Az inszemináció: eljárás és tapasztalatok a sikeres terhességért

A meddőségről akkor beszélhetünk, ha a pár mindkét tagja 35 év alatti, és egy évig tartó védekezés nélküli próbálkozás után sem jön a várva várt fogantatás. Ekkor sem kell megijedni, hiszen a nem megfelelő életmódon át a stresszig számos tényező befolyásolhatja a teherbeesés esélyét. A spontán teherbeesés esélye a 35 év alatti pároknál viszonylag magas, 85% körül van. A meddőség azonban a statisztika szerint gyakori probléma, minden ötödik pár érintett benne.

Orvoshoz fordulni legkorábban akkor érdemes, ha még csak tervezik a babát - így pontos képet kaphatnak az aktuális egészségi állapotukról, valamint a sikertelen próbálkozásokat kísérő csalódottság érzésétől is megkímélhetik magukat. Ha úgy érzik, minden praktikát bevetettek, és mégsem fogan meg a gyermek, ideje van orvosi segítséget kérni.

Miért nem fogan meg a baba?

A női szervezet rendkívül bonyolult rendszer: számos tényező alakíthatja azt, hogy mikor készült fel a terhességre. Előfordulhat azonban, hogy ehhez némi segítségre van szükség. Az életvitel mellett szerepet játszanak a peteéréssel kapcsolatos zavarok, a rendszertelen ciklus, valamint a petevezetékek elzáródása vagy hegesedése. Csökkentik a spontán teherbeesés esélyét a különböző méhrendellenességek (pl. hátrahajló méh), az endometriózis és az életkor.

Egy alapos nőgyógyászati rutinvizsgálat és részletes beszélgetés után több vizsgálatot is javasolhat a szakorvos. A genetikai vizsgálatok során egyebek mellett a kromoszómákat vizsgálják (kariotipizálás), a cisztás fibrózist és a genetikai hordozóságot is szűrik.

Az életmód megváltoztatása a legtöbb esetben eredménnyel járhat. Kerülje a feldolgozott élelmiszereket, egyen rostban és vitaminokban gazdag ételeket, sétáljon gyakran. A dohányzást és az alkoholos italokat mellőzze, fogyasszon sok vizet. A terhesvitaminokat a próbálkozás előtt 3 hónappal érdemes elkezdeni szedni. Ha az időzített együttlétek és az életmódváltás sem jár sikerrel, az inszemináció segíthet.

Az inszeminációról

Az inszemináció a mesterséges megtermékenyítés egyik módja. Az inszemináció olyan reprodukciós eljárás, mely jó hatásfokkal képes a spermium és a petesejt találkozását elősegíteni. Az eljárás során a tüszőrepedés időszakában a szakorvos a méh üregébe juttatja az előválogatott és tápanyagokkal megerősített spermiumállományt egy vékony inszeminációs katéteren keresztül. Az előkészített, megtisztított spermiumokat a méhbe fecskendezik katéter segítségével. Nők esetében PCOS (egyik tünete a tüszőérés zavara) vagy az enyhe-közepes endometriózis fennállásakor segíthet az inszemináció. Jelentősége van még a spermiumok számának és minőségének: akkor jöhet szóba az inszemináció, ha a spermiumszám 5 millió feletti, a 20 millió számít ideálisnak. A jól mozgó spermiumok számottevően nagyobb sikert arathatnak befecskendezés után.

Az inszemináció akkor jöhet számításba, ha a pár női tagjánál legalább egy petevezető átjárható, és van tüszőérés. A férfi esetében minimum 5 millió hímivarsejtnek kell lennie egy milliliter ondóváladékban. A pár mindkét tagját szűrik a szexuálisan terjedő betegségekre is. Az eljárást akkor alkalmazzák, amikor egyévnyi védekezés nélküli szexuális élet mellett (ilyenkor már meddőségről beszélünk) nem történik teherbeesés. Minden olyan esetben inszeminációra van szükség, amelynél a petevezeték nincs elzáródva, de otthon valamiért mégsem sikerül a teherbeesés. Az inszemináció sikeréhez nagymértékben hozzájárul az előzetes kivizsgálás, a női ciklus és a spermiumállomány előkészítése. Fontos, hogy az eljárás csak abban az esetben alkalmazható, ha vizsgálataink segítségével meggyőződünk a szükséges élettani, biológiai feltételek meglétéről.

Az inszemináció menete

A kezelést a nő esetében tablettás vagy injekciós hormonadagolással kezdik, mellyel megnövelik a petesejtek számát, majd a tüszőrepedést egy előre meghatározott időpontban hormoninjekcióval idézik elő. A mesterséges megtermékenyítés napján kell leadni a férj spermáját, melyet laboratóriumban készítenek elő a befecskendezésre. Közvetlenül a beavatkozás előtt steril fiziológiás sóoldattal öblítik át a hüvelyt, majd az előkészített spermiumokat katéteren keresztül juttatják be a méhüregbe. Az inszeminációs beavatkozás a lombikprogramnál kisebb kockázatot jelent a házaspárok számára, ezért általában 6 sikertelen inszeminációt követően kerülhet sor lombikra.

Maga az inszemináció alig tart tovább, mint egy nőgyógyászati rákszűrés kenetlevétele, általában tehát nem hosszabb négy percnél. Azzal ugyanakkor számolni kell, hogy utána pihentetés következik, ami a gyakorlatban annyit jelent, hogy a beavatkozást követően nem lehet felpattanni és távozni, hanem nagyjából 15 percet feküdni kell a vizsgálóágyon. A beavatkozást követően minimum fél órán át vízszintesen kell feküdni, majd 2-3 hétig ajánlott kerülni az intenzív mozgást. A kezelés után 2-3 napban jótékony hatással bír a női hormonokra a házasélet, ez ugyanis aktiválja az endogén hormonokat, ami elősegíti a beágyazódást. Ha létrejött a terhesség, a 9-10. nap körül vérvizsgálattal már kimutatható, ultrahanggal a 21-23. napon látható a petezsák.

Az inszemináció ellenjavallatai és lehetséges szövődményei

Előfordulnak olyan helyzetek, amikor nem szabad vagy kifejezetten ellenjavallt az inszemináció elvégzése:

• A nemi szervek aktív gyulladásos folyamatai esetén.
• Amennyiben a spermiumok száma kevesebb, mint 5 millió/ml, vagy egyáltalán nincsenek mozgó vagy ép ivarsejtek.
• Mindkét oldali petevezető lezárt.
• Súlyos fokú endometriózis.
• Súlyos fokú kismedencei összenövések.
• A méh üreget is deformáló vagy súlyos fokú myomás elváltozás esetén.
• Húgycső-, here- vagy prostata gyulladás esetén.
• Amennyiben nincs megfelelő tüszőérés és megfelelő méhnyálkahártya.

Az inszeminációnak ritkán vannak mellékhatásai, mint például az alhasi görcsök. A hiperstimulációs szindróma - melynek oka, hogy túl sok tüsző kezd érni - szintén alhasi fájdalommal, puffadással, nehézlégzéssel járhat. Az inszemináció során ritkán előfordulhatnak különböző szövődmények is, melyek azonban körültekintő kivizsgálással, a ciklus megfelelő beállításával és ellenőrzésével megelőzhetőek. Mivel az inszemináció és annak előkészítése alatt is fokozott az orvosi felügyelet, nagyon kevés az esélye például a méhüreg megfertőződésének. Az inszemináció nem okoz fájdalmat, csak minimális kellemetlenséggel járhat.

Az inszemináció sikerességi aránya

Az egy beavatkozásra számított sikerességi arány 15-20 százalék, hat beavatkozás alatt ez már 30-40 százalékra tehető. A petefészek gyógyszeres stimulálása miatt az ikerterhesség esélye megnő. Elmondható, hogy általában 6 inszeminációs kezelésből sikeres terhesség érhető el.

További asszisztált reprodukciós eljárások

Napjainkban a hosszabb ideje gyermekre váró pároknak részletes reprodukciós kivizsgálást és különböző asszisztált reprodukciós eljárást tudunk javasolni. Ennek egyik gyakori és sikerre vezető módszere az inszemináció.

Lombikeljárás (IVF)

Az inszemináció és a lombik közötti fő különbség, hogy az inszemináció a testen belül történik, a lombikeljárásban viszont az ivarsejteket testen kívül egyesítik, majd beültetik. Ez akkor jöhet szóba, ha mindkét petevezeték zárt, és semmi esély arra, hogy a peték maguktól találkozzanak a hímivarsejtekkel - magyarán, az inszemináció biztosan kudarccal végződne. Lombikeljárás (IVF) - ilyenkor a megérett tüszőt szívják le a petefészkekből, a hüvelyen keresztül. A petesejteket tápoldatban tárolják, ahol optimális körülmények között történik a megtermékenyítés. A legéletképesebb embriókat ültetik be a méhbe (embriótranszfer).

Asszisztált hatching (AHA)

Asszisztált hatching (AHA) - akkor nyújthat segítséget ez a módszer, ha a petesejt megtermékenyítése rendben zajlik, de az embrió képtelen áttörni saját védelmező burkát a beágyazódáshoz. Az eljárásban elősegítik a burokrepedést, így a gyarapodó embrió elő tud bújni, így esélyesebb a beágyazódás. A kezelést követő gyógyszeres terápiával együtt nagy az esély a terhességre.

Petesejt, spermium, vagy embrió donáció

Petesejt, spermium, vagy embrió donáció - ha a pár egyik tagja nem alkalmas a saját embrió beültetésére, felmerülhet a donáció lehetősége. Míg spermához a spermabankokból névtelenül hozzá lehet jutni, addig a petesejt-donáció hazánkban egy rendkívül szigorúan szabályozott eljárás. Ha természetes úton hosszú ideig tartó próbálkozás után sem köszönt be a vágyott állapot, akkor sem érdemes elkeserednie: minél hamarabb kezdik meg a mesterséges megtermékenyítés lépéseit, annál nagyobb az esély a gyermekáldásra.

Inszemináció utáni tapasztalatok és tünetek

Sok nőnél jelentkeznek különböző érzések az inszeminációt követően. Ezek egyénenként eltérőek lehetnek, és nem feltétlenül jeleznek sem sikert, sem sikertelenséget.

Fizikai tünetek

• Alhasi görcsök, szúrások, feszülés: Gyakran előfordul, hogy az inszemináció után enyhe menstruációszerű görcsök, feszülés, vagy szúró érzés jelentkezik az alhasban vagy a petefészkek környékén. Ezek a tünetek normálisak lehetnek, és a beavatkozás, a hormonális stimuláció, vagy a beágyazódás jelei is lehetnek. Van, aki napokig érzi, más csak rövid ideig.
• Puffadás: A hormonális kezelés, különösen a petefészek stimulációja gyakran okoz puffadást. Ez kellemetlen lehet, de általában enyhe és múló jelenség.
• Derékfájás, szédülés: Ritkábban előfordulhat enyhe derékfájás vagy szédülés, ami szintén a hormonális változásokkal hozható összefüggésbe.
• Mellfeszülés, -érzékenység: A progeszteron szint emelkedése, ami az inszemináció után gyakran történik, mellfeszülést és érzékenységet okozhat, hasonlóan a menstruáció előtti tünetekhez.
• Hányinger, hányás: Bár ritkábban, de előfordulhat reggeli hányinger vagy hányás, ami korai terhességi tünet is lehet, de a hormonális változások is kiválthatják.
• Barnázás, vérzés: Enyhe barnázás vagy vérzés előfordulhat a beágyazódás idején, vagy ha a hormonkezelés valamilyen oknál fogva nem volt elegendő. Fontos, hogy ilyen esetben konzultáljunk orvossal.

Érzelmi és pszichés állapot

Az inszeminációt követő időszak sok nő számára rendkívül izgalmas és egyben stresszes. Nagyon könnyen bele lehet élni magunkat a terhesség gondolatába, és minden apró jelet értelmezni próbálunk.

• Izgatottság és aggódás: A várakozás időszaka tele van reménnyel, de egyben aggodalommal is. Sok nő megszállottan figyeli a testét, és az interneten keres hasonló eseteket.
• Csalódottság: Ha a teszt negatív lesz, vagy megjön a menstruáció, az óriási csalódást okozhat, különösen több sikertelen próbálkozás után. Fontos, hogy ilyenkor pihenjünk, és ne adjuk fel a reményt.
• Túlstimulálás okozta kimerültség: Előfordulhat, hogy a hormonkezelés túlzottan stimulálja a szervezetet, ami fizikai és érzelmi kimerültséget okozhat.

Tanácsok az inszemináció utáni időszakra

• Pihenés: A beavatkozás utáni első napokban érdemes kerülni az intenzív mozgást és pihenni.
• Laza hozzáállás: Bár nehéz, próbáljunk meg lazítani, és nem túlságosan beleélni magunkat. A stressz károsan befolyásolhatja a fogantatás esélyét.
• Vitaminok és táplálkozás: Folytassuk a terhesvitaminok szedését, és figyeljünk a kiegyensúlyozott, tápláló étrendre. A méhpempő is segíthet a peteérés stimulálásában.
• LH tesztek és hőmérsékletmérés: Az LH tesztek segíthetnek a peteérés pontos idejének meghatározásában, bár a hormonális stimuláció miatt ez kevésbé megbízható lehet. A hőmérsékletmérés is hasznos lehet, de nem ad biztos választ a terhességre.
• Türelmes várakozás: A legfontosabb a türelem. A terhességi tesztet csak a várakozási idő letelte után érdemes elvégezni, hogy elkerüljük a korai csalódást.

tags: #inszeminacio #utan #szurkalas