Életrajzi mozaikok egy nagypolgári család életéből

Gréti, a korát meghazudtolóan energikus, stramm asszony, aki csinos, ápolt, választékosan, ízlésesen öltözött, meséli el élete történetét, melynek hangsúlyos és szerves része az adott életszakaszok történelmi, politikai és kulturális háttere is. Nyitott gondolkodású, a világ eseményeiről naprakészen tájékozott, sokat olvas, és mindenről határozott véleménye van.

Gyermekkor Balatonbogláron és a Thonet-udvarban

Életének első emléke Balatonboglárra nyúlik vissza, ahol négykézláb mászik fel egy forró, homokos falépcsőn. Később a Mária Valéria utca 10. szám alatti, úgynevezett Thonet-udvarban éltek, egy udvari, háromszobás lakásban. A Thonet-udvar egy fantasztikus épületkomplexum volt, melyet Skalnitzky Antal és Koch Henrik tervezett a bútorgyáros Thonet testvérek számára 1871-ben.

Apja üzleti sikerei révén a család egy utcafronti, második emeleti luxuslakásba költözött, melynek ablakai a Dunára és a Vigadó térre néztek. Négy óriási szobával, cselédszobával és apai irodával rendelkezett, ébenfa berakásos intarziás parkettával és bronzcsillárokkal.

Családi háttér: zsidó és katolikus gyökerek

Gréti édesanyja 1912 májusában ment férjhez, apja huszonegy évvel volt idősebb nála, ötvenegy éves korában született Gréti. Apja zsidó, anyja katolikus volt, de a házasságkötéskor anyja betért a zsidó vallásba, így mindkét vallás ünnepeit megtartották: Hanukát, karácsonyt, húsvétot és Pészahot is.

Apja, Kovács Manó (eredetileg Kohn Manó) 1867-ben született Pesten. Nagyapjáról, Kohn Adolfról egy dagerrotípiát őriz, amelyen Kossuth Lajoshoz hasonlóan van öltözve: szőke hajjal, körszakállal, zsinóros magyar ruhában és csizmában. Nagyanyja Landauer Regina volt, akinek családja állítólag a Rothschildokkal is rokonságban állt. A Kohnok és Landauerek mind szőkék és kék szeműek voltak, ami felveti a keleti kazár zsidó birodalom elméletét, melyről Arthur Koestler "A tizenharmadik törzs" című könyvében olvasott Gréti.

Kohn Adolf édesapjáról, Jichak Meyer Kohnról egy 1822-ből származó német nyelvű irat tanúskodik, amely engedélyt ad vasárnap délelőtt a kecskeméti utcai vásáron való részvételre, ám csak a kibontott batyuja által elfoglalt területen, asztal nélkül, és a városba sem léphetett be.

Apja, aki a "szegénység büdös, fiam" mondás híve volt, saját bőrén tapasztalta meg a nélkülözést. Nyolc-tíz éves korában inasnak adták egy üzletbe, négy elemit végzett. Kisinasból segéd, majd önálló textilkereskedő, végül textil-nagykereskedő lett, Koronaherceg utcai üzlettel.

Anyai ági történetek: Oravicabánya és a Sittnerek

Anyai nagyapját, Karl Sittnert Oravicabányán lőtték agyon egy vadászaton, ahol fővadászmesterként, főerdészként szolgált, és fiatalon részt vett a búr háborúban Dél-Afrikában. Felesége, Pischl Mária, Gréti egyetlen ismert nagyszülője, egyedül maradt a gyerekekkel.

A nagymama egy panziót nyitott, ahol Kneipp-kúrát kínált a vendégeknek. Gréti sosem járt Oravicabányán, de nagymamája gyakran feljött Pestre. Egy kedves, galambősz hajú, földig érő fekete ruhás, németül beszélő idős hölgyre emlékezik. A Sittnerek mind magas termetűek voltak.

A nagymama halála Oravicabányán történt, amiről Gréti nyolc-tíz éves korában értesült Feri bácsitól. Anyjának testvérei, Katharina, Franz, Gusztáv és Karl Budapesten, illetve Oravicabányán éltek. Katharina fiatalon tüdőbajban halt meg. Franz és Gusztáv sikeres üveg- és porcelánkereskedők lettek Pesten, két előkelő üzlettel. Anyjukat is felhozták Pestre, aki az oravicai apácáknál végezte el a négy elemit és a négy polgárit. A zárdaéletet rossznak és az apácákat gonosznak találta, de egy kedves apáca segítségével nem maradt ott.

Pestre költözve, Franz bátyjánál lakott a Kapás utcában, majd fűzőkészítést tanult és mesteri diplomát szerzett. Fűzőkészítő lányként dolgozott, és állítólag Hägenbeck Olga operaénekesnőnek is ő készítette a fűzőjét.

Szülői házasság és testvéri kapcsolatok

Anyja gyönyörű, barna, barna szemű, tiroli típusú nő volt, kedves, derűs és aranyos. Apja előtt egy Straub Feri nevű hadnagy volt a vőlegénye. Anyja szerette apját, amit a halálakor tanúsított szívből jövő gyásza is mutatott.

Gréti szülei 1912-ben házasodtak össze, bátyja, Anti 1914-ben született. Apjának előző házasságából két lánya volt. Anti státusza a családban kivételezett volt, "a fiam" csupa nagybetűvel hangzott el. Gréti születése után Anti sosem bocsátott meg neki, féltékeny volt és agresszív vele szemben. Anti volt a kedvenc, ő mindig benne élt a családban. Grétinek külön lányszobája volt a fräuleinnel, Micivel, míg bátyja az ebédlőben vagy az úriszobában aludt.

Gréti szobája a Vigadó téri lakás sarki szobája volt, ablakai a Mária Valéria utcára néztek. Fehér leányszobát rendeztek be neki, virágos tapétával, fehér bútorokkal és csipkés, tüll függönyökkel. Az ágy mellett éjjeliszekrényen egy lámpa állt, mely rokokó ruhás férfit és nőt ábrázolt, fantáziáját megmozgatva. Kedvenc játéka a babaszoba bútorainak sikálása volt, bár nem szerették, mert összevizezte a padlót. Akkoriban divatos olasz lencsibabákkal játszott.

tags: #index #mindekozben #kinai #nem #eszik #teherbe