Felkészülés a kórházi szülésre: Mikor és hogyan induljunk el?

A várandósság vége felé a legtöbb kismama már alig várja, hogy kibújjon a baba, sokan azonban félelmet és feszültséget is tapasztalnak a szülés közeledtével. Ez teljesen természetes jelenség, amin sokat segíthet, ha megfelelően tájékozódsz arról, hogy mire számíthatsz.

Ez a cikk célja, hogy megismertesse a szülés menetét a vajúdástól a kórházban töltött napokig. Bár a test önmagától, természetes folyamatként készül fel a szülésre, a lelki felkészülés érdekében érdemes minél több információt szerezni a témában. Azok a kismamák, akik előre megismerik a szülés menetét, általában jobban képesek ellazulni, ami sokat segíthet abban, hogy minden könnyebben és rendben menjen.

Mikor számít „normálisnak” a szülés beindulása?

A szakirodalom normális, „term” szülésnek nevezi azt, amikor a vajúdás a várandósság betöltött 37. hete után és a betöltött 42. hete előtt történik. Ez tehát egy öt hetes, nagyon széles intervallum. A betöltött 37. hét előtt megindult szülés esetén koraszülésről, 42 hét eltelte után túlhordásról beszélünk. A magzatnak akkor a legjobb megszületnie, amikor arra készen áll a szervezete.

A szülés beindítása: előnyök és kockázatok

A szülésbeindítás kérdése rengeteg családot érint, ugyanis Magyarországon a szülések körülbelül egyharmadát indítják be orvosi eszközökkel. A leggyakoribb ok a terminus túllépése, vagyis az a tény, hogy elmúlt a „kiírt” dátum.

Fontos, hogy minden beavatkozásnak, így a szülés beindításának is lehet létjogosultsága és akár még életeket is megmenthet. Valóban vannak olyan helyzetek, amikor a baba és/vagy az édesanya állapota indokolja a beindítást (például preeclampsia, kolesztázis), és a beindítás kockázatai alacsonyabbak a várandósság további fenntartásának kockázataival.

Az a tény viszont, hogy szinte minden harmadik szülés „indított”, azt támasztja alá, hogy a szülés orvosi beindítását is szükségesnél gyakrabban alkalmazzák, ezáltal nemhogy csökkentve, de sajnos jelentősen növelve a szülés kockázatait - mind az édesanya, mind pedig a baba egészsége szempontjából.

A várandósság fenntartásának kockázatai

Az orvostól vagy a szülésznőtől azt hallhatod, hogy „ilyenkor már jobb, ha kint van a baba”, vagy hogy „minden további nap kockázatot jelent”. Az valóban igaz, hogy a várandósság során egy idő után a halvaszületés kockázata emelkedik. Azonban az abszolút esély végig nagyon alacsony marad.

Amikor azzal „fenyegetnek”, hogy a kisbabád meghalhat, ha nem indítják be a szülésedet, akkor ez nem más, mint riogatás és a tények elferdítése. Ráadásul, a kutatók és a kutatások elemzői nem értenek egyet abban, hogy a szülés beindítása javítja-e egyáltalán a szülések kimenetelét. Valószínűsíthető, hogy a rutin szülésbeindítással sikerül megmenteni valamennyi kisbaba életét, de arról már nem esik egyetlen szó sem, hogy a szülés beindítása milyen problémákat okozhat más kisbabáknak, akik amúgy minden gond nélkül születhettek volna meg egy spontán szülés során.

A szülés orvosi beindításának kockázatai

A legnagyobb kockázat a beindítással kapcsolatban az, hogy senki nem tudja, hogy mikor kész a kisbaba a megszületésre. Nincs ugyanis semmiféle műszer, ami ezt megmondaná! Ahogy mi felnőttek eltérőek vagyunk és egy picit máshogy működik a testünk, ugyanúgy a babák sem futószalag-szerűen működnek!

A baba megszületését nagyon bonyolult hormonális folyamatok koordinálják, amik a szülés orvosi beindításával nem tudnak kiteljesedni. Emiatt van az, hogy a szülés beindítása vagy sikerül - vagy sem. Fontos tudnod azt is, hogy az indított szülés során szinte megerőszakolják a természetes folyamatot: a burokrepesztés és a szintetikus oxitocin hirtelen erős összehúzódásokat vált ki, amitől a baba stresszes állapotba kerülhet és ami szintén műtéti szüléshez vezethet.

Ráadásul a császáros szülés is bizony nagyobb kockázat a babának és az édesanyának is, mint egy hüvelyi szülés. Mivel a beindítás során szinte megerőszakolják a természetes folyamatokat, elkerülhetetlen a baba állapotának és a méh összehúzódások erősségének a figyelemmel kísérése, ezért a folyamatos CTG szinte mindig velejárója egy indított szülésnek. A folyamatos CTG miatt a vajúdás alatti mozgás korlátozott lesz, a vajúdó medencét és a zuhanyt sem lehet használni, így a fájdalomkezelő lehetőségek is beszűkülnek.

A hirtelen jövő, erős összehúzódásokat testi-lelki ráhangolódás nélkül nemcsak a babának, de az anyának is nagyon nehéz megbirkóznia: emiatt válik gyakrabban szükségessé az epidurális érzéstelenítés is egy indított szülésnél, ami legtöbbször további beavatkozásokat tesz szükségessé.

Mikor kell kórházba indulni?

Számos tünet arra utal, hogy a szülés első szakasza elkezdődött. Indulj el a kórházba, ha:

• elfolyik a magzatvíz,
• rendszeres méhösszehúzódásokat tapasztalsz - körülbelül 5 percenként.

Ezek a vajúdás megindulásának biztos jelei. Ilyenkor a kórházban megvizsgálják a méhszáj tágultsági szintjét, és ellenőrzik az összehúzódások gyakoriságát, hogy megállapítsák a vajúdás stádiumát és azt, hogy valóban a szülés beindulásáról van-e szó.

Fontos, hogy akkor is kórházba kell menned, és ehhez is állíts össze egy külön csomagot, ha:

• a baba mozgása alig észrevehető,
• nyákos vagy véres váladék távozik,
• súlyos, állandó alhasi fájdalmaid vannak,
• a szivárgó magzatvíz színe barnás vagy zöldes.

A zöld magzatvíz vagy a vérzés mindenképpen olyan szimptóma, amelyekhez orvosi konzultáció szükséges a további lépésekhez.

Ha már 8-10 percenként jönnek a fájások egy órája, akkor érdemes indulni a kórházba. Első babánál elég 6-7 perces fájásoknál bemenni legtöbb esetben. (Első babánál még nehezebben tágul a méh, ezért a vajúdás itt általában hosszabb.) Ha második babáról van szó, akkor már gyorsabbnak kell lenni.

Mi történik a kórházban?

A kórházba érkezés után manuális, hüvelyi vizsgálatot végeznek. Ilyenkor a szülésznő ellenőrzi, hogy mennyire tágult ki a méhszáj, és megvizsgálja a magzatburok állapotát is. Ezen kívül CTG vizsgálat is történik, amely során figyelik a baba szívverését és a méhösszehúzódásokat.

Ha mindent rendben találnak, a vajúdás utolsó szakaszát a szülőszobán töltöd majd. Ilyenkor még ehetsz és ihatsz, sőt, ez szükséges is ahhoz, hogy legyen erőd a kitolási szakaszban. A szülőszobában a vajúdást elősegítő eszközöket is találsz. Gyakori kellék a fitlabda és a bordásfal, és sokszor veled tarthat a leendő apuka vagy a közeli családtag is. A társas támasz az egyik legfontosabb tényezője a szülésnek.

A szülés szakaszai

A szülés folyamata négy fő szakaszra osztható:

1. Vajúdás (szülés I. szakasza)

A szülés első szakasza a vajúdás. Ilyenkor tágul ki a méhszáj, majd megreped a magzatburok, és elfolyik a magzatvíz. A szakasz időtartama egyénenként eltérő. Első szülésnél általában hosszabb ez a folyamat, míg második vagy többedik szülésnél gyakran rövidebb.

• Latens fázis: Elkezdődik a méhszáj kitágulása, de még nem jelentkeznek erős fájások. A szakasz akár 24 órát is eltarthat.
• Aktív fázis: A szülési fájások már rendszeresen és egyre gyakrabban jelentkeznek. Megnő a fájások ideje és erőssége is. Jelentkezhet az úgynevezett tágulási vérzés is, ám ez maximum a menstruáció mennyiségével megegyező lehet.

A szülési fájdalmakat sokszor összekeverik a jóslófájásokkal. A jósló fájások már hetekkel a szülés előtt jelentkezhetnek, de nem annyira erősek és nem rendszeresek. A szülési fájások rendszeresen jelentkeznek, az egész hasra kiterjednek és nem enyhülnek pozíció változásakor. Eleinte 20-25 másodpercig tartanak, majd hosszabbá és intenzívebbé válnak - a tágulási szakasz vége felé már 30-35 másodpercig is eltart egy fájás.

A magzatvíz általában az aktív fázis végén folyik el, ilyenkor már legtöbbször a kórházban van a kismama. Fontos tudni, hogy a közhiedelemmel ellentétben egyáltalán nem biztos, hogy egyszerre távozik, erős folyással. Előfordulhat, hogy csak kisebb szivárgást érzékelsz.

2. Kitolási szak (szülés II. szakasza)

Amikor a méhszáj teljesen kitágult, szinte eltűnt, elkezdődik a kitolási szakasz. A fájdalom ebben a szakaszban a legerősebb, és már a tolófájások jelentkeznek, erős nyomási késztetéssel. Ilyenkorra a magzatburok már megrepedt, és távozott a magzatvíz. A magzat tehát ebben a szakaszban halad végig a szülőcsatornán. Szabályos fekvés esetén először a feje bújik ki, arccal az anyuka feneke felé fordulva. Majd kissé elfordul, és először az egyik, majd a másik váll követi.

A kitolási szakasz elején kell felvenni a szülési pozíciót. Fontos a szabad mozgás megteremtése, hiszen a tested tudja/érzi milyen testhelyzetet vegyen fel a kitolási szakaszban. Számos nem farmakológiai módszer áll rendelkezésre a fájdalom csillapítására, mint például az epidurális érzéstelenítés.

A szülésznő gondoskodik a gátvédelemről, sokszor olajos masszázs formájában. Amennyiben szeretnéd gátadat masszázzsal felkészíteni, gyűjts információt a gátmasszázs helyes technikájáról és az erre a célra megfelelő olajokról.

Szakmai irányelv szerint a komplikációmentes szülés után a baba azonnal az anya mellkasára helyezhető és kezdődik az oly fontos aranyóra. A kötődés kialakulása miatt nagyon fontos a bőrkontaktus. A köldökzsinórt legtöbbször még nem vágják el ilyenkor - általában addig várnak, amíg megszűnik benne a vérkeringés. A késleltetett (természetes) köldökellátás, tehát a köldökzsinórban megszűnő keringés utáni átvágás már bevett protokoll.

3. Lepényi szak (szülés III. szakasza)

A baba megszületése után hamarosan leválik és megszületik a méhlepény, és vele együtt a magzatburok. Ekkor már a fájások viszonylag enyhék, egy tolás általában elegendő. A lepényi szak pár perctől akár 15 percig is eltarthat, a méhlepény tapadásának szívósságától és a méhtevékenységtől függően.

4. Lepény utáni szak (szülés IV. szakasza)

A szülést követő 2 órán keresztül az újdonsült család együtt tölti az aranyórát, fontos szakasza ez a szülővé válás folyamatának. Ilyenkor a szülésznő rendszeresen ránéz a babára, hogy minden rendben van-e, de az anyuka és az újszülött vizsgálatai, mérése, fürdetése csak ezután történik meg.

Ha mindent rendben találnak, akkor az újszülöttet mellre helyezik, és megtörténik az első szoptatás. Ilyenkor még csak az úgynevezett előtejet termeli az anya szervezete - ám ebben rengeteg fontos tápanyag, immunanyag található.

A kórházi csomag összeállítása

A baba érkezésére való felkészülés az első pillanattól kezdődik, amikor megtudod, hogy áldott állapotba kerültél. És mikor érdemes elkezdeni a kórházi csomag összeállítását? Ha jól megy a terhesség, akkor a 30. terhességi hét környékén érdemes belevágni a projektbe, vagyis 2-3 hónappal a tervezett szülési időpont előtt. A pakkot ajánlott előre elkészíteni arra az esetre, ha koraszülés történne.

Mit vigyünk a kórházba?

A kórházi szülési csomag összeállításakor természetesen személyes preferenciáid szerint járj el, hiszen te tudod a legjobban, mire lesz szükséged. Ne felejtsd el a pakk tetején tartani a legfontosabb iratok és dokumentumok kisebb motyóját - személyi igazolvány, apasági nyilatkozat, házassági anyakönyvi kivonat, taj kártya, terhességi igazolvány, a GBS szűrés és egyéb fontos vizsgálati eredményeket igazoló okmányokat.

A dokumentumok mellett csomagold be a neked és bébidnek szükséges legfontosabb dolgokat is!

Kismama holmik:

• kismama és szoptatós hálóing (akár több darab),
• szoptatós melltartó,
• mellszívó (szopási problémák és tejlefejezési igény esetén),
• lanolin a mellbimbó ápolására,
• kozmetikumok (zuhanyozáshoz és bőrápoláshoz),
• fogkefe és fogkrém,
• wc papír, papír zsebkendő,
• papucs, zokni,
• szénsavmentes ásványvíz,
• nagyobb és kisebb törölköző,
• szülés utáni betétek,
• hálós szülés utáni bugyi,
• köntös,
• laktációs betétek,
• telefon, telefontöltő,
• fejhallgató (hasznos vajúdás közben nyugtató zene vagy hangoskönyv hallgatásához).

Baba cuccok:

• babapólya,
• pamut takaró a baba betakarására,
• szoptatós párna,
• textilpelenkák,
• eldobható pelenkák,
• kényelmes ruhák, sapkák,
• nedves törlőkendő.

Ne aggódj, ha valamit kifelejtesz, mert nem katasztrófa! A kórházban általában rendelkezésre állnak a szükséges higiéniai termékek, és ha szükséges, a szeretteid elláthatnak gyakorlatilag bármivel.

tags: #hogy #jutok #a #korhazba #terhesen