Néhány évtizede még szinte minden kórházban egyféleképpen lehetett szülni: hanyattfekve, kengyelbe szíjazott lábakkal. Ez a kényelmetlenség nem véletlen, hiszen így a baba súlya nyomhatja az egyik anyai főeret, illetve az összes súly ránehezedik az anya derekára, ahová egyébként is gyakran kisugárzik a méhösszehúzódás. Anikó nem híve a hanyattfekvő testhelyzetnek az alacsony kockázatú, szövődménymentes szüléseknél, és az a tapasztalata, hogy a szülő nők is többnyire kényelmetlennek, kiszolgáltatottnak élhetik meg a háton fekvést. A modern szülészeti gyakorlatban azonban a mozgásszabadság biztosítása az elsődleges, még akkor is, ha orvosi beavatkozásokra, például infúzióra vagy CTG monitorozásra van szükség.
Mozgásszabadság infúzióval és CTG-vel
A szülőszobára érkező kismama legelőször azt tapasztalja, hogy egy kanült szúrnak a vénájába. Ez már önmagában riasztó sok anyuka számára, de egy teljesen ártalmatlan dologról van szó. A puha műanyag kanüllel szabadon mozgathatja a karját az édesanya, egyáltalán nem kell attól tartani, hogy ha „rosszul” mozdul, akkor kipukkasztaná a kanüllel vénát. A másik, amivel igen hamar találkozik a szülő nő, az az infúziós állvány, amit az ágya mellé tolnak. Akkor sem vagy passzív hanyattfekvésre ítélve, ha úgy alakul a szülésed, hogy CTG-hez vagy infúziós állványhoz vagy kötve a vajúdás egy szakaszában, vagy végig. Az infúziós állványok szintén mozgathatóak.
A legtöbb élettani szülésnél nincs szükség folyamatos CTG-s megfigyelésre. A legtöbb ilyen gép vezetékes, tehát a használat idejére helyhez köti a vajúdó nőt. Az ajánlások szerint, amennyiben minden körülmény normális, baba és mama egyaránt megfelelő állapotban vannak, óránként 20 percig kötik a CTG-t az anyukára.
Egyre több helyen elérhető a legkorszerűbb technológiát jelentő zsinór néküli, ún. „telemetriás” CTG készülék, ami egyáltalán nem korlátozza a mozgás szabadságát, és akár kádba is mehet a kismama pocakján a vízálló tappancsokkal. Sőt, léteznek már vízálló CTG-k is, amelyek használatával a vízben szülés során is lehet monitorozni a babát. Ám a hagyományos készülék zsinórja is megközelítőleg három méter hosszú, ráadásul gurítható szekrényen tároljuk, pontosan a könnyebb mobilizálás miatt.
A méh izmainak szerepe a vajúdás során
Szülészeti eszközök és környezet
A Semmelweis Egyetem Szülészeti és Nőgyógyászati Klinikáján továbbra is van lehetőség apás szülésre, a szülés közben így jelen lehet az édesapa vagy egy családtag. A szülés során a szülőnő által megválasztott egy személy jelenléte mindig minden körülmények között megengedett. A klinikán a szülőszobán található 6 szülőszoba és egy császármetszésre szolgáló műtő. A szülőszoba legnagyobb kórterme az egyes számú kórterem, ahol 3 szülőágy található. Található még 4 darab egyágyas szülőszoba, valamint az alternatív szülőszoba. A háromágyas kórteremben még található egy újszülött ellátóhelység is, ahol a neonatólógus orvosok és a koraszülött osztályon dolgozó kollégák látják el a koraszülötteket, az ellátásra szoruló újszülötteket és a császármetszés után az újszülötteket. A szülőszoba egy ágyas szülőszobáin zajlanak az élettani szülések vezetése. Minden szülőszobában rendelkezésre állnak azok a gyógyszerek és eszközök, melyek szükségessé válhatnak esetlegesen szövődmények fellépése során.
Az Hillrom Affinity IV szülőágy
A Hillrom Affinity IV szülőágy kivételes kényelmet és klinikailag hatékony vajúdási és szülési környezetet biztosít. Ez a forradalmian új szülőágy kényelmet és biztonságot nyújt. A vajúdás és szülés során minden másodperc számít. Gyorsan és könnyen kell cselekednünk, különösen vészhelyzet esetén. Az Affinity IV szülőágy biztonságos és szép látványt nyújt, a legforgalmasabb környezetben is kényelmesen működtethető. Nincs többé bajlódás a levehető lábrésszel, az Affinity „Stow and go” megoldásával az integrált lábrész egyszerűen becsúszik az ágy alá a szülés idejére, és visszahúzható, ha a szülés befejeződött.
További eszközök a szülőszobán
Vannak hordozható eszközeink is a szülőszobán: különböző méretű gimnasztikai labdák, földre teríthető jóga-matrac, szülőszék. A szabadság biztosítása nem az eszközök meglétén múlik: lehet egy megfelelő magasságú szekrényre is támaszkodni, vagy mosdókagylóba is kapaszkodni. A szüléseket a szülésznők és orvosok közösen kísérik végig.
Vajúdási pozíciók és mobilizáció
Vajúdás alatt sokan kedvelik a függőleges testhelyzeteket akár édesapának vagy dúlának támaszkodva, akár bordásfalba kapaszkodva, akár kicsit berogyasztva a térdeket, vagy ülve - jellemzően két fájás között kényelmesen hátradőlve a karosszék háttámlájának, illetve a mögöttük ülő apának. Akár sétálni, ringatózni, körözni a medencével, vagy épp megpihenni, akár leheveredni egy rövid időre, ha az esik jól. Elhúzódó, hosszabb szüléseknél szívesen veszik fel az oldalt fekvő pozíciót, akár a franciaágyon, akár a hagyományos szülő ágyon, akár a kádban. Népszerű a négykézlábas testhelyzet is, ami azonban - főleg többedszer szülő anyák esetében néha „menekülő” pozíció is tud lenni: az esetleges laza hasfal ugyanis lehetővé teheti, hogy a babát a hasába engedje, ne pedig a lefelé, a szülőcsatornába. Ha a hüvelyi vizsgálat ezt igazolja, arra szoktam kérni a kismamát, hogy emelkedjen függőleges pozícióba, hogy a baba lefelé tudjon haladni a szülőcsatornába. Ezután újra felvehető a gátat remekül kímélő négykézlábas testhelyzet. Amikor azt látom, hogy egy vajúdó órák óta ugyanabban a helyzetben van, és nem halad a folyamat, akkor szükséges lehet kimozdítani az eddigi pozícióból. Hüvelyi vizsgálat során tudok tájékozódni a méhszáj állapotáról, és a baba fejének helyzetéről. Ezek ismeretében tudok javasolni olyan pozíciót, ami segíthet átlendülni az esetleges elakadáson.
Lábtartót kizárólag olyan esetekben használunk, amikor a szokásosnál nagyobb hozzáférésre lehet szüksége a szülészorvosnak. Például faros vagy iker szülés esetén, illetve vákuumos szülésbefejezésnél. A lábak leszíjazása azonban ilyenkor sem indokolt.
Egyéb orvosi beavatkozások
A CTG-n kívül gyakori eszköz a szülőszobákon az ultrahang is. Erre jellemzően akkor van szükség, ha nem tudni biztosan, hogy fej- vagy farvégű a baba, vagy ha az édesanya bizonytalan azt illetően, hogy a magzatvize elfolyt-e. Bizonyos körülmények között sor kerülhet még burokrepesztésre is. A burkot vagy egy tűvel repesztjük meg, ami alapvetően ijesztő lehet, ha valaki nem hallott még erről, vagy egy tompa végű, ollószerű csipeszt használunk erre. Ez utóbbi is egy ártalmatlan eszköz, mivel tompa a vége, nem sértheti meg a kisbaba koponyáját.
Ha kiderülne szülés közben, hogy a kisbaba szívhangja esik, akkor kerülhet elő az eléggé rossz hírnek örvendő eszköz: a vákuum. Erről fontos tudni, hogy sokkal kevésbé félelmetes, mint azt gondoljuk. A műanyag vákuumcsövek végén egy olyasmi gumisapka van, mint amit a mellszívókon is láthat az édesanya. Ezt a kis sapkát illesztjük a baba fejére és ezzel segítünk neki kijutni a szülőcsatornából. Sok európai országban ugyan rutinszerűen használnak vákuum helyett fogót, de az itthoni kórházakban fogóval biztosan nem találkozik az anyuka.