Kecsketej és tejfehérje-allergia: mítoszok és tények

A tejfehérje-allergia az immunrendszer kóros reakciója a tejben található fehérjékre (például kazeinre vagy savófehérjékre). Tejallergiában a szervezet idegenként ismeri fel ezeket az egyébként ártalmatlan fehérjéket, és allergiás immunválaszt indít el ellenük. Fontos tudni, hogy a tejallergia nem azonos a laktózintoleranciával, bár a két állapotot gyakran összekeverik. A tehéntejben található fehérjéknek két olyan fő típusa van, amely allergiát okoz: a kazein és a tejsavó. A kazein a tejnek abban a részében található, amelyik megalvad, a tejsavó pedig az ilyenkor visszamaradó folyadékban. A baba lehet allergiás csak az egyik vagy mindkét fehérjére is.

Tejallergia vagy laktózintolerancia?

A tejfehérje-allergia és a laktózintolerancia két teljesen eltérő állapot, ezért a diagnózis során nagyon fontos ezek pontos megkülönböztetése. A laktózintolerancia (tejcukor-érzékenység) esetén a panaszokat nem az immunrendszer, hanem az emésztőrendszer enzimhiánya okozza. Ilyenkor a szervezet nem tudja lebontani a tejcukrot (laktózt) a szükséges laktáz enzim hiányában. Ezzel szemben a tejallergiában akár kis mennyiségű tejfehérje is súlyos, perceken belül jelentkező tüneteket válthat ki. Míg a laktózérzékenység kellemetlen, de nem életveszélyes állapot, addig a tejallergia súlyos esetben életet veszélyeztető allergiás reakcióhoz (anafilaxiához) is vezethet.

Amennyiben a tünetek főként emésztőrendszeriek (pl. puffadás, hasi görcsök, hasmenés), és enyhébb lefolyásúak, a gasztroenterológus gyakran először laktózintolerancia-vizsgálatot végez vagy javasol. A vizsgálat során a beteg laktóztartalmú italt fogyaszt, majd meghatározott időközönként megmérik a kilélegzett levegő hidrogén- és metántartalmát. A hidrogén- és metánszint emelkedése a kilélegzett levegőben a laktóz lebontásának zavarára - azaz laktózintoleranciára - utal. Ha a laktózteszt pozitív, az nem allergia, hanem enzimhiány. Előfordulhat azonban, hogy valakinél mindkét állapot fennáll egyszerre (például laktózintoleranciája is van és a tejfehérjére is reagál), ezért fontos a teljes kép áttekintése. A pontos diagnózis birtokában lehet megkezdeni a hatékony kezelést és diétát.

A tejallergia tünetei és diagnózisa

A tehéntej-fehérje allergia többnyire csecsemő- vagy kisgyermekkorban jelentkezik, rendszerint akkor, amikor az anyatejről vagy a hipoallergén tápszerről a gyermek tehéntej alapú tápszert kap, vagy a tejtermékek bevezetésre kerülnek az étrendjébe. Ilyenkor a szülők azt vehetik észre, hogy a baba vagy kisgyermek tej fogyasztása után nem várt tüneteket produkál. Csecsemőknél gyakori jelek lehetnek: bőrkiütések (ekcéma, csalánkiütés), hányás, hasmenés, véres széklet, hasfájás vagy fokozott sírás/nyugtalanság evés után. Előfordulhat légúti tünet is, például orrdugulás vagy sípoló légzés. Az ekcéma fellobbanása a tehéntejre adott késleltetett reakció jele is lehet. A reakció legtöbbször enyhe, ám egyes esetekben a tehéntej-allergia akár anafilaxiás sokkot is okozhat. Ennek tünetei a zihálás, nehézlégzés, a torok vagy a nyelv megdagadása, eszméletvesztés vagy ernyedtség. Ezek az antitestek hisztamin és más anyagok kibocsátására késztetik az immunrendszert, ez okozza a fenti kellemetlen allergiás tüneteket.

Gyermekkori tejallergia - kinőhető-e?

Szerencsére a tejallergiás gyerekek jelentős része kinövi ezt az allergiát. Az orvosi tapasztalatok alapján a gyermekek többsége (becslések szerint 80-90%-a) 3-5 éves korára megszabadul a tejallergiától. Az allergiára hajlamos csecsemőknél is sokszor megfigyelhető a tünetek enyhülése és megszűnése az óvodáskor környékére. Mindössze a betegek kis hányada, kb. 5-10% az, akinél a tejallergia megmarad későbbi gyermekkorban vagy felnőttkorban is. Korai felismerés és szakszerű gyermekgyógyászati/gasztroenterológiai gondozás mellett nagyobb az esély arra, hogy a gyermek idővel toleránssá válik a tejre. Ennek ellenére mindig vannak olyan esetek, amikor az allergia nem múlik el, különösen, ha a reakciók súlyosak voltak vagy nagyon magas az allergiás ellenanyag szintje.

A tejallergia tünetei felnőttkorban

Felnőttkorban a tejallergia kétféle módon jelentkezhet: vagy a gyermekkorból megmaradt allergia kíséri végig a beteget, vagy - ritkábban - újonnan alakul ki tejallergia felnőtt életszakaszban. A felnőttkori tejallergia tünetei röviddel a tej vagy tejtartalmú étel fogyasztása után vagy késleltetve (akár néhány óra múlva) is jelentkezhetnek. Bőrtünetek: viszkető kiütések, csalánkiütés (urticaria), bőrpír, duzzanatok. Emésztőrendszeri tünetek: hányinger, hányás, görcsös hasfájás, hasmenés. Légúti tünetek: orrdugulás vagy orrfolyás, torokviszketés, köhögés. A késleltetett tünetek (amelyek órákkal vagy egy nappal később jelentkezhetnek) közé tartozhat a tartós hasi diszkomfort, puffadás, esetleg bőrtünetek elhúzódó megjelenése vagy általános rossz közérzet. Ezek a késői reakciók a nem-IgE mediált immunfolyamatok miatt alakulhatnak ki, és gyakran az emésztőrendszert érintik (például tartós hasmenés vagy gyulladásos jelek a bélben). Felnőtteknél ilyen formában jelentkező tejallergia tünetei nehezen felismerhetők, és a gasztroenterológus sokszor kizárásos alapon (minden más okot vizsgálva) jut el a tejallergia diagnózisához.

A tejallergia diagnosztizálása felnőtteknél

A tejallergia biztos felismerése érdekében az orvos részletes kórelőzményi kikérdezéssel kezdi a kivizsgálást: rákérdez a gyermekkori allergiás előzményekre, a tünetek jellegére és jelentkezésének idejére (milyen hamar a tej fogyasztása után). Már a háziorvos vagy gasztroenterológus gyaníthatja a tejallergiát a panaszok alapján, de a diagnózis megerősítéséhez speciális allergiatesztek szükségesek. Vérvizsgálattal ellenőrizhető a tej ellen termelődött specifikus IgE ellenanyagok szintje - ha ez magas, az alátámasztja az IgE-mediált tejallergiát. Nem minden tejallergiás reakció mutatható ki egyszerű tesztekkel - különösen a késleltetett típusú, nem-IgE mediált allergiák esetén a vérvizsgálat és Prick-teszt is negatív lehet. Ilyen gyanú esetén a táplálkozási napló vezetése hasznos: a beteg leírja, mit fogyasztott és milyen tünetei voltak, így az orvos összefüggést kereshet a tejtartalmú ételek és a panaszok között. A tejallergia diagnózisának arany standardja az eliminációs-provokációs teszt. Ennek lényege, hogy a páciens egy előre meghatározott ideig (általában 2-4 hétig) szigorú tejmentes diétát tart, majd orvosi felügyelet mellett visszakap bizonyos mennyiségű tejfehérjét (provokáció). Ha a provokáció során ismét jellegzetes allergiás tünetek jelentkeznek, az megerősíti a tejallergia diagnózisát. Felnőtt betegek esetén ezt a provokációs tesztet a kórházi vagy ambuláns körülmények között, gasztroenterológus/allergológus szakorvos felügyeletével végzik, készen állva az esetleges súlyos reakció azonnali ellátására.

Keresztallergia és kecsketej

Keresztreakcióról akkor van szó, ha az allergiás személy a rokon vagy hasonló szerkezetű allergéneket sem tolerálja, mert az immunrendszere „összetéveszti” azokat. Tehéntej-allergiásoknál sajnos gyakori, hogy a más állatok tejével (juhtej, kecsketej) is ugyanúgy reagálnak, mivel ezek fehérjéi nagyon hasonlóak a tehéntejéhez. Ezért nem jelent megoldást a tehéntej helyettesítése kecske- vagy juhtejjel - ezeket is kerülni kell, hacsak az orvos kifejezetten nem tesztelte és engedélyezte. A kecsketej ugyanannyira allergizál, mint a tehéntej, és keresztallergiák is kialakulnak, a tehéntej allergia után tehát végképp nem érdemes kecsketejre áttérni. A szakirodalmi adatok szerint más emlősök tejével sem lehet színesebbé tenni a tejmentes étrendet. A kecske, juh, bivaly, kanca tejének allergén fehérjéi között magas százalékban fennáll keresztreaktivitás (keresztallergia), ami azt jelenti, hogy az eredeti allergiát kiváltó anyag okozta tünetekhez hasonló vagy azzal megegyező tüneteket váltanak ki a hasonló szerkezetű/összetételű anyagok. Tehát egyik sem fogyasztható. A kecsketejben csak hetedannyi található abból a fehérjéből, amelyről azt gyanítják, hogy a tehéntej-allergiáért felelős. Addig igaz, hogy az alfa-s-1 kazeinből a kecsketej kevesebbet tartalmaz és a tehéntej allergiák egy részéért ez a fehérje felelős. De univerzálisan nem igaz a teljesen hipoallergén kecsketejről szóló állítás. A mérések alapján a kecsketej is tartalmazza az αs1-kazeint, csak kisebb mennyiségben. A kecsketej ugyanannyira allergizál, mint a tehéntej, és keresztallergiák is kialakulnak, a tehéntej allergia után tehát végkép nem érdemes kecsketejre áttérni.

Egy új összefoglaló szerint sem egyik, sem másik nem ajánlható csecsemőknek. A tehéntej korai bevezetése az egyik előrejelzője a vashiányos vérszegénység kialakulásának. Nyilván érvényes ez a kecsketejre is, hiszen összetétele nagyon hasonló a tehéntejéhez. A vérszegénység egyik oka a vas rossz felszívódása a tehéntejből, a másik, hogy a tehéntej, különösen egyéves kor alatt rejtett emésztőrendszeri vérzéseket okoz a csecsemők 40%-ban. A kecsketej különös veszélye, hogy nagyon kevés benne a folát (egy literben 6 mikrogramm van, míg az anyatejben 50 mikrogramm), ezért könnyen óriássejtes vérszegénység alakulhat ki.

A kecske és a tehén teje egyaránt kb. 3-3,5 g fehérjét tartalmaz 100 grammban, az anyatej ehhez képest kifejezetten fehérjeszegény, ennek mindössze harmadát tartalmazza. A kecsketejben és a tehéntejben a meghatározó fehérje a kazein, a teljes fehérje-mennyiség kb. 83%-át ez adja, ezzel szemben az anyatejben a kazeinek jóval kisebb arányban (<40%) vannak jelen, főként lactalbumin és apo-lactoferrin van az emberi tejben. Ezzel szerintem már egyből bukik a kecsketej = anyatej metafora, ami majdnem minden kecsketejes cikkben visszatérő eposzi jelző.

Egy érdekes keresztallergia: bizonyos esetekben a tehéntejre allergiás személy a marhahúsra is allergiás lehet. Ennek az az oka, hogy a marhahúsban lévő szérumalbumin nevű fehérje hasonlít a tej fehérjéihez, így az immunrendszer erre is reagálhat. Ez nem törvényszerű minden betegnél, de ha valaki tejallergiásként marhahús fogyasztása után is tüneteket észlel, mindenképp említse meg kezelőorvosának.

A kecsketej tulajdonságai és táplálkozási értéke

Régóta terjed az a nézet, hogy a kecsketej egészségesebb, mint a tehéntej. A kék zónában élők egészségesebbek, mert kecsketejet isznak! E zóna közé tartozik pl. Szardínia: az itt élő emberek rendszeresen fogyasztanak kecsketejet és ebből készült tejtermékeket, így az étrendjük nagyon gazdag fehérjében és természetesen kalciumban. Szőke Andrea dietetikustól megtudtuk azt is: Ázsiában és Afrikában elterjedtebb a kecsketej fogyasztása, mint Európában, de az öreg kontinensen belül Görögországban és Spanyolországban isznak a legtöbbet e nedűből. Nálunk a hazai fogyasztás csupán közel 2 százaléka az összes tejfogyasztásnak.

Könnyebb emészthetőség és tápanyagok

A kecsketej könnyebben emészthető Kisebb zsírmolekulákból épül fel, ezért könnyebben emészthető, mint a tehéntej. A kecsketejben valóban kisebb méretűek a zsírcseppek, illetve kisebb a fehérjékből képződő alvadékpehely mérete, ennyiben valóban könnyebben emészthető. Összetétele alapján az emészthetősége a tehéntejével azonos (vagyis jó). A kecsketej valamivel több esszenciális zsírsavat ("jó" zsírokat) tartalmaz összehasonlítva a tehéntejjel, de még akkor sem számottevő mennyiség a szükséglethez képest. Ezek a zsírok döntő szerepet játszanak az immun-, az ideg-, valamint a szív és érrendszer működésében, az ezeket érintő betegségek megelőzésében. Több közepesen hosszú szénláncú (C4-C10) zsírsav található a kecske tejében. Ezek a zsírsavak gyorsan hasznosítható energiaforrást jelentenek, csökkent felszívófelület mellett is. A kecsketej több taurint tartalmaz (6,62 mg/100 ml), mint más tejek, ennélfogva kedvezően befolyásolhatja a taurinhiánnyal kapcsolatos állapotokat - emeli ki Szőke Andrea. A taurin mikrotápanyag, amely jelentős szerepet játszik a szervezet energiagazdálkodásában. Hatásos a stresszes, túlterhelt szervezet számára, fokozza a szellemi teljesítőképességet, és az inzulinhoz hasonlóan glükózt juttat a sejtekbe, ráadásul részt vesz az izomsejtek folyadékszintjének szabályozásában, az ásványi anyagok szállításában, az anyagcsere folyamatában, a zsiradékok emésztésében.

A vitaminok közül A-, B1-, C- és D-vitaminból többet, B6-, B12-vitaminból és folsavból pedig kevesebbet tartalmaz a kecsketej, mint a tehéntej. A B2-vitamin tekintetében nincs különbség. Folsavtartalma jóval alacsonyabb, mint a tehéntejé. Az ásványi anyagok közül a nátrium, illetve a kalcium és a foszfor nagyobb mennyiségben van jelen a kecsketejben. Magnéziumot viszont kevesebbet tartalmaz, mint a tehéntej. A magas kalcium- és foszfortartalom jól hasznosítható formában van jelen a kecske tejében, ezért gyerekeknek különösen alkalmas - teszi hozzá a dietetikus.

A kecsketej és tehéntej összehasonlítása

Forrás: Fenyvessy József - Csanádi József - Csapó János - Csapó-Kiss Zsuzsanna: Tejipari technológia

A tejallergia kezelése és diéta

Jelenleg a tejallergia egyetlen oki kezelése a tej és a tejfehérjét tartalmazó élelmiszerek teljes kiiktatása az étrendből. Ha a tejallergiás beteg mégis tejtartalmú ételt fogyaszt és allergiás reakció indul, a kezelés a tünetek súlyosságától függ. Enyhébb tünetek (például kis körű bőrkiütés, viszketés) esetén antihisztamin tabletta segíthet enyhíteni a panaszokat. Súlyosabb reakciónál, amely érinti a légzést vagy általános tüneteket okoz, szteroid gyógyszerek (tabletta vagy injekció formájában) válhatnak szükségessé a gyulladásos reakció csillapítására. A legsúlyosabb, életveszélyes állapot, az anafilaxiás sokk esetén az adrenalin az egyetlen életmentő azonnali szer.

A tejallergiás betegnek, akinél korábban már volt súlyos reakció, az orvos (allergológus vagy gasztroenterológus) adrenalin auto-injektort is felírhat vészhelyzet esetére. Ezt a betegnek mindig magánál kell hordania, és meg kell tanulnia a használatát, hogy szükség esetén saját maga be tudja adni. Az adrenalin hatása átmeneti: segít megakadályozni a keringés összeomlását és csökkenti a légúti duzzanatot, de mindenképpen kórházi ellátásra van szükség a stabilizáláshoz és a további kezeléshez. Minden tejallergiás betegnek tisztában kell lennie azzal, hogy bármikor előfordulhat súlyos reakció, ezért fontos egy allergiás vészhelyzeti terv kidolgozása orvosával. Ennek része, hogy a beteg felismerje az anafilaxia korai jeleit, tudja használni az adrenalininjektort, és a környezetében élők (család, kollégák) is tudjanak az allergiájáról, illetve arról, mit kell tenniük rosszullét esetén.

Tejmentes étrend a mindennapokban

A tejmentes étrend betartásakor az egyik legfontosabb feladat a rejtett tej összetevők elkerülése. Minden élelmiszer vásárlásakor gondosan el kell olvasni a címkén az összetevők listáját. Az allergének (köztük a tej vagy tejszármazékok) általában kiemelve szerepelnek a csomagoláson, de nem szabad csak a vastagon szedett „Tejet tartalmaz” feliratot keresni - végig kell nézni az apróbetűs összetevőlistát is, mert a tejfehérjét sokféle néven tüntethetik fel. Gyakori tejtartalmú adalékok vagy alapanyagok: kazein, laktalbumin, savó (tejsavó), kulturált tej (író), tejpor, tejsavópor, kazeinátok, laktoglobulin stb. Ha egy terméken az szerepel, hogy „nyomokban tejet tartalmazhat”, azt jobb elkerülni, mert a gyártás során belekerülhetnek kis mennyiségű tejfehérje-maradványok. A laktózmentes tejtermékek sem biztonságosak a tejallergiás számára, mivel azokból csak a tejcukrot bontották le, de a tejfehérje ugyanúgy jelen van bennük. Tehát a tejallergiás betegnek nem elegendő a laktózmentes termékeket választani - teljes tejmentességre van szükség.

A tejmentes diéta eleinte nehéznek tűnhet, mert rengeteg élelmiszerben jelen van a tej vagy a tej valamely alkotója. A tejallergiások étrendjében gondoskodni kell a kalcium és D-vitamin pótlásáról, mivel a tejtermékek elhagyása ezeknek a fontos tápanyagoknak a hiányát okozhatja. Az orvos javasolhat kalciumtablettát vagy D-vitamin cseppeket, illetve segíthet olyan alternatív élelmiszerek kiválasztásában, amelyek gazdagok kalciumban. Jó kalciumforrás lehet például sok növényi tej (szójatej, rizstej, mandulatej, zabtej stb.) - figyelni kell, hogy dúsított változatot válasszunk, amelyhez kalciumot és D-vitamint adtak. Emellett a mák, diófélék, sötétzöld leveles zöldségek (brokkoli, kelkáposzta), hüvelyesek, szezámmag, halak (főleg szardínia, amit szálkástul fogyasztunk) szintén tartalmaznak kalciumot. A tehéntej helyettesítésére rizs-, zab-, szója-, kókusz-, mandula-, rizsital, ill. kókusztejpor javasolható. A legtöbb élelmiszer, nyersanyag a természeténél fogva tehéntejmentes, például a liszt, a búzadara, a rizs, a tőkehúsok, a növényi olajok, a nyers gyümölcsök és zöldségek, vagy éppen a vizes kifli és a vizes zsemle. Otthon a tejmentes ételt/élelmiszert a konyhában és a hűtőszekrényben tárold elkülönítve a tejfehérje-tartalmúaktól! Amikor a közösen elfogyasztott étel készül, akkor előbb a tejmentes ételek kerüljenek sorra, és utána a hagyományos, tejet/tejterméket is tartalmazó változatok!

tags: #kecsketej #tejfeherje #allergia