Az éjszakai ágybavizelés (enurézis nokturna) egy viszonylag gyakori, főként a gyermekkorra jellemző kórkép. Az éjszakai, alvás alatti órákban fellépő időszakos akaratlan vizeletürítés kisgyermekkorban normális, ám az 5 éves kor felett is rendszeresen jelentkező bepisilés esetén érdemes orvoshoz fordulni. Az éjszakai bepisilés megszűnése, az ágytisztaság kialakulása a gyermekek többségében 3-4 éves életkorra bekövetkezik. Fontos hangsúlyozni, hogy az EN (Enurézis nokturna) ezt követően sem feltétlenül kóros állapot vagy betegség, de elmondható, hogy 5-6 éves életkorban mindenképp indokolt orvosi szempontból is foglalkozni a bepisiléssel.
Az éjszakai bevizelés igen gyakori kórkép, egyes adatok szerint a 7 éves gyerekek 10%-ában, a 12 évesek 3%-ában, de még a 18 évesek 1%-ában is előfordul. A kórkép lényege az éjszakai és/vagy nappali alvás közben fellépő akaratlan vizeletürítés. A gyermekek szobatisztasága fokozatosan alakul ki, kezdetben csak a nappali időszakra jellemző. 5 éves életkor alatt az alvás alatti bepisilést általában még normálisnak tekintik a gyermekorvosok. Ebben a korszakban még kisebb a gyermek hólyagkapacitása, nem alakultak ki az idegrendszeri reakciók, alvási minták. Az éjszakai ágybavizelés mint kórkép előfordulásának csúcsa 5-10 éves korra tehető, a gyermekek mintegy 10-20 százalékát is érintheti. Ebben az életkorban még előfordulhat akaratlan éjszakai bepisilés, problémát akkor jelezhet, ha rendszeresen (hetente több alkalommal) előfordul, gyakorisága az életkor növekedésével nem változik, vagy hosszabb szünet után tér vissza. Az életkor előrehaladtával az enurézis nokturna előfordulási gyakorisága folyamatosan csökken, a 15 éves vagy annál idősebb (akár felnőtt) korosztályban már csupán 1-2 százalékban van jelen, ebben az életkorban már mindenképp kivizsgálást igényel.
A nemek érintettsége közt megfigyelhető egy viszonylag markáns eltérés a fiúk javára, ugyanis szinte kétszer annyi fiúgyermeknél figyelhető meg a kórkép, mint leánynál. Gyakrabban fordul elő fiú gyermekek és elsőszülöttek körében.
Az éjszakai ágybavizelés okai
Az éjszakai ágybavizelés pontos kórlefolyása a mai napig kutatások tárgyát képezi, de mára szinte biztosra vehető, hogy a genetikai eredet jelentős szerepet játszik a kialakulásában. Bizonyos kromoszómákon fellelhető géneket ugyanis sikerült összefüggésbe hozni az enurézis kialakulásával. Tévhit tehát, hogy az éjszakai bepisilés hátterében leggyakrabban pszichés nehézség állna, jóval meghatározóbbak a genetikailag meghatározott okok. A család-, és ikervizsgálatok eredményei egyértelműen a genetikai meghatározottság irányba mutatnak: pl. egy kétpetéjű ikerpár esetén a kórkép mindkét félben történő kialakulásának kockázata csupán 36%, addig ez az érték akár a 66%-ot is elérheti egypetéjű ikertestvérek esetén. Nagyobb a kockázat az enurézis kialakulására akkor is, ha valamelyik szülő gyermekkorában szintén ebben szenvedett, és a kockázat tovább nő, ha esetleg annak idején mindkét szülő érintett volt. További hajlamosító körülményként tartják számon a rossz szociális környezetet, az alacsonyabb iskolázottságot, illetve a megfigyelések szerint nagycsaládos környezetben is nagyobb eséllyel alakulnak ki a panaszok.
A gyermekkori ágybavizelés okait áttekintve elmondható, hogy több oka is lehet, és minél több fennáll ezen tényezők közül, annál nagyobb az enurézis nokturna kialakulásának kockázata. Alapvetően két csoportja van a bevizeléshez vezető okoknak: vagy a vizeletkiválasztás fokozott, vagy a felébredés nehezített. Mindkettő hátterében állhat több rendellenesség.
Húgyúti eredetű okok
Éjszakai bevizelést okozhat a felső (vese) vagy alsó (hólyag) húgyutak rendellenessége. Vesebetegségek okozhatnak fokozott vizeletkiválasztást, továbbá a vizelettartás nehezítettségével jár a kis hólyagkapacitás, a húgyhólyag beidegzési zavara, húgyúti fertőzés.
Központi idegrendszer eredetű okok
Alacsony vazopresszintermelődés - A vazopresszin, más néven antidiuretikus hormon (ADH) az agyalapi mirigy által termelt hormon, ami a vese vízvisszaszívó funkcióját fokozza, koncentráltabbá teszi a vizeletet, így csökkenti a vizelet mennyiségét. Normál esetben éjszaka több vazopresszin termelődik, bizonyos esetekben azonban elégtelen a mennyisége, ez nagyobb mennyiségű vizelethez vezet, hozzájárulva az akaratlan bevizeléshez is.
Mély alvásból történő felébredés nehezítettsége - Ilyen esetben hiába jelez a feszülő, telt hólyag a központi idegrendszernek, a gyermek az idegrendszeri működés eredményeként mégsem képes felébredni és vizeletét kiüríteni. Érdekes megfigyelés, hogy azokban a családokban, ahol egyik vagy mindkét szülő horkol, vagy alvási apnoe (éjszakai légzéskimaradás) betegségben szenved, ott a gyermekeknél is nagyobb arányban figyelhető meg az alvási rendellenesség talaján kialakult éjszakai ágybavizelés.
Egyéb okok
Hátterében sokszor az átlagostól bőségesebb folyadékfogyasztás (polydipszia), a túlivás áll. Ez gyakran csak megszokás eredménye, a fokozott szomjúságérzet azonban ugyancsak egy kivizsgálandó állapot. A pszichés tényezők is nagymértékben hatnak a vizeletszabályozásra, különösen szekunder enurézis esetén gondolunk stresszhelyzet, pszichésen megterhelő állapot szerepére, amikor az egyszer már kialakult szobatisztaság után tér vissza a gyakori éjszakai bepisilés. Enyhébb esetekben az is előfordulhat, hogy néhány szokás megváltoztatásával is segíthet a szülő, például az elalvás előtti nyugodt időszak megteremtésével.
Főbb típusok és a tünetek jellegzetességei
Amennyiben az ágybavizelés a születés óta fennáll, elsődleges, primer enurézisről beszélünk. Az időszakosan már elért szobatisztaság után ismételten jelentkező éjjeli bepisilés a kórkép másodlagos, szekunder formája. Ha kizárólag éjszaka, alvás közben jelentkezik az ágybavizelés, akkor monoszimptómás (egyéb tünettel nem járó) típusról van szó. Amennyiben a nappali órákban is jelentkeznek a tünetek, illetve ébrenlét alatt egyéb panaszokkal társul az állapot, nem monoszimptómás enurézisről beszélhetünk. Ez utóbbi tünetei lehetnek a bevizelésen túl többek között a húgyúti fertőzés jellegzetes jelzői (gyakori, csípő, fájdalmas vizelés, láz, hasi fájdalom), az akaratlan vizeletürítés (inkontinencia) egyéb formái, vagy egyéb húgyúti, vizelési panaszok (pl. napközben is gyakran jelentkező vizelési inger). A szekunder és nem monoszimptómás formákban jellemzően nem a vizeletszabályozás érésének természetes folyamatáról van szó, hanem gyakran diagnosztizálható a bepisilés hátterében valamilyen rendellenesség. Ezekben az esetekben már érdemes minél korábban kivizsgáltatni a panaszt.
A gyermekek éjszakai ágybavizelésének kivizsgálása
A legfontosabb a szülő és a gyermek részletes kikérdezése a folyadékfogyasztási szokásokról és a vizeletürítés napi megoszlásáról. A szülők kikérdezése során a vizsgáló orvos számára fontos információ, hogy a gyermek hányszor vizel be egy héten, volt-e már száraz éjszakája, nappali panasza van-e. Ez utóbbi nem kizárólag vizeletcsepegést vagy -becsorgást jelenti, hanem azt is, hogy a gyermek halogatja-e a vizelést, eljátssza-e az időt, esetleg olyan technikákat alkalmaz, mellyel a vizeletét visszatartja (pl. sarokra ülés). Lényegesek a székletürítési szokások, hiszen széklettartási problémára, illetve székrekedésre derülhet fény, és az is fontos, hogy kísérik-e egyéb kellemetlen tünetek a bevizelést (pl. fájdalom). Szükséges a folyadékeloszlásról a szülők által vezetett 24 órás napló, melyben a bevitt és ürített folyadék mennyiségét, valamint időpontját is fel kell tüntetni. A nappali adatok sok esetben igen meglepő eredményeket mutatnak: sok gyermek, ha közösségbe jár, edzéseken vesz részt, napközben alig iszik, délután vagy este viszont néhány óra alatt igyekszik pótolni a napi folyadékszükségletét. A mérés napján éjjel elalvás után két órával történik a gyermek ébresztése, kísérlet a pisiltetésre és a mennyiség feljegyezése. Három órával később újabb ébresztés, pisiltetés, végül a másnap reggeli első vizelet mérése.
A vese és a húgyutak anatómiai rendellenességeinek vizsgálatára a hasi ultrahang-vizsgálatot hívjuk segítségül. Előnye, hogy nem jár sugárterheléssel, tapasztalt szakember kezében kiváló vizsgáló eszköz. Amennyiben felmerül valamilyen eltérés, további képalkotó vizsgálatokra lehet szüksége (MRI, vesescintigráfia, kamera renográfia…).
Ha a gyermeknél horkolásról, nappali fáradékonyságról vagy aluszékonyságról számol be a szülő, ki kell zárni a nagyobb orr-, garatmandulát, vagy a garatfejlődési rendellenességeket.
A hólyagkapacitás mérése két módon történik. Megkérjük a gyermeket, hogy tartsa vissza a vizeletét, amíg csak tudja, ekkor hasi ultrahang-vizsgálattal megmérjük a hólyag térfogatát. Fontos tudnunk, hogy maradéktalanul kiüríti-e a hólyagját, ezért pisilés utát leellenőrizzük, mennyi vizelet maradt benne (nem tekinthető kórosnak, ha a bennmaradó mennyiség kevesebb, mint a hólyagkapacitás 10%-a). Az egyszeri ultrahangos mérés mellett fontos információt jelent számunkra a funkcionális hólyagkapacitás, ami arról tájékoztat bennünket, mennyi pisnek kell ahhoz a hólyagban lenni, hogy a gyermek elmenjen WC-re. Ennek a megállapításához a szülő és a gyermek szoros együttműködése szükséges. Az úgynevezett „vizelési napló” vezetésére kérjük a családot. Két napon keresztül kell vezetni, hogy a gyermek mikor, mennyit ivott és mikor mennyit pisilt. Hasznos információt nyújt, ha jelzik az egyes pisilések mellett, milyen erősségű vizelési ingere volt ekkor és elcsepegett-e a vizelete, bepisilt-e (akár nappal, akár éjjel). A pontosan vezetett vizelési napló segítségével fény derülhet olyan nappali vizelési problémákra (túl gyakori- vagy túl ritka vizeletürítés, sürgető vizelési inger, vizeletcsepegés), amik hatással lehetnek az ágytisztaságra.
Kezelési lehetőségek
Székletrendezés, megfelelő folyadékforgalom, hólyagtréning (rendszeres időnként vizeltetés, valamint akár 4 éves kortól szakszerű gáttorna), szükség esetén a megnagyobbodott orr- vagy garatmandulák eltávolítása, illetve az alvás közbeni légzészavar (alvási apnoe) kezelése.
Másodlagos enurézis nokturna esetén pszichológiai gondozás, családterápia mellett enurézis alarm (csepp-csengő) készülék alkalmazása, melynek lényege, hogy az alsóneműben elhelyezett érzékelő a pisilés kezdetén a folyadékot érzékelve, a vállon elhelyezett kisméretű berendezést aktiválja, ami ekkor hangot ad ki.
Ha az éjszakai vizelet mennyisége sok, a koncentrációja pedig alacsony, és az antidiuretikus hormon (ADH) termelődése igazoltan csökkent, akkor ez utóbbi pótlására szolgáló készítmények alkalmazhatók, melyek orrspray, illetve tabletta formában is felírhatók. Az orrsprayt lefekvés előtt 1 puffal indítjuk, egy hét hatástalanság esetén az adag a duplájára emelhető, nagyon indokolt esetben pedig 3, illetve maximum 4 puff alkalmazható. Minden esetben fontos azonban, hogy a gyógyszer használata után 8-10 órán keresztül a folyadékbevitel tilos.
Az éjszakai ébresztés módszer általában nem vezet sikerhez, mivel a gyerekek többsége nehezen ébreszthető fel egészen, s így félálmukban megpisiltetve őket, az idegződik be, hogy ilyenkor szabad ellazítani a hólyagzáró izmokat, s ezzel csak megerősítjük az éjszakai ágybavizelést. Léteznek ébresztő berendezések az ún. enuresis alarmok, csepp-csengők. Az ezekkel való kezelés lényege, hogy az alsóneműben elhelyezett érzékelő a pisilés kezdetén a folyadékot érzékelve, hangot ad ki.
Nagyon fontos kiemelni: nem neveletlenség, dac, ellenszegülés vagy rosszaság, szándékos „kiszúrás” a bevizelés. Semmiképpen nem szigorúbb nevelési fellépéssel, tiltással, megalázással, nyomok eltakaríttatásával, kezelendő a szituáció. Bár a pszichés eltérések gyakran észlelhetők az enuretikusoknál, ez az eltérés már a következménye a betegségnek nem pedig az okozója.
A gyógyszeres kezelés célja az éjszakai vizeletmennyiség csökkentése. Ha az éjszakai vizelet mennyisége sok, a koncentrációja pedig alacsony, és az antidiuretikus hormon (ADH) termelődése igazoltan csökkent, akkor ez utóbbi pótlására szolgáló készítmények alkalmazhatók, melyek orrspray, illetve tabletta formában is felírhatók. Az orrsprayt lefekvés előtt 1 puffal indítjuk, egy hét hatástalanság esetén az adag a duplájára emelhető, nagyon indokolt esetben pedig 3, illetve maximum 4 puff alkalmazható. Minden esetben fontos azonban, hogy a gyógyszer használata után 8-10 órán keresztül a folyadékbevitel tilos.
A csökkent hólyagkapacitás azzal növelhető, ha a fokozzuk a folyadékbevitelt (természetesen megfelelő napszaki elosztással), hiszen a vizelet fogja sámfázni a hólyagot, csak akkor nő meg a térfogata, ha van miért. Sajnos még most is találkozunk olyan jóakaróval, aki azt javasolja, tartogassa a gyermek a vizeletét, akkor nő a hólyagja. Sajnos ez nem járható út! A halogatás a beidegzés finom szabályozását felboríthatja, úgynevezett diszfunkcionális vizeléshez, esetleg a hólyag kinyúlásához („nem neurogén neurogén hólyagműködéshez”) vezethet. A hólyag ellazulását segítheti, ha a simaizom sejtekre ható (oxybutynin) gyógyszert adunk. Ezt szoros orvosi ellenőrzés mellett, tartósan kell szedni a hatás eléréséhez.
Ha nem derül fény szervi okra, szóba jön a pszichológiai vizsgálat, szükség esetén kezelés. Gyakran fordul elő, hogy a szülők ágybavizelés miatt fordulnak orvoshoz, de az alapos kikérdezés és a kivizsgálás nappali problémákat is feltár (gyakori vizelési inger, lusta hólyag, inkontinencia, diszfunkcionális vizelés…). Ekkor a kivizsgálás kiterjesztése válhat szükségessé. A kezelés ilyen esetben a fentiek mellett a gátizomzat funkcióját helyreállító gyógytornát is magába foglalja (Vizelési Tréning Program).
tags: #antidiuretikus #hormon #kisgyerek