Teherbeesési nehézségek és a méhkaparás: átfogó útmutató

A gyermekvállalás az élet egyik meghatározó mérföldköve, ám vannak olyan esetek, amikor a fogantatás nem azonnal vagy egyáltalán nem következik be. Meddőségről akkor beszélünk, ha fogamzásgátlást nem alkalmazva, rendszeres házasélet mellett sem történik meg a fogantatás hosszú idő után. Amikor egy nő egy év próbálkozás után sem tud teherbe esni, akkor érdemes szakemberhez fordulni, hogy ki lehessen deríteni a probléma okát. A teherbeesési nehézségek hátterében számtalan tényező húzódhat, melyek lehetnek pszichés, hormonális, illetve szervi okok is.

A női meddőség lehetséges okai

A női meddőség egyik nagy csoportjába a hormonális problémák tartoznak. A probléma jellege abból adódik, hogy a peteérés nem megy végbe, így a megtermékenyülés sem lehetséges. További ok, ha a női ciklus nem megfelelő, nincs peteérés, vagy ha a ciklus második felében nem tud beágyazódni a megtermékenyült petesejt.

Hormonális tényezők

• Az agy ovulációt szabályozó területének rendellenes működése: Ennek eredményeképpen alacsony a luteinizáló hormon (LH) és a follikulus stimuláló hormon (FSH) szint. A hormonális rendszer nagyon kisfokú eltérése is befolyásolja az ovulációt.
• Magas prolaktin szint: A prolaktin hormon serkenti az anyatej termelődését. Ha nem áll fenn terhesség vagy szoptatás, a magas prolaktin szint befolyásolja az ovulációt. Egyfelől a hipofízis daganatos megbetegedését jelezheti a prolaktin szint megemelkedése, másfelől bizonyos gyógyszerek és stresszhelyzetek is emelkedést okozhatnak.
• Policisztás ovárium szindróma (PCOS): Ebben az esetben a szervezet túl sok petesejtet és androgén hormont termel, befolyásolva az ovulációt. A tüszők nem érnek meg, hanem folyadékkal megtelve cisztává alakulnak. A menstruációs ciklus felborul, így a tüszőrepedés ritkán következik be. A hormonális egyensúly helyreállítása után a fogamzó képesség visszaállhat. Petefészek ciszták előfordulhatnak kisebb számban is, ezek egy része azonban magától felszívódik. Egyéb esetekben leszívással vagy laparoszkópos műtéttel eltávolíthatók. Peteérés elmaradása mellett sok esetben a cukor- és zsíranyagcsere zavara is fennáll, a betegek nemegyszer túlsúlyosak.
• Egyéb hormonok: Az AMH szint megmutatja, hogy még mennyi érés előtt álló, megtermékenyíthető petesejtje van a nőnek. A női szervezet rendes működéséhez tesztoszteronra is szükség van, amely felel a libidóért, a csontosodásért és a vázizomzat kialakításáért.
• Korai menopauza: Normál esetben a menstruáció elmaradása 45-55 év között következik be. Abban az esetben, ha a petefészek korán kimerül, a menopauza 40 éves kor előtt is bekövetkezhet.

Fizikai akadályok és betegségek

Igen gyakoriak a fizikai akadályok is. Ilyen például az egyik vagy mindkét petevezető elzáródása, ami miatt az érett petesejt nem képes a méhet elérni. A petevezetékben az átjárhatóságot valami akadályozza, úgy a spermiumok nem képesek felhatolni, a petesejt pedig nem jut el a méhbe - ezzel fizikai akadályt állítva a terhesség létrejöttének. Amennyiben valaki teherbe esési nehézségekkel küzd, úgy általában valamilyen hormonális okot sejt mögötte, ám csaknem ugyanolyan gyakori a petevezeték(ek) elzáródása is, így a meddőségi kivizsgálás során fontos ennek ellenőrzése is.

A méh fejlődési rendellenességei, miómák, polipok, összenövések, sövények és belső miómák szintén akadályozhatják a teherbeesést vagy vetéléshez vezethetnek. Ezen kívül autoimmun betegségek (pl. SLE, Antifoszfolipid szindróma), genetikai rendellenességek, thrombophilia, pajzsmirigy betegségek, progeszteron elégtelenség, hüvelyi fertőzések, fokozott, elhúzódó stressz, illetve a D-vitamin hiánya is szerepet játszhat a meddőség vagy a sorozatos vetélések hátterében.

Meddőségi kivizsgálás

Teherbeesési nehézség esetén érdemes szakorvoshoz fordulni, laboratóriumi vizsgálatokat végezni, hiszen sok esetben könnyedén elhárítható a gátló tényező. A vizsgálatoknak köszönhetően fény derülhet olyan elváltozásokra is, amik orvosi beavatkozás nélkül ellehetetlenítik a teherbe esést.

A petevezetékek átjárhatósági vizsgálata:

A petevezetők átjárhatósági vizsgálatának több típusa is létezik, melyek gyakran nem csupán diagnosztikus, de terápiás jellegűek is egyszerre.

• HSG (Hiszteroszalpingográfia): Ekkor egy kontrasztanyagot fecskendeznek a méh üregébe, majd ennek útját Röntgennel követik. A vizsgálat kb. 10 percet vesz igénybe, néhány órás kórházi megfigyelés igényel, és a petevezeték elzáródása mellett fény derülhet pl. miómára, polipra, fejlődési rendellenességekre is. Az eljárás némi kellemetlenséggel, fájdalommal jár, bár lehetőség van rövid bódításra és fájdalomcsillapításra is. Sokszor megesik, hogy már maga a vizsgálat is megszünteti az elzáródást, ahogy a kontrasztanyag a nagy nyomás hatására keresztüláramlik a petevezetékeken.
• HyCoSy (Hisztero-kontraszt szonográfia): Az előbbinél jóval kedveltebb eljárás, hiszen ez ambulánsan is elvégezhető, kíméletesebb, pontosabb, valamint nem jár sugárterheléssel. Ekkor a kontrasztanyag útját hüvelyi ultrahanggal nézik, és ha a nyomás során nem jut tovább a folyadék, az elzáródást feltételezi.
• Laparoszkópia (LSK): A hastükrözés az endoszkópos eljárások közé tartozik, melyet altatásban végeznek. A köldökön és az alhason apró bemetszéseket végeznek, a száloptikát ezen keresztül juttatják be, így az egész hasüreg pontos vizsgálat alá kerül. Diagnosztikus és operatív eljárás is egyben, így probléma esetén nincs szükség plusz időpontra. A műtéti eljárás során a nyakcsatornán keresztül kék színű folyadékot fecskendeznek, ami feltölti a méhet és bejut a petevezetőkbe is. Amennyiben szabad az áramlás, a folyadék szabadon távozik.
• Hiszteroszkópia (HSK): A méhtükrözés, ahogy a neve is mutatja, itt elsősorban a méh üregét vizsgáljuk, mely során a méh ürege feltöltésre kerül, így jól szemügyre vehetőek az esetleges összenövések, polipok, ciszták, sövények, belső miómák és egyéb elváltozások. Bár nem konkrétan a petevezetőket veszi górcső alá, de az eljárás során vizsgálható a méhkürtök eredése, a folyadék áramlása alapján az átjárhatóságuk. A hagyományos vizsgálat rövid altatásban, szintén endoszkóppal történik, és ha a szakember a méh üregében eltérést talál, akkor azt helyben orvosolni is tudja.

Egyéb vizsgálatok:

• Vérvizsgálat
• Kromoszóma vizsgálat
• Ultrahang
• Ultrahangos méhvizsgálat (szonohiszterográfia)

A méhkaparás (küret)

A leggyakoribb nőgyógyászati műtét a küret (méhkaparás, kaparás, kisműtét, curettage, Cu, Fr-Cu, Frcu, fractionalt curettage) a méhnyálkahártyából történő mintavételt jelenti. Lényege a hüvelyen és a méhszájon keresztül a méh üregének kiürítése, a méhnyálkahártya rétegből történő szövettani mintavétel céljából. A műtét célja lehet diagnosztikus és gyógyító.

Mikor szükséges a méhkaparás?

A méhkaparás leggyakrabban a következő esetekben szükséges:

• Rendellenes méhvérzések: Különösen a menopausalis, klimakteriális, esetleg perimenopausalis (az utolsó vérzés körüli) korban jelentkező vérzészavarok esetén, a diagnózis felállításának legfontosabb módszere. Amikor valakinek évekig nincs vérzése és ismét jelentkezik, akkor a szakma klasszikus szabályai szerint mintát kell venni a méhnyálkahártyából és szövettani vizsgálatot kell végezni, amelyből kiderül a vérzés oka, amely nagyon sokszor valamilyen malignus (rosszindulatú) vagy praemalignus (a rosszindulatú elváltozást megelőző) állapot kialakulásának következménye. A méhtestrák egyetlen figyelmeztető jele a menopausa körüli vagy utáni vérzés, illetve vérzészavar lehet.
• Bő vérzés elállítása: Olyankor is küretet végzünk, ha a vérzés olyan bő, hogy az már veszélyezteti a páciens egészségét, és hagyományos módszerekkel - gyógyszerrel, véralvadás elősegítőkkel, méhösszehúzókkal nem tudjuk leállítani a vérzést. Ilyen esetben un. haemostiptikus (vérzést elállító) küretet végzünk, melynek során a méhnyálkahártyát alaposan lekaparjuk, minek eredményeképpen a vérzést az esetek közel 100%-ban sikerül elállítani.
• Diagnosztikus cél: A jóindulatú és főként a rosszindulatú méhnyálkahártya elváltozások (méhtestrák, endometrium carcinoma) diagnosztizálására és - bizonyos esetekben - egyben kezelésére alkalmazott műtét. A vérzészavar hátterében a hormonrendszer zavara, gyulladásos folyamat, valamint jó- és rosszindulatú szövetburjánzás is állhat.
• Terhesség vagy vetélés esetén: Az eljárás teljes egészében megegyezik a terhesség vagy vetélés esetén alkalmazott méhkaparással.

A küret menete

A méhkaparást mindig meg kell, hogy előzze egy hüvelyi ultrahang vizsgálat, ennek elmulasztása gyakorlatilag műhibának minősül. A vizsgálattal meg lehet állapítani, hogy vannak-e malignitásra utaló egyéb jelek, vagy esetleg egy jóindulatú polip vagy myomagóc állhat a vérzészavar hátterében. Ezt követően végezzük el a méhnyálkahártya biopsziát - küretet -, amely során az eltávolított méhnyálkahártya mikroszkópos vizsgálata után kapjuk meg a biztos diagnózist.

A műtéti előkészítés során altatóorvosi vizsgálat dönt arról, hogy a beteg operálható-e, illetve szükséges-e bármilyen előkészítés. Előzetesen vérvétel történik, majd a laboratóriumi leletek, EKG vizsgálat esetleg egyéb kiegészítő vizsgálatok segítségével a műtét időpontját kijelölik.

A sebészeti beavatkozás (küretműtét) - amennyiben nincs társult betegség - az úgynevezett egynapos sebészet keretein belül elvégezhető. A beteget a hólyag kiürítése után műtőasztalra fektetjük. A hüvelyt megfelelő fertőtlenítő oldattal kitöröljük, a méhűrt megszondázzuk, a méhnyakat fémpálcákkal feltágítjuk, és küretkanállal lekaparjuk a méhnyakcsatorna és/vagy a méhtest nyálkahártyáját. A beavatkozás során két külön helyről nyerünk kaparékot: a méhnyakból és a méhtestből. Ezután mindkettőt kórszövettani vizsgálatra küldjük. A szövettani eredmény 2 hét alatt készül el.

Alternatív mintavételi módszerek

Nyugat-Európában és az USA-ban elsősorban olyan eszközöket, eljárásokat fejlesztenek ki és alkalmaznak, amelyekhez nem kell kórházi bentfekvés, illetve altatás. A modern módszerek során a műtét lokális érzéstelenítésben ambulanter - azaz járóbeteg ellátás keretein belül -, rövid idő alatt kivitelezhető.

• Endo Sampler: Egy elmés szerkezet, amellyel a méhnyálkahártyát az eszköz éles karmainak segítségével lekaparják, és azt kiszívják a dugattyú segítségével. Mindezt altatás nélkül, lokális érzéstelenítésben végzik.
• Endorette és pipelle: Az Endo Samplerhez hasonló elven működő, de annál vékonyabb endometrium mintavételre szolgáló plasztik eszköz, szívó dugattyúval, tetején 4 lyukkal. A pipelle ennek vékonyabb változata. Ezekkel az eszközökkel kisebb mennyiségű mintavételt végezhetünk.

Klasszikus küret és modern mintavétel összehasonlítása

Lehetséges szövődmények

A leggondosabb orvosi beavatkozás ellenére is kialakulhatnak szövődmények. A méhkaparásnál a legnagyobb gondosság mellett is előfordulhat, hogy a méhfalat az alkalmazott fém küretkanállal akaratlanul átszúrják. Nagyon ritkán bélsérülés vagy a méh közelében lévő szervek sérülése is előfordulhat. Ilyenkor sajnos nagyobb műtétre kényszerülhetünk a sérülés ellátása érdekében (laparoscopia, hasmegnyítás, laparotomia). A másik veszély az altatással járó komplikációk veszélye. Egyéb szövődmények lehetnek az utóvérzés, gyulladás, melyek azonban általában jól kezelhetők. Az egészségügyi küret során előforduló leggyakoribb szövődmény a méhűri gyulladás, ennek továbbterjedése esetén a kismedencét is érintheti. A gyulladás jelei lehetnek a műtétet követően 2-3 napnál is tovább tartó vérzés, mely bűzössé válik, vagy véres hüvelyi folyás, alhasi fájdalom, hőemelkedés, esetleg láz is jelentkezhet. Bármely tünet észlelése során azonnal forduljon operáló orvosához, hogy a célirányos kezelést minél hamarabb megkezdhessék.

Méhkaparás utáni teendők

Altatásban végzett műtétet követően 5-6 órával, amennyiben szövődmény nem lépett fel, és a beteg is jól érzi magát, otthonába távozhat. A műtét utáni napon a betegeink többsége folytathatja mindennapi aktivitását. Az átlagos gyógyulási idő 2-4 nap, ezalatt az idő alatt a nagy megterhelést kerülni kell. A gyulladásos megbetegedés elkerülése céljából, legalább két hétig tartózkodni kell a szexuális élettől és az ülőfürdőtől, strandtól. Javasolt még a tamponhasználat és a hüvelyöblítés elhagyása két-három hétig. Műtét után általában két héttel elkészül a szövettani lelet, amiért jelentkezni kell a kezelőorvosnál! Ez nagyon fontos, hiszen a további teendők felől is ekkor döntenek. A teljes gyógyulást követően 4-6 héttel nőgyógyászati kontrollvizsgálat szükséges.

Vetélés és a következő terhesség

A vetélés felkavaró élmény az anya és az egész család számára. Teljesen normális, ha ebben az időszakban igen erős érzelmek kerítenek téged hatalmukba. A szomorúság, a zavartság, a düh, a bűntudat - ezek mind természetes reakciók, így kimutatni sem szégyen őket, sokkal inkább bátorság. Emlékezz, vihar után mindig eljön a szivárvány! Pontosan ezért szokták a vetélés(ek) után született kisbabákat szivárvány babának (rainbow baby) nevezni.

Mi okozza a vetélést?

Vetélésnek a 20. hét előtt befejeződő terhességet nevezzük, illetve azt, amikor az időpont ugyan későbbi, de a magzat 500 grammnál kisebb súlyú. Sok esetben azért következik be, mert a magzat nem fejlődik megfelelően. A magzati kromoszóma-rendellenességek a korai vetélések körülbelül 50 százalékáért felelősek. A legtöbb ilyen kromoszóma-rendellenesség véletlenszerűen jön létre, ahogy az embrió osztódik és növekedik - nem a szülőktől örökölt problémák miatt. Vannak esetek, amikor valamilyen betegség, például rosszul kontrollált diabétesz vagy méh probléma, vezet vetéléshez. Ugyanakkor gyakran nem lehet megállapítani a vetélés okát. Az ismert terhességek 10-20 százaléka végződik vetéléssel. A teljes szám minden bizonnyal ennél magasabb, hiszen sok vetélés történik még azelőtt, hogy a nők tudatában lennének terhességüknek.

A vetélés ismételt előfordulásának valószínűsége

A vetélés általában egyszeri esemény. A vetélésen átesett nők túlnyomó többségének teljesen egészséges terhessége lesz a vetélés után. Nagyon kicsi azoknak az aránya - 1 százalék - akiknek kettő vagy több vetélése lesz az életében. A vetélés ismételt előfordulásának kockázata egy vetélés után 14 százalék. Két vetélés után a kockázat megnövekszik 26 százalékra, és három vetélés után már nagyjából 28 százalék a valószínűsége annak, hogy ismét bekövetkezik.

Mennyi időt kell várni a következő babaprojekttel?

Pároddal újra próbálkozhattok, ha fizikailag és lelkileg is készen állsz rá. Előbbi kérdésben az orvosod fog dönteni, utóbbi csakis rajtad áll. Ami fontos, hogy ne akarj azonnal és mindenáron gyorsan újra teherbe esni, hagyj időt a történtek feldolgozására, és csak akkor induljon újra a „babaprojekt”, amikor nem csak testileg, de lelkileg is meggyógyultál!

Az orvosod azt fogja tanácsolni, hogy a fertőzések elkerülése érdekében várd meg, amíg eláll a vérzés, és csak utána élj szexuális életet. Valószínűleg azt is elmondja majd, hogy várj addig, amíg stabilizálódik a menstruációs ciklusod. Ennek oka az, hogy egyes nőknél időbe telik, míg a nemi hormonok egyensúlya visszatér, emiatt a menstruációs ciklus felborulhat, a normálisnál rövidebb vagy hosszabb is lehet - ez megnehezíti a következő terhesség időzítését és szükségtelen szorongást okozhat. Egy vetélés után körülbelül egy hónapnak kell eltelnie, mire normalizálódik a ciklus.

Habár egyes orvosok három, vagy akár hat hónap várakozást is javasolnak, ennek nincs igazi tudományos alapja. Sőt, a bizonyítékok éppen ellentmondanak ennek: egy 2015-ös tanulmány szerint a három hónapnál kevesebb várakozási idő nem növeli a vetélés vagy egyéb terhességi problémák kockázatát. További kutatások azt mutatják, hogy ha a vetélés és a következő terhesség között 6 hónapnál kevesebb idő telik el, akkor nagyobb az esély az egészséges és komplikációk nélküli terhességre. Ez talán azért lehet, mert azoknál a nőknél, akiknek hosszabb időbe telik a teherbeesés egy vetélés után, nagyobb valószínűséggel van jelen valamilyen diagnosztizálatlan probléma, például csökkent termékenység vagy meddőség. A WHO azt ajánlja a nőknek, hogy a vetélés után minimum hat hónapot várjanak a következő terhességig, azonban kutatások szerint a vetélésüktől számított hat hónapon belül újra teherbe eső nők esetében a vetélésnek, a császármetszésnek és a koraszülésnek is kisebb a valószínűsége, továbbá annak is alacsony a kockázata, hogy a baba nagyon alacsony születési súllyal jön a világra.

Hogyan javítható az egészséges terhesség esélye?

A vetélést sok esetben nem tudod megelőzni, hiszen előfordulhatnak teljesen véletlenszerű elváltozások, melyeket nem lehet kontrollálni. Tény ugyanakkor, hogy számodra és kisbabád számára is nagyon fontos, hogy egészséges életmódot kövess, már a fogamzás előtt, illetve a terhesség alatt is. A legalapvetőbb lépések, melyeket megtehetsz:

• terhesvitamin és/vagy folát szedése (ideális esetben néhány hónappal a fogamzás előtt kezdve)
• egészséges testsúly fenntartása
• koffeinbevitel csökkentése
• alkohol, dohányzás, gyógyszerek és illegális drogok kerülése
• stressz csökkentése

Ne felejtsd el: ha testileg és lelkileg is egészségesnek, felkészültnek érzed magad, bármikor ismét próbálkozhatsz, amikor csak késztetést érzel rá! Akkor sincs okod aggódni, ha az újrakezdés során „döcögősebben” megy a dolog, több időbe telik, mint korábban - lehet, hogy a szervezeted, hormonrendszered kicsit lassabban áll helyre, ez teljesen érthető.

tags: #kaparas #utan #mier #nehez #teherbe #esni