Az inszemináció: Mesterséges megtermékenyítés a gyermekvállalásért

A meddőség napjainkban egyre gyakoribb problémája, amely minden ötödik párt érint. Ekkor sem kell megijedni, hiszen a nem megfelelő életmódon át a stresszig számos tényező befolyásolhatja a teherbeesés esélyét. Amennyiben késik a gyermekáldás, és az orvosi kivizsgálás alátámasztja a meddőség tényét és okát, számos reprodukciós eljárás nyújthat segítséget a várva várt gyermekáldás eléréséhez.

Mi a meddőség és mikor érdemes szakemberhez fordulni?

Meddőségről akkor beszélünk, ha a pár mindkét tagja 35 év alatti, és egy évig tartó védekezés nélküli próbálkozás után sem jön a várva várt fogantatás. 35 éves kor felett már 6 hónap sikertelen próbálkozás után érdemes meddőségi specialistához fordulni.

A spontán teherbeesés esélye a 35 év alatti pároknál viszonylag magas, 85% körül van. Azonban az életvitel mellett szerepet játszhatnak a peteéréssel kapcsolatos zavarok, a rendszertelen ciklus, valamint a petevezetékek elzáródása vagy hegesedése. Csökkenthetik a spontán teherbeesés esélyét a különböző méhrendellenességek (pl. hátrahajló méh), az endometriózis és az életkor. A férfi meddőséget leggyakrabban pszichés tényezők, stressz, nem kiegyensúlyozott párkapcsolat, szociális és egzisztenciális bizonytalanság, az alkoholizmus okozhatja, legtöbbször a hímvessző merevedési zavara (erektilis diszfunkció) formájában. Gyakoribb, hogy az ondó minősége vagy mennyisége nem megfelelő.

A meddőség diagnózisa és terápiája

Egy alapos nőgyógyászati rutinvizsgálat és részletes beszélgetés után több vizsgálatot is javasolhat a szakorvos. A genetikai vizsgálatok során egyebek mellett a kromoszómákat vizsgálják (kariotipizálás), a cisztás fibrózist és a genetikai hordozóságot is szűrik. A pár férfi tagjánál az egyik legfontosabb az ondó minőségi és mennyiségi vizsgálata.

A kivizsgálást követően minden esetben személyre szabott terápiás stratégia készül. Az életmód megváltoztatása a legtöbb esetben eredménnyel járhat. Kerülje a feldolgozott élelmiszereket, egyen rostban és vitaminokban gazdag ételeket, sétáljon gyakran. A dohányzást és az alkoholos italokat mellőzze, fogyasszon sok vizet. A terhesvitaminokat a próbálkozás előtt 3 hónappal érdemes elkezdeni szedni. Ha az időzített együttlétek és az életmódváltás sem jár sikerrel, az inszemináció segíthet.

Az inszemináció: Mesterséges spermafelhelyezés

Az inszemináció a mesterséges megtermékenyítés egyik módja, az asszisztált reprodukciós technikák egyike. Lényege, hogy a spermiumok nem közösülés útján, hanem megfelelő előkészítést követően, katéter segítségével juttatjuk a genitális traktus valamelyik szakaszába. Ezáltal közelebb juttatja a hímivarsejtet a petesejthez, növelve a megtermékenyülés esélyét. Az inszemináció és a lombik közötti fő különbség, hogy az inszemináció a testen belül történik, a lombikeljárásban viszont az ivarsejteket testen kívül egyesítik, majd beültetik.

Mikor indokolt az inszemináció?

Az inszemináció akkor jöhet számításba, ha a pár női tagjánál legalább egy petevezető átjárható, és van tüszőérés. A férfi esetében minimum 5 millió hímivarsejtnek kell lennie egy milliliter ondóváladékban, a 20 millió számít ideálisnak. Akkor is segít, ha a méhnyak átjárhatóságával van a probléma, mivel a spermiumokat közvetlenül a méh üregébe injektálják. Nők esetében PCOS (egyik tünete a tüszőérés zavara) vagy az enyhe-közepes endometriózis fennállásakor szintén segíthet az inszemináció.

A beavatkozás ritka javallatai között szerepel, ha közösülési képtelenség áll fenn, szervi elváltozás vagy pszichés ok miatt.

Az inszemináció típusai

Az inszeminációnak két fő fajtáját különböztetik meg:

• AIH (Artificial Insemination by Husband / Homológ inszemináció): Amennyiben a férj vagy élettárs ondója tartalmaz hímivarsejteteket, akkor az inszeminációt kizárólag a férj, vagy élettárs ondójával végzik el. Ez az esetek többségében akkor válhat szükségessé, ha a férjnél enyhébb férfimeddőségi problémák állnak fenn. Ha a partner a beavatkozás tervezett idején nincs elérhető közelségben, vagy speciális okok miatt korábban tároltatott saját hímivarsejtet, úgy a lefagyasztott majd kiolvasztott spermium is felhasználható, nem csak a beavatkozás napján nyert friss minta.
• AID (Artificial Insemination by Donor / Donor inszemináció): Ez az inszemináció e módja akkor szükséges, ha a férjnél olyan körülmények állnak fenn, melyek miatt nem lehetséges a gyermeknemzés, például irreverzibilis azoospermia (hímivarsejtek hiánya), súlyos oligo-terato-asthenozoospermia (OTA-szindróma), nem korrigálható ejakulációzavar, herék veleszületett vagy szerzett hiánya, vagy súlyos örökletes megbetegedés átörökítésének lehetősége. Ebben az esetben donor hímivarsejtet használnak.

Hogyan történik az inszemináció?

Az inszemináció sikere leginkább a megfelelő előkészítésen és az időzítésen múlik.

1. Stimuláció és follikulometria: A kezelést a nő esetében tablettás vagy injekciós hormonadagolással kezdik, mellyel megnövelik a petesejtek számát. Lehetséges normál ciklusban figyelni a petesejtérést, és az alapján kiválasztani a megfelelő időpontot az inszeminációra, de biztosabb a siker, ha a petefészket serkentik gyógyszerekkel arra, hogy legyen tüszőérés. Ilyenkor biztos és kiszámíthatóbb a tüszőrepedés időpontja, sőt sokszor gyógyszeresen váltják ki azt. Ultrahangos és hormonális vizsgálatok segítségével állapítják meg az ovuláció várható időpontját.
2. Spermaminta adása és előkészítése: A mesterséges megtermékenyítés napján kell leadni a férj spermáját. A beavatkozást megelőzően legalább 3 napos, de nem több mint 5 napos szexuális önmegtartóztatás javasolt. A spermát laboratóriumban mossák, előkészítik és koncentrálják a befecskendezésre. Ötmilliós hímivarsejtszám alatt eleve nem kezdenek bele az inszeminációba, öt- és húszmillió közötti spermaszámnál viszont már segíthet ez az eljárás.
3. A beavatkozás menete: Nőgyógyászati vizsgálóasztalon, a rutin vizsgálatoknál is megszokott pozícióban történik. Közvetlenül a beavatkozás előtt steril fiziológiás sóoldattal öblítik át a hüvelyt, majd az előkészített spermiumokat egy vékony katéteren keresztül juttatják be a méhüregbe. Az eljárás gyors, általában fájdalommentes, bár néhány nő enyhe kellemetlenséget vagy görcsöket tapasztalhat.

Mi történik az inszemináció után?

A beavatkozást követően minimum fél órán át vízszintesen kell feküdni, majd 2-3 hétig ajánlott kerülni az intenzív mozgást. A kezelés után 2-3 napban jótékony hatással bír a házasélet, ez ugyanis aktiválja az endogén hormonokat, ami elősegíti a beágyazódást. Ha létrejött a terhesség, a 9-10. nap körül vérvizsgálattal már kimutatható, ultrahanggal a 21-23. napon látható a petezsák.

Az inszemináció sikeressége és kockázatai

Ha az inszeminációt megfelelő javallat miatt és jól kiválasztott időpontban végzik, úgy a sikerességi arány egy beavatkozásra számítva 15-20 százalék, hat beavatkozásra számítva 30-40 százalék. A petefészek gyógyszeres stimulálása miatt az ikerterhesség esélye megnő, körülbelül 5 százalék. Amennyiben a kezelés hat alkalommal sikertelen, esetleg egyedi mérlegelés alapján már hamarabb is, a meddő párnak fel kell ajánlani a lombikbébi-kezelést.

Az inszeminációnak ritkán vannak mellékhatásai, mint például az alhasi görcsök. A hiperstimulációs szindróma - melynek oka, hogy túl sok tüsző kezd érni - szintén alhasi fájdalommal, puffadással, nehézlégzéssel járhat. Mivel az inszemináció és annak előkészítése alatt is fokozott az orvosi felügyelet, nagyon kevés az esélye például a méhüreg megfertőződésének.

tags: #inszeminacio #aid #aih