A terhesség a női test számára bár nagy kihívást jelent, egy teljesen természetes folyamat. A terhesség alatt minden nő hízik, enélkül a folyamat nem valósulhatna meg. A magzatnak, a magzatvíznek a placentának, de még a többlet vérnek is súlya van, ami hozzáadódik a nő súlyához. A súlygyarapodás természetesen azért több, mint a megszületett babánk súlya, mert nem csak az ő tömege növekszik, bennünk.
A terhesség során felszedett kilók nagyjából a következő testrészekre rakódnak le, illetve keletkeznek egy átlagos, kb. A "hízás" valójában a magzat, a méhizomzat, a méhlepény, a magzatvíz és a felhígult vér tömegéből adódik össze, ehhez járul pluszban a " vizesedés ", azaz a szövetek közt felszaporodott folyadék súlya és a zsírlerakódás. Ahogy telnek a hetek, nem csak a pocak nő, hanem kikerekednek a mellek, a csípő, a fenék is. A zsírgyarapodásnak fontos szerepe van, a tápanyagraktárt a mama szervezete a szoptatás ideje alatt fogja felhasználni.
A kismamák többsége aggódva szemléli a mérleget hétről hétre, ennek ellenére húsz százalékuk túl sok plusz kilóval gyarapodik a terhesség alatt, ami nem jó a babának sem. Azt talán már csak kevesen hiszik, hogy igaz lenne nagyanyáink mondása, miszerint egy várandós nő kettő helyett eszik. Viszont sokan vannak, akik jóval engedékenyebbek magukkal szemben, amikor babát várnak: vagyis azt eszik, amit megkívánnak, és felhagynak a korábbi mértékletesebb táplálkozással - rosszabb esetben ugyanolyan egészségtelenül táplálkoznak, mint addig.
Miért fontos a súlygyarapodás mértéke terhesség alatt?
Ahhoz, hogy érthető legyen, miért is olyan fontos kérdés a terhesség alatti súlygyarapodás mértéke, tudni kell, hogy milyen komoly összefüggés van e között és a magzat, a baba egészsége közt. Azok a kismamák, akik jelentős túlsúlyt halmoznak fel a várandósság alatt, azt kockáztatják, hogy a baba is túl nagy súllyal születik, ami a komplikációk lehetőségét hordozza magában, többek közt megnő a szülőcsatornában való elakadás és a császármetszés szükségességének rizikója is. Ezen kívül az ilyen babák jóval nagyobb eséllyel lesznek később maguk is túlsúlyosak, és nő a kockázata náluk a cukorbetegségnek, valamint az elhízással összefüggő más betegségeknek is.
Ugyanezt a fokozott figyelmet kellene megkapniuk azoknak a kismamáknak is, akik a skála másik pontján helyezkednek el, vagyis alig érik el az egészséges testsúlyt, és még a terhesség alatt sem képesek elfogadható súlygyarapodást produkálni. Ebben az esetben a babánál is megvan az esélye az alacsony születési súlynak, ami nem csak a betegségekre való fogékonyságot növeli, de a szoptatás sikerességét is befolyásolja.
A terhesség alatti elhízás elkerülése, sőt már az az előtti is, nem csak azért fontos, mert a szülést követően nem lesz a kismama annyira elragadó a felszedett kilóktól. A túlsúlyos kismamák nehéz várandósság, esetlegesen kialakuló szövődményeknek néznek elébe. Nagyobb eséllyel alakul ki náluk a terhességi cukorbetegség, vagy lesz magas a vérnyomásuk. Sajnos ugyanilyen kockázatokat rejt, ha az édesanya túl soványan indul neki a terhességnek. Ez esetben fennáll a vetélés kockázata, vagy, hogy babájuk túl alacsony testsúllyal születik. Az anya súlyának szélsőségei sajnos visszafogják az egészséges méhen belüli fejlődést.
A túlsúly a magzatra is hatással van, ráadásul ez a hatás akár egész életén át elkíséri és betegségek kialakulásához is vezet. A terhesség alatti túlzott hízásról már sokszor olvashattunk, hogy nem jó. Tudjuk, hogy visszanyerni az alakot a terhesség után nem könnyű, de halmozottan nehéz helyzetben van a kismama, ha a túlzott súlygyarapodással is szembe kell néznie.
A túlsúly önmagában is tekinthető betegségnek, hiszen annyire sok problémát okoz a testben. Ezek között a vérnyomásgondok, a cukorbetegség, az inzulinrezisztencia és még nagyon sok más is szerepel. A túlsúly hatással van a keringési rendszerre, a szívre, a májra, a hasnyálmirigyre és még sorolhatnánk. A várandósság során az anya hízik, de ez a hízás természetes, azaz a test fel van rá készülve. Legalábbis egy bizonyos pontig. Sajnos a fejlett nyugati társadalmak egyik problémája a túlsúly, ez pedig a terhesség során, vagy akár már előtte is jelen van. A várandósság során jelentkező túlzott hízással pedig nem csak az anya szervezete küszködik.
A magzatra is hatással van az anyai elhízás, legyen szó arról, mikor a fogantatás már eleve túlsúllyal történik, vagy arról, mikor túlzott terhességi hízással állunk szemben. Ilyen esetekben megnő az esélye, hogy a baba nagy születési súllyal jön világra, ez pedig nem szerencsés, de ennél lényegesen rosszabb, hogy az anyai túlsúly a baba későbbi felnőttkorában jelentősen növeli a túlsúly kialakulásának esélyét és az ezzel járó betegségek kockázatát.
A terhesség során az ideálisnál nagyobb mértékű súlygyarapodás veszélyt jelenthet nemcsak a kismamára, hanem a babára is. A nők többségénél csak kismértékű többlet kalória bevitele szükséges a várandósság alatt. Teljesen normális, hogy a nők testsúlya a várandósságuk alatt gyarapszik. A súlytöbbletet nem csak zsírlerakódás okozza, hanem a magzat súlya, a magzatvíz, a méhlepény, a növekvő emlők, sőt a vízháztartás megváltozása és a nagyobb vértérfogat is hozzájárul a testsúlyhoz. Nem mindegy azonban, hogy mennyivel nő a terhesség alatt a testsúly. Amennyiben jelentős zsírlerakódás következik be, annak már nincsenek a baba szempontjából előnyei, ellenben a mama és a magzat számára is fokozza bizonyos terhességi komplikációk, magzati rendellenességek kockázatát.
A terhesség alatti éhezés, valamint a hiányos táplálkozás, beleértve a minőségi éhezést (értékes tápanyagokban szegény ételek fogyasztása, akár nagy mennyiségű táplálék mellett) is maradandó károsodásokat okozhat a magzatnál, de hosszú távú következményei is lehetnek a gyermek későbbi életében. Mindez azonban csak a jelentős alultápláltság esetén jelentkezik, kutatások szerint túlsúlyos vagy elhízott hölgyeknél még az sem probléma, ha várandósságuk ideje alatt némileg csökken a testsúlyuk.
Az ideális súlygyarapodás mértéke
A kismamák eltérő ütemben szednek fel súlyt, azonban egy általános összsúly meghatározható, összesen mennyit is kellene és szabad hízniuk ebben az időszakban. A terhes gondozás során legalább egyszer mérlegre kell állniuk, mikor meghatározzák kezdő, terhességi testtömeg-indexüket. Általánosságban 12 kg-ot hízhat a kismama, de 15-16 kg még nem számít veszélyesnek. Az elhízott kategóriába esett hölgyeknél nem nagyon kellene 10 kg-nál többet hízni terhességük során, az alultáplált, sovány kategóriába esőknél viszont az átlagosnak mondott 12 kg-nál nagyobb testtömeg is megengedett.
Azt, hogy mennyit hízhat egy kismama terhesség alatt a negatív kockázatok emelkedése nélkül, elsősorban a várandósság előtti testtömeg-indexe (BMI) határozza meg. Nagyobb súlygyarapodás megengedett a terhesség előtt sovány vagy normál testtömeg-indexű nőknek, míg az eleve elhízott kismamáknál az elfogadható súlytöbblet határértéke alacsonyabb.
| Terhesség előtti BMI | Egyes terhesség | Ikerterhesség |
|---|---|---|
| <18,5 | 12,5-18 kg | >18 kg |
| 18,5-24,9 | 11,5-16 kg | 16,8-24,5 kg |
| 25-29,9 | 7-11,5 kg | 14,1-22,7 kg |
| >30 | 5-9 kg | 11,3-19,1 kg |
Forrás: Institute of Medicine
A vékony kismamák terhesség alatti optimális súlygyarapodása 11-16 kg, a normál testalkatúaké 6-11 kg, míg a túlsúlyosaké 5-9 kg. Az is fontos, hogy az első harmadban maximum 2 kg plusz jelentkezzen, a másodikban körülbelül 3, az utolsóban pedig nagyjából annyi legyen a gyarapodás, mint az első kettőben volt összesen - kb. 6 kg.
Érdekes adat, hogy a terhesség 28-30. hetéig csak mindössze napi 150-300 kalóriával nő a kismama energiaszükséglete, és ezt követően is csak napi 400-500 kalória plusz bevitellel lehet számolni a korábbi optimumhoz képest.
A súlygyarapodás időbeli megoszlása
A súlygyarapodás időbeli megoszlása is fontos a kockázatok szempontjából. Az első trimeszterben egyes terhességben 0,5-2 kg súlygyarapodás ajánlott, mivel ilyenkor még a baba növekedése nem indokol jelentős többletsúlyt, ellenben a terhességi (gesztációs) diabétesz kockázatát elsősorban az első trimeszteri hízás növeli. A második és harmadik trimeszterben a BMI függvényében heti 0,3-0,5 kg testsúlynövekedés természetes. Akinél terhességi diabétesz alakul ki, a várandóssága teljes ideje alatt a súlygyarapodás ne haladja meg a 8 kilogrammot.
A terhesség alatti hízás üteme nem egyenletesen oszlik meg a trimeszterek között. Rendszeresen a 12. Ez után viszont a 13. és a 20. hét között összesen kb. 3kg az össz gyarapodás. A 20. és a 30. hét között pedig újabb 5,5-6kg-ot szed fel magára, ezt követ a 31. és a 36. hét között nagyjából újabb 3kg növekedés.
Hogy mikor melyik szervünk növekszik az a várandósság alatt változó. Nem állandó, például, a magzatív mennyisége a kilenc Hogy mikor melyik szervünk növekszik az a várandósság alatt változó. A baba pontos növekedési mintázata viszont elég állandó. Eleinte lassú, a 32. hét táján megszalad, majd újból lelassul a szülés előtti utolsó hetekben. A 14. és a 15. hétben például a baba súlya naponta 5 grammal, a 32. és a 34. hét között már napi 40-50 grammal növekszik.
Miért baj a terhességi elhízás?
A terhesség során az optimálisnál nagyobb mértékű súlygyarapodás növeli a gesztációs diabétesz, valamint a terhességi magas vérnyomás és a preecplampsia (terhességi toxémia) kockázatát. Ezek a betegségek közvetlenül az anyuka, közvetve azonban a baba egészségét is veszélyeztetik. A kockázat elsősorban azon nőknél fokozott, akik a várandósságuk előtt is túlsúlyosak vagy elhízottak voltak, és ez egészül ki jelentős terhesség alatti súlynövekedéssel. Rendkívül fontos a terhességi cukorbetegség és magas vérnyomás időben történő felismerése és megfelelő kezelése, és lehetőség szerint a megelőzésük.
A túlzott terhességi súlygyarapodás legfőbb következménye, hogy nagysúlyú babák születnek. A terhességi diabétesszel kezelt nőknek gyakori, hogy az átlagosnál nagyobb gyermekeik születnek, ám a terhesség során elhízott anyák esetében a cukorbetegségtől függetlenül is nagyobb a valószínűsége túlsúlyos csecsemő születésének. Egy kutatás (Egészségügyi Kutatási Központ, Portland) szerint azoknak az anyáknak, akik több mint 18 kg-ot híztak terhességük alatt, több mint 20 százalékuk szült nagy babát, míg a normál testsúly-gyarapodásúak között ez az arány kevesebb mint 12 százalék volt. A terhességi diabéteszesek közül azok, akik sokat híztak, 29,3 százalékban adtak életet nehéz csecsemőnek, míg azok a betegek, akiknél normál testsúly-gyarapodás volt megfigyelhető, csak 13,5 százalékban szültek nagy gyereket.
A nagy súlyú babáknál egyéb - az anya egészségét érintő - kockázatok mellett magasabb a császármetszés valószínűsége, mert természetes úton történő szülés esetén könnyen beszorulhatnak a szülőcsatornába. Később nagyobb valószínűséggel alakulnak ki gyermekkori anyagcserezavarok, illetve felnőttkorukban is gyakoribb az elhízás és a metabolikus szindróma előfordulása.
Kismértékű terhességi túlsúly rendszerint nem jár a komoly következmények gyakoribb előfordulásával, ám a nagyobb mértékű elhízással már szoros a kapcsolat, különösen ha kialakul a terhességi magasvérnyomás is. Gyakoribbá válnak az alábbi ritkább, ám súlyos rendellenességek, komplikációk is: fejlődési rendellenességek - nyitott gerinc, agyi, emésztőrendszeri és szívfejlődési rendellenességek lepényi rendellenességek, korai lepényleválás koraszülés vetélés, halvaszületés magasabb a csecsemőhalálozás előfordulása gyermekkori mentális-viselkedési rendellenességek gyakoribb előfordulása.
A zsírban, gyorsan felszívódó szénhidrátokban gazdag táplálkozás nemcsak az anya súlyát gyarapítja, hanem a babát is, a csecsemő túlsúlya pedig megnehezíti a szülést. A túlsúlyos várandósok körében gyakoribb a magas vérnyomás, a terhességi toxémia, a diabétesz és a húgyúti fertőzés. Ezenfelül az sem mindegy, hogy a kismama elhízása egészségtelen táplálkozásból és mozgásszegény életmódból adódik-e, hisz ez szintén veszélyforrás a magzat számára.
A terhesség alatti túlzott súlygyarapodás megelőzése
A legjobb megoldás a megelőzés, ennek eszköze pedig a mozgás és az egészséges táplálkozás. De a terhesség alatt azért ez módosul egy picit. Ilyenkor mára a tápanyagpótlás is szükségessé vált sok esetben, melyhez a szakemberek zöme javasol terhes vitamint.
A túlsúly ellen a mozgással és a megfelelő étkezéssel lehet hatékonyan fellépni, ez a legjobb és legegészségesebb módszer. A mozgás pedig terhesen is lehetséges, sőt, javasolt is, míg az orvos mást nem mond. A mozgás segít elkerülni a túlsúlyt, de az egészség megtartásában is nagy szerepe van, ami a kismamák esetében is nagyon fontos.
Az étkezés egy kicsit más tészta. Nem győzzük hangsúlyozni, hogy “a kismama egyen kettő helyett” elképzelés alapvetően hibás. Nem egy másik felnőtt embert, hanem egy fejlődő életet hord a szíve alatt, kettő helyett nem kell enni. Ezzel együtt azonban figyelni kell a megfelelő tápanyagbevitelre, ami napjainkban sajnos nem olyan egyszerű feladat. A tömegtermelés és a környezeti ártalmak az élelmiszereink beltartalmát jelentős mértékben csökkentették, így már a WHO is javasolja a kismamáknak a tápanyagpótlást. Ebben lehet segítségükre a várandósvitamin.
A terhesség valóban fokozott tápanyagszükséggel jár, ez azonban nem elsősorban kalóriatöbbletet jelent, a kalóriabevitelre az alultáplált nőknek kell kiemelt figyelmet fordítaniuk. Az ajánlások szerint az első trimeszterben egészséges súlyú nőknek nem kell növelniük étkezéseik energiatartalmát, és semmiképp se haladja meg a napi 150 kcal-t. A második-harmadik trimeszterben az étkezés kalóriatöbblete 300 kcal legyen. A fogantatás előtt is fennálló diabétesz vagy inzulinrezisztencia esetén orvosi konzultáció és személyre szabott táplálkozási terv ajánlott.
Amire fokozott figyelmet kell fordítani, az a rostdús étkezés, az emelt ásványi anyag és vitaminpótlás. Kiemelten fontos a folsavpótlás, illetve a 4. hónaptól a vasé, de várandósság alatt magasabb a kalcium, magnézium, foszfor (50 %-kal), a jód, cink, réz, B-vitaminok és C-vitamin (25-30%-kal) iránti igény is.
Amennyiben nincs kontraindikáció, ajánlott várandósan is a rendszeres, könnyű sportolás, ami a túlzott súlygyarapodás elkerülésre mellett az általános egészségi állapotra, a vérkeringésre, egyes terhességi panaszok megelőzésére is kedvezően hat.
A "kismama egyen kettő helyett" elképzelés alapvetően hibás. Nem kell kettő helyett enni. Ezzel együtt azonban figyelni kell a megfelelő tápanyagbevitelre, ami napjainkban sajnos nem olyan egyszerű feladat. A tömegtermelés és a környezeti ártalmak az élelmiszereink beltartalmát jelentős mértékben csökkentették, így már a WHO is javasolja a kismamáknak a tápanyagpótlást.
A terhességi hízás során fontosos megjegyezni, hogy a felszedett kilók mellett, a hirtelen súlyvesztésre vagy súlynövekedésre is figyelni kell. Az ilyen esetekben mindenképpen ajánlott orvoshoz fordulni, mert valamilyen betegség, pl.
A terhesség alatti elhízás megelőzéséért és kezeléséért a mozgás és az egészséges táplálkozás a legfontosabb. A rendszeres, orvossal egyeztetett testmozgás segíthet a súlykontrollban, javíthatja a keringést és csökkentheti a terhességi panaszokat. Az étrend összeállításakor fontos a változatosság, a megfelelő tápanyagbevitel biztosítása, valamint a feldolgozott élelmiszerek, a cukros italok és a túlzottan zsíros, fűszeres ételek kerülése.
Gyermekvállalás és testsúly
A testsúly alakulása és az elhízás kockázata a gyermekvállalás szempontjából nem csak a várandósság hónapjai alatt érdemel figyelmet. Érdemes már a gyermektervezés időszakában rendezni a testsúlyeltéréseket, a túl alacsony és túl magas BMI ugyanis már a fogantatást is akadályozhatja, illetve befolyásolhatja a terhesség időszakát is a baba és a mama szempontjából egyaránt.
A szoptatás időszakában élettanilag inkább a fogyás indokolt, sok nő azonban ilyenkor is szed fel plusz kilókat. Az esetleges második/harmadik terhesség szempontjából is érdemes a két várandósság közötti időben elérni és megtartani a normál testtömeg-indexet jelentő súlyt. Sokszor jelentős testsúlynövekedéssel jár a szoptatás utáni időszak is a gyermek óvodba, iskolába kerüléséig. Ennek nincs élettani oka, de a tapasztalatok szerint anyukák saját étkezésüket gyakran egészítik ki gyermekük maradékának elfogyasztásával.
Fogyókúrázni a szó hagyományos értelmében (koplalás) nem szabad sem a terhesség, sem a szoptatás alatt, de az egészséges táplálkozás és ésszerű mennyiségek fogyasztása az ételekből ajánlott (ez okozhat éhségérzetet, ha korábban nagy mennyiségeket ettél, ami azonban nem egyenlő a koplalással). A terhesség alatti hízás mértéke tehát nagyban függ a genetikától, de azért nincs minden veszve. Mind a várandósság, mind a szoptatás alatt kerülni kell a felesleges nassolást, a túl sok édességet, és zöldséget, gyümölcsöt, husit, halat, tejterméket, teljes kiőrlésű kenyeret érdemes fogyasztani.
