A babakocsi története egészen a 18-19. századig nyúlik vissza, és elterjedését jelentős részben Viktória királynőnek, Nagy-Britannia és Írország uralkodójának köszönheti. A régmúlt korokban természetesen nem volt még babakocsi, helyette az anyák szövött kendőben, testükre kötve hordták a babájukat. A középkori Európában az 1170 és 1250 közti időszakban jelent meg a talicska, amelyet építkezéseknél vagy a földeken használtak, de ha épp nem kellett másra, gyerekeket is toltak benne.
A kezdetek: A kagylóalakú kocsiktól a viktoriánus kor luxusáig
A 16. század közepén egy asztalosmester kis kocsit épített az egyéves gyerekének, amit többen követtek, de ez a megoldás nem vált általánossá. A babakocsi prototípusa, egy kagylóalakú, háromkerekű jármű Devonshire hercegének kérésére készült el 1733-ban William Kent által. A kocsikat a 19. század elején még kutyák vagy kecskék húzták, a babák pedig csak ülni tudtak bennük.
A babakocsik tömeges forgalmazása azonban az USA-ban indult meg 1830-ban, Benjamin Potter Crandall és a F.A. Whitney Carriage Társaság jóvoltából. Angliában 1840-ben alapították meg az első babakocsi gyárat, ahonnan kezdetben magas karosszériájú, háromkerekű modellek kerültek ki. Az akkori kocsik fából vagy vesszőfonatból készültek és drága sárgaréz kötésekkel tartották össze. Ezek olykor erősen díszített műalkotásokká váltak, amelyeket királyi névről neveztek el: a hercegnő népszerű név, valamint a Balmoral és a Windsor.
Az Összes Habsburg Császárné Legsötétebb Titkai — Sisitől Zitáig
Technikai újítások és a biztonság megjelenése
A 19. század végén jelentős változások történtek a tervezésben. 1880-ban megépítették az első modelleket, amelyekben a csecsemő már feküdhetett, és a keret is négykerekűre váltott. William H. Richardson 1889-ben szabadalmaztatta az első megfordítható babakocsi ötletét, azaz a kicsiknek kialakítható részt úgy tervezték, hogy kifelé vagy befelé nézzen a szülő felé. Emellett a kerekek külön-külön mozgathatóak lettek, megkönnyítve a manőverezést.
Babakocsi típusok időrendben
| Időszak | Főbb jellemzők |
|---|---|
| 1733 | Kagyló alakú, háromkerekű, póni vagy kecske által húzott kocsik |
| 1840-es évek | Megjelenik a fék, a napernyő és az összecsukható váz |
| 1920-as évek | Alacsonyabb, biztonságosabb, mélyebb testű kocsik |
| 1965 | Az alumíniumvázas „esernyőkocsi” megjelenése |
A 20. század és az esernyőkocsi forradalma
A 30-as évektől a tervezők egyre nagyobb hangsúlyt fektettek a biztonságra, ezért a kocsi alacsonyabb és mélyebb lett. Magyarországon a világszerte jelentős hírnevet elért autóbuszgyártó vállalat, az Ikarus is gyártott babakocsit, amely öblös, steppelt oldalával több generáció számára jelentette a szabad levegőn töltött időt. Az 1960-as évekbeli retro babakocsikra jellemző volt, hogy jóval alacsonyabban helyezkedtek el, már-már olyan, mintha a földön tolták volna a gyerekeket.
A mai modern babakocsikhoz vezető út legfontosabb állomása 1965-ben volt, amikor Owen Maclaren repülőmérnök megalkotta az esernyőkocsit. Az alumíniumcsövekből készült kocsik súlya nem volt több két és fél kilónál, ami forradalmasította a családok utazási szokásait. Míg napjainkban már szinte természetesnek számítanak a háromfunkciós, futó- és ikerbabakocsik, a kezdetekben az édesanyák sokkal egyszerűbb típusokat használtak, amelyek a kényelem és a biztonság tekintetében messze elmaradtak a maiaktól.