A városunk kulturális életének meghatározó alakját keressük.
Balatonfüred Kultúrájáért kitüntetést, 2011. ültettek a Kovászna-parkban.
160 évvel ezelőtt, 1861. történt gyógyulása emlékére fát ültetett a sétány melletti parkban.
fa elé, legutóbb 2005-ben.
10 évvel ezelőtt, 2011-ben több személy kapta meg Balatonfüred Díszpolgára címet.
1971. 1973. 1976.
Istvánról készült szobor nevét kérjük megadni.
Füred neve. Melyik évben készült ez az összeírás?
1055. 1211.
de szíve a Balatonhoz húzta vissza mindig.
vészelte át.
1991. fejlesztésének meghatározó alakja, író, helytörténeti kutató.
monográfia (1988).
A Széchenyi István születésének 150. ünnepségsorozatban, 1941. közoktatásügyi miniszter ajándékozott Fürednek.
hetilap első száma.
Szolgáltató Intézetet.
1786. Emléktáblája a Füredi Panteonban, és egy lakóépület falán is megtalálható.
Siske u. 22.
Balatonfüred Városért Közalapítvány Kulturális Nagykövete díjjal tüntették ki.
20 éve jelent meg a város helytörténeti folyóiratának első száma.
25 évvel ezelőtt 1996. április 26-án a testvérvárosi szerződés aláírása alkalmából dr. előtt.
20 éve Veszprémben hunyt el?
gőzhajót. legismertebb.
Varga Marcella 2006.
első füredi Anna-bálon ismerkedtek meg.
2006. díszpolgárává nyilvánítja őt.
2006. Beretvás Csanád Szőlőművelő című szobrát.
részt vett a település fejlesztésében, munkahelyeket hozott létre, jótékonykodott.
eredményeként megszületett magyar szőlőfajtákat kívánta bemutatni.
A képen levő szobor köszönti azokat, akik hajóval érkeznek Balatonfüredre.
Játékszín.
úttörőházban.
1987-től máig otthont ad a könyvtár gyűjteményének?
apát.
tiszteletére rendezték meg az az első füredi Anna-bált.
kiadványokban, részben ifjúsági könyvekben jegyzett le.
házát az utolsó irodalmi szalonként emlegetik.
gondozta fürdővárosunk parkjait, kertjeit. Kertészet c. lapot?
1880-ban Jókai barátja, Endrődi Sándor költő feleségül vette Écsy Antóniát.
1836. Balatont.
Kútfején és partjain;” - írta versében Csokonai Vitéz Mihály.
1891. Kelén nevű csavargőzösöket. „vasminiszter” iránti tiszteletből - Barossra változtatták.
130 éve született Budapesten ifj. mező kiterjedését.
1961-ben végleg külföldön telepedett le.
A várossá nyilvánítás évében avatták fel az egyik általános iskola új épületét.
most is található a könyvtár) Rosta Róbertné vezetésével.
1956. december 31.
A Füred-köszöntő vers- és prózamondó verseny a Lipták Gábor Városi Könyvtárban.
Sajnos évről évre egyre kevesebb gyerek érkezik, hogy megmérettesse magát.
Április 22-én, hétfőn a nagyobbak, az 5-6. és a 7-8. évfolyam tanulói álltak a zsűri és a közönség elé.
Versmondók 7-8.
Prózamondók 7-8.
Vers- és prózamondók 5-6.
Április 23-án, kedden a 3-4. osztályos gyerekek mondták el a Balatonról szóló költeményeket, meséket, történeteket.
Versmondók 3-4.
Prózamondók 3-4.
Gratulálunk minden szereplőnek és a felkészítőnek!
A Lipták Gábor Városi Könyvtár Tavaszi olvasópályázatának meséi Beck Andrea tollából születtek.
Az írónő interaktív foglalkozásán természetesen a titoktündéreké volt a főszerep, bár minden a gyerekekre és az aktuális, mindennapi problémáikra, azok optimális megoldására fókuszált.
M. Kácsor Zoltán író
2023. Újraindult Világjárók sorozatunk, melynek első előadója Szekeres Kornél őrnagy volt, aki 2023. tavaszán megkapta “Az év rendőre 2022.” díjat.
Fantasztikus, vetített képes élménybeszámolója olykor döbbenetet, máskor mosolyt csalt hallgatósága arcára.
Marokkót, Marakest és környékét járhattuk be jó másfél órában, és rengeteg érdekességet láttunk, hallottunk.
2024. január 30-án, kedden 17 órakor várjuk újabb világjárónkat!
Interaktív író-olvasó találkozó - részlet M.
“A ma délelőttömet ismét egy fantasztikus kis társasággal tölthettem el, hála a szervezésért a könyvtár részéről: Tóthné Borinak , a sok közös olvasásért a tanítóknak, az őszinte lelkesedésért pedig a Balatonfüredi Református Általános Iskola 3.
Remélem, Ti is olyan jól éreztétek magatokat, mint én!?
Balatonfüredet.
2020. január 1.
2020. március 15.
2020.
Ki írta a következő verssorokat?
15 éve 2006.
életveszélyesnek nyilvánították, több ütemben kivágták és helyükre újakat ültettek.
A ma délelőttömet ismét egy fantasztikus kis társasággal tölthettem el, hála a szervezésért a könyvtár részéről: Tóthné Borinak, a sok közös olvasásért a tanítóknak, az őszinte lelkesedésért pedig a Balatonfüredi Református Általános Iskola 3.
Honfoglalás, csata, királyi esküvő - vajon milyen szelfiket posztoltak volna ezekről az eseményekről Árpád-kori eleink, ha íj, bárd és lúdtoll helyett okostelefont tartanak a kezükben?
A vadonatúj Mit rejt? sorozat kötetei ötvözik a böngészőt, a képregényt és az ismeretterjesztést.
Ebben a kötetben Lili, Lali és Jojó kutyus izgalmas időutazást tesznek.
Oldalról oldalra, rétegről rétegre régebbi korba csöppennek, és mindent alaposan megfigyelnek.
Vágtázz velük a vadnyugaton, vacogj a jégkorszakban, és közben nézz a történelem mélyére!
Mit ettek az aztékok?
Milyen versenyszámok voltak az első olimpiai játékokon?
Kik mérkőztek meg a középkori lovagi tornákon?
Első alkalom: 2020.
Milyen sorrendben érkeztek az utazók a sziklához?
Igaz vagy hamis?
A meséből kiderül, hogy érdemes összefogni, ha valamit el szeretnénk érni.
Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy különös ország.
Minden szürke volt benne.
Szürke az égbolt, és szürkék rajta a felhők.
Szürke a rét, és szürkében nyíltak a virágok.
Szürkeség uralta a kapcsolatokat is.
Minden lapos volt.
Nem volt kirobbanó öröm, korlátokat túlszárnyaló remény, de hiányzott a fájdalom sötétje is, a miértek időnként kínzó tengere - csak csüggedés.
Képzeljetek el egy színek nélküli világot!
Nem hallottak még soha se pirosról, se zöldről, se sárgáról, se kékről.
Az őszi erdő számukra nem ezer színben pompázott, hanem száz szürkében bólogatott.
Hát ilyen volt Palaország, minthogy így hívták e földet.
De ne higgyétek, hogy hiányzott nekik valami…
Amiről nem is hallottál, amit nem éltél át, az sohasem hiányzik.
Messze távol tőlük, minden képzeletet felülmúló távolságban élte mindennapjait Szivárványföld boldog népe.
Mikor királynője tudomást szerzett a mindig szürke Palaországról, úgy gondolta, elküldi hozzájuk leghűségesebb alattvalóját, Kékszeműt.
Miután megkérdezte tőle, vállalja-e a kockázatos utat, egy titkot bízott rá, és jó szerencsét kívánva útra bocsátotta.
Miért volt veszélyes ez a vállalkozás?
A hamuszín tónál találkozott először Pál és Kékszemű.
Mindjárt barátok lettek.
Pál még nem is hallott ehhez hasonló nevet életében, Kékszemű, de vonzotta őt a fiúból áradó boldogság.
Hetekig játszottak közösen, és Pál bemutatta őt legkedvesebb barátainak.
Sokat meséltek egymásnak, míg végül Kékszemű elérkezettnek látta az időt, hogy a színekről meséljen.
De Pál csak nevetett, vagy éppen értetlenül rázta a fejét.
Bármennyire is szerette barátját, nem tudta komolyan venni szavait.
- Még hogy micsodák, hogy is mondtad, színek?
- Pedig igenis vannak!
Este Pál nem tudott elaludni.
Visszhangoztak benne az izzó pirosak, aranyló sárgák, meleg bordók és bársonyos kékek.
Ah, butaság….
De hát, a barátja!….
És ha igaza van?
Ráadásul ez volt az utolsó közös estéjük, mert másnap Kékszeműnek vissza kellett indulnia távoli hazájába.
Istenem, de szép is lehet ott!
Ha csak egyszer, csak egyetlen egyszer láthatná ő is a színeket.
És nagyra nyitotta szemét.
koncentrált… de semmi.
Másnap szomorúan ébredt, és mintha csak az ég is szomorú lenne, szakadatlan hullatta grafitszínű felhőiből könnyeit.
De Kékszemű szemében mosoly ült, és nevetett akkor is, amikor fölszállt a postakocsira.
- Te, én elhiszem neked a színeket, de bárhogy is szeretném, nekem nem megy.
Kell, hogy legyen valami titka ennek.
- Van! - de már indult is a kocsi.
- Mikor a legnagyobb a szürkeség, de te igent mondasz rá, ott megtalálod.
Pál csak állt és nem értett semmit.
Hát ezzel most mit csináljon, ennek se füle, se farka.
Egyenesen hazament.
Csalódott volt.
Bezárkózott szobájába és keserves sírásra fakadt.
Soha nem fogja meglátni a színeket, és barátját is örökre elveszítette.
Úgy érezte, ennél nagyobb tragédia még sohasem történt vele.
Nem elég, hogy ott kint minden szürke, de most, Kékszemű nevetése nélkül, itt bent is a szürkék szürkéje honol.
De hisz pont ezt mondta, “mikor a legnagyobb a szürkeség”, hát nem ezt mondta!
Csak akarnom kel!
Istenem, mit kell ilyenkor csinálni?!
Akarom!
Akarom ezt a ronda szürkeséget, akarom akkor is, ha egész életemben csak ez lesz.
Az enyém!
Igen!
Egyszerre csak mintha egy arcot látott volna.
Mosolygott.
És a szeme, a szeme!
Ilyet még nem látott!
Kék!
Ez lehet a kék!
Emberek, hát igaz, mégis igaz!
És a szobája is.
A faasztal ódonbarna a függöny kék-fehér, és mélypiros a lámpabúra.
De hisz ez mesés!
Maga se vette észre, de hirtelen felkiáltott, ahogy kinézett az ablakon.
A tó, a tó, ahol először találkoztak, az is kék, és hullámzó zöld a fű, és az őszi pompájában izzó cserszömörce… hát ez nem lehet igaz!
Rohant azonnal a barátaihoz.
- Fiúk, vannak színek! Tudjátok, amiről Kékszemű beszélt.
Mind igaz!
De azok csak hűvösen méregették.
- Nem hiszitek?! Hisz én is látom - és próbálta valahogy szürkére fordítani a csodát, amit lát.
De egyre nehezebben ment, és a végén, mikor már mindenki rajta nevetett, ijedten vette észre, hogy tompulnak a színek, egyre több és több szürke vegyül közéjük és… és vége.
Vége, nincs többé!
Üvölteni tudott volna.
Hát mégsem igaz!
Csak bebeszélte magának, hisz annyira szerette volna.
Egy székre roska...
KAÁN KÁROLY erdőmérnök, államtitkár(Nagykanizsa, 1867. július 12. - Budapest, 1940. január 28.)
Alap és középiskoláit szülővárosában végezte.
A selmecbányai erdészeti főiskolán szerzett oklevelet 1888-ban.
1889-ben Besztercebányán állami erdész, 1907-ben erdőmester lett.
1908-tól a főldművelésügyi minisztériumban dolgozott.
1919-ben helyettes államtitkár és az erdő és faügyek kormánybiztosa, 1924-től nyugdíjazásáig államtitkár.
Kulcsszerepe volt az Alföld átfogó fásításának elindításában, a fakitermelő vállalatok rablógazdálkodásának megfékezésében.
Nevéhez fűződik az állami erdőigazgatás újjászervezése és a természetvédelmi törvény megalkotása.
Fontos gazdasági és erdészettörténeti kutatásokat végzett.
Alapító tagja és elnöke volt az Országos Természetvédelmi Tanácsnak, és az Országos Erdészeti Egyesületnek, az MTA levelező tagjává választotta.
Gyakran járt vidékünkön és Tapolcán is, koordinálta a bazalthegyek védelméért folytatott harcot, csodálója volt a Szent György-hegy szépségének, természeti ritkaságainak.
A Szent György-hegyi turistaház falán tábla őrzi emlékét.
Műveiből:
- A természeti emlékek fenntartása. Bp. 1909.
- Erdőgazdaságpolitikai kérdések. Bp. 1920.
- A magyar föld. = Bp. 1928.
- Természetvédelem és természeti emlékek. Bp. 1931.
Irodalom:
- MÉL - ZÉL
- Emlékünnep a Szentgyörgyhegy kőzsákjainál. = TL., 1940. május 4.
- K. K. emléktábla avatása a Szentgyörgyhegyen. = TL., 1940. május 11.
- Emléktáblaavatás a Szentgyörgyhegyen. = TL., 1940. május 18.
- K. K. = Erdészeti Lapok, 1941.
- Tomka Ádám: Erdőgazdaság és természetátalakító fásítás Magyarországon. Bp. 1953.
- Lessenyei Ferenc: K. K. szobrának felavatásához. = Erdő, 1958. 11. sz.
- Szellei László: K. K. = Tudomány és mezőgazdaság. 1972. 6. sz.
KADIC OTTOKÁR dr. geológus, barlangkutató (Ópozova, 1876. július 29. - Budapest, 1957. február 28.)
Egyetemi tanulmányait Münchenben végezte.
1904-től a Földtani Intézet munkatársa volt.
A magyar barlangi ősemberkutatás megalapítója.
A Bükk hegységi Szeleta-barlangban 1906-ban kezdett ásatásával kezdődött a rendszeres hazai ősrégészeti kutatás.
A budai várbeli un. ”Török-pincék” feltárását is ő irányította.
Itt létrehozta az első magyar barlangmúzeumot.
Megindította a Barlangkutatás c. folyóiratot.
Megszervezte és hosszú időn át vezette a Magyar Barlangkutató Társulatot.
1928-tól a karsztgeológiai kutatások és a gerincesek tárgykör előadója a budapesti egyetemen.
Elsőként javasolta a hazai barlangok fokozott védelmét, ugyanakkor bekapcsolását az idegenforgalom vérkeringésébe.
Az 1920-as és 1940-es évek között sokszor járt Tapolcán.
A magyar barlangkutatás eredményeiről évről évre elemzést és jelentést készített, amelyekből nyomon követhetjük a tapolcai tavasbarlang aktuális helyzetét is.
Műveiből:
- A Balaton vidékének fosszilis emlősmaradványai. Bp. 1911.
- A Balatonfelvidéki barlangok idegenforgalmi jelentőségéről. = Balaton, 1930. 8-9, 67-68 p.
- A jégkor embere Magyarországon. Bp. 1934.
- A harmincéves magyar barlangkutatás tudományos eredményei. = Barlangvilág, 1936.
Irodalom:
- Bertalan Károly: Dr. tudományos és népszerű dolgozatai. = Karszt- és Barlangkutatási Tájékoztató. 2. sz. 4-25 p.
- Barlangkutatók Budapestről. =TU. 1925. november 13.
- A Tavasbarlang új jövő előtt. =TV. 1941. november 29.
- Kretzoi Miklós: Kadic Ottokár Dr. = Magyar Földtani Közlemények, 1957.
KAJÁRI GYULA grafikus, festőművész (Ősi, 1926. december 28. - Hódmezővásárhely, 1995. május 8.)
Gyötrelmes gyermekkora volt.
1935-ben a veszprémi Állami Gyermekmenhelyre került.
1941-től a Herendi Porcelángyárban vésnöktanonc.
Itt formálódik művészeti érdeklődése.
Néhány évi kemény fizikai munka után beiratkozik a Képzőművészeti Főiskolára, ahol Miháltz Pál, Ék Sándor és Konecsni György tanítványa volt.
1953-ban végzett és Hódmezővásárhelyen telepedett le.
Néhány évig itt a majolikagyár tervezője, művészeti irányítója.
A kerámia művészi lehetőségei élete végéig foglalkoztatják.
Közben új feladatokat keres magának.
Többször jár és alkot Kecskeméten és Dunaújvárosban.
Gyakran látogat vissza Veszprém megyébe.
1979-től sok időt töltött és dolgozott Sümegen.
Művészetének rangját 1975-ben Munkácsy díjjal ismerték el.
A 80-as évek közepétől egyre többet látogatott Tapolcára, ahol a város megfelelő élet és munkakörülményeket kínált számára.
A Tapolcai Galéria emeletén számára biztosított vendégszobában tervezte újabb alkotói időszakát.
Vázlatokat készített a környéken, foglalkoztatta a város Batsányi-hagyománya, elkészítette a költőházaspár portréját.
Nagyon készült az 1995. évi Batsányi Emléknapokra, ahol képeivel először mutatkozott volna be a tapolcaiaknak.
Éppen Hódmezővásárhelyről Tapolcára jövet lett rosszul.
Sírja Balatonakali temetőjében található.
Ősiben és Sümegen emléktábla őrzi emlékét.
Halálát követő napon május 9-én a Tapolcai Galériában összegyűlt megrendült érdeklődőknek mutatták be a művész Batsányi és Baumberg képeit.
Kajári Gyula nagy tehetségű jelentős művész volt.
Sötét tónusai mögött a nehéz sorsú emberek szeretete, az élet igenlése és szépsége érzékelhető.
Feszes szerkesztésű, drámai hatású szén- és krétarajzai rendszeresen sikerrel szerepeltek a hazai és külföldi kiállításokon.
1968-ban és 1999-ben Veszprémben, 1970-ben a Nemzeti Galériában volt egyéni kiállítása.
1966-ban és 1974-ben a Szegedi Nyári Tárlat díját kapta, 1975-ben Munkácsy-díjjal tüntették ki.
Emlékének ápolására életre hívott Kajári Emlékalapítványban városunk is képviselteti magát.
Irodalom:
- K. Gy. élete és munkássága. [Emlékalbum] Hódmezővásárhely, 1996.
- K. Gy. bibliográfia. Összeáll.: Kőszegfalví Ferenc. Veszprém - Hódmezővásárhely, 1999.
KÁL horka (890-920 körül)
Bulcsu apja volt.
Horka (kárchász) vagyis főbíró, és mint ilyen a honfoglaló magyarság harmadik fejedelme.
Egyes források szerint a trónra lépő Zsolt mellé rendelt egyik kormányzó tisztét is ellátta.
E méltóság örökölhető volt, így 920 táján Bulcsura szállt.
Kál horka törzse a Nyugat-Dunántúlon foglalt szállásterületet, innen indították rettegett hadjárataikat.
Jelenlétüknek a Tapolca környéki Kál nevű falvak a legékesebb emlékei.
A horka méltóság, (horkáz, tárnok, tárkán, kár-khán, kárbíró, vérbíró neveken is említve) még egy ideig a letelepedett magyarságnál is jelen volt.
Szent László 1092. évi III-ik törvényében még intézkedett róla, de később szerepe elhalványult majd teljesen eltűnt.
Irodalom:
- Padányi Viktor: Vérbulcsu. Ausztrália, 1955.
- Somogyi Győző: Hősök arcképcsarnoka. Bp. 1996.
- Régi dolgok. = TL., 1917. január 21.
KÁLMÁN ÁRMIN izr. elemi népiskolai igazgató (Sárbogárd, 1887. november 13. - Auschwitz, 1944. július 8.)
Katz Zsigmond sárbogárdi kántor és Schőn Mária fia.
1909-ig maga is a Katz nevet viselte.
Alsóbb iskoláit Sárbogárdon végezte, majd különböző jesivákon tanult.
Pedagógiai képesítést szerzett és tanítani kezdett.
1910-ben jött Tapolcára, ahol az izraelita elemi népiskola tanítója majd igazgatója lett.
Az igazgatói poszton Vázsonyi Izidort váltotta fel.
1913-ban feleségül vette a Klein Hermin tapolcai divatárusnőt.
A székesfehérvári 17. honvéd gyalogezred hadapródjelölt őrmestereként vett részt az első világháború csatáiban.
A fronton többször kitüntették, később háborús emlékérmet kapott.
Az orosz fodságból csak 1920-ban térhetett haza.
Ezután Tapolcán folytatta munkáját.
A tapolcai közélet mértékadó szereplője volt.
Cikkeket írt az Izraelita Tanügyi Értesítőbe és a Tapolcai Lapokba.
Részt vett az 1929-ben kiadott Zsidó Lexikon szerkesztőbizottsági munkáiban.
Eisenberg Géza távozása után, Halpert Salamon megérkezéséig, 1926-1928 között Tapolca polgári iskoláiban ellátta az izraelita hitoktatói teendőket.
A deportálásig ellátta tanítói feladatait.
Testvérével Katz Vilmos igazgató tanítóval és feleségével, az Izr. Jótékony Nőegylet helyettes elnökével együtt, - aki kalapüzletet működtetett Tapolcán - a holokauszt áldozata lett.
Műveiből:
- A szünidő. = TL., 1913. június 15.
- Az oroszországi fogoly. = TL., 1917. november 25.
Irodalom:
- Gulyás - Izr. Tanügyi Értesítő 1913.
- Háborús emlékéremmel kitüntetettek. = TU., 1930. szeptember 14.
KALMÁR IRMA MÁRIA tanítónő (Tapolca, 1914. október 23. - Keszthely, 2003.)
Apja Kalmár Károly előbb MÁV raktárnok, később szövetkezeti igazgató volt.
Édesanyja Szabó Mária.
A róm. kath. elemi- és a polgári iskolát Tapolcán végezte el.
A katolikus tanítónőképző intézet osztályait Pápán járta ki.
1938-tól a diszeli elemi iskola tanítónője lett.
Nyugdíjazásáig tanította a diszeli gyermekeket.
Gyermekszerető munkájáért nagyon kedvelték a diszeliek.
Emellett népművelési előadóként jelentős kulturális tevékenységet fejtett ki.
Vezetője volt a diszeli egyházi egyesületeknek.
A település kedvelt személyisége, „mindenki tanító-nénije” volt.
Sokat foglalkoztatta a község múltja.
Kutatásainak összegzését 1954.-ben Diszel község monográfiája c. dolgozatban foglalta össze.
Az 1980-as évek elején Keszthelyre költözött, ott hunyt el.
Irodalom:
- MPKC - Szeghalmy - Lelkigyakorlat és az A. C. ülések = Zalamegyei Újság, 1943. március 29.
- Tanítóválasztás. = TU., 1939. szeptember 18.
- Kinevezések = TL. 1939. október 28.
KALMÁR KÁROLY plébános(Tapolca, 1912. november 5. - Kaposvár, 1968. június 19.)
Édesapja Kalmár Károly a tapolcai állomás főraktárnoka.
Nővére Kalmár Irma diszeli tanítónő lett.
Elemi iskoláit Tapolcán a gimnáziumot Keszthelyen a premontreieknél végezte.
1931. június 18-án érettségizett.
A veszprémi szeminárium növendéke 1931-1936 között.
Pappá szentelték 1936. augusztus 1-én.
Káplán lesz Taszáron1936. június 21-től, Mezőszilason 1937, november 26-tól, Marcaliban 1938. október 9-től.
Zsinati vizsgát tett 1940. májusában és 1941. novemberében.
Káplán volt Kaposváron a Nagyboldogasszony plébánián 1943. szeptember 26-tól, plébános-helyettes Taszáron 1944. augusztus 1-től.
Többször volt tábori lelkész 1940-1943 között.
A Kaposvári Városi Kerület esperese volt 1959. augusztustól.
KALMÁR MÁRIA tanárnő (Tapolca, 1914. augusztus 29. - ?, 2003.)
Szülei Kalmár Mihály vonatfékező és Pupos Irma.
Pápán a Katolikus Tanítóképző Intézetben szerzett tanítói oklevelet.
Pedagógiai feladatteljesítését 1933.-ban kezdte meg.
1939. október 18.-án a VKM 71.578-939 V. ü. sz. rendeletével a Mosonmagyaróvári M. Kir. Állami Polgári Leányiskolához helyezte.
„Állását azonnal el is foglalta és megkezdte szép és nemes munkáját”
Egyúttal óraadó helyettes tanárként működő tanerőt rendes tanárrá emelte.
Itt mindjárt osztályfőnök is lett.
Heti 23 órában szaktárgyait, magyart, németet és testnevelést tanított.
Eredményesen vezette az iskolai sportkört.
Irodalom:
- PLI.Ért. 1937/1938.-1939/1940.
- PLI.Ért. Mosonmagyaróvár. 1939/1940.
- Lelkigyakorlat és az A.C. ülések = Zalamegyei Újság, 1943. március 29.
KAMARÁS LAJOS a városi villamos-üzem vezetője(Szabadka, 1879. - Tapolca, 1952. szeptember 17.)
Szülei Krausz Béla és Petstüker Magdolna.
Elektrotechnikai szakiskolát végzett, majd 1900-1904-ig a haditengerészetnél szolgált.
Pályáját, mint elektrotechnikus kezdte meg a Deckert és Homolka cégnél, majd a Ganz és Társa Villamossági Rt.-nál mint építési és üzemvezető volt alkalmazásban huszonhárom éven át.
Ez idő alatt a békéscsabai, kolozsvári, később a keszthelyi elektromos műveknél, mint kiküldött műszaki tisztviselő dolgozott.
Ezután Zsombolyára került, ahol 12 éven át volt villamossági üzemvezető
Közben az SMS Szigetvár cirkálón szolgált haditengerészként, az I. világháborúban pedig a szegedi 5. honvéd gyalogezred katonája volt.
1921-ben került Tapolcára a városi villamos művek vezetőjének.
A tapolcai üzem 1906-ban épült és tulajdonosa a Tapolcai Villamos Rt. volt, amelytől a Ganz Rt. bérelte és működtette.
1917-ben a város vette át az üzemet, de a bérletet továbbra is meghagyta a Ganz-nak 1927-ig.
Ettől kezdve egészen 1936-ig az üzem a város házi kezelésében volt és szakszerűség garanciájaként Kamarás Lajos alkalmazását átvették a Ganz cégtől.
A tapolcai képviselőtestület mindenkor teljes bizalommal viseltetett iránta.
1936-ban ezt újra kinyilvánította.
„Kamarás Lajos üzemvezetőnek, aki a Ganz-tól jött át a városi üzemhez és azt tizenöt éven át minden baj nélkül, jó anyagi eredménnyel vezette.
Mintaszerű rend volt az üzemben, soha üzemzavar nem merült fel és a legmesszebbmenően szolgálta a közösség, és a község érdekét.
Jó volt tudni őt e helyen e pozícióban…”
1936-ban a Balaton körüli távvezeték hálózat kiépítésekor az egyre gazdaságtalanabb nyersolajüzemű villanytelepet átadták a Balatonvidéki Villamos Művek Rt. használatába.
Az új gazda Kamarás Lajost pozíciójában megtartotta.
Tagja volt az Elektrotechnikai Egyesületnek.
Gyakran tartott szakelőadásokat pl. a leventék számára.
Felesége Grünwald Anna volt.
Itt halt meg 73 éves korában.
Nyugdíjba vonulása után visszavonultan élt Csobánc utcai házában.
Sírja a tapolcai temetőben található.
Irodalom:
- Z.vm.ism. - Békássy - A villanytelep racionalizálási tervei = TL. 1933. augusztus 26.
- Átvették a villanytelepet - a tavasszal építik a Balaton körüli hálózatot. = TL. 1936. január 11.
KANIZSAI JÓZSEF igazgató(Tótszerdahely, 1926. október 8. - Tapolca, 2002. május 30.)
A zalai földműves-család gyermeke iskoláit szülőfalujában kezdte, majd Nagykanizsán a polgáriban folytatta.
Néhány évi olajbányászkodás után a pécsi Bánya- Kohó- és Mélyfúróipari Középiskolába iratkozott be, melynek áthelyezése után 1951-ben Tatabányán szerzett aknászi oklevelet.
Az iskola ajánlásával a MASZOBAL Rt. nyirádi bányaüzemébe került aknásznak.
1955-ben a nyirádi Bauxitbánya Vállalat igazgatója, majd a halimbai üzemmel történt összevonás után 1957-től a Bakonyi Bauxitbánya Vállalat igazgatója lett.
Ezt a tisztséget 1983 évi nyugdíjba vonulásáig folyamatosan betöltötte.
Nevéhez fűződik a bakonyi bauxittermelés technológiai korszerűsítése és felfuttatása, a Bakonyi Bauxitbánya Vállalat modern nagyvállalattá szervezése.
A vállalat fénykorában a termelés meghaladta az évi kétmillió tonnát, a vállalat létszáma megközelítette a 3000 főt.
Kulcsszerepe volt a vállalat központjának Tapolcára telepítésében, és így közvetve Tapolca 1966-évi várossá avatásában is.
Nagyszámú bányász család Tapolcára telepítésével hozzájárult a város lakásépítkezéseinek felgyorsításához és a városi infrastruktúra megteremtéséhez.
Elévülhetetlen érdemei vannak a strand, sportpálya, MMTK és más közhasznú létesítmények felépítésében.
A gazdasági munka mellett több szakmai és társadalmi tisztséget is betöltött, mindenhol kitartóan képviselve a bauxitbányászat és Tapolca érdekeit.
Munkásságát sok kitüntetéssel ismerték el.
1978-ban Állami Díjat kapott.
Nyugalomba vonulása után visszavonultan élt, egészsége megromlott.
Örömére szolgált, amikor 1997-ben megkapta a Tapolca díszpolgára címet.
76 évesen hunyt el.
Jelképi értékű, hogy a Bakonyi Bauxitbánya Kft. és Tapolca város is saját halottjának tekintette.
Ünnepélyes bányásztemetésen búcsúztatták, a tapolcai új köztemető díszsírhelyében nyugszik.
Érdemeit a tóparti Panteonfalon emléktábla hirdeti.
Irodalom:
- Andrássy Antal: Életpályák. Vörös utakon. = Napló, 1984. március 11.
- Tamás István: Két igazgató...
A Balaton története - Ismeretterjesztő - HetiFlex Kultúra Oktatás Utazás Történelem
tags: #kereszturine #liptak #emma #vedono