A várandósság az egyik legizgalmasabb, és ugyanakkor talán az egyik legstresszesebb időszak is egy nő életében, mely a testi és lelki változások következtében jelentős pszichés kihívást jelent a kismama számára - különösen első alkalommal.
A várandósság során tapasztalt pszichés változások nemcsak az édesanyára, hanem a magzatra, valamint az újszülöttre is kihatással lehet. A várandós pszichés állapota hatással lehet a szülés, és a szülés körüli, úgynevezett perinatális (gyermekágyas) időszakra, valamint az újszülött fizikális állapotára is egyaránt. Már a várandósság idején kialakul egyfajta érzelmi kötelék az édesanya és a magzat között, mely magyarázza a szoros kapcsolatot.
A várandósság során gyakori az ellentmondásos érzések megjelenése, valamint a hangulatingadozás, mely legtöbb esetben a várandósság során jelentkező élettani változásokra, például a hormonháztartás megváltozására vezethető vissza.
A terhesség különböző szakaszaiban különböző tünetek figyelhetőek meg. Hányinger, állandó fáradtság, kívánósság, vagy éppen hangulatingadozás. Ezek mind mind előfordulhatnak egy terhes kismamával. A legtöbb tünet elszórtan, a terhesség különböző szakaszaiban figyelhető meg. Az ingerlékenységgel és hangulatváltozásokkal foglalkozunk részletesebben.
Az első trimeszter: Az észlelés és elfogadás időszaka
Az első trimeszter fő témája az újdonsült kismamák számára a várandósság észlelése és elfogadása mind testi, mind lelki értelemben. A hormonális változások reggeli vagy egész napos rosszullétet, émelygést, hányást okozhatnak, és a szagok iránt is fokozódhat az érzékenység. A kismama hamarabb kimerülhet, fáradékonyabb lehet, és a hangulata is ingadozóbbá válhat.
Mindezekhez a fizikai változásokhoz lelkileg is alkalmazkodni kell, és ezt az alkalmazkodást szolgálja, hogy a nők különböző jelentést tulajdoníthatnak e kellemetlen tüneteknek. Van, aki számára minden tünetnek pozitív jelentése van, amelyek egytől egyig újabb bizonyítékát nyújtják a várandósságnak. Mások nehezebben élik meg a megváltozott testi állapotokat, és negatív irányba mozdul el a hangulatuk.
Mindezek mellett a kismamák kisebb-nagyobb mértékű aggodalmat érezhetnek a baba sérülékenysége és esetleges elvesztése, a korai vetélés lehetősége miatt. Az első három hónap során tehát több szempontból is felborul a korábbi lelki egyensúly.
A kisbaba megfoganása még akár azoknál a nőknél is, akik vágytak rá, természetszerűleg ambivalens érzéseket okozhat, hiszen egy gyermek érkezése életre szóló elköteleződést jelent. E korai időszakban a lélektani ráhangolódás iránya és eredménye általában a baba és a várandósság elfogadása, a befogadás megélése.
Az első trimesztert a hormonális és fizikális változások uralják.
A második trimeszter: A test átformálódása és a kapcsolat mélyülése
A második trimeszterben sok pozitív változás következik be, hiszen a terhességi rosszullétek a legtöbb esetben megszűnnek, és a kismama túljutott a baba elvesztése szempontjából legkockázatosabb időszakon is.
A baba gyors növekedésnek indul, aminek következtében a női test kezd átformálódni, és egyre látványosabb méretűvé válik a kismama pocakja a környezet számára is. A testkép változását többféleképpen is megélhetik a várandós nők. Van, aki kifejezett büszkeséget érez a testméretei növekedése kapcsán, hiszen ez azt bizonyítja számára és a külvilág számára is, hogy a teste jó helyet tud biztosítani a magzatának, és képes táplálni, növeszteni őt. Másoknál azonban a növekvő pocak ambivalens érzéseket is kiválthat saját magukkal és akár a babával szemben is.
A test változásával párhuzamosan az anya elkezdi érzékelni a baba mozgását is, ami később a külvilág számára is jól láthatóvá válik. Így a kismama figyelme a második trimeszter során fokozatosan befelé fordul, és egyre inkább a testében zajló folyamatokra, a babától jövő üzenetekre fókuszál.
Kezd kibontakozni a kisbabájával való kapcsolata, a babát különféle tulajdonságokkal, önálló személyiséggel ruházza fel, és beszélgetni kezd vele. Jellemzően felerősödik a belső képáramlás, gyakoribbá válnak a nappali álmodozások, fantáziák, melyek segítségével az anyában formálódik a baba belső képe.
Az álomtevékenység is élénkebb lesz, a tudatos és tudattalan határ átjárhatóbbá válik. A baba érzékelésével a saját gyerekkori élmények is megelevenednek, ami kihat a kismama saját anyjával való kapcsolatára, a kapcsolat egyes aspektusainak újraélésére, újraértékelésére. Ezen kívül az anyai szereppel való azonosulás elindulása is felszínre hozza a saját anyával való azonosulásnak, a saját anya elfogadásának a tudattalan kérdéseit, esetleges konfliktusait.
A fentiek együttesen hozzásegíti a kismamát ahhoz, hogy elhatárolódjon magától a benne lévő babától és a saját anyától mint belső figurától, és hogy megérkezzen abba a lelkiállapotba, amikor a babát már önálló lényként látja és fogadja el.
A második trimeszterben a magzat már önálló mozgásokat végez, melyet az anya is érzékel.
A harmadik trimeszter: A felkészülés a találkozásra
A harmadik trimeszter során a kismamában fokozatosan kialakul az a meggyőződés, hogy a baba már életképes lenne a méhen kívül is. A várandósság utolsó heteiben az anyák lelkileg is elkezdenek felkészülni a baba kiengedésére és a kinti találkozásra.
Ebben az időszakban egyre érzékenyebbé válnak kisbabájuk állapotaira, amit a pszichológia az elsődleges anyai elmerülés időszakaként ismer. A kismamák egyre inkább szembesülnek azzal, hogy a várandósság időszaka lassan véget ér. Vannak, akik nehezen engedik el lelkileg az eddig megtapasztalt idilli együttlétet, különösen, ha még a várandósság vége felé sem élnek meg testi kényelmetlenséget, nehézséget.
A szülésre hangolódás természetszerűleg sokféle érzés megélésével jár együtt. A leendő találkozás öröme mellett a várandós nőben megjelenhetnek az anyává válással, valamint a baba körüli feladatokkal és a felelősséggel kapcsolatos kétségek, bizonytalanságok is.
A regresszív lelkiállapot a várandósság és szülés időszakának mint természetes krízisnek egyébként is normális velejárója, s ez a regresszió a szülés közeledtével még inkább elmélyülhet.
A harmadik trimeszter a szülésre való felkészülésről, és az első találkozásra való várakozásról szól.
Testi változások és mindennapi kihívások
Babaváráskor sok kelletlen testi tünettel találkozhatunk, amelyek gyakori velejárói ennek a varázslatos 9 hónapnak.
A terhesség alatt megnő a szervezet vízvisszatartási képessége, amely a végtagok dagadását eredményezi. Ez azonban nem csak esztétikai kérdés, mert a felvizesedett szövetek nyomást helyezhetnek a vérerekre, amely által az anyuka vérnyomása is növekedhet.
A növekvő pocak nem mindig “édes teher”, hiszen a test súlypontjának áthelyeződésével derékfájást és deréktáji idegbecsípődést is eredményezhet.
A várandósság előrehaladtával a medencére nehezedő nyomás is nő, illetve ezzel egyidejűleg a kismedence ízületei is lazulnak, előkészülve a természetes úton történő szülésre.
A hasűri nyomásfokozódás és a terhességi hormonok megléte miatt lazul a hasfal kötőszövete (Linea Alba) és távolodik egymástól az egyenes hasizom két fele.
Kismamaként a káros szenvedélyek elhagyása és a várandósság alatti testmozgás, kiegyensúlyozott táplálkozás is fontos a testi és lelki egészség megőrzése érdekében.
A kismamatorna legfontosabb célja, hogy edzés közben jól érezd magad, hiszen, ha neked jól esik a mozgás, akkor az nem csak a Te közérzetedet javítja, hanem a Kisbabád fejlődésére is jó hatással van!
A stressz hatása a magzatra és az anyára
Amikor egy nő várandós, az élet egyik legintenzívebb és legsebezhetőbb időszakát éli meg. A kilenc hónap alatt nemcsak a test, de a lélek is hatalmas változásokon megy keresztül. Gyakran felmerül a kérdés, ami sok leendő anyát aggaszt: Vajon a mindennapi stressz, a munkahelyi feszültség, vagy egy nagyobb élethelyzeti krízis, amit átélek, árthat a babának? Pontosabban, okozhat-e a várandósság alatti feszültség olyan mértékű zavart, ami később, felnőttkorban személyiségzavarokként manifesztálódik?
A tudomány ma már egyértelműen állítja, hogy a magzat nem steril környezetben fejlődik. Az anya érzelmi állapota, a hormonális ingadozások, és különösen a stressz-válaszok biokémiai üzeneteket küldenek a fejlődő idegrendszer számára. Ezek az üzenetek a babát a kinti világra való felkészülésre programozzák.
A stressz biológiai reakciója az anyai szervezetben azonnali és mérhető. Amikor feszült helyzetbe kerülünk, beindul a hipotalamusz-hipofízis-mellékvese (HPA) tengely, amelynek végeredménye a kortizol, a fő stresszhormon felszabadulása. Bár a placenta rendelkezik egy védekező mechanizmussal (egy enzim, a 11β-HSD2), amely inaktiválja a kortizol nagy részét, tartós vagy extrém stressz esetén ez a védőpajzs túlterhelődik. Ekkor a magzat túl sok kortizolnak van kitéve.
A tartósan emelkedett kortizolszint a magzati agyban megváltoztathatja a receptorok sűrűségét és érzékenységét. Ez azt jelenti, hogy a születendő gyermek idegrendszere már eleve „érzékenyebbre” van állítva. A tudomány ezt a jelenséget programozásnak nevezi: a magzat felkészül egy olyan világra, ahol a veszély és a feszültség állandó.
A magzati programozás, vagy más néven a „Developmental Origins of Health and Disease” (DOHaD) elmélete azt vizsgálja, hogyan befolyásolja a méhen belüli környezet a későbbi felnőttkori betegségek kialakulásának kockázatát. Ebben az összefüggésben a stressz egyfajta „környezeti jelzés”. Ha az anya folyamatosan magas stresszben él, a magzat idegrendszere úgy értékeli, hogy a születés utáni környezet valószínűleg ellenséges, bizonytalan vagy erőforrásokban szegény lesz. Például, a stressz hatására a magzat gyorsabb metabolikus ütemet fejleszthet ki, vagy a stresszválaszért felelős HPA tengely érzékenyebbé válik, ami fokozott éberséget és készenléti állapotot eredményez.
Ez a programozás rendkívül finom és érzékeny folyamat. Nem arról van szó, hogy egy-egy rossz nap azonnal kárt okoz, hanem a tartós, krónikus, vagy traumatikus stressz az, ami valódi biológiai változásokat indukál.
A legújabb kutatások a stressz és a fejlődés kapcsolatát az epigenetika területén vizsgálják. Az epigenetika azt tanulmányozza, hogy a környezeti tényezők hogyan befolyásolják a gének kifejeződését anélkül, hogy magát a DNS szekvenciát megváltoztatnák. A várandósság alatti magas kortizolszint epigenetikai változásokat okozhat a magzatban, különösen a glükokortikoid receptorok génjénél. Ezek a receptorok kulcsfontosságúak a stresszhormonok szabályozásában. Ha a gén kifejeződése megváltozik (például metiláció útján), az azt eredményezheti, hogy a gyermek kevésbé hatékonyan tudja leállítani a stresszválaszt. Ez a biológiai sebezhetőség növeli a későbbi pszichopatológiai kockázatot.
A kutatások különösen a korai anyai stressz (első és második trimeszter) időszakát emelik ki, mint kritikus ablakot, amikor az agy szerkezete és a HPA tengely finomhangolása zajlik. Ekkor a magzat a legérzékenyebb a külső hatásokra.
A stressz hatására az anya (és minden ember) szervezete hormonokat választ el, hogy képes legyen megküzdeni a megterheléssel. A felszabaduló adrenokortikotropin hormon (CRH) hatására megemelkedik a krotizol nevű stresszhormon szintje. A méhlepény, amely a magzat tápanyagellátásáról gondoskodik, szintén képes CRH felszabadítására, ami kis mennyiségben a magzati keringésbe és a magzatvízbe is bekerül. Hatására felgyorsulhat a növekedés üteme, aminek rengeteg veszélye van, egyrészt ha a növekedés üteme túl gyors, az a szervek differenciálódásának, érésének rovására mehet, másrészt koraszüléshez vezethet.
A kutatók megállapítása szerint az akut rövid távú stressz nincs hatással a magzatra.
Ha a kismamát terhessége alatt mindennapos stressz éri, később a gyermeknél egészségügyi problémák jelentkezhetnek, például légúti-, bőr- vagy emésztőrendszeri megbetegedések fordulhatnak elő a kicsinél.
Ha a stressz, a szorongás vagy a félelem fokozza az anya szívverését, rövid időn belül a magzat szívverése is felgyorsul. Az erős stressz és a félelem hatására a kisbaba túl kis súllyal vagy idő előtt születhet meg.
Ám meglepő módon azt tapasztalták, hogy az anya olyan érzelmeinek, mint amilyen a rövidebb ideig tartó szomorúság vagy lehangoltság, nincs hatása a születendő gyermek egészségi állapotára. A rövid ideig tartó stressznek megállapításaik szerint tehát nincs hatása a magzatra.
Amennyire ártalmas a stressz, annyira jót tesz a születendő gyermeknek, ha az anya elégedett és kiegyensúlyozott. Az anya nyugodt szívverése támogatja a magzat érzelmi és testi fejlődését.
A legfontosabb, hogy a kisbaba azt érezze, hogy szeretik, elfogadják és várják, hogy a világra jöjjön.
Jó hír, hogy azt találták, hogy a boldog kisgyermekkor és egy szerető család képes lehet ellensúlyozni az olyan, enyhébb, nem maradandó problémákat, amelyeket az anya által megélt stressz okozott.
A Zürichi Egyetem és a Max Plank Intézet közös kutatásából kiderült, hogy az anyát ért tartós pszichés stressz megváltoztathatja a méhlepény anyagcseréjét és a magzat növekedését is befolyásolhatja. Az anyát hosszasan érő nagymértékű stressz növelheti a gyermeknél később pszichés és testi betegségek kialakulásának kockázatát, úgymint pl. a figyelemhiányos hiperaktivitás zavar (ADHD) vagy szív-érrendszeri betegségek rizikóját.
A Jénai Egyetem kutatói azt találták, hogy a tartós anyai stressz hatására megemelkedett stresszhormonszint befolyásolja a magzat agyának fejlődését és növeli a későbbi életszakaszában olyan betegségek fellépésének esélyét, mint pl. a depresszió, gyakorlatilag "beleprogramozza" azokat.
A holland Tilburg Egyetem tudósai megállapították, hogy a tartós anyai stressz, különösen ha az a 12. és 22. terhességi hét között éri az anyukát, kedvezőtlenül befolyásolja a gyermek érzelmi és kognitív fejlődését és hatásai még húsz évvel később is felismerhetők.
További kutatásokkal megállapítást nyert, hogy a magas anyai kortizolszint a terhesség második felében heves stresszválaszt vált ki a magzatnál. Ha hosszú időn át emelkedett a stresszhormon szintje, akkor a szervezet energiaigénye megnő. A szimpatikus idegrendszer fokozza a vérkeringést és növekszik a pulzusszám. Emiatt a magzat súlygyarapodása és fejlődése késhet, az idegrendszere érése is elmaradhat.
Megnövekszik a fejlődési rendellenességek, a koraszülés, a preeklampszia és a gesztációs diabétesz rizikója is, továbbá nagyobb a kockázata a gyermek későbbi életében érzelmi és kognitív problémák jelentkezésének.
A számos kutatási eredményt figyelembe véve lehetőség nyílik a gyerekek egészségi állapotának javítására. Mindennek tudatában még fontosabbá vált, hogy csökkentsék a stresszt, ami a várandós anyukákat éri, illetve a veszélyeztetett gyerekek egészségének megóvását célzó megelőző intézkedések ugyancsak nagyon hatékonyak lehetnek.
Azoknak az anyukáknak, akik tartós stresszhatásnak vannak kitéve, javasolt pszichológus vagy pszichoterapeuta támogatását kérni, hogy megtanuljanak könnyebben és eredményesen megküzdeni az őket érő stresszel, mind saját maguk, mind kisbabájuk érdekében.
Mit tehet a lelki egészség megőrzése érdekében?
Már a családtervezés idején érdemes felkészülni, ráhangolódni a várandósságra. Fontos, hogy az apa is megfelelő lelki támaszt nyújtson.
Fontos szem előtt tartani, hogy a testi és a lelki egészség szorosan összefügg egymással. Ezért gyermekvárás idején is fontos kismamaként a káros szenvedélyek elhagyása és a várandósság alatti testmozgás, kiegyensúlyozott táplálkozás is.
A meditáció és a légzési gyakorlatok segíthetnek megküzdeni a várandóssággal járó stresszel. Indokolt esetben pszichoterápia is segítheti a kismama lelki egyensúlyának fenntartását.
A várandósság egy csodálatos és izgalmas időszaka lehet az életünknek, azonban sokak számára mégis stresszes és akár nyomasztó is lehet. Az egészségetekért való aggódás, vagy a szükséges dolgok várható anyagi terhe nyomasztóan hathatnak rád is. De ne hagyd, hogy legyűrjön a mindennapi stressz-lavina.
1. Rosszul tetted, ha eddig az órát csak az ébredéskor használtad. A te órád akkor (is) szóljon, ha ideje aludni menned. Az elegendő alvás elengedhetetlen a jó egészséghez, különösen a terhesség alatt. Állíts be egy ideális időpontot, amikor már ágyban kellene lenned, és tartsd is be azt, még akkor is, ha ezzel le kell mondanod néhány kedvelt tevékenységről, például a filmnézésről vagy baráti találkozóról.
2. A terhesség alatt még fontosabb, hogy figyelj az érzelmi állapotodra és kerüld azokat a dolgokat, amik fokozzák a stresszt vagy szorongást benned, vagy azt, ami feldühít.
3. A terhesség sok fizikai és érzelmi változást hozhat. Fontos, hogy vigyázz magadra, testileg és lelkileg egyaránt.
4. Lehet, hogy korábban nagyon aktívan sportoltál, de most, hogy várandós lettél mindent abbahagytál, mert káoszos információid vannak arról, hogy mit szabad és mit nem? Keress hiteles információkat arról, hogy milyen testmozgást végezhetsz bizonsággal! Tévhit, hogy minden mozgásforma tiltott lenne.
5. A várandósság egy életszakasz változását hozza. Lehet, hogy ez így elsőre nehéz, vagy nagy kihívás, de ezen könnyen lehet segíteni egy szokásrendező időnaplóval vagy egy perinatális mentorral.
6. Egy feladat befejezése bizsergetően kielégítő és üdítően kifizetődő élmény lehet, és ráadásul nagyszerű módja annak, hogy megjelölj egy különleges időszakot az életedben.
7. A nagy döntéseken való töprengés nyomasztó és kimerítő lehet, mégis imádjuk csinálni. A lényeg, hogy tegyél meg EGY konkrét lépést, érj el egy konkrét sikert.
8. Amíg várod, hogy találkozz a kisbabáddal a fészekrakó ösztönöd ezerrel dübörög. Használd jól ezt az energiát! Gondold át, hogy a szülés utáni napokban kire számíthatsz, kitől kérhetsz segítséget a házimunkánál, bevásárlásnál, főzésnél.
9. Az emlékek megőrzése és ápolása fontos része a várandósság időszakának. Neked is jó érzést hozhat az emlékek felidézése.
10. Tartsd a fókuszt a jó dolgokon, és keress olyan barátokat, akik támogatnak és biztatnak a terhesség alatt és azután is. Tapasztalatom alapján legnagyobb segítség ilyenkor egy olyan perinatális szakember, aki tudja, hogy sok jó út van, sokféle helyzetből ki lehet hozni azt, ami számotokra a legjobb lesz.
11. A mai modern világban egyeseknek a terhesség sajnos elszigetelő élmény lehet, ne te legyél az, aki magányosnak érzi magát a terhessége alatt. Sajnos ez egy ismert jelenség, így tudatosan nyitnod kell más várandósok felé, mert könnyebb egy közösség részeként megélni az új élményeket. Az internet korában számos lehetőség áll rendelkezésedre, hogy kapcsolatot teremts más várandósokkal, akár online csoportokban. Szintén fontos, hogy a partnereddel nyitottan kommunikáljátok az érzéseiteket és a gondolataitokat.
Végül, emlékezz arra, hogy minden várandós nő egy különleges anya-úton indul el, amíg várakozik a babájára, az élmények és érzések személyesek, egyediek. Ne feledd, hogy a saját igényeidre és határaidra való odafigyelés nem önzés, hanem elengedhetetlen az egészséges terhességhez és az anyasághoz. Ha kétségeid vagy aggodalmaid vannak, ne habozz megfelelő helyen informálódni, segítséget kérni az orvosodtól vagy akár tőlem is. Ne hagyd, hogy a stressz és a szorongás elnyomjon, és élvezd ki a terhesség csodálatos élményét.
A stresszes helyzetekben sokszor az első gondolat, hogy elkezdünk enni, ezzel terelve el a negatív gondolatainkat. Várandósként különösen ha stresszes helyzeteknek vagyunk kitéve, még nagyobb figyelmet kell fordítani a megfelelő mennyiségű vitaminok- és ásványi anyagok bevitelére (kalcium, magnézium, folsav, A-, B-, C-, E-vitamin, cink).
Az étcsokoládé boldogsághormonjának köszönhetően a szerotonin növelésében nyújt segítséget, amely szintén segítségünkre lehet a stressz csökkentésében.
Nyugtató hatásuk miatt a különböző ízesítésű gyógyteák segítenek a stressz csökkentésében.
Egészségünkre kedvező, valamint stresszcsökkentő hatásuk miatt ajánlottak a különböző aromák és illóolajok is akár fürdővízbe, vagy gyertya formájában, mint például a narancsvirág, kamilla, rózsa, vagy levendula.
Terhességünk alatt előforduló szorongás miatt kipróbálhatjuk a Bach-virágterápiát is, ugyanis például a vörös vadgesztenye, segít az ijesztő gondolatok elűzésében, a dió pedig segít megbirkózni a különböző kihívásokkal.
Várandós kismamaként ha sokat stresszelünk érdemes figyelni a ruházatunk színére is, ugyanis például míg a piros színtől ingerültebbé válhatunk, addig a zöld, valamint a kék színű ruhák nyugtató hatással bírhatnak.
A hormonok és a lelkiállapot kapcsolata
A várandós kismamáknál felbolydulnak a hormonok, amik közvetlen hatással lehetnek bizonyos lelki tényezőkre is, mint a hangulatváltozások és az ingerlékenység. Így ebben az időszakban természetesnek is tekinthető ez a két hangulatállapot megjelenése azoknál, akikre nem volt jellemző, és hirtelen előtörése, akikre jellemző volt ugyan, de nem ilyen hirtelenséggel. Ezek mellé csatlakozhat még némi agresszió, erőteljesebb érzelmesség, türelmetlenség és idegesség is.
A várakozás, valamint a terhességgel járó elváltozások könnyedén válthatnak ki dühöt vagy ingerlékenységet.
Előfordulhat, hogy az idegesség és a hangulatingadozás egy öngerjesztő folyamattá válik, tehát attól lesz ideges a kismama, hogy eddig, számára ismeretlen módon ideges lesz olyan dolgoktól, amiktől nem szokott.
Nagyon fontos, hogy van megoldás. Első lépésként a kismamának saját magában kell elrendezni a dolgokat, érdemes a célt tudatosítani és egyszerűen elfogadni, hogy a terhesség komoly változásokkal jár. Ezek után a következő lépés a környezetében élőkkel, a párjával is beszélni ezekről a problémákról, valamint számos külső segítség is rendelkezésre áll.
Nem lehet eleget hangsúlyozni, hogy mekkora szüksége van a szervezetnek a megfelelő vitaminokra és ásványi anyagokra. Mindenképpen ajánlott ezeknek a bevitele a szervezetbe, mert a baba és a mama egészségének megőrzése mellett hatással lehetnek hangulatra is. Az A, B-vitamin, a kalcium és a magnézium segítenek ellazulni, megnyugtatni az ideges kismamát.
Szülés utáni lelkiállapotok
Szülés utáni depresszióról - amit minden szülőnek tudnia kell!
Szülés utáni lehangoltság (baby blues) a szülés utáni labilis érzelmi állapotot jelöli, melyet a legtöbb édesanya megél. Ekkor gyakori a hangulatingadozás, a gyakori sírás, a szorongás és az alvási problémák. Ez legtöbbször a szülést követő 2-3 naptól 2 héten át áll fenn.
A gyermekágyi depresszió a szülés után jelentkező depressziót jelenti. Ez az állapot tovább tart, mint a baby blues. Ilyenkor az újszülött ellátását, valamint a mindennapi teendőket is nehezen képes elvégezni az édesanya. Nehezen alakít ki kapcsolatot gyermekével, étkezési vagy alvási problémái lehetnek, fáradékonyság, érdektelenség, ingerlékenység, reményvesztettség, értéktelenség érzés, bűntudat jellemezheti. Ennek oka lehet többek között a hormonális változások, az etetési nehézségek, valamint az alvás hiány, az élet fölötti kontroll elvesztésének érzete.
Ritka esetben a gyermekágyi pszichózis is megjelenhet. Ekkor zavartság, hallucinációk, alvási zavarok jelentkezhetnek. A pszichózis mindig sürgős orvosi segítséget igényel.
Tartósan fennálló, visszatérő lelki gondok esetén hívhatja a 0-24 órás, ingyenesen elérhető Lelki Elsősegély Szolgálatot is a 116-123-as számon.
A várandósság alatti stressz és a személyiségzavarok kapcsolata
Képzeljünk el egy mérleget: az egyik oldalon állnak a védőfaktorok (jó gének, biztonságos kötődés, támogató környezet), a másikon a kockázati tényezők (genetikai hajlam, prenatális stressz, gyermekkori elhanyagolás). Egy gyermek, aki a méhben magas kortizolterhelést kapott, de születése után biztonságos, gondoskodó környezetben nő fel, ahol megtanulja az érzelmek hatékony szabályozását, valószínűleg nem fog személyiségzavart kialakítani.
Ezzel szemben, ha a prenatális stressz találkozik a születés utáni szülői elhanyagolással vagy bántalmazással, a gyermek idegrendszere megerősítést kap arra vonatkozóan, hogy a világ veszélyes, és a stresszválaszok túlzottan aktívak maradnak.
A legfőbb kérdés továbbra is az: a várandósság alatti feszültség közvetlenül okoz-e személyiségzavart? Számos longitudinális vizsgálat (olyan tanulmányok, amelyek évtizedeken keresztül követik ugyanazokat az embereket) erős bizonyítékot szolgáltat arra, hogy a magas anyai stressz összefügg a gyermek későbbi viselkedési és érzelmi problémáival.
A személyiségzavarok esetében a kutatások különösen a Borderline Személyiségzavar (BPD) kialakulására fókuszálnak. A BPD alapvető jellemzője a súlyos érzelmi diszreguláció, az impulzivitás és az instabil kapcsolatok. Egy 2017-es átfogó metaanalízis kimutatta, hogy a prenatális stressz expozícióval rendelkező egyének hajlamosabbak az érzelmi instabilitásra, ami a BPD egyik központi tünete.
„A prenatális stressz egy epigenetikai időzített bomba. A BPD az érzelmi diszreguláció zavara. A magas prenatális stressz növeli a gyermek érzelmi reaktivitását. A kortizol által túlérzékenyített amigdala (az agy félelemközpontja) miatt a gyermek már csecsemőkorától kezdve nehezen dolgozza fel az erős ingereket. Felnőttként ez szélsőséges érzelmi hullámzásokban, önsértő viselkedésben és heves reakciókban nyilvánul meg.
Az antiszociális mintázatok, amelyeket a mások iránti empátia hiánya, a szabályok áthágása és az impulzivitás jellemez, szintén összefüggésbe hozhatók az anyai stresszel. A kutatások szerint a várandósság alatti dohányzás, a súlyos stressz és az alultápláltság összefügg a gyermek későbbi agresszív és külsővé tett viselkedési problémáival.
Az Elkerülő Személyiségzavar a súlyos szociális gátlással, inkompetencia érzéssel és a kritikától való félelemmel jellemezhető. Ez a Klaszter C-hez tartozó zavar a szorongásos hajlam extrém megnyilvánulása. Ha az anya krónikus szorongást él át a terhesség alatt, az a magzatban is növeli az általános szorongásos temperamentumot.
A kutatások szerint a legkárosabb az a stressz, amelyet az anya kontrollálhatatlannak és kiszámíthatatlannak érez.
A személyiségzavarok mellett a prenatális stressz összefüggésbe hozható más pszichés problémákkal is, beleértve az evészavarokat.
A tudomány egyértelműen kimutatja, hogy a krónikus várandóssági feszültség biológiai nyomot hagy a fejlődő gyermek idegrendszerében, növelve a sebezhetőséget a későbbi pszichés zavarok, így a személyiségzavarok kialakulásával szemben. Azonban ez a hajlam önmagában nem determinálja a sorsot. A születés utáni biztonságos kötődés, a szülői érzékenység és a támogató környezet mind olyan erőteljes védőfaktorok, amelyek képesek felülírni vagy minimalizálni a prenatális stressz negatív hatásait.
A magzatvíz vizsgálata és a CRH
Stressz hatására az anya (és minden ember) szervezete hormonokat választ el, hogy képes legyen megküzdeni a megterheléssel. A felszabaduló adrenokortikotropin hormon (CRH) hatására megemelkedik a krotizol nevű stresszhormon szintje.
A kutatók megállapítása szerint az akut rövid távú stressz nincs hatással a magzatra. 34 egészséges várandós nőnél végeztek magzatvíz-mintavételt (amniocentézis), bár az eljárás nagyon vékony tűvel történik, és minimális fájdalommal jár, mégis akut stresszhelyzetet jelent az anyukának, aminek hatására a kortizolszint rövid időn belül és rövid távon megemelkedik, ezt a kismamáktól vett nyálmintákban ki is mutatták, ugyanakkor a magzatvízben nem történt CRH-emelkedés.
Ha azonban az anyuka hosszú távon volt kitéve stresszhatásnak, a magzatvíz CRH-szintje mérhetően megemelkedett.
A terhesség alatti életmód és a gyermek egészsége
Kutatók bebizonyították, hogy a koraszülésnek, valamint a csecsemő alacsony születési súlyának okai között elsődlegesen a kismama terhesség alatt folytatott egészségtelen életmódja állhat (pl. dohányzás).
Ha egy kismama gyakran stresszel, gyorsabb lesz a szívverése és magasabb lesz a vérnyomása, ezáltal pedig nem jut elég vér, tápanyag és oxigén a magzathoz, amely terhességi toxémiához, görcsökhöz, vagy akár a korai szülés megindulásához is vezethet.
A sportolást egyébként is érdemes beépíteni mindennapjainkba, hogy kiegyensúlyozottak és szellemileg is frissek lehessünk, azonban a terhesség idején borúsabb napjainkon különösen fontos, hogy a negatív gondolatainkat különböző programokkal elűzzük és boldogan várhassuk gyermekünk világra érkezését.
A számos kutatási eredményt figyelembe véve lehetőség nyílik a gyerekek egészségi állapotának javítására. Mindennek tudatában még fontosabbá vált, hogy csökkentsék a stresszt, ami a várandós anyukákat éri, illetve a veszélyeztetett gyerekek egészségének megóvását célzó megelőző intézkedések ugyancsak nagyon hatékonyak lehetnek.
A legfontosabb, hogy a kisbaba azt érezze, hogy szeretik, elfogadják és várják, hogy a világra jöjjön.
Jó hír, hogy azt találták, hogy a boldog kisgyermekkor és egy szerető család képes lehet ellensúlyozni az olyan, enyhébb, nem maradandó problémákat, amelyeket az anya által megélt stressz okozott.
A várandósság alatti extrém stressz hatásának vizsgálatában az egyik legmeggyőzőbb bizonyítékot az ún. holland éhínség (Dutch Famine) tanulmányai szolgáltatják. Ez az esemény egy ritka „természetes kísérletet” tett lehetővé, mivel pontosan behatárolható volt, hogy mely terhes nők és mikor voltak kitéve az extrém stressznek és alultápláltságnak. Az eredmények megdöbbentőek voltak. Azok az egyének, akiknek az anyja az éhínség kritikus időszakában volt várandós, nemcsak fizikai (pl. magasabb cukorbetegség és szívbetegség kockázat) problémákkal küzdöttek, hanem pszichés zavarokkal is. Bár a skizofrénia nem személyiségzavar, a tanulmányok megerősítették az epigenetikai programozás elvét: a súlyos, rövid ideig tartó, de intenzív stressz és alultápláltság maradandó nyomot hagy a fejlődő agyban, megváltoztatva a génkifejeződést.
A legintenzívebb kutatások a Poszttraumás Stressz Zavar (PTSD) és a várandósság alatti trauma kapcsolatára koncentrálnak. Ha egy várandós nő maga is traumát él át (pl. kapcsolati erőszak, gyász), az nemcsak biológiailag hat a magzatra, hanem a stressz tovább él a szülői viselkedésben is. A krónikus feszültségben élő szülő gyakran kevésbé elérhető, kevésbé szenzitív, vagy éppen túlzottan aggódó és kontrolláló lehet a gyermekkel szemben. A gyermek, aki már biológiailag is érzékeny, most egy olyan környezetben nő fel, ahol a stresszkezelési minták is rosszul működnek. A szülői stressz a gyermek számára is stresszt jelent, ami tovább erősíti a maladaptív reakciókat. Ezért a várandósság alatti mentális egészség támogatása nem csupán a magzat biológiai védelméért fontos, hanem a későbbi szülői működés minőségének biztosításáért is.
A PTSD-ben szenvedő egyének HPA-tengelye krónikusan diszregulált: gyakran túl sok kortizolt termelnek, vagy éppen ellenkezőleg, a rendszer kimerült és alulműködik. A kutatások szerint azok a gyermekek, akiknek az anyja PTSD-ben szenvedett a terhesség alatt, gyakran mutatnak alacsonyabb kortizolszintet (ami a kimerült stresszválasz jele lehet) és magasabb a szorongásos és érzelmi szabályozási zavarok kockázata. Ilyen esetekben, ahol a stressz extrém és tartós, a biológiai sebezhetőség maximális. Ugyanakkor még itt is kiemelkedő a posztnatális környezet szerepe. Ha a PTSD-vel küzdő anya megfelelő terápiás támogatást kap (pl. pszichoterápia, gyógyszeres kezelés), az pozitív hatással lehet a gyermek fejlődésére is.
A számos kutatási eredményt figyelembe véve lehetőség nyílik a gyerekek egészségi állapotának javítására. Mindennek tudatában még fontosabbá vált, hogy csökkentsék a stresszt, ami a várandós anyukákat éri, illetve a veszélyeztetett gyerekek egészségének megóvását célzó megelőző intézkedések ugyancsak nagyon hatékonyak lehetnek.
