Inzulin és terhességi cukorbetegség: tudnivalók és kezelés

A terhesség során a hormonális változások jelentősen befolyásolják a szénhidrát-anyagcsere állapotát. Egyre fokozódó inzulinrezisztencia jelentkezik, vagy ha már fennállt, az tovább erősödik. A szervezet inzulinigénye megnő, és a hasnyálmirigynek sokkal több hormont kell termelnie ahhoz, hogy a vércukorszint a normális tartományban maradjon. Ezt a jelenséget terhességi vagy gesztációs cukorbetegségnek (GDM) nevezzük, amely a várandósság alatt alakul ki és fennáll.

A terhességi cukorbetegség okai és kockázatai

A terhesség cukorbetegséget kiváltó (diabetogén) hatása régóta ismert. A jelenség oka, hogy a terhesség alatti hormonális változások - a méhlepényben termelődő hormonok - csökkenthetik a szervezetben termelődő inzulin hatását, aminek következtében átmeneti inzulinrezisztencia jön létre. Inzulinrezisztens állapotban csökken a sejtek inzulinra adott válasza, így kevesebb cukrot (glükózt) tudnak felvenni. A vércukorszint emiatt növekszik, ez pedig arra készteti a hasnyálmirigy sejtjeit, hogy még több inzulint termeljenek. A hasnyálmirigy ilyenkor nem mindig tud lépést tartani a szervezet inzulinszükségletével, szülés után azonban a legtöbbször ismét visszaáll a szénhidrát-anyagcsere normális egyensúlya.

Növeli a terhességi cukorbetegség kialakulásának kockázatát, ha a családtagok között cukorbeteg is van. További kockázati tényező a kismama saját, átlagosnál magasabb születési súlya, illetve ha korábban négy kilogrammnál nagyobb testsúllyal rendelkező csecsemőnek adott életet. Az elhízás, ikerterhesség és az idős kor (>35 év) szintén hajlamosító tényezők.

A magas vércukorszint következményei anyára és magzatra nézve

Ha a terhes kismamának magas a vércukorszintje, az mind az anyára, mind a magzatra káros hatással van. Tartósan magas vércukorértékek fennállása esetén jellemző, hogy a magzat méretei nagyobbak az átlagosnál. Ez a szülés során sérülést okozhat a kisbabának, például a kitolási szakban elakadhat a váll, ami akár felső végtagi idekárosodással is járhat. Ha a mamának magas volt a várandósság során a vércukra, a magzat hasnyálmirigye is több inzulint termel. Ennek lehet káros következménye, hogy a szülés után a baba vércukorértéke kórosan alacsony tartományba kerül (hypoglykaemia).

Az anya szempontjából is vannak következményei a nem vagy rosszul kezelt szénhidrát-anyagcsere állapotnak. A kismamának nagyobb esélye van arra, hogy gyógyszeres kezelést igénylő, magas vérnyomásértékei lesznek. A magas vérnyomás fokozott ödémaképződéssel és fehérjevizeléssel az úgynevezett eklampszia betegséget is jelentheti.

A klinikai vizsgálatok azt mutatták, hogy a szénhidrát-anyagcserezavarral járó terhességekből születettek körében gyakoribb az elhízás akár gyermek-, akár felnőttkorban. A szülés után 10 évvel ezeknek a nőknek közel fele túlsúlyos, harmaduknak magasvérnyomás-betegsége van, illetve 15 százalékuknak fehérje is megjelenik a vizeletében. Azoknak a nőknek, akiknek a terhessége során szénhidrátanyagcsere-zavar, gesztációs cukorbetegség igazolódott, nagyobb az esélyük a 2-es típusú diabétesz kialakulására a későbbiekben.

Diagnózis és szűrés

A terhességi cukorbetegség rendszerint nem okoz érzékelhető panaszokat, ezért a szűrésnek kiemelt szerepe van. A várandósság megállapításakor, általában az első 12 terhességi hétben a nőgyógyász éhgyomri laborvizsgálatra küldi a kismamát. Ha ekkor normális a vércukorérték, a terhesség 24-28. hete között kell terheléses vércukorvizsgálatot végezni (orális glükóztolerancia-teszt, OGTT).

Azoknál a kismamáknál, akiknél nagyobb a gesztációs cukorbetegség kialakulásának esélye (pl. családban előfordult cukorbetegség, korábbi nagy súlyú baba), már a 16-18. terhességi hét között is el kell végezni a vizsgálatot. Ha mindkét vizsgálat negatív, egyéni esetben még szóba jöhet a terhesség 32. és 34. hete között egy újabb vizsgálat.

Az OGTT során a kismamának felkészülten kell érkeznie. A vizsgálati nap reggelén két-három deciliternyi, 75 gramm cukrot tartalmazó vizes oldatot kell meginni. A Magyar Diabetes Társaság terhességgel foglalkozó munkacsoportjának állásfoglalása szerint a terheléses vizsgálat során csak a 0 és a 120 perces vércukorértékeket kell figyelembe venni. Ha a vércukorérték az oldat elfogyasztása után két órával 7,8 millimol/liter felettinek adódik, akkor biztosra vehető a terhességi cukorbetegség jelenléte.

Ha a cukorbetegséget a terhesség huszonnegyedik hete előtt diagnosztizálják, akkor valószínű, hogy a vércukorszint már a teherbeesés előtt is magasabb volt a normál értéknél. Ilyenkor feltételezhető, hogy a cukorbetegség nem a terhesség következtében alakult ki, és a szülés után is magas marad a vércukorszint.

A terhességi cukorbetegség kezelése

Amennyiben megállapításra kerül a gesztációs diabétesz, a kismamát a nőgyógyász vagy a háziorvos diabetológiai szakrendelésre utalja. A gesztációs diabétesz kezelésének célja, hogy az érintett kismamának normális, a nem gesztációs kismamákéhoz hasonló vagy azzal azonos vércukorértékei legyenek. A gyermeket váró diabéteszesek esetében arra törekszünk, hogy a vércukorértéket a nap 24 órájában 3,6-7 mmol/l között tartsuk.

Életmódkezelés: diéta és mozgás

Az első és legfontosabb az életmódkezelés, amely a megfelelő étrend alkalmazását és a fokozott fizikai aktivitást foglalja magába. A diéta összeállítása minden esetben egyénre szabottan történik, a kezelőorvos és a dietetikus útmutatásaival. Az anya és a magzat számára oly módon kell biztosítani az ideális energia- és tápanyagtartalmat, hogy a vércukorszint a normál tartományban maradjon. Figyelni kell továbbá az anya egészségére és a magzat megfelelő ütemű súlygyarapodására is.

A cukorbetegeknek való diéta alapja, hogy olyan ételeket kell többségében fogyasztani, melyek nem emelik meg hirtelen a vércukorszintet. Ezért kerülni kell a finomított szénhidrátokat, fehér lisztet, cukrot és az ezekből készült ételeket. Az étrendet ajánlott változatosan, többfajta élelmiszer felhasználásával megtervezni. Gabonafélékből, zöldségekből és gyümölcsökből javasolt többet fogyasztani, és ezt kell kiegészíteni sovány húsokkal, halakkal, tejtermékekkel, tojással, növényi olajokkal, illetve kisebb mennyiségben hüvelyesekkel és olajos magvakkal.

Várandósság során sem szabad lemondani a testmozgásról, főleg akkor nem, ha terhességi cukorbetegséggel küzd, hiszen a fizikai aktivitás nagyban hozzájárul a vércukorszint stabilizálásához. Fontos, hogy megbeszélje szülész orvosával is! Próbáljon ki kismama jógát, sétáljon, tornázzon - ez nem csak az egészségének, de testsúlyának és a hangulatának is jót tesz!

Az inulin szerepe az emésztésben és a vércukorszintben

Az inulin egy vízoldékony rost, amely prebiotikumként táplálja a bélflóra jótékony baktériumait. Ez közvetve javítja a vércukorháztartás egyensúlyban tartását és a testsúlykontrollt. Az inulin javítja az anyagcserét, fokozza a kalcium, a magnézium és a vas felszívódásának hatékonyságát. Megszünteti a fokozott gázképződést, a puffadást és a székrekedést, növeli az ürítés gyakoriságát, enyhíti az IBS (irritábilis bél szindróma) és a Crohn-betegség tüneteit. Csökkenti a vérben az LDL (rossz) koleszterin mennyiségét. Az inulin a keringési betegségek megelőzésében és kezelésében is szerepet játszik.

Az inulin emésztetlenül, érintetlenül halad át a gyomron és a vékonybélen, egészen a vastagbélig. Itt történik a biológiai varázslat: a vastagbélben élő jótékony baktériumok rendelkeznek azzal az enzimmel, ami képes lebontani ezt a rostot. Elkezdik fermentálni, azaz táplálékként hasznosítani. Amikor a bélbaktériumok fermentálják az inulint, melléktermékként rövid szénláncú zsírsavak keletkeznek, mint például az acetát, a propionát és a butirát (vajsav).

• Vércukorszint stabilizálása: Bár az inulin kémiailag szénhidrát, az emberi testben nem viselkedik cukorként. Mivel nem emésztjük meg, a glikémiás indexe nulla, tehát nem emeli meg a vércukorszintet. Sőt, jelenléte lassítja a többi, étkezéssel bevitt szénhidrát felszívódását is, így segít elkerülni az étkezés utáni hirtelen vércukor-ugrásokat (glükóz csúcsokat).
• Ásványi anyagok felszívódása: A vastagbélben zajló fermentáció során a közeg pH-értéke csökken (savasabbá válik). Ebben a savasabb környezetben az ásványi anyagok - különösen a kalcium és a magnézium - jobban oldódnak, és ionizált formában könnyebben szívódnak fel a bélfalon keresztül.
• Súlykontroll: A fermentáció során keletkező zsírsavak közvetlen jelzést küldenek az agynak és a hormonrendszernek. Egy tanulmány szerint az inulin növelheti a GLP-1 nevű hormon szintjét, amely lassítja a gyomor ürülését és csökkenti az étvágyat.

Az inulin fogyasztása általában biztonságosnak tekinthető terhesség és szoptatás alatt is, sőt, segíthet a terhességi székrekedés természetes megelőzésében.

Gyógyszeres kezelés és inzulinterápia

Ha az életmódterápia mégsem hozná meg a kívánt változást, és a kontrollvizsgálatokon továbbra is magasabb értékeket mérünk, akkor inzulinra is szüksége lehet a kismamának. A kismamák kezelésére korábban orális (szájon át beveendő) vércukorcsökkentő gyógyszerek használatát hazánkban a szakmai ajánlások nem javasolták. Újabb vizsgálatok eredménye alapján metformin hatóanyag-tartalmú gyógyszerek alkalmazása egyéni mérlegeléssel a várandósság alatt megengedhető (nem tiltott).

A gesztációs diabéteszes esetek alig 20-25 százalékában szükséges az inzulinkezelés. Magyarországon az úgynevezett humáninzulin-készítményeket használjuk gesztációs diabétesz fennállása esetén a vércukorszint csökkentésére. Az inzulin kiválasztása és adagolása a kismama egyéni szükségletei szerint történik, amit többek között az inzulin típusa, a szénhidrátbevitel, és a kismama életvitele, fizikai aktivitása is befolyásol.

Leggyakrabban a főétkezéshez szükséges adni gyors hatású inzulinkészítményt, a beadás és az étkezés között 15-30 percnek el kell telnie ahhoz, hogy az inzulin fel tudjon szívódni és a hatása kialakuljon. Ha a reggeli, éhgyomri vércukorértékek meghaladják az ideális, 5,3 mmol/l értéket, akkor éjszakára bázisinzulinra is szükség van, amelyet este, lefekvés előtt, 21.30 és 22.00 óra között kell beadni. Az inzulin beadható fecskendővel, inzulin tollal vagy inzulinpumpával. Nálunk elsősorban az inzulintollal történő adagolás terjedt el, amit a has bőre alá vagy a combok külső részére kell beadni.

Mivel az inzulin nem képes átjutni a méhlepényen (placentán), ezért nem jut el a magzathoz, így ha az előírtaknak megfelelően alkalmazzák, biztonságosan használható. Az inzulinkezelés visszautasítása viszont tartósan magas vércukorszintet eredményez, és súlyos szövődményekhez vezethet.

Az inzulinkezelések mellett a terápia fontos részét jelenti a folyamatos, naponta több alkalommal történő vércukormérés, továbbá a gondozást végző szakorvossal, dietetikussal és mozgásterapeutával történő heti szintű konzultáció. Az inzulinszükséglet a terhesség alatt folyamatosan változik, így az inzulinadagok rendszeres módosítására is szükség lehet.

Önellenőrzés és gondozás

A gondozás elengedhetetlen része a kismama vércukor-önellenőrzése, amelyet reggeli előtt és a főétkezések után 1 órával kell elvégezni. A cél az, hogy az éhomi vércukorszint rendszerint 5,3 mmol/l alatt, az étkezés utáni egyórás érték pedig 7,0 mmol/l alatt maradjon, mert ezek azok a határértékek, amelyek mellett a magzati szövődmények kockázata igazoltan csökken.

A terhességi diabéteszben mind az anyai, mind a magzati károsodás veszélye fokozott, ezért veszélyeztetett terhességnek minősül, amely rendszeres ellenőrzést és intenzív diabetológiai szakellátást igényel. Az ellátásnak alapvetően interdiszciplináris diabetológiai centrumban kell történnie, ahol belgyógyászból, szülészből, szemészből, neonatológusból és dietetikusból álló képzett munkacsoport irányítja a beteg kezelését.

Szülés utáni teendők és hosszú távú kockázatok

A hormonok okozta szénhidrát-anyagcsere változások a szüléssel megszűnnek, ami azt jelenti, hogy az édesanyának nagy esélye van arra, hogy az anyagcseréje normalizálódik. A gesztációs cukorbetegség az esetek 90 százalékában a szülés után elmúlik.

Szülés után minimum 6 hét elteltével ismételt cukorterhelésre van szükség annak felmérésére, hogy a szénhidrát-anyagcsere-zavar teljesen megszűnt-e, vagy esetleg valamilyen formában megmaradt. Ha a terhesség során inzulint kellett használni, az általában elhagyható a szülést követően. Ha nagy dózisra volt szükség, annak a felezése javasolt, majd pár napon belül már látható, hogy el lehet-e hagyni véglegesen.

Bár a gesztációs cukorbetegség a szülést követően elmúlik, azaz a szénhidrát-anyagcsere normálissá válik, a kismama élethosszig tartó odafigyelésére van szükség. A terhességi cukorbetegséget követően lényegesen megnő annak az esélye, hogy a későbbiekben 2-es típusú cukorbetegség alakul majd ki, így rendszeres cukorbeteg szűrés végzése indokolt. Évente egyszer akkor is érdemes vércukorszint-ellenőrzésre járnunk, ha a szülést követően rendeződött a cukorháztartás.

Az egészséges testsúly elérése és megtartása, a rendszeres - legalább heti 150 perc közepes intenzitású - testmozgás, valamint a kiegyensúlyozott, rostokban gazdag étrend bizonyítottan csökkenti a későbbi diabétesz kialakulásának esélyét.

A terhességi diabéteszen átesett édesanyák gyermekei szintén nagyobb eséllyel válhatnak később túlsúlyossá, illetve náluk is gyakoribb lehet a szénhidrát-anyagcsere zavara. A méhen belüli magasabb vércukorszint ugyanis programozó hatással lehet az anyagcserére. Ezért a család egészséges életmódja nemcsak az édesanya, hanem a gyermek hosszú távú egészsége szempontjából is kulcsfontosságú.

tags: #inulin #terhesseg #alatt