A bevésődés, vagy angolul imprinting, egy olyan pszichológiai és viselkedésbiológiai folyamat, amely során az állatok, különösen a madarak és emlősök, korai életkorukban egy specifikus ingert, általában a szülőt vagy más egyedet, úgynevezett „lenyomatot” alakítanak ki. Ez a fajta tanulás egy bizonyos korban vagy életszakaszban következik be, gyors és kétségtelenül független a viselkedés következményeitől.
Megfigyelte, hogy a fészekrakó madarak, tyúk, fürj, kiskacsák, kislibák rövid idővel a tojásból való kikelésük után szinte minden mozgó tárgy követésére hajlamosak. Természetes körülmények között a mozgó tárgy az anya, laboratóriumi körülmények között lehet a kísérletvezető is vagy valamilyen mesterséges mozgó stimulus. A bevésődés legintenzívebb szakasza általában a születést követő 0-3 hétben történik. Az imprinting leginkább a madárfajok jellemzője, azok közül is a fészekhagyóké. Szárnyasok esetén a szenzitív időszak a kikelés utáni első 48 órára tehető.
A híres etológus, Konrad Lorenz felfedezte az imprinting jelenségét a libák és kacsák kísérletei során. Lorenz kimutatta, hogy az inkubátorban kikelt libában is nyomot hagy az első mozgó inger a kritikus időszakban, ami nagyjából a kikelés után számított 13-16 óra. Például a kislibákban, maga Lorenz volt az, aki nyomot hagyott, pontosabban a csizmája. A kismadarak nehezen tudtak Lorenz és asszisztensnője között különbséget tenni, mivel mindketten ugyanazt a csizmát hordták. A bevésődés legismertebb példája a kislibák esete, amelyek az első mozgó tárgyat, amit meglátnak a kikelésük után, anyjuknak hiszik, és követni kezdik. Ez a jelenség Konrad Lorenz osztrák etológus nevéhez fűződik, aki behatóan tanulmányozta a libák viselkedését.
Az első néhány órás együttlétnek kiemelkedő szerepe van. Ez alatt az idő alatt a kicsi megtanulja a tárgy jellegzetességeit és azokat a hívóingereket, amelyek alapján kiválasztja a követendő tárgyat. A tanulás során az anya és a kicsi egyaránt kapcsolattartó hangokat hallat, így egy választásos helyzetben ellenőrizhető, hogy a bevésődés működik-e. A kritikus szenzitív periódusok fajonként változóak.
A bevésődés (angol nyelven: imprinting) a pszichológiában illetve az etológiában használt fogalom egy az adott faj számára kritikus periódusban bekövetkező tanulás leírására. Kezdetben olyan helyzetek leírására használták, amikor az állat vagy az ember ösztönző ingereket tanult meg. A bevésődés legismertebb formája a korai bevésődés, melyben az újonnan világra jött állat a szülei különböző külső és viselkedéses jellemzőit sajátítja el. Egy tartós kötődés alakul ki azon faj egyedeihez, amit először megpillant. Mivel ez az élet korai szakaszában kialakuló kapcsolat, ezért kiirthatatlan nyomokat hagy az egyedben, és élete végéig tart. Ezt először a 19. században, egy amatőr biológus, Douglas Spalding a házi csirkéknél írta le. Ezt a jelenséget Oskar Heinrot fedezte fel újra, majd tanítványa, Konrad Lorenz kezdte el nyári ludakon behatóbban tanulmányozni a jelenséget.
A tárgy memorizálásában különböző agyterületek játszanak szerepet - a nagyagy egy specifikus asszociációs részének léziója vagy kiirtása azt eredményezi, hogy a bevésődés elmarad, de más tanulási képességek nem sérülnek. A bevésődés periódusának eleje az igazán megszabott, a vége neurális átszerveződésnek köszönhető, ami azt jelenti, hogy ha nincs inger, akkor az érzékeny szakasz sokáig kitolható. Fehérjeszintézis-gátlókkal megakadályozható, ebből az következik, hogy az abban részt vevő neuronok átalakulnak, s mivel ez vezet a tartós memóriához, így nem alakul ki.
Az emberi pszichológiában is használják az „imprinting” fogalmát, hogy leírják a korai életszakaszban történő tapasztalatok hatását a viselkedésre és a személyiségfejlődésre. Régóta köztudott, hogy a születést követően az anya-gyerek kapcsolat történései meghatározóak lehetnek, az egész életre nézve. Azok a gyermekek, akik csecsemőkorukban nem kapták meg az anyai szeretetet, felnőtt korukban nem képesek tartós, intim helyzeteket, kapcsolatokat létrehozni vagy fenntartani. Társas viselkedésük az imprinting-időszak sérülése miatt jellegzetes módon megváltozik, torzul. A csecsemő számára az imprinting létrejöttének kritikus időszaka az első életév. A vizsgálatokból tehát az látszik, hogy a gyerekkor szakaszában meghatározó szerepet játszanak a bevésődés vagy imprinting jellegű folyamatok.
Az úgynevezett szexuális bevésődés során a szülővel való együttélés olyan párválasztási tendenciákat hoz létre, amelyek tartósan fennmaradnak felnőttkorban. Nem csak embereken mutatták ki, hogy az élőlények olyan párt választanak szaporodásukhoz, amelyek hasonlítanak az őket nevelő felnőttekhez. A Pécsi Tudományegyetemen Bereczkei Tamás és kutatócsoportja régóta foglalkozik azzal a kérdéssel, hogy mi határozza meg a férfiak és a nők párválasztását. Bereczkei professzor és kollégája, Gyuris Petra egy kísérletsorozatában több mint 300 családtagokról és kontrollszemélyekről készült arcképet kellett összehasonlítaniuk a találomra kiválasztott, a fényképeken szereplő embereket nem ismerő kísérleti alanyoknak. A férfiakra is vonatkoztatható ez az eredmény, azonban rámutattak arra is, hogy azok a férfiak, akik több törődést kaptak gyermekkorukban az anyjuktól, inkább választanak hozzá hasonló párt, mint azok, akiknek rosszabb volt a kapcsolatuk édesanyjukkal. Bebizonyosodott az is, hogy a bevésődés egy tanulási folyamat, nem pedig egy genetikailag megszabott észlelési mechanizmus. Ugyanis, amikor olyan lányokat illetve nőket vizsgáltak, akik őket örökbefogadó apákkal éltek együtt, hasonló összefüggést találtak. A képeket elbíráló kísérleti alanyok jelentős hasonlóságot találtak a lányok férjének és a nem biológiai apjuk arcvonásai között, s ezt az összefüggést a gyerekkori apa-lánya kapcsolat milyensége befolyásolta. További kísérletekben az arcvonások tényleges méreteit hasonlították össze. Több, mint 300 személy 14 arcvonását mérték le egy számítógépes program segítségével, szinte a milliméter törtrészének pontosságáig (orr hosszúsága, szem szélessége, ajkak teltsége). Az adatokat arc-arány számítással alkalmassá tették az egyének közötti összehasonlítások elvégzésére. Összegzésként: a vizsgálati eredményekből az következik, hogy az ellentétes nemű szülőről gyerekkorban kialakított emlékezeti kép fontos szerepet játszik a felnőttkori párválasztás folyamán, és ez összhangban áll a szexuális imprinting elméletével.
A bevésődés zavarai néha előfordulhatnak, például ha a fiatal állatok nem találkoznak a szüleikkel. Az imprinting tehát egy izgalmas és fontos jelenség az állatok világában, amely segít megérteni a viselkedésüket és a köztük lévő kapcsolatokat.
Genomikus lenyomat
A tanulás a pszichológia kiemelt és legrégebbi kutatási területei közé tartozik. A korai tanulással kapcsolatos kísérleteket állatokkal végezték és ebből próbáltak az emberi tanulásra következtetni. Bizonyos esetekben az állatkísérletek során kapott eredmények valóban jól alkalmazhatóak az emberi tanulásra. A környezetünkhöz való rugalmas alkalmazkodás feltétele a tanulás. A tanulás során sajátítjuk el azokat az ismereteket és teszünk szert olyan tapasztalatokra, melyek viselkedésünkben viszonylag állandó változást idéznek elő.
Altbacker Vilmos szerint a bevésődés tartóssága ellenére is kimutatható felejtés, és tanulásszerkesztők szerint csak fokozati különbség van más tanulási formákhoz képest a reakciók erejében (Barta, Liker, & Székely, 2002). Egyedül még azt nem sikerült egyértelműen eldönteni, hogy a bevésődés veleszületett detektálási mechanizmus alapján megy végbe, vagy pedig tanulási folyamat eredménye.
A kutyák esetében is megfigyelhető az imprinting jelensége, különösen a kölyökkutyák esetében. A kutyák a születésük utáni első hetekben a gazdájukra és más emberekre való érzékenyítésen keresztül tanulják meg a társas interakciókat. Az imprinting vizsgálata segít a tudósoknak megérteni az állatok viselkedését, szociális interakcióikat és az evolúciós folyamatokat.
Ezek a magyarázatok megoldásául szolgálhatnak a pszichoanalízis úttörői által megfogalmazott problémákra, így ide kapcsolható Sigmund Freud Ödipusz elmélete. Ismeretes, hogy ő azt feltételezte, hogy az anya és a fiúgyermeke között szexuális természetű kapcsolat alakult ki a gyerekkor korai szakaszában. Felvetette, hogy az úgynevezett ödipális kapcsolat a fiú párválasztásában valószínűleg szerepet játszik, viszont ezt később semmivel nem igyekezett alátámasztani.
tags: #imprinting #jelentese #a #bolcsiseknek