Hüvelyi szülés vagy császármetszés: a XXI. század szülészeti dilemmája

Az Amerikai Egyesült Államokban folyamatosan emelkedik a császármetszések aránya, lépéseket kell tenni a folyamat visszafordítására, derül ki egy új tanulmányból.

1996 és 2007 között a császármetszések száma közel 50 százalékkal növekedett. Mára az először szülők harmada császármetszéssel hozza világra gyermekét. Nagyon magas az ismételt császármetszések és az orvosi javalattal végett műtétek száma is (az Országos Egészségbiztosítási Pénztár felmérései alapján Magyarországon az utóbbi 12 évben megduplázódott a császármetszések száma).

A hüvelyi szülések 44 százaléka indított szülés, ilyen esetekben a császármetszés valószínűsége kétszerese a spontán induló szülésekének. Sok császármetszést túl korán végeznek el, ki sem derülhet, hogy az édesanya ténylegesen tudna-e hüvelyi úton szülni vagy sem.

A császármetszés okai és következményei

„A hasi műtétekhez hasonlóan a császármetszésnek is vannak szövődményei” - magyarázza Dr. Salih Yasin, Miamiban dolgozó elismert szülész-nőgyógyász. „Felléphet vérzés, fertőzés, hosszabb a gyógyulási és a felépülési idő. A műtéteknek vannak hosszútávú következményei is, megnő az ismételt császármetszés, illetve a császármetszések kapcsán végzett méheltávolítások, vérátömlesztések és az anyai halálozás aránya is.”

Ezek a szövődmények ritkán fordulnak elő, de hangsúlyozni kell, hogy majdnem tízszeres gyakoriságemelkedés van ismételt műtétek esetén. Csak feltétlenül indokolt esetben szabad műtéthez folyamodni, figyelembe véve annak hosszútávú következményeit is.

A császármetszések gyakori indoka az elhúzódó szülés. 19 amerikai kórházban elvégzett 229 ezer császármetszés adatait elemezve kiderült, hogy 2007-ben a szülések 30,5 százaléka végződött császármetszéssel Amerikában, a császármetszések 31,2 százalékát pedig először szülőkön végezték.

Magyarországon 2006-ban a császármetszések aránya 28,9% volt, 4,1%-kal magasabb, mint a 2003-as érték (24,8%). Az Európai Unió átlaga - a legutóbbi rendelkezésre álló, 2004-es adatok szerint - 23,6%-os (2000-ben 20,5%-os), tehát itt is növekedés figyelhető meg.

Milyen okok miatt kerül sor császármetszésre?

A császármetszések egy részét patológiás, illetve nehéz, elhúzódó szülés miatt végezték, de a császármetszések közel felét már a szülésnek igen korai szakaszában elvégezték. A megelőző céllal végzett császármetszések 31 százalékát korábbi műtét miatt végezték.

Számtalan oka van annak, hogy a császármetszések száma emelkedik. Szerepet játszik benne az édesanyák emelkedő életkora, a túlsúlyos édesanyák és a nagy magzatok számának emelkedése mellett az ikerterhességek számának növekedése is (ezek gyakran meddőségi kezelések következményei).

A peres esetek számának növekedése miatt sok szülész fél attól, hogy a hüvelyi szülés kapcsán fellépő szövődmények miatt lesz beperelve. Ha már egyszer operálták, nem fog már hüvelyi úton szülni? Ha már egyszer megoperáltak egy kismamát, nagy valószínűséggel következő terhessége során is meg fogják operálni. Annak ellenére van ez így, hogy az Amerikai Szülészet-Nőgyógyászati Társaság új szakmai előiratot jelentetett meg júliusban, mely szerint császármetszés után is meg lehet kísérelni a hüvelyi szülés levezetését.

Ha valóban csökkenteni szeretnénk a császármetszések számát, az elsődleges cél az kell, hogy legyen, hogy a fölösleges első császármetzések számát csökkentsük. Ennek érdekében kevesebb szülésindítást kellene végezni, és főleg első szülések esetében kellene nagyobb kockázatot vállalniuk a szülészeknek, nem már a szülés kezdeti szakaszában megoperálni az édesanyákat. Bátorítani kell a szülészeket a császármetszések utáni hüvelyi szülésvezetésre, és egységes álláspontot kell kialakítani, hogy mikor válik indokolttá műtét elvégzése.

A tanulmány amerikai oktatókórházak adatait dolgozza fel, ahol több a szövődményes és patológiás terhesség, mint az átlagkórházakban. Magyarországon is nagyok az egyes intézmények közötti különbségek: 15 és 47 százalék közötti császárfrekvenciával is találkozhatunk.

Egy 2007-es kimutatás szerint hat olyan hazai kórház is van, ahol a szülések csaknem fele műtéttel végződik, holott ez csak az esetek 15 százalékában lenne valóban indokolt az Egészségügyi Világszervezet (WHO) felmérése szerint. A hazai kórházak jó része jelentősen túllépi a 15 százalékos arányt, annak ellenére, hogy Magyarországon elvileg nem lehet kizárólag a beteg kérésére császármetszést végezni.

A császármetszés és a hüvelyi szülés összehasonlítása

A hüvelyi úton szülés a lehető legtermészetesebb módja annak, hogy gyermeknek adjunk életet. A legtöbb várandós édesanya ezt az utat választja - vagy legalábbis így tervezi. Hüvelyi, vagyis természetes szülés esetén a kórházban töltött lábadozási idő általában rövidebb és a felépülés is gyorsabb, mint császármetszés után, és nem maradnak utána hasi hegek, vágások sem, sebészileg pedig kevésbé invazív beavatkozás.

Ezek miatt annak is kisebb az esélye, hogy szülés közben komplikációk lépjenek fel. Felmérések szerint a szülés közbeni/utáni halálozás esélye is kisebb azoknál az édesanyáknál, akik természetes úton hozzák világra a gyermeküket. Hüvelyi úton szülés esetén a babának, illetve a testünknek is van ideje természetes módon felkészülni a születés folyamatára. Ahogy a csecsemő áthalad a hüvelynyíláson, a magzatvíz kiürül a tüdejéből. Emellett a szülőcsatornán áthaladva a baba szervezetébe olyan védő hatású baktériumok kerülnek, amelyek fontos, hogy szaporodni kezdjenek az emésztőrendszerében, mivel erősítik az immunrendszerét.

A vaginális szüléssel kapcsolatban ugyanakkor fontos tudni, hogy sikeressége nagyban múlik az időzítésen és azon, hogy mennyire áll készen a test, ezért nem lehet "időzíteni". A szüléshez közeledve egyre erősebb stressz, szorongás jelentkezhet a fájdalomtól való félelem miatt, és bizonyos esetekben az ilyen módon szülő nőknél megnő a vizeletvisszatartási problémák kialakulásának esélye is. Emellett nőhet a szülés után kialakuló szexuális problémák kockázata, illetve megnő annak az esélye, hogy trauma éri a magzatot, miközben áthalad a szülőcsatornán - ha pedig ez nem megfelelő sebességgel történik, fogó használatára is szükség lehet.

Császármetszés esetén a szülés során vágást ejtenek a hasfalon, illetve a méhfalon, és műtéti úton segítik világra a csecsemőt. Ez egy tervezhető folyamat, éppen ezért napra pontosan tudható, hogy mikor történik a szülés. Ez abból a szempontból lehet előnyös, hogy tudunk mire készülni, így csökkenhet a szülést megelőző stressz és szorongás, ahogy csökken az utólagos vizeletvisszatartási problémák kialakulásának esélye is. Ugyanez a helyzet a szülés után jelentkező szexuális problémákkal. Annak is kisebb az esélye, hogy a baba valamilyen trauma éri, miközben áthalad a szülőcsatornán, és a fogóhasználat szükségességének esélye is minimálisra csökken.

Ugyanakkor mivel ez egy műtéti eljárás, megvannak a maga kockázatai, különösen, ha az időpontot nem sikerült megfelelőn megtervezni. Emellett a császározás altatásban zajlik, ami szintén megnöveli az esetleges komplikációk kialakulásának esélyét. Nagyobb az esélye a vérrögösödésnek, és mind az anyák, mind a babák halálozási aránya is nagyobb valamivel ennél az eljárásnál, mint a természetes szülésnél.

A császármetszés egy nagy hasi műtét, amely után nemcsak esetleges komplikációkkal, de erőteljes fájdalommal és elhúzódó felépülési idővel kell számolni. A vérrögképződés, az embólia és a különböző fertőzések is sűrűbben előfordulhatnak, emellett későbbi terhességeik és szüléseik során is arányában több komplikációval számolhatnak, mint a természetes úton szült nők.

A kisbaba szempontjából is vannak hátrányai a császármetszéssel születésnek. Amikor egy baba átpréselődik a szülőcsatornán, a folyamat során kiszorul a felesleges folyadék a tüdejéből, ez azonban a császáros babáknál nem történik meg, így nehezített, szörcsögő lehet a légzésük, vagy akár folyadékot is felköhöghetnek.

VBAC: Hüvelyi szülés császármetszés után

Általános gyakorlat, hogyha valaki császármetszéssel hozza életre első vagy előző kisbabáját, a következő gyermeke is ily módon lát napvilágot. A VBAC-nek köszönhetően azonban ennek nem minden esetben kell így lennie. A VBAC egy betűszó, ami angolul vaginal birth after Caesarean-t jelent, azaz szülés hüvelyi úton császármetszés után.

Hazánkban rendkívül orvos- és kórházfüggő a császármetszést követő hüvelyi szülés támogatottsága. Az első és legfontosabb lépés egy sikeres VBAC-hez az orvos hozzáértése és tapasztalata (korábbi heg tehermentesítésére alkalmazható fogások ismerete, illetve annak repedésének időben történő felismerése), és a kismama egészségi állapota (például nincs-e magas vérnyomása és nem-e szív- vagy cukorbeteg).

Ezek mellett a testi és lelki felkészültség, illetve a támogató közeg, ami magában foglalja a szakembereket, a kórházat és a családot is épp olyan fontos, mint a szakmai felkészültség és megfelelő egészségi állapot.

Fontos kiemelni, hogy VBAC csak akkor lehetséges, ha a korábbi császármetszés minimum 18 hónappal korábban történt, de legoptimálisabb esetben legalább 24 hónapnak kell eltelnie, hogy lehetőség legyen hüvelyi szülésre. A VBAC egyik legnagyobb, leggyakrabban felmerülő kockázata a méhen lévő hegszétrepedés, mely 10 000-ből 20-30 nőt érint egy császármetszés után, míg több korábbi császármetszés esetén akár 10 000-ből 170 nőnél is előfordulhat.

A nemzetközi ajánlások, például az American College of Obstetricians and Gynecologists (ACOG) álláspontja szerint a VBAC biztonságos lehet azoknál a nőknél, akiknél korábban egy alacsony harántmetszéses császármetszés történt, és a jelenlegi terhesség alacsony kockázatúnak számít. Azonban a döntés sosem lehet automatikus vagy kizárólag vágyalapú. A szövődmények - mint például a méhrepedés ritka, de súlyos kockázata - miatt az orvosi indikációk figyelembevétele elengedhetetlen.

„Ha valakinek a kórelőzményében egy császármetszés szerepelt, és a mostani terhességben mindenáron hüvelyi szüléshez ragaszkodik, én úgy gondolom, hogy ebben a kezelőorvosának kutya kötelessége támogatnia - hacsak nincsen valami olyan tényező, ami akár a magzatra vagy akár az édesanyára veszélyt rejtene magában” - mondja dr. Gidai János.

Tévhitek a császármetszéssel kapcsolatban

A császármetszéssel kapcsolatban rengeteg tévhit kering a köztudatban. Ezek közül néhány:

• "A családomban mindenki császárral szült, én is császárral fogok szülni." Ez egy tévhit, ami egy rossz családi mintakövetésből fakad.
• "Császárral szülni könnyebb." A szakember szerint a császáros és a hüvelyi szülést nem lehet egyforma mércével mérni. Míg az egyik egy természetes folyamat, amihez kockázatmentes esetben orvos sem kell; a másik egy vészhelyzetben alkalmazott életmentő sebészeti beavatkozás, amit akármilyen szakszerűen és gyorsan végeznek el a szakemberek, maradandó testi és lelki változást okozhat a kismamában.
• "Ha kevés idő telt el az előző császármetszésem óta, akkor csak császárral szülhetek." Bár valóban van némi kockázatfokozódás a hegszétválásra, de ez nem számottevő.
• "Egy nagy baba csak császármetszéssel jöhet a világra." Nem igaz, hogy a nagy babákat nem lehet megszülni, más tényezők is befolyásolják a szülés menetét.
• "Túlsúlyos anya csak császárral szülhet." A túlsúlyos anyukáknál nagyobb eséllyel alakul ki műtéti szövődmény.
• "Az idősebb anyai életkor automatikusan császármetszést jelent." Az idősebb kismamáknál is ideálisabb a hüvelyi szülés.
• "Egy lombikos baba csak császármetszéssel jöhet a világra." Nem indokolt a császáros szülés preferálása a lombikos kismamák esetében!
• "Koronavírus-pozitív anya csak császármetszéssel szülhet." Csak abban az esetben kell császározni, ha az anya légzési elégtelensége miatt a vérében lévő oxigén nem elegendő a babának.
• "A természetes szülés tönkreteszi a hüvelyt, így császárt szeretnék." Tévhit, hogy a hüvelyi szülés biztosan tönkreteszi a nemi életet.

tags: #huvelyi #szules #vagy #csaszarmetszes