Jakupcsek Gabriella, a népszerű műsorvezető és médiaszemélyiség élete során többször is megtapasztalta az anyaságot, különböző életszakaszokban és körülmények között. Két felnőtt fiú édesanyjaként, valamint egy tizenhat éves kamasz lány nevelőjeként, emellett pedig három unoka büszke nagymamájaként, hiteles forrásként számol be a szülőség szépségeiről és nehézségeiről.
Fiatal anyaság a 80-as években
Jakupcsek Gabriella első gyermekeit nagyon fiatalon, mindössze húszévesen szülte akkori férjétől, Máté Gábor színész-rendezőtől. „Egész egyszerűen beleszerettem Máté Gáborba, és három hónap múlva terhes voltam. Tehát ennyi. Nem volt itt gondolkodás, meg családtervezés, meg CSOK” - mesélte nevetve Jakupcsek. Édesanyja aggódott, amikor megtudta, hogy lánya az egyetem első évében várandós, mondván, „nem vagy normális”. Ma már megérti édesanyja akkori aggodalmát: ha a saját lánya állna elé húszévesen a hírrel, ő maga is megijedne.
A műsorvezető büszkén vállalta a terhességét, és vagánynak érezte magát, hogy húszévesen belevág az anyaságba. Az évfolyamán ő volt az egyetlen, akinek gyermeke született. Annak idején alig volt információja arról, mi vár rá, csupán egyetlen könyvből, a Helga címűből tájékozódott. Éppen ezért bőven érték meglepetések, például az első gátmetszésnél elcsodálkozott, hogy „ilyet csinálnak?”
Jakupcsek Gabriella szerint a 80-as évek jó történelmi kor volt a gyerekvállalásra. „Karriert nem nagyon lehetett csinálni, tehát ez a nyomás se nagyon volt rajtad, hogy úristen, mennyi lehetőség van előtted, mert nem volt annyi lehetőség. Bennem egy percre nem merült fel, hogy a gyerekemre ki fog vigyázni, mert mindig volt valaki, hisz ötvenöt éves korukban nyugdíjba mentek a szüleim” - fejtegette. A szülés utáni időszakról is megosztott egy történetet: „Úgy vittem haza Bálintot, hogy a házmester néni komatállal várt. Egy egész tyúk volt kirántva, de volt tyúkhúsleves is… Azt ettük egy hétig Gáborral. Az volt a szokás, hogy ha hazamegy valaki a szülés után, sört kellett inni, hogy legyen tejed. Aztán fejni kellett, mint egy őrült. Én tulajdonképpen három gyereket etettem.”
Szavakon túl #79 (2023.05.21.): Jakupcsek Gabriella - Kadarkai Endre műsora a Klubrádióban
Anyaság negyvenen túl
Jakupcsek Gabriella később, már új kapcsolatában fogant lányát, Emmát már 45 évesen hozta világra. Ez a döntés komoly előítéletekkel járt, és sokan kritizálták, amiért idősebb korban vállalt gyermeket. Azonban a médiaszemélyiség nem csak a saját, hanem számos más nő történetét is bemutatta a „Jakupcsek Plusz” című könyvében, amely az anyaságról szól az első fiatalságon túl. A kötet tele van érdekes és tabumentes interjúkkal, amelyekben szó esik egyedülálló anyákról, 50 éves koruk körül szülővé vált nőkről, nagymamákról, sőt, még egy apáról is, Nyáry Krisztiánról, akinek anyai feladatokat is el kellett látnia lányai mellett, amikor elveszítette feleségét.
A könyv rávilágít, hogy a negyven egyáltalán nem akadály a gyermekvállalásban, sőt, mennyire más és tudatosabb lehet ez a helyzet, mint amikor valaki fiatalon válik édesanyává. A „késői” anyák gyakran már megvalósították álmaikat, és teljes mértékben tudnak a kisgyermekükre koncentrálni, hiányérzet nélkül. Sokan közülük sokat küzdöttek a babaért negyvenen túl, másokkal egyszerűen csak megtörtént, de közös bennük, hogy ezeket a gyerekeket nagyon várták, és jó helyre érkeztek jó időben. Fontos szempont, hogy az anyagiak sem kerültek elhallgatásra: a kötetben szereplő édesanyák zöme jó anyagi helyzetben vállalta be idősebb korban a babát, boldogan lemondva a kényelmes életről.
Jakupcsek Gabriella hangsúlyozza, hogy minden nőnek megvan a maga egyedi története. Van, akit az tesz boldoggá, ha egyedül vállal gyereket, van, akinek az a sorsa, hogy nagymamaként tartja a kapcsolatot távolban élő unokáival. A könyvben bemutatott édesanyák abban közösek, hogy nem féltek bevállalni idősebb korban a gyermeket, és sokat tesznek az egészségükért, hiszen fittnek kell maradniuk a gyermekneveléshez. Nem titkolják, hogy sokszor fáradtak, mert a szülőség nagyon kemény feladat, de így boldogok.
Személyes történetek a könyvből
Jakupcsek Gabriellát különösen megérintette Nyáry Krisztián története, aki meglepő őszinteséggel beszélt arról, milyen nehéz volt megszerveznie a hétköznapokat a felesége halála után, és hogy rugalmasabb munkát kellett vállalnia a gyermeknevelés miatt. Emellett egy olyan édesanya története is mellbe vágta, aki intézeti gyerek volt, nagyon fiatalon lett három gyereke, és húsz évig élt egy nem megfelelő párkapcsolatban, ahonnan szerencsére ki tudott lépni, és ma már boldogan él új párjával.
Koronczay Lillától, aki az aktív nagymamaságról beszélt, sokat tanult Jakupcsek Gabriella. „Átéreztem, milyen fájdalmas tud lenni egy nagymamának, hogy nem láthatja minden nap a külföldön élő unokáit, ugyanakkor arról is fontos beszélni, hogy egy nagyszülő nem szolga, neki is van élete, nem lehet mindig odaadni neki az unokát, meg kell húzni a határokat.” Egy másik történet egy anyukáról szól, aki egyedül vállalt gyereket, és aki néhány hónapos kisbabájával ismerkedett meg egy férfival, akivel ma már boldogan élnek. Jakupcsek Gabriella szerint „jó dolog a happy end.”
Jakupcsek Plusz és a stroke-os vendég története
Jakupcsek Gabriella műsorában, a Jakupcsek Pluszban - melyet négy év sikeres közös munka után szüneteltetett az ATV, ahol előtte a talkshow-t vezette, majd annak szüneteltetése után a Jakupcsek Nighttal jelentkezett - számos érdekes és sokszínű vendég fordult meg. Egyik alkalommal egy stroke-os vendég, Pintér Beatrix is lehetőséget kapott arra, hogy megossza történetét. Kiderült, hogy ischaemiás (vérrög okozta elzáródásos) stroke után is lehet természetes úton szülni, nincs szükség császárra, ellentétben azzal, amit korábban más orvosok mondtak neki. Továbbá megerősítést nyert, hogy a családi halmozódás és a genetikai hajlam sokkal nagyobb szerepet játszik a stroke kialakulásában, mint azt hiszik.
A Jakupcsek Plusz - és általában Jakupcsek Gabriella műsorai - a közérzeti talkshow műfajban komoly értéket képviselnek, és helyük van a magyar televíziózásban. A műsorvezető csapata bármikor készen áll a folytatásra, hiszen „elképesztő mennyiségű történet van a tarsolyukban.”
