Az Országos Kéktúra Cserháti szakaszai: Alsópeténytől Becskéig

A cserháti lankák között megbújó bájos kis faluból indított túra első szakasza kétféle, merőben eltérő panorámával kecsegtet. Ezen a kifejezetten kemény útvonalon „erdőn-mezőn” futhatunk, igaz, fordított sorrendben.

November 11-én, a csapattal, második alkalommal indultunk az Országos Kéktúra egy újabb szakaszának bejárására. Méghozzá a Cserhát dombjai közé, Alsópeténytől Becskéig terveztük utunkat. Csak, hogy kerek legyen az élmény. Mert aki járt már erre, az tudhatja, ha esik az eső, erre tényleg kijut a jóból a turistának. Így hát ebben a tudatban, az esőkabátokat betárazva indultunk neki reggel Alsópetényből a szép, őszi túránknak. Nem is panaszkodhatunk, hiszen az első pecsételést és az első km-eket még száraz időben sikerült megtennünk.

Bár sejtettük, hogy az ereszkedő felhőzet miatt hűha nagy kilátásban részünk sem lesz, ám nem voltunk restek megtenni egy kis kitérőt a Prónay kilátóhoz sem. Ugyanis ezt konkrétan elkerüli a kéktúra útvonala. Kilátás valóban nem volt, ellenben a ködbe burkolózó, színes erdő is tud varázslatos lenni. Fentről is, lentről is.

Sajnos Romhányig már nem sikerült elérnünk, mikor eleredtek az égi csatornák, szerencsére csak szolidan. Csendeske volt, de áztató, így az esőkabátok előkerültek. Romhányba érkezve természetesen a falu szélén nem hagyhattuk ki a híres Rákóczi-törökmogyorófát sem. Sőt mi több, csoportkép készítésére alkalmasnak ítéltük a helyszínt. Hatalmas, a régi Magyarország körvonalát idéző lombkoronája már levelek nélkül, kopaszon díszítette a tájat.

A faluban pedig megejtettük következő pecsételésünket. Sajnos itt a bélyegzőt a szabad ég alá tették ki, így a csepergésző eső is besegített az igazolófüzetek tintázásába. Sebaj, legalább majd néhány év múlva, amikor a kéktúra ellenőrök csekkolják teljesítésünket, megállapíthatják, hogy ezen a túranapon egy kissé nedves lehetett az időjárásunk és mi így sem voltunk restek kékezni… Romhánytól Kétbodonyig lábfájdító aszfaltos km-ek következtek. És sajnos az eső sem hagyott alább.

Meg is örültünk, mikor megérkeztünk a következő bélyegzőhelyhez, a Hangi Presszóhoz és befértünk annak tágas, fedett teraszára. Padok, asztalok, mosdó és a presszó minden kínálata a kényelmünket szolgálta. Az esőkabátoktól egy kis időre megszabadulva itt tartottunk egy viszonylag hosszabb pihenőt és ejtettük meg ebédszünetünket. Ám az idő rohant, és nekünk még a fele táv hátra volt a túrából. Így november derekán pedig már igen-igen hamar sötétedik, így sokat nem lazulhattunk. Felmálházott a csapat és ismét az eső sora közé vetettük magunkat.

Nem nyavajogtunk, lehetett volna sokkal rosszabb is a helyzet, ha nem csak ezt a szitáló és csendes eső váltakozást kapjuk ki, hanem esetleg dézsából is öntik, mint utólag megtudtuk, kicsit délkeletre tőlünk. Hideg sem volt, éppen csak a dagonya vastagodott. Kétbodony után pedig igazi, felázott, sárga-vörös agyag csúszott-mászott a bakancsaink alatt. Vagy inkább mi csúsztunk rajta. A túrabotok igazán jó szolgálatot tettek, mi tagadás! Bár a táv is hosszabb volt ezen a napon a megszokottnál, a cuppogós, marasztaló terep még nehezebbé tette a haladást.

Lassacskán, de azért mégiscsak fogytak a km-ek. A Cser-hát tetejéről a Galga-völgyfőt elérve végre kicsit enyhült a sár. Füves, itt-ott gazos, patakmenti völgytalpban kanyargott a kék Becske felé. A célhoz közeledve még 1-2 (-3) emelkedő is az utunkba esett, amit pedig már nem annyira kívántak a lábaink, így, a hosszú sárdagasztás után és cirka 22 km-nél járva.

Négy után pár perccel, egy ilyen fárasztó dombon átbukva, végre egyszer csak mégis feltűntek Becske szélső házai, mögöttük a felhőbe bújó, Szandavár kúpjával. Ideje is volt már, mert erősen szürkületbe hajlott a táj, és nem igen akartuk az esőkabátok alól, a táskák mélyéből előbányászni a fejlámpainkat. Dagonyás dűlőúton értük el az aszfaltos szélső utcát, majd a főútra térve a faluközpontot. A papírmunka után végül magunkat hámoztuk ki a vizes-saras gúnyáinkból és buszunk csomagtartójába csomagoltuk azokat. Kicsit fáradtan (volt, aki nagyon), kicsit nedvesen és már javában sötétben ültünk fel a buszra és indultunk haza, kalandos, késő őszi túránk után. Ugyan a szép napsütés, a ropogó avar elmaradt, a jókedv nem. Egész nap kitartott. Gratulálunk a teljesítőknek!

A Börzsöny és a Mátra között szelídebb domborzatú vidékre kalauzol a Kéktúra: a Cserhát nyugati fele igazi dombsági táj. Nógrádról még a Börzsöny vulkanikus vidékéhez tartozó Nagy-Kő-hegyre kapaszkodunk, ahonnan pazar panorámát élvezhetünk a Dunakanyarra és a Visegrádi-hegységre, no meg a Magas-Börzsöny vadregényes erdőrengetegére. Itt búcsút is intünk a vulkáni formakincsnek, és átlépünk a Cserhát uralkodóan üledékes kőzetekből felépülő (nyugati) térségébe.

Felkaptatunk a Naszály hatalmas sasbércére, mely érdekes módon egyébként a Pilishez tartozik: felépítő mészköve a Duna túloldalán a tűzhányók által szétterített visegrádi-hegységi andezit alatt van, de itt a felszínre bukkan. A Naszályt elhagyva már igazán cserháti vidékre érkezünk: alacsony dombhátak hullámain vágunk át, és a völgyekben lévő apró falvakat keressük fel. A települések megsínylették az utóbbi évtizedeket, a bányászat és kitermelt anyagainak feldolgozása megszűnt, a lakosság pedig egyre inkább magára hagyja a jövőkép nélkül tengődő falvakat. Az erdős dombok, a hosszan felsorakozó lankákra nyíló kilátások, és a völgyekben ülő, kissé elhanyagolt falvak együttese határozza meg a nyugat-cserháti kéktúrázások hangulatát.

Becske felett, a Csiga-hegyen található a buddhista Megvilágosodás-sztúpa, ami nem csupán látványában érdekesség, de hangulatában is hozzáad valami újat utunkhoz.

A Cserhát nyugati részén, Alsópetény és Romhány között, a kiterjedt erdőkkel borított hegyek egyik gerincén magaslik a közkedvelt Prónay-kilátó tornya. A kényelmes, árnyas utakon megközelíthető, az Országos Kéktúra útvonalához közel álló kilátóból nagyszerű körpanoráma tárul fel a nógrádi tájra. Túránk az Alsópetény mellett fekvő, hangulatos Cser-tó mellől indulva kapaszkodik fel a lankákra, majd a falu felett, szép kilátást élvezve ereszkedünk vissza.

Alsópetény, Cser-tó parkolója, autóval megközelíthető Vác felől, az M 2 autóútról a rádi lehatónál jövünk le, majd Rád, Penc, Keszeg falvakon keresztül érünk Alsópeténybe, a település előtt jobbra fekszik a horgásztó, ill. a szabadon használható parkoló. Tömegközlekedéssel legcélszerűbb Vácra vonattal menni, majd onnan Volánbusz járattal tovább.

Egyszerű, könnyű kirándulás széles, jól jelzett utakon. Útközben vízvételi lehetőség nincs, vigyünk magunkkal elegendő folyadékot. Nedves, csapadékos időben az agyagos talajú erdészeti utak rendkívül sárosak, cuppogósak lehetnek, esősebb időszak után érdemes más túrát választani!

A mesterségesen kialakított, népszerű horgásztó, a Cser-tó parkolójából indulunk, mehetünk a töltésen is vagy a parthoz közelebbi sétaúton. Hamarosan kiérünk a keresztben futó, Sárga négyzettel jelölt széles útra, melyen jobbra fordulva, északról kerüljük meg a hangulatos tavat. A mezőn átvágó, széles szekérúton de az útvonal egyértelmű. Lassan északnak fordulva célozzuk be az előttünk húzódó Kő-hegy vonulatát, beérünk az erdőbe, a poros vagy sáros dózerúton a ritkás Sárga □ jelek mellett feltűnnek a Cserhát Natúrpark Zöld Z formájú jelei is. Enyhén emelkedő földutunk hamarosan újabb jelzett útelágazáshoz ér, itt kissé balra hagyjuk el a Sárga sáv jelű utat a Sárga + jelzések kedvéért. A Dél-hegy északi oldalában kanyargó, nagyjából szintet tartó dózerút végül becsatlakozik a keresztben futó Országos Kéktúra útvonalába, a Romhányi-nyeregbe (405 m). Pár lépést teszünk meg jobbra, aztán balra térünk le az erdőirtás széléről már látható Prónay-kilátóhoz vezető Kék ∆ jelű szekérútra.

A 2017 őszén átadott, 26 méter magas, többszintes torony a Romhányi-hegyen (421 m) áll, tövében kulturált pihenőpadok, asztalok, tűzrakóhely szolgálja a kirándulók kényelmét. Megkapó körpanoráma nyílik a Cserhát szelíd, erdős lankáira, keleten a Szanda jellegzetes kettős csúcsára, délnyugatra pedig a Naszály kőbányamentes oldala uralja a látképet. északnyugatra a Börzsöny vonulata zárja a horizontot.

A kilátótól a Sárga sáv jelű úton, balra fordulva, délkelet felé, egy erdőirtás szélén kezdjük meg ereszkedésünket a hegyről. Már az erdőbe érve találkozunk ismét a Kéktúrával, az alsó szintjén kőből rakott, felül fából ácsolt, hangulatos Kékesi-vadászház mellett. Itt is találunk pihenőhelyet, idilli piknikezési lehetőség, ha esetleg a kilátónál nem kaptunk helyet. induljunk tovább a Kék és a Sárga jeleket követve a földúton, mely kényelmesen kanyarogva, a Korpa-hegy lapos, jellegtelen magaslatán keresztül bukkan ki végül Alsópetény felett. Szép kilátást élvezve a mélyben fekvő Alsópetény házaira, ereszkedik tovább utunk. Még a házak előtt Y alakú elágazáshoz érünk, jobbra vezet a jelzett út, mely levisz a faluba, ha busszal jöttünk vagy a faluban parkoltunk erre menjünk. A faluból, a Prónay-kastélyt megkerülő Sárga négyzet jelű út visz a horgásztóhoz.

A pecsét rendben, de alatta egy szemetes zsákból borzasztó dögszag jön. A bélyegző meglehetősen kopott. Szép nyomat. Egész nap elérhető. Kéktúra applikáció még a régi helyen mutatja a bélyegzőt, de tökéletesen vezet a jelölés a kastély romos állapotban levő gyalogos bejárójához. Elmaradt bélyegző pótlása végett jártunk az áthelyezett pecsétnél. Bár itt útba esik,de a nyúlfarknyi kitérővel elérhető régi helyén talán jobb volt,mivel ott padok is voltak. meg egy szemetes! mert itt a a kastély bajárat és a pecsét környéke tele volt szórva csokis papírokkal,pet palackkal és fémdobozzal. Ezt valszeg tisztelt túratársaink dobálták el.

tags: #kektura #babakocsival #alsopeteny #felsopeteny