Az idegrendszer fejlődési szakaszai csecsemőkorban és a korai fejlesztés jelentősége

Az idegrendszer fejlődése a fogantatást követően néhány héttel kezdődik, majd elképesztő tempóban és intenzitással folytatódik a megszületésig. A sokmilliárdnyi idegsejt magzati korban alakul ki. Új idegsejtek ugyan csak nagyon kis számban képződnek, de összeköttetéseik folyamatosan alakulnak. Az újszülött idegrendszere még éretlen, ekkor az agy súlya kb. 350 g, amely egy éves korra eléri a 700 grammot. Eközben több milliárd idegsejt keletkezik, és több milliárd idegi kapcsolat jön létre, mely egyértelműen bizonyítja a csecsemőkor fontosságát!

Optimális esetben, az idegrendszer és az izomrendszer összhangban működik. A csecsemő kezdetben mozgással fejleszti az idegrendszerét, az egyszerű mozdulatokból alakulnak ki az egyre komplexebb mozgásformák, melyek mindig beépülnek az előzőbe. A fejlődésben lévő agyban az idegsejtek közötti kapcsolatok stabilizálódása révén pályák, majd hálózatok jönnek létre. A pályák és a hálózatok kialakulása hosszú hónapokat, éveket vesz igénybe.

Az idegrendszer fejlődésének mérföldkövei és a mozgásfejlődés

A csecsemő idegrendszeri érése és differenciálódása a mozgásfejlődés hatására történik. A különböző fejlődési mérföldkövek a gyermek életében jól bejósolható sorrendben következnek. A folyamat dinamikája viszont lehet hullámzó. Ha kimaradnak, vagy felcserélődnek az egyes lépések a mozgásfejlődési sorban, akkor az idegrendszer fejlődésébe is hibák csúsznak. Az idegrendszeri éretlenség következményei az óvodában és az iskolában jelennek majd meg, tanulási nehézségek és viselkedési és beilleszkedési zavarok formájában.

Az első év mozgásfejlődésének szakaszai

A mozgásfejlődés már újszülött kortól elkezdődik. Eleinte még ökölben tartja kezeit, ám a fejlődési folyamat gyorsan elindul. Az első hónapokban történik meg a hason és háton fekve a fejfordítás. A csecsemők mozgásfejlődési üteme más, mégis bizonyos időhatárokon, fejlődési mérföldköveken belül ugyanazokat a mozgásformákat (kúszás, mászás stb.) képesek teljesíteni.

• 0-1. hónap: Fokozott izomtónus miatt a végtagokon hajlított tartás látható, primitív csecsemőkori reflexek aktív jelenléte. Testének mozdulatai még nem akaratlagosak, hanem elsősorban reflexesek. Spontán módon megriad (Moro-reflex). Kezét általában ökölben tartja. Ha az ujjait szétnyitjuk, megfogja a csörgőt vagy más játékot, de hamar elengedi (fogó-kapaszkodó reflex). Arcának, szájának gyengéd érintésére az inger irányába fordítja a fejét, és szopásra készen tartja a száját (kereső-szopó reflex). Ha ülő helyzetbe felhúzzák, a fejét a gerincével egy vonalban tartja. Rácsodálkozik a tárgyakra, de még nem nyúl értük. Hátáról félig oldalra fordulhat.
• 1-2. hónap: Hason fekvésben pár pillanatra fölemeli a fejét, oldalra fordítva leteszi. Ülő helyzetben megtartja a fejét, bár még eléggé bizonytalanul (leépülő reflexek). Kicsit még tétován, de nézegeti a körülötte lévő világot, fényre, hangra, mozgásra figyel. Lazán köröz a kezével és a lábával, rúgkapál. Játék közben minél többet hasra kell fektetni. Ebben a korban a csecsemők többsége már mosolyog, kíváncsian nézelődik, szemléli az őt körülvevő tárgyakat. Elkezdi felfedezni a kezeit.
• 2-3. hónap: Hason fekvésben felkönyököl, felemeli a mellkasát, és a fejét magasra tartja akár 10 másodpercen át. A kezét már többnyire nem szorítja ökölbe (leépülő fogó-reflex), kezével felfedezi a saját arcát, szemét, száját, a megfogott tárgyat szájához viszi. A nyúlás és fogás már nem reflexes, hanem kérgi irányítás alatt áll, és vizuálisan vezérelt. Háton fekve is képes már megemelni kissé a fejét, oldalra fordul. Izomtónus normalizálódik, testtartásával segít, amikor felemelik. Mozgása biztosabb, biztosabban emeli fordítja a fejét. Hasra fektetve az alkarjára támaszkodik.
• 4-5. hónap: Hasalva alkarján, majd tenyerén támaszkodik, fejét minden irányba elforgatja. Hasára, hátára fordul, háton fekvésből, ha kezét fogják, próbál felülni. Háton fekve fölemeli a lábát annyira, hogy a térdét vagy a lábujját meg is érintheti. A látott tárgyak után nyúl, azokat szándékosan rázza, lóbálja, ütögeti. „Repülőt” játszik, kinyújtja a karját és a lábát, fölemeli és hátrahajtja a fejét, miközben hason fekszik. Képes a tenyerére támaszkodni, így vizsgálja meg a körülötte lévő tárgyakat, kezével megérinti ezeket. Hátán fekve sokat játszik. Képes hátáról a hasára fordulni.
• 6-7. hónap: A fej és a törzs mozgásainak összekapcsolása elkezdődik. Megpróbál kúszni a távolabbi tárgyak felé; a hasán fekve a lábával hajtja magát előre, és a kezével irányítja a mozgást. Könnyedén forgatja a fejét, testét minden irányban elfordítja, kicsavarja. Egyedül is megül, ha megtámasztják, közben stabilan tartja a fejét. 2 játékkal ügyesen játszik, a tárgyakat egyik kezéből a másikba teszi. Amikor a hátáról oldalra fordul, már majdnem ülő helyzetbe kerül. Fél éves kor után a baba mozgásfejlődésére jellemző, hogy elkezd mászni. Sok csecsemő azonban nem a mászást választja, kúszik, oda-vissza gurul. A játékokat már kezében ügyesen megfogja. Önállóan képes ülni.
• 7-8. hónap: Inkább kúszik, mintsem mászik. Kúszva vagy gurulva közlekedik a lakásban. Négykézlábra áll, és előre-hátra ringatja magát. Háton is mozog, fenekét fölemeli, és leteszi. Tárgyak fogásánál használja az ujjait is, tárgyakat egymáshoz ütöget. Biztosan ül, ha felültetik. 8-9 hónaposan a mászása már kezd gyorsulni. Kapaszkodva álló helyzetből képes leülni. Jól látható az első önállósodás, kezében a cumisüveget is magától tartja. Négykézlábra állva hintázik.
• 9-10. hónap: Magabiztosan felül, széken biztosan ül, kúszik, gurul, négykézlábra áll. Feltérdel, közben kezeit használja. Állásból, négykézláb helyzetből leül, ülésből lefekszik. Bútorokba kapaszkodva feláll, kapaszkodva már lépeget. Négykézláb mászik, bútorokra, lépcsőre felmászik. Automatikussá válik a tárgyért nyúlás. Hüvelykujj és mutatóujj segítségével, csipeszfogással felemeli a tárgyat. A zenére ringatózással, ugrándozással, riszálással, dúdolással reagál.
• 11-12. hónap: Meghatározó, hogy mit örökölt, mekkora a felfedező kedve, a testsúlya, és hatással vannak rá az esetleges rossz élmények, betegségek is. 10-12 hónaposan már óvatosan, kapaszkodva fel tud állni. Segítséggel jár ha vezetik.

Megkésett mozgásfejlődés

Az eltérő ütemű vagy megkésett mozgásfejlődésű gyermeknél egyes mozgásformák kimaradnak, felcserélődnek. Ezek jelzésértékűek, ezért fontos, hogy időben felismerje a szülő, a védőnő, esetleg a házi gyerekorvos. Szakszerű fejlesztéssel elérhető, hogy az a csecsemő, aki korábban eltérést mutatott, kövesse a tipikus fejlődésmenetet. Az első két életév szenzitivitásának (fogékonyságának) köszönhetően a terápiák igen hatékonyak, pozitív hatásuk tetten érhető a gyermek további fejlődésében, tanulási képességeinél, szociális magatartásánál.

Mi okozhat megkésett mozgásfejlődést? Újszülöttkorban a szopómozgásokat, a szopás-nyelés-légzés összehangolt, koordinált működését figyeljük. Amennyiben ez az összehangolt működés valamilyen zavart szenved, a gyermek etetése nehezítetté válik, ez megzavarhatja a korai anya-gyermek kapcsolat kialakulását és kihathat a gyermek mozgásfejlődésére is. Korai életkorban gyakoriak az izomtónus eloszlási problémák, aszimmetriás tartások, melyeknek az okai születés körüli eredetűek lehetnek, pl. enyhe oxigénhiány vagy méhen belüli tartási rendellenesség.

A Babamozgató segítségével tegyen kisbabája fejlődéséért! Az agyi oxigénhiány az idegrendszer komplex érését, de leggyakrabban a problémamentes mozgásfejlődést veszélyezteti. A mozgás lemaradás ebben az esetben, az élet minőségét jelentősen befolyásolja, mert bár a hibákkal terhelt idegrendszer is fejlődik, de kóros irányba. Az idegrendszeri fejlődési lemaradás azt jelenti, hogy a gyermek idegrendszerének fejlődése lassabban vagy eltérően halad az életkornak megfelelő szinthez képest. Ez érintheti a mozgást, a beszédet, a figyelmet, az érzelmi-szociális készségeket vagy az érzékelést.

Primitív reflexek és az idegrendszer érése

A csecsemőkori reflexek elengedhetetlenek születéskor, valamint az újszülött életben maradásának is feltételei. Az újszülött reflexmozgásokkal születik, melyek az idegrendszer érésével és az izmok fejlődésével fokozatosan a fejlettebb agyterületek gátlása alá kerülnek. Az időn túl fennmaradó csecsemőkori reflexek számos problémát okoznak a mozgáskoordináció, a viselkedés terén és a tanulási képességet is negatívan befolyásolják.

Három nagy csoportra oszthatók a reflexek, melyek nem izolált csoportok, hanem amikor, egy alacsonyabb rendű épp kifejti hatását, már elkezd ráépülni az a fejlettebb reflex, ami váltani fogja.

Főbb reflexcsoportok

• Visszahúzódó reflex: Ha a magzat méhen belül veszélyt érez, erre a veszélyre összehúzódik, megmerevedik, próbál mozdulatlan lenni. Már méhen belül gátlás alá kerül.
• Moro-reflex: Váratlan eseményre, pl. hirtelen zajra vagy hangra, vagy ha a baba elveszíti fejének alátámasztását, akkor megriad, karjait széttárja majd egy gyors átkaroló mozdulat aktiválódik. A Moro-reflex 2-4 hónapos korban gátlás alá kerül, utána lassan felváltja egy tudatos megijedési reakció. Az időn túl is fennmaradó Moro-refex nem hagy időt, hogy az agy tudatosan elemezze a váratlan helyzetet. Ezért lesz egy jó felfogóképességű gyermek túlérzékeny vagy hiperaktív, de idegrendszerét tekintve mindenképpen éretlen lesz.
• Markoló vagy kézfogó reflex: A tenyérre enyhe nyomást vagy simítást kifejtve, az ujjak a hüvelykujj kivételével összezárnak, ez már megjelenik méhen belül. A markoló reflex a születés utáni 4-6 hónapos korra folyamatosan alakul át tudatos fogás-elengedéssé, majd 8-9 hónapos kor körül csippentő fogássá fejlődik. A fennmaradó markoló reflex a kéz ügyetlenségével, rossz ceruzafogással jár, gátolja a manipuláció fejlődését. A gyermek szája is mozog, amikor írni vagy rajzolni próbál.
• Talpi fogó reflex: A talp ujjak alatti területére gyakorolt enyhe nyomás hatására valamennyi lábujj bekarmol. Néhány hetes kortól 12 hónapos korig kiváltható, segítségével álló helyzetben a lábujjak kapaszkodnak a talajon. Ha a felállás és a járás után is fennmarad, akkor gátolja a megfelelő egyensúlyi reakciók kialakulását, valamint a szökdelés elmaradásáért is felelős.
• Aszimmetrikus tónusos nyaki reflex: Hat hónapos korig váltható ki. Ha a hátán fekvő csecsemő fejét valamelyik irányba elfordítjuk, akkor az azonos oldali végtagokat kinyújtja, az ellentétes oldalon pedig hajlítja őket (ez az úgynevezett vívó tartás). Ez a reflex segíti a babát a kezeinek megismerésében, a szem-kéz koordináció fejlődésének az első lépése. Ha részlegesen megmarad ez a reflex, akkor nehezen keresztezi a test középvonalát, emiatt kimarad a mászás a mozgásfejlődési sorból, ezért bizonytalannak érzi az egyensúlyát, mozgásában instabil lesz. Tünete még a rossz kézírás és a gondolatok írásbeli kifejezésének gyengesége.
• Galant-reflex: Hason fekve deréktájon megsimítjuk a csecsemő gerincét, akkor felhúzza a lábát oldalra. Ez a reflex segíti a kúszó mozgást, ha mindkét oldalon egyforma erősségű. Ha ez a reflex aktív marad, a gyermeket zavarja a nadrág dereka, az öv, ülve izeg-mozog, mert a szék támlája is idegesíti a derekát. Ez a reflex kapcsolatban van a hólyag működésével tehát, ha aktív marad felelős a késői szobatisztaságért és az éjszakai ágyba vizelésért.
• Tónusos labirintus reflex: Befolyásolja az izomtónus eloszlását az egész testen. Ez segíti a csecsemőt, hogy a magzati pózból kiegyenesedjen. A biztos fejtartás és a jó egyensúly alapvető fontosságú, ezek hiányában nehézségek adódnak a távolság, a magasság és a mélység megítélésében. Ha a tónusos labirintus reflex nem kerül gátlás alá megfelelő időben, akkor akadályozza az egyensúlyrendszer működését és a fejtartó reflexek kifejlődését is.
• Babinski-reflex: A talp oldalsó élének ingerlésekor a lábujjak terpesztését és hátrahajlítását láthatjuk. Segíti a talpi fogó reflex átalakulását. Ha 12 hónapos kor után is kiváltható, akkor súlyos idegrendszeri sérülést jelez.
• Landau-reflex: Ha a babát vízszintesen a mellkasánál tartva a levegőbe emeljük, akkor a hátát homorítja, a fejét megemeli. A reflex erősíti a gerinc melletti izomzatot, fejleszti a testtartását és a látást. A tónusos labirintus reflex gátlását segíti, valamint a szemmozgásokhoz kötődő mozgások fejlődését is érleli. A reflex fennmaradása felelős a rossz testtartásért, az ügyetlen egyensúlyozásért.
• Szimmetrikus tónusos nyaki reflex: Élettartama viszonylag rövid, segíti a gyermeket, hogy a hason fekvő testhelyzetből négykézlábra emelkedjék, ebben a helyzetben ténylegesen „kettéosztja” a testet alsó és felső részre. A hintázó mozgás segíti a reflex gátlás alá kerülését. A mászás folyamatában a szem megtanulja „átlépni”, keresztezni a test középvonalát, mert a szem egyszer az egyik, majd a másik kézre fókuszál, a kezek ilyenkor mozgó ingerként szerepelnek. A későbbiekben ez a készség alapvető fontosságú ahhoz, hogy a gyermek képes legyen olvasni anélkül, hogy a sor közepén „elveszítené” a szavakat. Az olvasási nehézséggel küzdő gyermekek jelentős százalékánál csecsemőkorban kimaradt a mászás fázisa.
• Átalakított tónusos nyaki reflex: Ha a csecsemő fejét oldalra fordítjuk, az azonos oldali végtagok behajlanak, az ellenoldaliak kinyúlnak.
• Támasztási reflex: Elesés esetén a karok szétnyílva támaszkodó mozgást végeznek, ami megóvja a fejet az ütődéstől. Az előre lefelé történő támaszkodási reflex már négy hónapos kor körül kiváltható, míg a hátra történő támasztási reflex csak hat hónapos kor után. Ha oldalra esünk, akkor az azonos oldali kezünkkel támasztjuk meg magunkat.
• Hüllő reflex: Ha hason fekve megemeljük az egyik oldali medencét, akkor ezen az oldalon csípő és térdhajlítás aktiválódik. Hozzájárul a megfelelő kúszáshoz. Gátolja az aszimmetrikus tónusos nyaki reflexet és a tónusos labirintus reflexet.
• Strauss reflex: A felnőttek megijedési reakciójának a neve, melynek során az inger mérlegelésére is képesek vagyunk. Gátlás alatt tartja a Moro - reflexet.
• Szegmentális átforduló reflex: A fordulásban segít, ha a fej oldalra fordul, akkor követni tudja a törzs és a csípő is az átfordulást.
• Szemmozgásokhoz kötött nyaki eredetű fejtartó reflex: Ha a törzsünket valamelyik irányba döntjük, akkor a fejünket automatikusan a látott információhoz igazítjuk.
• Egyensúlyozáshoz kötött nyaki eredetű fejtartó reflex: Csukott szemmel is képesek vagyunk a fejünket kiegyenesíteni, ha a törzsünket valamely irányba elmozdítjuk.

Mint látjuk a csecsemőkori primitív reflexek élettartama korlátozott. Ha az adott időn túl is aktívak maradnak, a jelenséget rendellenesnek tartjuk, mert ezek a reflexek feszülést tartanak fenn az érintett izmokban.

Az izomtónus és a testtartás

Izomtónusnak nevezzük az izmok nyugalmi összehúzódását. Az izomtónus biztosítja a gravitációval szemben és mozgás közben az egyensúlyi helyzetet, valamint a kívánt mozgásokhoz stabil alaphelyzetet teremt. Az izomtónus a gyakorlatban az izom ellenállását jelenti passzív nyújtásra, mozgatásra. Az izomtónus lehet normál, csökkent vagy fokozott. Az enyhe izomtónus eltérés lehet alkati, mely gyakran családi öröklést mutat. A jelentős izomtónus eltérés hátterében betegség állhat, ilyenkor a szakemberhez fordulás nélkülözhetetlen! Az oxigénhiány az agy izomtónus szabályozásáért felelős területét érinti leggyakrabban.

A mozgást az idegrendszer és az izomzat tökéletes összhangja hozza létre. Tartási rendellenesség esetén ferdetartás alakulhat ki a csecsemő valamely testrészén. Ilyenkor a csecsemő idegrendszere jól működik, de az aszimmetrikusan feszülő izomzatot az idegrendszer nem képes helyesen működtetni. Ebben az esetben árnyaltabbak, szolidabbak lesznek a tünetek, mint az agyi oxigénhiány esetén, de szintén mozgásfejlesztésre lesz szüksége a csecsemőnek, mert ekkor is veszélyeztetett az idegrendszer tökéletes érése, fejlődése.

A testtartásunk dinamikus, egy mozgásban lévő egyensúlyi állapot, melyet az izmok állandó munkája tart fenn, még ülő helyzetben is állandóan újra és újra stabilizáljuk a testünket. A testtartásért felelős izmoknak egyensúlyban kell lenni, mert az ízületek így kerülnek optimális középhelyzetbe. Ha a testtartásért felelős izmok egyensúlya felbomlik, az ízületek terhelése egyenetlenné válik, ami hanyagtartás kialakulásához vezet. A tartáshibák megelőzését már csecsemőkorban el kell kezdeni! Először is megfelelő teret kell biztosítani a mozgásfejlődéshez. A normál testtartás kialakításában a hason fektetés és a kúszás, mászás döntő jelentőségű!

Beszédfejlődés csecsemőkorban

A beszédfejlődés egy igen összetett folyamat. Egészséges gyermekek között is nagyon sok egyéni variáció lehetséges a különböző fejlődési szakaszok elsajátítási idejét tekintve, de a folyamat sorrendje általában adott. A beszédfejlődés első lépései az észlelés és a megértés, ha ezeket elsajátította a gyermek, kezdődhetnek az önkifejezés különböző formái (beszédmegértés -> beszédhasználat).

A beszédfejlődés szakaszai

A kommunikáció egyes formái már a magzati életben megfigyelhetők (elemi kommunikáció), kellemes (anyai szívdobogás) és kellemetlen ingerekre (erős hirtelen zaj) eltérő reakció észlelhető. Szülés után a legfontosabb kommunikációs kapocs a sírás. Megfigyelhető, hogy a saját gyermeke sírására az Édesanya különösen érzékenyen reagál. Ezt a természet nem véletlenül alakította így, hiszen a baba létezése teljes mértékben a környezetétől függ.

Eleinte a gyermek még nem a szavak jelentését érti, csak a környezet és a mimika, gesztus, és hangsúly komplexusában tudja értelmezni a hallottakat. A beszédfejlődés szakaszai meghatározott sorrendben követik egymást, de a különböző szintek közötti eljutási időben nagy különbségek lehetnek. Az eső szavak megjelenési ideje igen eltérő, általában 10-16 hónapos kor között lehet rá számítani. Ebben a korszakban jut el a gyermek a szótag majd szóismétléstől, az önálló jelentéshez nem köthető szavakon át, a jelentéssel bíró szavakig. Egy-egy szónak ezen a ponton több jelentése is van. Először a gyermek főneveket kezd használni.

A beszédfejlődés serkenthető mondókázással, énekes játékokkal, meséléssel, vagy pusztán azzal is, ha sokat beszélünk a gyermekünkhöz. A gesztusok és a nyelv közötti kapcsolat kialakítása segíthet a beszédfejlődésben. Fontos, hogy a gyermek korának (és érdeklődésének) megfelelően válasszunk a könyvek közül, ugyanis egy 1 éves gyermeknek biztos nem lesz türelme több mondatot végighallgatni egy oldalon.

Megkésett beszédfejlődés

Ha a gyermek 18 hónapos (fiúk 2 éves) koráig nem szólal meg, akkor mindenképpen kivizsgálás javasolt! Megkésett beszédfejlődésről beszélünk, ha a gyermek beszédkészsége az életkori átlagnak nem felel meg tehát, ha pl.: a gyermek, aki 2 éves korára nem birtokol 50 szavas szókincset, és nem alkot 2 szavas mondatokat. Ebből még hosszú távú következményeket nem lehet levonni, de mindenképpen érdemes ilyenkor kiemelten foglalkozni a gyermek otthoni fejlesztésével!

Akadályozott beszédfejlődés esetén a beszéd elmaradásán, vagy megrekedésén túl egyéb kommunikációs szintekben is problémák észlelhetők. Hátterében több ok (családi öröklődés, idegrendszeri sérülés, idegrendszer lassabb érése, környezeti tényezők, oxigénhiány, kis születési súly, stb.) állhat. Ilyenkor előfordulhatnak a mozgásfejlődés különböző elmaradásai is. Az ilyen problémák maguktól vagy pusztán otthoni fejlesztéssel nem oldhatók meg, általában szakembert szükséges bevonni.

A megkésett beszédfejlődés leggyakoribb oka, hogy a gyermek rosszul hall. Igaz, hogy születés után a kórházban illetve a háziorvosi rendelésen is rendszeresen vizsgálják a hallást, mégis, ha a gyermek 2 éves korára egyáltalán nem beszél, akkor először a hallást érdemes vizsgálni. A gagyogás első fázisáig a nem jól halló gyermek is eljut, majd az utánzás fázisában a hangképzése elsivárodik.

Mikor forduljunk szakemberhez?

A csecsemők fejlődése minden szülő számára kiemelten fontos, így érthető, hogy aggodalomra ad okot, ha eltérést tapasztalnak. A leggyakoribb neurológiai problémák közé tartozik a fejlődésbeli elmaradás, az izomtónus-zavar, valamint az alvási és táplálási nehézségek. A csecsemők fejlődése egyéni ütemben zajlik, de ha egy baba jelentősen késik bizonyos mérföldköveknél (például fej megtartása, forgás, kúszás, ülés), az intő jel lehet. Az izomtónus-zavarok esetén a baba izmai túl lazák vagy éppen túl feszesek lehetnek. Ha a fent említett tünetek közül több is jelentkezik, érdemes gyermekorvossal vagy gyermekneurológussal konzultálni.

Optimális esetben a védőnő felkészíti a szülőt, ha a várandósság vagy a szülés alatt, esetleg a születés után, komplikációk léptek fel, hogy az újszülöttnek fejlesztő szakemberre lesz szüksége. A szülőket, így talán nem éri sokkhatásként, ha szükségessé válik egyik vagy másik mozgásfejlesztő módszer bevonása az életükbe.

Fontosnak tartom a következő csoportok áttekintését, hiszen ők megkülönböztetett figyelmet igényelnek a fejlődésük során. A rizikófaktorok okozhatnak enyhe, közepes és súlyos agyi oxigénhiányt is. A fenti rizikófaktorok fennállása esetén ajánlott a kisbabájának mielőbbi és rendszeres mozgatása a Babamozgató segítségével.

A korai felismerés kulcsfontosságú, hiszen a megfelelő terápia (pl. mozgásfejlesztés, gyógytorna, konduktív pedagógia, logopédia) segíthet a gyermeknek felzárkózni és teljes életet élni. Ne essünk pánikba! A csecsemőkori neurológiai problémák kezelhetők, ha időben felismerjük őket. A tudatos szülő ismeri, és figyelemmel kíséri és szeretetteljes támogatást nyújt gyermeke mozgásfejlődésében, mert így előzheti meg a későbbi életkorban kialakuló komolyabb problémákat.

Ha a Babamozgató használatát elmulasztotta a csecsemő első életévében, akkor a későbbiekben, óvodás korban az idegrendszer érését segítő, primitív reflexeket gátló torna javasolt.

tags: #idegrendszer #fejlodesi #szakaszok #csecsemo