A terhességmegszakítás, vagy latin nevén interruptio graviditatis, illetve művi abortusz (abortus arteficialis), a terhesség megszüntetését jelenti, melyet a legtöbb esetben a terhes nő saját döntése alapján végeznek el. Történelmi áttekintés alapján elmondható, hogy a 20. század közepéig a terhességmegszakítás szinte mindenhol tilos volt, ám az 1950-1970-es évek között a törvények lazultak és megengedőbbé váltak az iparosodott országokban, valamint sok más államban is. Napjainkban a terhességmegszakítás jogi szabályozása országonként eltérő: egyes helyeken legális, máshol illegális, míg számos országban csak speciális esetekben engedélyezett.
Magyarországon a terhességmegszakítás alapvető szabályait az 1992. évi LXXIX. törvény, valamint a végrehajtási rendelete, a 32/1992. (XII. 23.) NM rendelet határozza meg. Orvosi megközelítésben a megtermékenyítéstől a terhesség 12. hetéig embrióról, ezt követően magzatról beszélhetünk. Jogi értelemben az embrió még nem minősül emberi lénynek, a magzat már igen.
A hatályos jogszabályok alapján a terhességmegszakítás a 12. hétig végezhető el. Későbbi beavatkozásra csak abban az esetben van lehetőség, ha a magzat életképtelen elváltozása igazolt, vagy genetikai szakvélemény támasztja alá az eljárás szükségességét. Amennyiben a megszakítás genetikai okból történik, úgy a műtét a terhesség 14. hetéig elvégezhető. Ha legalább 50% az esélye annak, hogy a magzat genetikai okok vagy környezeti hatás (pl. a magzat fejlődését károsító gyógyszer vagy sugárzás) miatt károsodott, az eljárás a 20. hétig (a diagnosztikai eljárás elhúzódása esetén a 24. hétig) szakítható meg. Az időkorlátozást figyelmen kívül kell hagyni, ha a terhes nő élete veszélybe kerül, vagy ha a magzat a születését követően az élettel összeegyeztethetetlen rendellenességben szenvedne.
A terhesség a 18. hétig is megszakítható, ha a várandós korlátozottan cselekvőképes vagy cselekvésképtelen, azaz jellemzően akkor, ha nem múlt még el 18 éves. Szintén a 18. hét a határvonal olyan esetekben, ha az érintett nő terhességét neki fel nem róható egészségi ok vagy orvosi tévedés miatt nem ismerték fel időben, vagy ha hatósági mulasztás miatt lépte túl a határidőt.
A terhességmegszakítás folyamata Magyarországon
A terhességmegszakítás folyamatát a családvédelmi szolgálatnál kell elindítani. Először részt kell venni egy úgynevezett első tanácsadáson, ahol megpróbálnak meggyőzni arról, hogy tartsd meg a magzatot. A családvédelmi szolgálat munkatársa tájékoztatást nyújt az állami segélyek, az örökbeadás, a fogamzásgátlás és a terhességmegszakítás lehetőségeiről, valamint a magzat megtartása esetén igényelhető támogatásokról. Az első tanácsadásról a családvédelmi szolgálat igazolást ad. Ezt követően tudsz időpontot kérni a második tanácsadásra, ahol már szükség van a terhesség orvosi igazolására is. A két tanácsadás között legalább három napnak el kell telnie.
Ha korábban nem tetted, a két tanácsadás között el kell menned egy nőgyógyászhoz, aki elvégez néhány vizsgálatot, és megállapítja, hogy hányadik terhességi hétben jársz. A nőgyógyászati vizsgálaton az orvos kérdéseket fog feltenni és vizsgálatokat fog végezni. Jogod van ahhoz, hogy az orvos előre tájékoztasson arról, hogy pontosan milyen vizsgálatokat fog elvégezni, és ezek miért szükségesek. 2022 szeptembere óta az orvosnak a magzat életfunkcióit is be kell mutatnia. Ha a terhesség korábbi szakaszában jelentkezel az orvosi vizsgálatra, és az orvos arra hivatkozva, hogy még nem hallható a szívhang, vissza akar hívni egy későbbi vizsgálatra, azt nem kell elfogadnod. Ilyenkor az orvosnak az adott pillanatban észlelhető életfunkciókat kell bemutatnia (pl. a petezsákot az ultrahangon). Ha már észlelhető a szívhang, akkor sem kötelezhetnek arra, hogy meghallgasd. Jogodban áll kérni az orvostól, hogy tekintsen el a szívhang bemutatásától.
Ha a második tanácsadáson is fenntartod a kérelmed, akkor hivatalosan is elindítják a folyamatot, és kiválaszthatod, hogy hol végezzék el a beavatkozást. A családvédelmi szolgálat ellenjegyzi a kérelmet, és 24 órán belül elküldik a választott egészségügyi intézménynek. A második tanácsadás után nyolc napon belül jelentkezned kell a választott rendelőben vagy kórházban. Ekkor még nem végzik el a beavatkozást, csak megvizsgálnak, és ha orvosilag is engedélyezik a terhességmegszakítást, időpontot egyeztetnek veled a beavatkozásra. A terhességmegszakítás napján a kérelmet aláírásoddal ismét meg kell erősítened.
A terhességmegszakításnak nem feltétele az apa beleegyezése, és tájékoztatni sem kell őt erről. A terhességmegszakítás a terhes nő döntésén múlik. Ha elmúltál 18 éves, azaz nagykorú vagy, akkor nem kell a szüleid beleegyezése.
A terhességmegszakítás titokban maradhat, és csak azok tudhatnak róla, akik az eljárásban részt vesznek, vagyis a családvédelmi szolgálat és az egészségügyi dolgozók. Az egészségügyi dolgozókat és a családvédelmi szolgálat munkatársait szigorú titoktartási kötelezettség terheli. Az eljárásban részt vevő szűk körön kívül senki másnak nem kell erről beszámolnod, sem a családodnak, sem a magzat apjának, de a háziorvosodnak és a többi kezelőorvosnak sem. Az Elektronikus Egészségügyi Szolgáltatási Térben (EESZT) is beállíthatod, hogy ki férjen hozzá ehhez az információhoz.
A terhességmegszakítás költségeit a nő állja, és csekken fizeti be az Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő számlájára. 2024-ben ennek maximális összege 45 312 forint volt. Az összeg nagysága azonban a kérelmező anyagi helyzetétől is függhet, illetve attól, hogy milyen szociális juttatásokban részesül. Kedvezményt vehetnek igénybe azok, akik szociális intézményben élnek, vagy akiknek a házastársa, élettársa kap pénzbeli szociális ellátást.
Milyen előzetes vizsgálatok szükségesek?
A műtétet megelőzően fontos a vércsoport meghatározása, mivel negatív vércsoport esetén a páciensnek a műtét után anti-D injekciót kell kapnia. Ez a későbbi terhességek szempontjából kiemelt jelentőségű, mert csökkenti a vetélés kockázatát. Ezen kívül az altatás előtti kivizsgálás részeként szükséges laborvizsgálatokat elvégezni. Fiatal, egészséges életmódot folytató pácienseknél a mellkasröntgen és az EKG nem feltétlenül szükséges, azonban orvosi indikáció alapján ezek elvégzése is indokolt lehet.
Hogyan zajlik az abortusz?
A műtét egynapos sebészeti eljárásként zajlik, így a páciens aznap, a műtétet követően 5-6 óra megfigyelés után távozhat az intézményből. A beavatkozást megelőzően feltétlenül szükséges a méhszáj előkészítése, tágítása. Erre ma már gyógyszeres előtágítás is rendelkezésre áll, amelyet a beavatkozás előtt 2-3 órával kell alkalmazni. Ez csökkenti a műtéti komplikációk kockázatát és megőrzi a későbbi családtervezési lehetőségeket.
A beavatkozást vénás altatásban végezzük. A méhszáj feltágítását követően vákuumos eljárással (vákuum aspirációval) történik meg az embrió és a méhlepény eltávolítása, majd a szakorvos ellenőrzi, hogy minden lepényi és magzati szövet eltávolításra került-e. A magyarországi gyakorlat szerint a vákuumaspirációs módszert alkalmazzák, ami viszonylag kíméletes eljárásnak számít: kitágítják a méhszájat, majd a méhüreg tartalmát kiszippantják. A műtét körülbelül 15 percet vesz igénybe.
A műtéti eljárás mellett létezik gyógyszeres abortusz is, amely számos országban bevett gyakorlatnak számít. Magyarországon azonban nem engedélyezett az alkalmazása. A gyógyszeres beavatkozás elsősorban korai terhességek megszakítására, a 8. hétig kínál megoldást. Mellékhatásként erős, görcsös fájdalmat, émelygést, valamint a menstruációs vérzésnél valamelyest erősebb vérzést okoz.
A beavatkozás után két héttel kontrollvizsgálatra van szükség. Addig a szexuális érintkezést és az ülőfürdőt kerülni kell. Ha a kontroll során mindent rendben találnak, a páciens visszatérhet korábbi életviteléhez.
Milyen szövődményekkel járhat a műtét?
A vákuumos eljárás alkalmazásával az abortusz hosszú távú hatásai minimálisra csökkentek, és jellemzően nem befolyásolják negatívan a későbbi teherbeesést, terhességet. Ennek ellenére minden orvosi beavatkozásnak lehetnek szövődményei. A leggyakoribb kockázatok közé tartozik a vérzési rendellenesség vagy a méh sérülése, amelyek már a műtét során vagy közvetlenül utána észlelhetők és kezelhetők.
A műtét során vérzés léphet fel, amelyet igyekeznek gyógyszeresen kezelni, de ennek sikertelensége esetén életmentő célzattal hasi műtétre is sor kerülhet. A terhességmegszakítás során az orvos a méh üregében éles eszközökkel dolgozik, amelyek kivételes esetben átfúrhatják a méh falát. Ennek tényét két orvos állapítja meg, és a beavatkozás jellegét is több tényező határozza meg. Sor kerülhet laparoszkópos műtétre, mely során a has megnyitása nélkül is el tudják látni a sérülést, de súlyosabb esetben hasműtétet végeznek, illetve további beavatkozások is szóba jöhetnek.
Az aspirációval nem sikerül teljesen kiszívni a terhességi szöveteket, a hátramaradó úgynevezett reziduum pedig előidézhet vérzést, fertőzést. A másik véglet pedig - azaz ha túl drasztikusan zajlik a beavatkozás - még súlyosabb következményekkel járhat. Előfordulhat, hogy annyira megkaparják a méhnyálkahártyát, hogy bizonyos mértékben még az alapját is lekaparják. A méh üregét egy virtuális résként kell elképzelni, amelynek van egy elülső és egy hátsó fala, és ezek ilyenkor szinte teljesen össze tudnak tapadni - úgynevezett Asherman-szindróma alakul ki.
A szakember kitért rá, hogy a műtét során sérülések is keletkezhetnek. Így például megeshet, hogy az orvos véletlenül átlyukasztja a méhfalat, ami hasüregi vérzéshez vezethet, valamint jelentős fertőzéskockázatot hordoz magában. De szintén veszélyes fertőzések forrása lehet, ha a hasüregbe bevezetett eszköz megsérti a beleket, ahonnan kórokozók kerülhetnek a méhüregbe, ahogy a hüvely felől is feljuthatnak mikroorganizmusok a beavatkozás nyomán. Mindez akár hashártyagyulladást, szélsőséges esetben halált is okozhat.
A kórházból való távozás után kímélő életmód, pihenés javasolt. Csökkenő mértékű vérzés még kb. 1-2 hétig előfordulhat. Erős, darabos vérzés, erős alhasi fájdalom, láz esetén osztályt kell felkeresni. 3 hét múlva teljes panaszmentesség esetén is szükséges a kontroll vizsgálat.
Történelmi és etikai kitekintés
Az emberiség legrégebbi törvénykönyvei közül Hammurapi törvénykönyvének 209-214. §-ai szólnak a magzat védelméről. A bibliai népek körében az egyértelmű magzatvédelem mellett még ismeretlen volt a művi abortusz. Hippokratész, az i. e. 460-ban született görög orvosról elnevezett orvosi eskü szövege a következőképpen hangzik: „Senkinek sem adok halálos mérget, akkor sem, ha kéri, és erre vonatkozólag még tanácsot sem adok. Hasonlóképpen nem segítek hozzá egyetlen asszonyt sem magzata elhajtásához.”
Voltak olyan görög filozófusok, például Platón és Arisztotelész, akik másképp gondolkodtak az emberi életről. Platón bizonyos esetekben megengedhetőnek tartotta még a megszületett csecsemő megölését is. A legkorábbi római törvénykódex, a Tizenkét táblás törvények (Kr. e. 451) is foglalkozott a magzatvédelemmel.
A kereszténység kialakulásakor az ókori Római Birodalomban bevett gyakorlat volt a terhességmegszakítás, az első keresztény közösségek ezzel szemben a megfogant élet védelmét hirdették. Az első század végéről származik a Didakhé arról, hogy a megfogant életet nem szabad elpusztítani: „Ne hajtsd el a magzatot, a megszületett gyermeket ne öld meg” (II., 2.). Elítélték az abortuszt a későbbi zsinatok is.
A teológusok között voltak, akik szerint a fontosabb szervek kialakulásakor, vagy az embrióállapot végén történik meg az animáció (a lélek megjelenése a testben). Mások úgy gondolták, hogy az animáció a fogantatás pillanatában megtörténik. Míg az egyházi törvényhozás az abortuszt gyilkosságként ítélte el, a moralisták és jogászok között fölvetődött a kérdés: vajon minden abortusz gyilkosság-e?
Napjainkban az abortusz egyre több országban válik törvényileg elérhetővé, bár léteznek ezzel ellentétes tendenciák is. A pro-life (életért) mozgalom szerint a foganás pillanatától kezdve szent és tiszteletre méltó az emberi élet, amit óvni és védeni kell. A pro-choice (választásért) mozgalom az utód elvállalásának kérdésében teljes szabadságot követel a kismamáknak, az egyik érvük a nők önrendelkezési joga.
Abortion history and current use of modern contraceptive methods – Video abstract [ID 164736]
Magyarországon az abortusz jogi szabályozása az 1992. évi törvény alapján történik. Jelenleg Magyarországon négy okra hivatkozva lehet terhességmegszakítást igénybe venni: ha a terhesség veszélyezteti a nő életét, illetve egészségi állapotát; ha a magzat orvosilag valószínűsíthetően súlyos fogyatékosságban vagy egyéb károsodsban szenved; ha a terhesség bűncselekmény következménye vagy annak alapos gyanúja áll fenn; ha a nő életében súlyos válsághelyzet alakult ki. Ezekre hivatkozva a terhesség 12. hétig végeztethető abortusz, aminek határideje a 18. hétig tolódik ki bizonyos esetekben, és a 20., illetve 24. hétig, ha a magzat károsodott.