Az inzulinrezisztencia (IR) olyan állapot, amikor a szervezet termel ugyan inzulint, de ezt nem képes megfelelően felhasználni. Mivel a sejtek nem reagálnak megfelelően az inzulinra, a hasnyálmirigy több inzulint kezd termelni - elárasztva a vért jóval több inzulinnal, mint szükséges. Az inzulin egy létfontosságú hormon, ami hatással van a teljes hormonháztartásunkra, és így a termékenységre is.
Az inzulinrezisztencia kialakulásához számos tényező vezethet. A policisztás petefészek szindróma (PCOS) gyakran együtt jár inzulinrezisztenciával. Bizonyos génekről már kimutatták, hogy hajlamosíthatnak az inzulinrezisztencia és diabétesz kialakulására, és ennek esélyét az is növeli, ha családon belül már előfordult 2-es típusú cukorbetegség. A túlsúly, az egészségtelen táplálkozás és a mozgás hiánya szintén IR kialakulásához vezethet. Kockázati tényező a szervezet nem megfelelő D-vitamin ellátottsága, emellett a különböző gyomor- és bélrendszeri, emésztőszervi problémák is, összességében minden olyan tényező, ami kapcsolatba hozható a szénhidrát-anyagcsere zavarával.
Az inzulinrezisztencia azonban nem csak a fogantatást nehezíti, fokozza a 2-es típusú cukorbetegség és bizonyos szívbetegségek kialakulásának kockázatát is, ezért nem szabad kezeletlenül hagynunk.
Mi az inzulinrezisztencia?
Az inzulint a hasnyálmirigy termeli, és alapvető szerepe van az anyagcsere szabályozásában; segít a szervezetünknek energiává alakítani a glükózt. Az inzulinrezisztencia (IR) olyan állapot, amikor a szervezet termel ugyan inzulint, de ezt nem képes megfelelően felhasználni. Mivel a sejtek nem reagálnak megfelelően az inzulinra, a hasnyálmirigy több inzulint kezd termelni - elárasztva a vért jóval több inzulinnal, mint szükséges. Ennek következtében a hormonháztartás felborul, a vércukorszint vészesen megemelkedik, utat nyitva a diabétesz kialakulásának.
Az IR által okozott folyamatosan magas inzulinszint együtt jár a tesztoszteron fokozott termelésével, ami csökkentheti a termékenységet és teljesen leállíthatja a petefészkek működését. A magas inzulinszint emellett felborítja az ösztrogén-progeszteron egyensúlyt, valamint gátolja a folliculus stimuláló hormon (FSH) és a luteinizáló hormon (LH) termelését, így a tüszőérést is negatívan befolyásolja.
Az inzulinrezisztencia tünetei
A cukorbetegség előszobájának is tekintett betegség jellemző tünetei az étkezések után jelentkező fáradtság, éhségérzés, szédülés, az eredménytelen fogyókúra, az izzadás. Emellett alvászavarok, idegesség jelentkezhet, fejfájás, migrén léphet fel, rossz közérzet, netán depresszió fordul elő. Az inzulinrezisztencia jelei közé sorolják a pattanásos, zsíros bőrt is.
Nők esetében ez kiegészülhet menstruációs zavarral, fokozott szőrnövekedéssel, illetve meddőséggel. Bár gyakrabban fordul elő nőknél, nem kizárólag őket érintheti az inzulinrezisztencia. Férfiak esetén túlsúly, azon belül is kifejezett hasi zsír, potencia-problémák, libidó csökkenése, gyakori farkaséhség, hajhullás jelezhetik többek közt az inzulinrezisztenciát.
Bár gyakran éppen a teherbeesési nehézségek hívják fel a figyelmet az inzulinrezisztenciára, a meddőség mellett a kezeletlen IR elhízáshoz, magasvérnyomás-betegséghez, szív- és érrendszeri megbetegedésekhez, de akár a méhnyálkahártya rákos folyamatainak elindulásához, illetve számos más nőgyógyászati és endokrinológiai rendellenességhez vezethet.
Az inzulinrezisztencia kivizsgálása
Az inzulinrezisztencia kimutatásához leggyakrabban az orális cukorterhelés elvégzését javasolják, párhuzamosan szérum-inzulinszintek meghatározásával. Az inzulinrezisztencia további kivizsgálási lehetősége a HOMA-index meghatározása, amit az éhgyomri vércukor és inzulinszintből számítanak ki. Ha a HOMA index negatív és a páciensnek tipikus panaszai vannak, akkor mindenképpen érdemes elvégezni a terheléses vércukor vizsgálatot.
Inzulinrezisztencia és meddőség: kezelés a sikeres teherbeesésért
Az inzulinrezisztencia kezelés célja az inzulinszint normalizálása, amelyhez kulcsfontosságú az étrend megváltoztatása, a rendszeres testmozgás, illetve a testsúly csökkentése.
Rendszeres heti testmozgás
Kutatások alapján a rendszeres mozgás 58 százalékkal képes csökkenteni a 2-es típusú cukorbetegség kockázatát, ami azt jelenti, hogy az inzulinrezisztencia kezelésében is rendkívül hatásos. A PCOS-ban szenvedő nőknél sem ritka, hogy a fogyás következtében helyreáll a menstruációs ciklus és nő a termékenység. Fontos, hogy hetente 3-4 alkalommal erre sort kerítsünk, ami lehet kardio- és izomerősítő edzés vegyesen. Ez előnyösen hat nemcsak a testsúlyra, hanem az anyagcsere folyamatokra is.
Inzulinrezisztencia diéta szerinti étrend
A táplálkozás terén a legfontosabb az úgynevezett glikémiás index figyelembevétele. A magas glikémiás indexű szénhidrátok gyorsan felszívódnak, ezért hirtelen és jelentősen megemelik a vércukorszintet. Ilyen például a cukor, a finomított lisztek, burgonyából, kukoricalisztből készített élelmiszerek, a méz, amelyek fogyasztását kerülni kell. Az alacsony glikémiás index ezzel szemben azt jelenti, hogy a szénhidrát lassan felszívódó, ezért fokozatosan emeli a vércukorszintet, nem készteti a szervezetet sürgős inzulintermelésre és hosszabb ideig biztosítja a teltségérzetet is. Ilyenek a magas rosttartalmú ételek, a teljes kiőrlésű gabonák és a keményítőt nem tartalmazó zöldségek.
Az étrend változtatása keretében ezért javasolt teljes kiőrlésű lisztet használni a hagyományos fehér liszt helyett, barna rizst a hagyományos rizs helyett, vagy durum tésztát a tojásból és fehér lisztből készült termékkel szemben. Ugyancsak érdemes helyettesíteni a telített zsírokat telítetlen zsírsavakkal, így például kókuszolaj, vaj, sertészsír helyett olívaolajat, repceolajat, földimogyoró olajat használni. Rendszeresen fogyaszthatók a zsírszegény tejtermékek, sovány húsok, tengeri halak, zöldségek, főzelékfélék, egyes gyümölcsök.
Megfelelő vitaminbevitel
A vitaminok és ásványi anyagok pótlása ugyancsak fontos része az IR kezelésének. A legfontosabb tápanyag a króm, mely klinikai kutatások alapján bizonyítottan javítja az inzulinérzékenységet. A C-vitamin antioxidáns hatása révén növeli az inzulinérzékenységet, valamint segíti a króm felszívódását. IR és PCOS esetén gyakori a D-vitamin és a magnézium hiány, így alapvetően szükséges ezeknek a pótlása is. Étrend-kiegészítő kiválasztásakor érdemes olyan formulát választani, ami minden olyan vitamint, ásványi anyagot és nyomelemet tartalmaz, melyeket a leendő anyuka és a baba szervezete igényel. Egy komplex termékenységtámogató vitaminnal elősegíthető a fogantatás és a magzat számára is biztosíthatóak az egészséges fejlődéshez szükséges tápanyagok.
Terhesség alatti inzulinrezisztencia és terhességi cukorbetegség
Terhesség során a hormonháztartásban történt átalakulások hatására a szénhidrátanyagcsere-állapot változik, egyre fokozódó inzulinrezisztencia jelentkezik, vagy ha már fennállt, az tovább erősödik. A szervezet inzulinigénye megnő, és a hasnyálmirigynek sokkal több hormont kell termelnie ahhoz, hogy a vércukorszint a normális tartományban maradjon. A hormonok okozta szénhidrátanyagcsere-változások a szüléssel megszűnnek, ami azt jelenti, hogy az édesanyának nagy esélye van arra, hogy az anyagcseréje normalizálódik.
A terhesség alatt jelentkező szénhidrátanyagcsere-zavar kizárása vagy kimutatása céljából alkalmazandó cukorterheléses vizsgálatra (orális glükóztolerancia-teszt, OGTT) a kismamának felkészülten kell érkeznie. A Magyar Diabetes Társaság terhességgel foglalkozó munkacsoportjának állásfoglalása szerint a terheléses vizsgálat során csak a 0 és a 120 perces vércukorértékeket kell figyelembe venni.
Ha a terhes kismamának magas a vércukorszintje, az mind az anyára, mind a magzatra káros hatással van. Tartósan magas vércukorértékek fennállása esetén jellemző, hogy a magzat méretei nagyobbak az átlagosnál. Ez a szülés során sérülést okozhat a kisbabának, például a kitolási szakban elakadhat a váll, ami akár felső végtagi idekárosodással is járhat. Ha a mamának magas volt a várandósság során a vércukra, a magzat hasnyálmirigye is több inzulint termel. Ennek lehet káros következménye, hogy a szülés után a baba vércukorértéke kórosan alacsony tartományba kerül.
Az anya szempontjából is vannak következményei a nem vagy rosszul kezelt szénhidrátanyagcsere-állapotnak. A kismamának nagyobb esélye van arra, hogy gyógyszeres kezelést igénylő, magas vérnyomásértékei lesznek. A magas vérnyomás fokozott ödémaképződéssel és fehérjevizeléssel az úgynevezett eklampszia betegséget is jelentheti. A klinikai vizsgálatok azt mutatták, hogy a szénhidrátanyagcsere-zavarral járó terhességekből születettek körében gyakoribb az elhízás akár gyermek-, akár felnőttkorban. A szülés után 10 évvel ezeknek a nőknek közel fele túlsúlyos, harmaduknak magasvérnyomás-betegsége van, illetve 15 százalékuknak fehérje is megjelenik a vizeletében.
A terhességi cukorbetegség kezelése
Amennyiben megállapításra kerül a gesztációs diabétesz, a kismamát a nőgyógyász vagy a háziorvos diabetológiai szakrendelésre utalja. A gesztációs diabétesz kezelésének célja, hogy az érintett kismamának normális, a nem gesztációs kismamákéhoz hasonló vagy azzal azonos vércukorértékei legyenek. Az első és legfontosabb az életmódkezelés, amely a megfelelő étrend alkalmazását és a fokozott fizikai aktivitást foglalja magába.
A gondozás elengedhetetlen része a kismama vércukor-önellenőrzése, amelyet reggeli előtt és a főétkezések után 1 órával kell elvégezni. A kismamák kezelésére korábban orális (szájon át beveendő) vércukorcsökkentő gyógyszerek használatát hazánkban a szakmai ajánlások nem javasolták. Újabb vizsgálatok eredménye alapján metformin hatóanyag-tartalmú gyógyszerek alkalmazása egyéni mérlegeléssel a várandósság alatt megengedhető (nem tiltott). A gesztációs diabéteszes esetek alig 20-25 százalékában szükséges az inzulinkezelés. Magyarországon az úgynevezett humáninzulin-készítményeket használjuk gesztációs diabétesz fennállása esetén a vércukorszint csökkentésére.
Mi okozza a terhességi cukorbetegséget? 3 dolog, amit tudnod kell.
Leggyakrabban a főétkezéshez szükséges adni gyors hatású inzulin készítményt, a beadás és az étkezés között 15-30 percnek el kell telnie ahhoz, hogy az inzulin fel tudjon szívódni és a hatása kialakuljon. Ha a reggeli, éhgyomri vércukorértékek meghaladják az ideális, 5,3 mmol/l értéket, akkor éjszakára bázisinzulinra is szükség van, amelyet este, lefekvés előtt, 21.30 és 22.00 óra között kell beadni.
A terhesség során az inzulinrezisztencia fokozódik, gesztációs cukorbetegség esetén a szénhidrátanyagcsere-állapot romolhat. Szükségessé válhat az étrend módosítása, inzulinterápia bevezetése vagy a már alkalmazott inzulin dózisának szükség szerinti folyamatos emelése. Inzulinterápia bevezetése esetén a kismamát minden részletre kiterjedő edukációban részesítik, hogy az inzulin dózisának emelésére önállóan is képes legyen.
A gesztációs cukorbetegség az esetek 90 százalékában a szülés után elmúlik, de a későbbiekben nagyobb a valószínűsége annak, hogy kóros szénhidrátanyagcsere-zavar alakuljon ki. A szülés után minimum 6 hét elteltével ismételt cukorterhelésre van szükség annak felmérésére, hogy a szénhidrátanyagcsere-zavar teljesen megszűnt-e, vagy esetleg valamilyen formában megmaradt. Szülés után a diétát folytatni kell, már csak amiatt is, mert a diabéteszes diéta ugyanaz, mint az egészséges étkezés. Nyilván az édesanya a baba mellett nem tud annyira odafigyelni magára, mint korábban, de ügyeljen a napi 5-6 étkezésre! Ha a terhesség során inzulint kellett használni, az általában elhagyható a szülést követően. Ha nagy dózisra volt szükség, annak a felezése javasolt, majd pár napon belül már látható, hogy el lehet-e hagyni véglegesen. Abban a ritka esetben, ha az édesanya vércukorértékei magasak lennének a dózis csökkentésével vagy az inzulinkezelés elhagyásával, úgy a dózisok emelendők vagy a terápia visszaállítandó.
Bár a gesztációs cukorbetegség a szülést követően elmúlik, azaz a szénhidrát-anyagcsere normálissá válik, a kismama élethosszig tartó odafigyelésére van szükség. A cukorbetegség, illetve kórmegelőző állapotainak az időben történő kezelése rendkívül fontos a betegség progresszív jellege és a szövődmények kialakulásának megelőzésére. A cukorbetegség a vele járó szövődményei által határozza meg az egyén sorsát. A hosszú távú (krónikus) szövődmények alapvetően az érrendszer károsodását jelentik, s ezek rövidebb-hosszabb idő alatt visszafordíthatatlan szervi diszfunkcióhoz vezethetnek. A kisérkárosodás leginkább a szem ideg- vagy recehártyáját, a vese legkisebb véredényeit vagy az idegeket érinti. Azoknak a nőknek, akiknek a terhessége során szénhidrátanyagcsere-zavar, gesztációs cukorbetegség igazolódott, nagyobb az esélyük a 2-es típusú diabétesz kialakulására. Emiatt tisztában kell lenniük a cukorbetegség tüneteivel, amelyek a magas vércukorszint következtében alakulnak ki.
tags: #inzulin #rezisztencia #terhesseg #soran