknek, hanem kifejezetten felnőtteknek is kínálja termékeit. Lin, a cégvezető kiemeli, hogy elsősorban a magas fizetéssel és nagy stresszel járó munkát végzők körében terjed ez a különleges táplálkozási szokás. Ezenkívül a hagyományos kínai felfogás szerint az anyatej emészthetősége miatt a betegek számára is előnyös táplálék lehet.
Számos felnőtt vásárló van, aki mindennap saját fogyasztásra vásárol anyatejet. Az utánpótlás biztosítása látszólag könnyűnek tűnik, mivel az anyatejet szolgáltató nők átlagos havi jövedelme a kínai átlagkereset több mint négyszerese, elérve a lap szerint a 16 ezer jüant (körülbelül 590 ezer forintot). Az internetes hirdetések alapján a legkeresettebbek a 20-26 éves újdonsült anyukák, akiknek a jó megjelenésért magasabb fizetés jár. A vásárlók választhatják a közvetlen, csecsemőkhöz hasonló fogyasztást, de az anyatejet üvegben is elvihetik.
A hír jelentős visszhangot váltott ki Kínában. A Sina mikroblogon, amely több mint 500 millió regisztrált felhasználót számlál, több mint 150 ezer bejegyzés foglalkozott a témával. A kommentelők többsége megrökönyödve olvasta a hírt, és erkölcsi aggályokat fogalmazott meg. Mások viszont úgy vélik, hogy az anyatej-kereskedelem csupán egy a sokféle iparág közül.
A kérdés jogi vonatkozásai is felmerültek. A hivatalos Hszinhua hírügynökség által megkérdezett jogászokat láthatóan megosztja a téma. Többen az anyatej adásvételének hagyományára hivatkoznak, és elfogadható gyakorlatnak tartják azt. Mások viszont nem tekintik az anyatejet általános értelemben vett élelmiszernek.
Az anyatej biológiai és történelmi kontextusa
Az anyatej termelése eddig kizárólag az emlősök jellegzetességének számított. Az állatvilágban ismert a szoptatással való táplálás, sőt, egyes madarak, mint a galambok és flamingók, az úgynevezett begytejet termelik, amellyel fiókáikat táplálják. Különös és szokatlan jelenségként a pókoknál megfigyelték az anyai gondoskodás intenzitását és hosszú időtartamát.
Kínai kutatók Thaiföldön őshonos, külsőre hangyákra hasonlító ugrópókoknál figyelték meg, hogy az anyapókok teljes mértékben az általuk termelt póktejjel táplálták a fészkükben kikelt kicsinyeket. A kutatók megfigyelték, hogy a kicsik először a fészek felületén talált tejcseppekből isznak, majd ezután kezdenek el szopni az anya tojásrakó nyílásából. Csüan Kuj-csan, a tanulmány egyik szerzője szerint a póktej folyékony tojás lehet, amely az szülőcsatornából idő előtt kerül ki. A kutatók megfigyelték, hogy amikor az anya szülőcsatornáit befestették, elvágva ezzel a tej forrását, a 20 naposnál fiatalabb kicsinyek mind elpusztultak.
Az anyatejes táplálás világnapja és a történelmi táplálási gyakorlatok
Augusztus 1-je az anyatejes táplálás világnapja, amelynek célja, hogy a kismamák minden támogatást megkapjanak ahhoz, hogy anyatejjel táplálják kisbabájukat. Augusztus első hét napját a szoptatás hetének hívják.
A csecsemő legideálisabb tápláléka az anyatej, és a legjobb táplálási mód a szoptatás. Ezt a nézetet már a régi orvosok is vallották, és egész könyvek születtek a szoptatás témaköréből. Dr. Temesváry Rezső nőorvos 1901-ben megjelent "A tejelválasztás és a szoptatás" című munkája alapján betekintést nyerhetünk a régmúlt idők gyakorlataiba.
A szoptatás szerepe a súlyproblémák megelőzésében is kiemelten fontos. Egy 39 éven át végzett kutatás 17 megfigyelésen alapuló eredménye szerint minden szoptatással eltöltött hónap 4 százalékkal csökkenti a túlsúly kialakulásának kockázatát.
Már a legkorábbi időkből is vannak tanácsok arra, hogyan tartsák életben az anya nélkül maradt gyermekeket anyatej hiányában. Az ókori Egyiptomban tehén tőgyén való közvetlen szoptatásról találtak képeket, ami jelentősen csökkentette a korábban 60-80%-os halálozási arányt. Palesztinában és Olaszországban kecsketejjel próbálták felnevelni az elárvult gyermekeket. Már akkor is felismerték, hogy sem a tehéntej, sem más állati tej nem helyettesítheti az anyatejet.
Dr. Temesváry 1901-ben írta: "Az anyatejjel sok olyan anyag kerül át a csecsemő szervezetébe, amely őt a legtöbb fertőző betegség ellen megvédi, addig, ameddig szopik. Mindez újabb, s nem utolsó indok, hogy az anyát csecsemőjének táplálására tőlünk telhetőleg rábírni iparkodjunk."
A női tejet már nagyon régen, sok országban különös becsben tartották. A csecsemőtápláláson kívül felnőttek szoptatására is felhasználták. Japánban és Perzsiában piacon árulták, és a gyenge aggastyánoknak vették. Kínában a menyasszony beteg anyósát is szoptatta. Emellett szembetegségek ellen külsőleg is alkalmazták.
Dajkák és a szoptatás társadalmi megítélése
Ha kevés az anyatej, vagy valamilyen okból nem elegendő a baba számára, lehetőség szerint női tejjel kell a hiányzó mennyiséget pótolni. Ez a tej anyatejgyűjtő állomásról származik, és gyermekorvosi javaslatra kaphatja a baba térítésmentesen. Ha ez nem megoldható, a gyermekorvos tápszert javasol.
A dajkaság intézménye az anyatej pótolhatatlanságának felismeréséből jött létre. A legkorábbi időkből fennmaradt feljegyzések szerint a csecsemőket nem édesanyjuk, hanem más asszony táplálta. Általában ez a szokás csak a királyi családoknál volt mindennapos, más családoknál csak akkor alkalmazták, ha az anya tejtermelése nem volt elegendő.
A múlt század elején a gazdagabb társadalmi csoportokban a szoptatást nem tartották előkelő dolognak. Ha valaki nem tudott dajkát fogadni, szégyenbe is került. Ekkoriban a dajkaság intézménye nagyon elterjedt lett. Vidéki nők mentek a városokba, hogy idegen kisbabákat szoptassanak. A dajkák kiválasztása nagy felelősséggel járt, mivel akkoriban a szegényebb néprétegek egészségügyi kultúrája nem volt magas szintű.
Ennek megelőzésére úgynevezett dajkavizsgálatok történtek, amelyek során a nőknél betegségre utaló jeleket kerestek, megfigyelték mind őt, mind gyermekét, és alkalmasságukat a testalkat, a mellek alakja és nagysága alapján is elbírálták. 4-6 hétnek kellett eltelnie a szülés után ahhoz, hogy a dajkát felfogadják.
Tápszerrel táplálás vs. szoptatás | Babafejlődés
Különböző népek, különböző szokások
Voltak viszont olyan népek is - például a régi rómaiak -, ahol nagy szégyennek számított, ha az anya nem maga szoptatta a gyermekét. A régi zsidóknál is nagy hangsúlyt fektettek arra, hogy az anya szoptassa újszülöttjét, olyannyira, hogy a férjhez menetel elengedhetetlen kellékének tartották a jól fejlett emlőket.
A szoptatás kezdete és módja népcsoportonként különbözött. A régi feljegyzésekben a szoptatást a szülés utáni első időkben tiltották az anyáknak, mert a kolosztrumot (előtejet) károsnak tartották. Ma már tudjuk, milyen helytelen felfogás volt ez, de például a régi Japánban 3 napig, az Aaru szigeteken 9 napig nem szoptathatott a frissen szült nő.
A szoptatáskor felvett testhelyzet is különbözött a régi népeknél. Egyes afrikai népeknél az volt a szokás, hogy a nők a mellüket addig nyújtották, hogy a válluk felett vagy a hónaljuk alatt átvezetett mellből a gyermek menet közben szopni tudott. A vándor népeknél szokás volt az álló helyzetben történő szoptatás, de a legtöbb népcsoport az ülő vagy a fekvő testhelyzetet részesítette előnyben.
A finneknél az anya állva szoptatta a mennyezetről lelógó bölcsőben elhelyezett gyermekét. A Kaukázusban a gyermekágy felé szerelt rúdon áthajolva etette meg az anya újszülöttjét.
Babonák és hiedelmek a szoptatással kapcsolatban
Az anyatej termelésének fokozására a babonák hangyabolyból szedett hangyákat kenyérre kenve, anyatejből készült pogácsa fogyasztását, vagy főzött madárköles levét ajánlották. Jónak tartották, hogy bábafüvet hordjon magával a nő a kebelében, ami majd meghozza a tejét.
Az elválasztáskor a tej elapasztására is voltak "csalhatatlan" módszerek: például az anyatej cirokseprűre fejése, vagy a tej forró tűzhelyre fejése. De bevett gyakorlat volt a tű szúrása - fokával lefelé nő - a nő ruhájának bal oldalára, hogy a tej is visszafelé folyjék a testében.
Ma már nagyon sok tudományosan is megalapozott ismeretünk van a szoptatásról, az anyatej összetételéről és a csecsemőtáplálásról. Ezekről máshol sok fontos dolgot lehet olvasni, de talán érdekes volt felidézni, hogy az emberek milyen utakon jutottak el a mai szokásokig.
tags: #kinaban #idos #emberek #anyatejjel