Inszemináció és lombik: Útmutató a mesterséges megtermékenyítési eljárásokhoz

A meddőség századunk népbetegsége, az Egészségügyi Világszervezet szerint minden hatodik ember meddő világszerte, és a lakosság minden rétegét érinti ez a probléma. Magyarországon is a becslések szerint 200-300 ezer meddő pár élhet. Jó hír azonban, hogy a gyermek után vágyó párok majdnem 90%-ában a meddőség kezelése lehetséges - gyógyszer, sebészeti beavatkozás vagy asszisztált reprodukció, azaz mesterséges megtermékenyítés segítségével.

Amikor egy nő szembesül azzal, hogy nem lehet természetes úton gyermeke, vagy épp a ketyegő biológiai órája miatt egy nőgyógyász meddőségi központba irányítja, csak kapkodja a fejét az idegen szavak, kifejezések hallatán, és fogalma sincs, hogy mi a különbség a különböző beavatkozási formák között. Ebben a cikkben szeretnénk rendet tenni.

Mikor van szükség mesterséges megtermékenyítésre?

A mesterséges megtermékenyítés (asszisztált reprodukció) a meddőség kezelését szolgáló eljárások összefoglaló neve. Alkalmazása során közösülés nélkül, külső segítséggel valósul meg a petesejt megtermékenyítése, így olyan pároknak is megadathat a gyermekáldás, akik természetes úton nem tudnak gyermeket nemzeni.

A mesterséges megtermékenyítés feltételei és alapvető tudnivalók:

• Meddőségről beszélünk, ha 12 hónap - 35 év felett 6 hónap - próbálkozás után nem sikerül a terhesség.
• A sikertelenség oka az esetek 40%-ában a nő, 40%-ában a férfi, 20%-ában pedig mindkét fél.
• A vizsgálatok alapján az orvos dönt a kezelésről - általában először gyógyszeres kezeléssel próbálkoznak, és ha ez sikertelen, akkor javasolják a mesterséges megtermékenyítést.
• Az eljárás segíthet, ha a meddőség oka nőnél PCOS, endometriózis, szervi eltérés (pl. kétoldali elzáródott petevezeték), előrehaladott életkor; férfinál gyenge minőségű spermakép, illetve ha a pár meddőségének oka megmagyarázhatatlan.
• A társadalombiztosítás jelenleg 45 éves korig állja az asszisztált reprodukciós kezeléseket.

A leggyakoribb eljárások

Ovuláció indukció

A női meddőség egyik leggyakoribb oka az ovulációs zavar: amikor az ovuláció (magyarul peteérés, az érett petesejt kilökődése a petefészekből) rendszertelen vagy hiányzik. Ez jellemzően a hormonrendszer egyensúlyának felborulására vezethető vissza. Az ovuláció indukció a petefészkekben található petesejtek növekedésének és érésének hormonális támogatása, melyet természetes megtermékenyülés követ. Ez tehát nem mesterséges megtermékenyítés, de fontos megemlíteni, hiszen sok nőnek ez a módszer hozza meg a várt sikert.

Intrauterin inszemináció (IUI)

Az orvosok általában a kezdeti kezelések sikertelensége után szokták javasolni a meddő pároknak, hogy adjanak egy esélyt az inszeminációnak is. Amikor a páros túl van a kezdeti kivizsgálásokon és az ott adódott problémák kezelésének ellenére továbbra sem adatik meg a várva-várt gyermekáldás (vagy épp nem sikerül egyébként semmilyen szervi problémát feltárni), abban az esetben szokták javasolni a következő lépést, az inszeminációt. Az inszeminációt a petesejt kilökődése (tüszőrepedés) ideje körül kell elvégezni, ehhez fontos a peteérés követése, vagy a sikeresség növeléséhez akár az ovuláció indukció is alkalmazható.

Méhszáj eredetű meddőség, vagy enyhe és középsúlyos endometriózis esetén javasolt az inszemináció, vagyis a méhen belüli mesterséges megtermékenyítés, más néven mesterséges spermafelhelyezés. Inszeminációt akkor szoktak javasolni az orvosok, ha a férfi spermáival minden rendben van, és vizsgálatokkal igazolták, hogy a nő petevezetékei (vagy legalább az egyik) átjárhatók. A kezelés napján a férfi spermamintát ad, ezt a laboratórium feldolgozza, majd az orvos egy katéter segítségével bejuttatja a feldolgozott mintát a méhüregbe. Sikertelen beavatkozás esetén sincs szükség várakozásra a következő próbálkozásig, mindössze az a feltétele, hogy a petefészek és a méh megfelelő állapotban legyen.

Az inszemről azt tartják, hogy egyfajta átmenet a természetes út és a durván beavatkozó lombik eljárás között. Lényege, hogy a spermiumokat műszer segítségével közvetlenül feljuttatják a petesejt közelébe, így nem kell nekik megtenni a hosszú utat a petevezetékben (amiben állítólag elfáradnak és valójában csak nagyon kevesen érnek célt). Az inszemináció tehát egy testen belüli megtermékenyítés, hiszen maga a megtermékenyülés folyamata így a nő testében történik, nem pedig azon kívül, egy kémcsőben, mint a lombik eljárás során.

Természetesen az inszeminációs eljárást megelőzően is szükség van különböző orvosi vizsgálatokra, leginkább ultrahangra és a férfi sperma vizsgálatára. A menstruációs ciklus 11. és 13. napja között kell felkeresni az ultrahangot, azért, hogy megnézzék, hogy a petesejt érése megfelelő ütemben zajlik-e, egyáltalán van-e abban az adott hónapban érett petesejt. A férfi spermáját pedig közvetlenül a beavatkozás előtt is megvizsgálják, hogy megfelelő minőségűek-e (mozgás, mennyiség, stb).

Vannak azonban olyan esetek is, amikor az inszemináció folyamata viszont nem megvalósítható, nincs értelme (pl. petevezeték átjárhatatlanság esetén), ilyenkor egyből a lombik felé irányítják a pácienseket. A magyarországi hivatalos adatok alapján az inszemináció sikeressége világszerte 15-17 százalék.

In vitro fertilizáció (IVF)

Az in vitro fertilizáció szervezeten kívül történő megtermékenyítést jelent (az in vitro szó szerinti jelentése „üvegben”). Rövidítése IVF, és köznyelvben lombik programként, lombikbébi-eljárásként ismert. Több sikertelen inszemináció, hormonprobléma, komolyabb szervi eltérés, előrehaladott anyai életkor, gyenge minőségű spermakép, ismeretlen eredetű meddőség esetén ajánlott. A lombikról nagyvonalakban mindenki tudja, hogy micsoda: mesterségesen „engedjük össze” a hímivarsejteket a petesejttel, és megtermékenyülve ültetjük vissza, közvetlenül a méhbe. Abban különbözik az inszeminációtól, hogy itt nem a spermiumokat juttatják vissza a nő testébe, hanem a már megtermékenyített petesejtből kifejlődő embrió(ka)t. A lombikbébi program (IVF) sikerrátája a Magyarországhoz hasonló szabályozással rendelkező országokban 35-40 százalék (ez az embrióbeültetésre számított klinikai terhességek aránya).

Az IVF során a mesterséges megtermékenyítés menete a következő:

1. Petefészek stimuláció: Ez időszak alatt a nő hormontartalmú készítményeket (injekciókat, tablettákat) kap, melyek hatására a szokásos havi egy petesejt helyett a petefészek több, megtermékenyítésre alkalmat petesejtet termel. A kezelőorvos mindenkinek egyénileg tervezett stimulációs protokollt állít össze.
2. Petesejt-leszívás: Ez egy hüvelyi ultrahang-fejhez erősített hosszú tűvel történik, a hüvelyen keresztül. Altatásban vagy anélkül is végezhető és egy kisebb műtétnek felel meg, kb. negyedóráig tart, és utána haza is lehet menni.
3. Megtermékenyítés a laboratóriumban: A laboratóriumban a petesejteket megtermékenyítik. Ez hasonlít a természetben is lejátszódó folyamathoz: speciális tápoldatban egymás közelébe helyezik a petesejteket és a spermiumokat.
4. Embriófejlődés: A megtermékenyült petesejtek, vagyis az embriók, ezután 2-5 napig tápoldatban, mesterséges körülmények között fejlődnek.
5. Embriótranszfer (visszaültetés): Az embriók számától, minőségétől és a páciens kórelőzményétől függően a visszaültetés a megtermékenyítést követő 2-3. vagy 5. napon kerül sor. A megtermékenyített petesejt méhbe való beültetése kb. 1-2 perces, minimális kellemetlenséggel járó eljárás, katéter segítségével történik. Mindig több embriót ültetnek vissza, az eredményesség növelése érdekében.

ICSI (Intracitoplazmatikus Spermium Injekció)

Az intracitoplazmatikus spermium injekció (ICSI) az in vitro megtermékenyítési eljárás egyik fajtája. Alkalmazására a férfi gyenge spermaképe esetén kerül sor: kiválasztják a legjobb minőségű spermiumokat és egy speciális tűvel minden leszívott petesejtbe közvetlenül egy spermiumot fecskendeznek be. Alábbi esetekben javasolt: rossz minőségű spermiumok (nagyon alacsony spermiumszám, a mozgó spermiumok aránya 20% alatti, több mint 70% az abnormális spermiumok aránya, gyenge célirányos mozgás), súlyos endometriózis, FSH magas szintje, kevés petesejt, 40 év feletti életkor, több sikertelen IVF kezelés.

PICSI (Fiziológiás ICSI)

A fiziológiás ICSI eljárás az ICSI továbbfejlesztett formája. Az eljárás során a spermiumok először egy speciális petricsészébe kerülnek, melyben hialuronsav van, az a kémiai anyag, amely a petesejt burkán is megtalálható, így az életképes spermiumok kötődni képesek hozzá. Így történik meg az optimális, legegészségesebb spermiumok kiválasztása, melyeket az ICSI módszerrel alkalmaznak a megtermékenyítéshez.

MACS (Mágnesesen Aktivált Sejtválogatás)

A MACS (magnetic-activated cell sorting, magyarul: mágnesesen aktivált sejtválogatás) a spermiumválogatás fejlett módszere, amely eltávolítja a hibás, töredezett DNS-t tartalmazó spermiumokat. A MACS-módszer a sérült spermiumokat mágnesesen megjelöli, és a mágneses mezőnek köszönhetően rögzíti is őket. A megmaradt egészséges spermiumok, amelyek átjutnak a módszerrel, használhatók inszemináció, IVF, ICSI eljárás során is.

Asszisztált hatching (AHA)

Az embrió körüli zona pellucida réteget mesterségesen (mechanikusan vagy lézerrel) megnyitják, így elősegítve az embrió jobb fejlődését. 35 éves kor felett, két sikertelen IVF ciklus után alkalmazzák az AHA kezelést.

FET (Fagyasztott Embrió Transzfer)

A fagyasztott embrió transzfer a korábbi ciklusban vagy ciklusokban lefagyasztott embriókat felengedik, majd beültetik a méh üregébe. Az embriókat általában 5-6 napos állapotban fagyasztják le és így (-196 fokon) károsodás nélkül lehet őket tárolni, jelenlegi ismereteink szerint gyakorlatilag korlátlan ideig. A fagyasztás szóba jöhet akkor, ha a pár később is szeretne még gyermeket, vagy a termékenységet valamilyen küszöbönálló kezelés, betegség fenyegeti.

Mesterséges megtermékenyítés előtti vizsgálatok

Asszisztált reprodukciót megelőzően a nő és a férfi célzott kivizsgálása is szükséges. Férfiaknál az ondó laboratóriumi vizsgálata, kóros spermakép esetén hormonvizsgálatok és genetikai vizsgálatok is szükségesek. Nőknél a nőgyógyászati vizsgálat, hormonvizsgálat, belső nemi szervek vizsgálata, petevezeték átjárhatósági és méhüregi vizsgálat is szükséges. A fertőző betegségek szűrése mindkét félnél kötelező.

Kockázatok és mellékhatások

Mesterséges megtermékenyítés esetén nagyobb a többes terhesség kockázata. Ez még inkább megterheli az anyai szervezetet, számos terhességi és szülési komplikációval fenyeget, ezért különös odafigyelést igényel. Ha túl sok embrió fogan meg, rontják egymás túlélési esélyeit - ilyen esetben lehetőség van arra, hogy egy vagy több embriót eltávolítsanak, így javítva a többi esélyét.

A mesterséges megtermékenyítéssel létrejött terhesség esetén nagyobb a vetélés vagy abortusz valószínűsége, mint spontán terhesség esetén. Emellett az eljárás a méhen kívüli terhesség esélyét is növeli kismértékben.

Fontos tudni a petefészek-túlstimulálási szindrómáról is, mint lehetséges mellékhatásról. Ritka esetben a szervezet túlzott mértékben reagál a hormonokra, és ennek következtében a vártnál több tüsző kezd megnagyobbodni.

A sikerráták

Magyarországon a meddőségi kezelések eredményességéről rendelkezésünkre állnak hivatalos adatok. Ezek alapján 2017 és 2019 között az évente elvégzett asszisztált reprodukciók kb. 20 százalékából született gyermek, 2020-ban ez 17,9% volt, 2021-ben pedig 16,6%. Fontos, hogy a sikerráták az eltérő szabályozások, protokollok miatt országonként eltérőek - sőt még klinikánként és orvosonként is vannak eltérések a protokollokban.

A mesterséges megtermékenyítés sikerességét számos tényező befolyásolja:

• Életkor: 35 év alatt a legnagyobb a siker valószínűsége (kb. 45%), 35 felett 20-30%, 40 felett 10-15%.
• Petesejt, spermium és embrió minősége: A felhasznált ivarsejtek és az embriók minősége alapvetően befolyásolja a sikerességet.
• Meddőség oka: Egyes problémák könnyebben kezelhetők, mint mások.
• Korábbi próbálkozások: Ha egy nőnek korábban már volt sikeres terhessége, a siker esélye nagyobb. Ha egy nőnek már több sikertelen mesterséges megtermékenyítése vagy vetélése volt, a siker esélye kisebb.
• Stimulációs protokoll: A petefészek stimulációjához használt protokoll is sokat számít - ezt az orvos életkor, hormonszintek és egyéb tényezők alapján határozza meg.
• Életmódbeli tényezők: A dohányzás, alkoholfogyasztás, súlyfelesleg és stressz is negatív hatással lehet a kezelésre.

Ne felejtsük, hogy a lombik sikerráta magasabb a természetes úton való teherbeesés esélyénél, ami 30 évesen havonta kb. 20%, 35-40 között 5-10%, 40 felett kevesebb mint 5%.

A mesterséges megtermékenyítés Magyarországon

Magyarországon a kezelés ingyenes: egészen pontosan inszeminációból hat alkalmat, míg a lombikbébi-eljárásból öt alkalmat áll a társadalombiztosító (egy gyermek születését követően pedig további négyet). Emellett a kezeléshez szükséges gyógyszerek is ingyenesen hozzáférhetőek. Az állami támogatás azonban csak akkor vehető igénybe, ha a kezelés még a nő 45. életéve betöltése előtt megkezdődik. Fontos változás volt, hogy 2022 nyarától csak az állami meddőségi klinikákon kezelhetők az erre jogosult nők.

Meddőségi kivizsgálásokra továbbra is van lehetőség magánintézményekben, de ezeken a helyeken már nem végeznek meddőségi beavatkozásokat. A kormány célja az volt, hogy minél szélesebb körben elérhetővé tegye az államilag finanszírozott meddőségi kezeléseket, segítve a gyermekszületések számának növelését, a népességfogyás megállítását. Érdemes még azt is tudni, hogy öt sikertelen beavatkozás után az állami klinikákon is fizetni kell az eljárásért, bár lényegesen kevesebbet, mint korábban a magánszektorban kellett.

A meddő párok egy jó része a magyarországi állami rendszer (és az azt jellemző szakemberhiány) helyett inkább külföldre utazik lombikkezelésre - csehországi, szlovákiai vagy ausztriai klinikák tartoznak a legnépszerűbbek közé. Sokan a hazai állami intézetek futószalagszerű, személytelenebb működése, az egészségügyre általában jellemző helyzet miatt döntenek külföldi kezelés mellett, illetve a jogszabályok is valamivel liberálisabb külföldön.

tags: #inszeminacio #helyett #lombik