Az abortusz kérdése mélyen megosztja a társadalmat, és még a keresztény közösségeken belül is eltérő nézetekkel találkozhatunk. A vita középpontjában az emberi élet kezdetének, a magzat emberi mivoltának, valamint a nők önrendelkezési jogának kérdése áll.
A keresztény egyházak, különösen a római katolikus egyház és az evangelikál csoportok, egyértelműen az életvédelem mellett foglalnak állást, hangsúlyozva, hogy az emberi életet a fogantatás pillanatától feltétel nélkül tisztelni és védeni kell. Ez az álláspont számos bibliai tanításon, tudományos tényen és etikai megfontoláson alapul.
Bibliai alapok és a magzat emberi mivolta
A Biblia bár nem ad pontos választ az emberi élet kezdetének kérdésére, egyértelműen tanítja, hogy a gyermek nem a megszületésekor válik emberré, hanem már a méhben is ember. Ezt számos igehely támasztja alá:
- 1Móz 25,22-23: Rebeka ikrei (Jákób és Ézsau) már az anyaméhben tusakodtak, a héber "ben" szó pedig "gyermeket" jelent.
- 2Móz 21,22-23: Ha férfiak verekednek, és egy terhes asszony idő előtt megszül, de nagyobb szerencsétlenség nem történik, bírságot kell fizetni. Ha viszont nagyobb szerencsétlenség történt (pl. a magzat meghalt), életet kellett adni életért. Ez arra utal, hogy a törvény a magzatot emberi életnek tekintette.
- Zsolt 51,7: Dávid azt mondja: "Én bűnben születtem, anyám vétekben fogant engem", ami arra utal, hogy már a fogantatás pillanatától fogva embernek tartotta magát.
- Zsolt 139,13-16: "Te alkottad veséimet, te formáltál anyám méhében... Alaktalan testemet már látták szemeid." Ez a zsoltár kiemeli Isten aktív szerepét az emberi lény formálásában az anyaméhben, és arra utal, hogy Isten már a fogantatás előtt ismeri és értékeli a magzatot.
- Ézs 49,1 és Jer 1,5: Ezek az igék prófétákra vonatkozóan azt mondják, hogy Isten már az anyaméhben elhívta és elválasztotta őket, ami az egyéniségük és küldetésük korai kezdetére utal.
- Lk 1,41-44: Keresztelő János, Erzsébet méhében "ujjongva mozdult meg", amikor Mária, Jézus anyja meglátogatta. A "magzat" szó görög megfelelője (brephosz) ugyanaz, mint ami a már megszületett csecsemőket jelöli.
Ezek a bibliai utalások egyértelművé teszik, hogy a keresztény tanítás szerint a magzat emberi személy, és mint ilyen, védelemre és tiszteletre méltó.
A tudomány álláspontja
A tudósok túlnyomó többsége szerint a petesejt megtermékenyülésekor kezdődik az egyén élete. Egy nemrég készült felmérés szerint 1000 intézmény biológiaprofesszorainak 96%-a osztja ezt a nézetet. Ezért tarthatatlanná válik az az állítás, hogy a megtermékenyült petesejt a méhbe ágyazódás előtt még nem ember, de utána már igen, hiszen így ember volta a helyétől függne. Ráadásul ezt az önkényes határt sem támasztják alá számottevő érvek vagy változások.
Az orvostudomány is megerősíti, hogy a magzat a fogantatás pillanatától kezdve önálló, az anyáétól és az apáétól eltérő genetikai állománnyal rendelkezik. Minden fejlődési szakasz, ami ezután következik, már nem minőségi ugrás, hanem az emberi lény folyamatos növekedése és fejlődése.
A keresztények abortuszellenes álláspontja
A keresztények zöme mindenféle abortuszt totálisan ellenez, és a "ne ölj" parancsolat mondanivalóját mindenkire nézve érvényesnek tartja. Az abortuszt előre megfontolt szándékkal történő emberölésnek tekintik, és a jelenkori emberiség egyik legnagyobb vétkének a meg nem születettek tömeges méretű, szándékos elpusztítását tartják.
A katolikus tanítás szerint, aki az egyház tagjaként él a terhességmegszakítás lehetőségével, embert öl, és nemcsak a kánonjogi rendelkezésekbe ütközik bele, hanem a Tízparancsolatot is megsérti. A kánonjogi szabályozás megszegése ma kiközösítést von maga után.
Kivételek és határhelyzetek
A "ne ölj" parancsolatnak egyéni szituációkban, bizonyos határhelyzetekben vannak kivételei, így léteznek az abortusz esetében is a fő szabály alól kivételt képező döntések. Ezekhez az esetekhez azonban nem úgy kell közelíteni, hogy az abortusz bizonyos esetekben jó és igazolható, hanem úgy, hogy a bűnös emberek a bűn által megrontott szituációkban csaknem mindig két rossz közül választanak.
Az abortusz indokolt lehet akkor, amikor az anyánál olyan betegség áll fenn, amely miatt életveszélybe kerülne, ha nem szakítanák meg a terhességet (egészségügyi indikáció). Ha életmentésről van szó, jogosan választható az anya élete. A pszichiátriai indikáció esetében azonban nem nyilatkozható ilyen egyértelműen, bár elismerik, hogy létezhetnek olyan szélsőséges esetek, amelyekben egy asszony pszichikai életét súlyosan veszélyezteti terhességének kihordása.
Az amerikai püspökök direktívája szerint egy katolikus nő kaphat életmentő kezelést - még akkor is, ha ez azt jelenti, hogy meg nem született babája közvetve meghal a kezelés következtében. A szándék és a cselekvés itt az anya életének megmentését célozza, nem az a célja, hogy a baba életének abortusszal vagy „a terhesség közvetlenül szándékolt megszakításával” vessen véget.
A méhen kívüli terhességek esetében a katolikus orvosszakértők egyetértenek abban, hogy a nők részleges salpingectomián eshetnek át, ami a petevezeték egy részének eltávolítását jelenti, ahol a meg nem született baba található. A szándék és a közvetlen cselekvés a sérült szövetek eltávolítása, nem pedig a meg nem született baba életének kioltása. Az Amerikai Életpárti Szülész- és Nőgyógyász Szövetség szerint „Egy ilyen terhesség folytatása nem eredményezheti a baba túlélését.”
A nők önrendelkezési joga és a magzat élethez való joga
A keresztények elismerik a nők emberi méltóságát és önrendelkezési jogát, ugyanakkor ezt mindig harmonizálják a magzat élethez való jogával. Elismerik, hogy gyakran fájdalmasan nehéz e két szempontot összeegyeztetni, de fő szabályként mindig a magasabb rendű jogot, az élethez való jogot javasolják kihangsúlyozni és figyelembe venni. Így - amennyiben nem életveszélyről van szó - előrébb helyezik a gyermek életét, mint az édesanya szabadságát és kényelmét.
Az abortusz témájának megközelítése nem válhat érzéketlen érdekharccá, amely szembeállítja a magzatokat az anyákkal, és a nőket a férfiakkal. A magzati állapotban lévő gyermek a női önrendelkezési jog elismerése mellett sem tekinthető pusztán az anya vagy a szülők „magántulajdonának”, akinek élete és halála a szülők választásán múlik. Ahogy a szülő a gyermek születése után sem tehet meg bármit a gyermekével, úgy a magzati állapotú gyermek élete és fejlődése felett sem rendelkezhet önhatalmúlag.
Fogamzásgátlás és mesterséges megtermékenyítés
A keresztény álláspont kiterjed a fogamzásgátlás és a mesterséges megtermékenyítés bizonyos formáira is.
Fogamzásgátlás
Kerülni kell a fogamzásgátlás olyan formáit (pl. méhen belüli eszköz ["spirál"], egyes fogamzásgátló tabletták [különösen az esemény utániak]), amelyek a már megtermékenyült petesejt méhfalba történő beágyazódását vagy fejlődését akadályozzák, s ezáltal abortuszt idéznek elő. Elutasítják és ellenzik azokat a fogamzásgátló módszereket, amelyek nem a megtermékenyülést, hanem csak a beágyazódást akadályozzák meg.
Egyesek a fogamzásgátlás minden formáját elvetik, egyetlen gyermeket (mint Isten ajándékát) sem akarva visszautasítani. Ha egy házaspár önként, hitből teszi ezt, az dicséretes és áldásos lehet. Ha viszont más okból döntenek így (hívő testvérek nyomása, dicsőségvágy stb.), akkor súlyos teherként élhetik meg a sok gyermek fölnevelését. Isten ajándéka az étel, a szex és a feleség is, de van, amikor jó tartózkodni tőlük (Péld 19,14; 1Kor 7,5).
Vannak, akik minden mesterséges fogamzásgátló eszközt elvetnek (így az óvszert és a méh[száj]sapkát [pesszárium], valamint a sterilizációt), és csak a nő termékenységi (menstruációs) ciklusának figyelésén alapuló "természetes családtervezést" tartják elfogadhatónak (naptármódszer, hőmérőzés). Ez a katolikus egyház jelenlegi álláspontja.
Lombikprogram (IVF)
Az IVF eljárással (a petesejt lombikban történő mesterséges megtermékenyítésével) elérni kívánt terhesség komoly kérdéseket, aggályokat, problémákat vet fel, még akkor is, ha saját sejtekről van szó. Az abortuszról írottak miatt csak akkor lehet helyes részt venni lombikprogramban, ha biztosítható, hogy minden megtermékenyült petesejtet felhasználnak - vagy az a házaspár, akiktől a két sejt származik, vagy (esetleg lefagyasztás után) más házaspár(ok). Ez egyfajta örökbefogadásnak tekinthető, ami persze további kérdéseket vethet fel.
Ha ez nem biztosítható, vagy nem akarják így örökbe adni a születendő gyermeküket, akkor az lenne az igazán megnyugtató megoldás, ha az érintett házaspár dönthetné el, hogy maximum hány petesejtet vehetnek le a feleségtől és termékenyíthetnek meg - egyúttal előre eltökélve, hogy idővel az összes megtermékenyült embriót beültetik a méhébe és kihordja. Elutasítják továbbá a mesterséges megtermékenyítés azon formáit, amelyek során már megtermékenyített petesejteket semmisítenek meg.
Társadalmi és politikai vonatkozások
A magyar jogrendszer több helyen is említést tesz a magzati élet védelméről, és leteszi a garast a fogantatástól kezdődő életvédelem mellett. Elvi szinten mondja ki Magyarország Alaptörvénye - és korábbi alkotmánya is -, a magzati élet védelméről szóló törvény pedig megerősíti, hogy „a magzat életét a fogantatástól kezdve védelem illeti meg”, sőt, a törvény úgy fogalmaz: „a terhességmegszakítás nem a családtervezés és a születésszabályozás eszköze”.
A jogalkotó azonban elmulasztotta a vita feloldását, és az Alkotmánybíróság gyakorlata többek között kimondta, hogy „nem hagyható figyelmen kívül a nők önrendelkezési joga sem”, ezért „az abortusz nem tiltható, de indok hiányában nem megengedhető”. A magyar jogi szabályozás tehát a jogelvek szintjén kifejezetten életvédő álláspontra helyezkedik, a gyakorlatban azonban - elkerülendő a nagyobb társadalmi feszültségeket - kompromisszumos, és ezzel meglehetősen önellentmondásos megoldást követ.
A "szívhang rendelet", mely Pintér Sándor belügyminiszter szeptember 15-én hatályba lépett rendelete, előírja, hogy a várandós nőnek a terhességmegszakításhoz be kell mutatnia egy olyan szülész-nőgyógyász által kiállított leletet is, amely rögzíti, hogy számára az egészségügyi szolgáltató a magzati életfunkciók működésére utaló tényezőt egyértelműen azonosítható módon bemutatta.
A felelősség kérdése
Az abortusz kapcsán nem feledkezhetünk meg a férfiak felelősségéről sem. Mivel egy gyermek foganásáért a férfi és a nő együtt tettek, ezért együtt viselik a felelősséget is a magzat, illetve a gyermek életéért. Nem hagyható figyelmen kívül, hogy az abortusz mellett leggyakrabban éppen azokban a házasságon kívüli kapcsolatokban döntenek, ahol a nő érzelmileg függő, kiszolgáltatott helyzetben van, ezért küzdeni kell a felelős, biblikus férfiszerep helyreállításáért.
Az Evangelikál Csoport nyilatkozata hangsúlyozza, hogy a tömeges abortuszok túlnyomó többsége megelőzhető lenne, ha elfogadnánk és tekintetbe vennénk, hogy Isten a szexuális egyesülés helyét a házassági szövetség oltalmazó keretei között jelölte ki. E keretek között a férfi és a nő élethosszig tartó kölcsönös hűséget és elkötelezettséget vállalva „egy testté” válik, és közösen felelősséget vállal azokért a gyermekekért, akikben testük egy önálló, új testben egyesül.
Az abortusz fizikai szempontból is megterhelő, sok esetben súlyos egészségügyi következményekkel járhat (műtét alatti vagy utáni komplikációk, meddőség és egyéb tartós szövődmények), és az állapotos nő számára az abortusz - mindezeken túl - bizonyítottan hosszú távú lelki-pszichés sérüléséket okozhat. Az abortusz után sokszor megjelenő önvád és bűntudat egy életen át elkíséri az abortuszt választó nőket.
Az egyház szerepe és a párbeszéd fontossága
Keresztényként nem elég a meg nem születettek életéért küzdeni, hanem törődni kell azokkal is, akik már megszülettek: az elhagyott, elhanyagolt vagy örökbefogadásra váró gyermekekkel, azokkal, akik nyomorban élnek, vagy erőszak áldozatai lettek, továbbá a bántalmazott, egyedülálló vagy válságterhességben lévő anyákkal és a gyermekeiket rossz körülmények között nevelő családokkal. Az Evangelikál Csoport vallja, hogy keresztényként nem elég az abortusztörvény szigorításáért küzdeni, hanem vállalni kell a felelősséget a következményeiért is: erőnkhöz mérten olyan közhangulatot kell teremteni, amelyben az abortuszt helyettesítő lehetőségeket széles körben elismerik, népszerűsítik és igénybe veszik.
Ferenc pápa szerint az abortusz nem vallási, hanem egy vallást megelőző, emberi probléma. "Ne rakjunk a hitre olyasmit, ami kezdettől nem tartozik hozzá. Ez egy emberi probléma." Jó lenne a párbeszéd az abortusz kérdésköréről teljes emberi méltóságunk alapján, azt sem elfeledve, hogy a terhességmegszakítás csak egy állomása és kis szelete egy sokkal szélesebb körű megbeszélnivalónak. Annak, hogy hogyan is viszonyul társadalmunk a szexualitáshoz és még inkább az abból logikusan következő következmények felvállalásához. Merthogy az esetlegesen problémává váló, nem kívánt terhességek origója mégiscsak ez.
tags: #keresztenyek #kozott #abortusz