Az elmúlt időszakban a szegedi közéletben felerősödtek a Szegedi Tudományegyetem (SZTE) és a városvezetés közötti feszültségek. Egyre többször merül fel a kérdés, hogy kik képviselik az egyetem érdekeit a városban, és milyen módon történik ez a képviselet. A vita középpontjában az SZTE rektorhelyettese, Dr. Zakar Péter, valamint az egyetem polgárainak nyílt levele áll, amelyben kritikát fogalmaznak meg a rektorhelyettes politikai állásfoglalásaival kapcsolatban.
Az SZTE Rektorhelyettesének Nyilatkozatai és a Körülötte Kialakult Vita
Egy hete írta meg a Délmagyarország, hogy Zakar Péter, az SZTE rektorhelyettese egy rendezvényen valami furcsa, homályos eszmefuttatást adott elő Latorcai Csaba közigazgatási államtitkár oldalán a nemzeti gondolkodás, az oktatás és a szegedi egyetem kapcsolatáról, valamint hogy szerinte új városvezetés kellene Szegeden, mert a mostani semmibe veszi az SZTE-t. Zakar például ezt mondta: „Szomorúan tapasztaljuk, hogy az önkormányzat évtizedek óta semmibe vesz minket. Még a városi naptárban sem kaptunk helyet. Mindenképp új városvezetésre van szükségünk! Lendületes pályára kell állítani Szegedet. Az államnak, a vallásnak és a városnak egységben kell állnia a sikerhez, de ebből az utóbbi elem hiányzik. Azon sem értünk egyet, hogy minden ellenzéki párt a főépületünk elé szervezi a tüntetéseket, pedig ehhez nem járulunk hozzá, a város jegyzője mégis hagyja.”
A Délmagyarország által közölt nyilatkozatokra reagálva az SZTE Oktatói Hálózat nyílt levelet tett közzé, amelyet a hvg.hu is megjelentetett. A levélben az SZTE professzorai arra kérik Rovó László rektort, hogy vizsgálja ki Zakar Péter rektorhelyettes ügyét, mivel véleményük szerint a rektorhelyettes súlyosan megsértette az egyetem működési szabályzatát. A professzorok szerint Zakar Péternek nincs joga az intézmény nevében napi politikai ügyekben, mint például az önkormányzati választások befolyásolására alkalmas módon állást foglalni. Kiemelik, hogy a kijelentései szélsőségesen egyoldalúak, sértők és kirekesztők, és egyértelműen szemben állnak az Egyetem Szervezeti és Működési Szabályzatának 32. pontjával, amely kimondja, hogy az Egyetem nem elkötelezett egyetlen vallás vagy világnézet mellett sem, és tiszteletben tartja az egyetemi polgárok lelkiismereti és vallásszabadságát, valamint politikai véleményalkotáshoz való jogát.
A professzorok nyílt levele teljes terjedelmében, változtatás nélkül a következő:
Nyílt levél a Szegedi Tudományegyetem rektorának és Szenátusának
A Délmagyarország 2019. január 14.-i, több országos médium által módosítás nélkül átvett híre szerint egyetemünk Nemzetközi és Közkapcsolati Rektorhelyettese, Dr. Zakar Péter egy nyilvános fórumon, az Egyetem nevében többek között az alábbiakat nyilatkozta: „Szomorúan tapasztaljuk, hogy az önkormányzat évtizedek óta semmibe vesz minket. Még a városi naptárban sem kaptunk helyet. Mindenképp új városvezetésre van szükségünk! Lendületes pályára kell állítani Szegedet. Az államnak, a vallásnak és a városnak egységben kell állnia a sikerhez, de ebből az utóbbi elem hiányzik.” Továbbá: „Azt látom, hogy a vesztét érzi az ellenzék, csak a botránykeltés az eszközük, elkeserítő viszont, hogy a fiatalok közül többen ezt látják helyes útnak, ezért is törekszünk a nemzetiségre.”
Azon túl, hogy az Egyetem felső vezetőjeként nincs joga az intézmény nevében napi politikai ügyeket - ebben az esetben az önkormányzati választást - befolyásoló módon állást foglalni, fenti kijelentései szélsőségesen egyoldalúak, sértők és kirekesztők, s egyértelműen szemben állnak az Egyetem Szervezeti és Működési Szabályzatának 32. pontjában megfogalmazottakkal. Ezen dokumentum szerint: „...Az Egyetem nem elkötelezett egyetlen vallás vagy világnézet mellett sem. Ha az Egyetem vallási, illetve világnézeti információkat ad át, biztosítania kell annak tárgyilagos és több oldalú közvetítését. Az Egyetem tiszteletben tartja az egyetemi polgárok lelkiismereti és vallásszabadságát. Az Egyetem polgára nem késztethető lelkiismereti, világnézeti, politikai meggyőződésének megvallására, megtagadására.”
Mindezek alapján Dr. Zakar Péter fenti, az egyetem nevében tett, politikai véleményt tartalmazó nyilatkozatával súlyosan megsértette az egyetemi SZMSZ-t, s így az egyetem polgárainak szabad világnézeti, vallási, lelkiismereti és politikai véleményalkotáshoz való jogát. Kérjük, hogy a Szenátus ezt a kirívó esetet tárgyalja meg és Dr. Zakar Péter Rektorhelyettessel szemben az Egyetem Etikai Szabályzatában rögzített szükséges szankciókat tegye meg.
Szeged, 2019. január 17.
Az aláírók között számos egyetemi tanár, professor emeritus és más oktató található, köztük többek között Hetesi Erzsébet egyetemi tanár, GTK Üzleti Tudományok Intézete, valamint Voszka Éva egyetemi tanár, GTK Pénzügyek és Nemzetközi Gazdasági Kapcsolatok Intézete.
A kialakult helyzet rávilágít a közös képviselők felelősségére és arra, hogy milyen fontossággal bír a pártatlan és objektív tájékoztatás, valamint a helyi közösség érdekeinek képviselete.
A Moskovitz Család Története és az Uránia Mozi Sorsa
A korábbiakban tárgyalt közéleti viták mellett a város történelmének mélyebb rétegeibe is érdemes betekinteni, különösen, ha az a város fejlődését és az itt élő közösségek sorsát érinti. A Moskovitz család története, amely az Újpesten épült Uránia mozihoz kapcsolódik, élesen tükrözi a 20. századi magyar történelem viharait, a gazdasági és politikai változásokat, valamint az emberi tragédiákat.
Moskovitz Mór Mózes (1870-1944) 1894-ben költözött Újpestre. Ambiciózus, nyílt eszű, vállalkozó szellemű fiatal ember volt. 1902. augusztus 20-án Újpesten feleségül vette Kohn Herminát (?-1944). A házaspár a Temető utca 32. alatt kezdte meg az életét, majd az István utca 6-ba költöztek. Öt gyermekük született: László (1903-1975), György (1905-1958), Erzsébet (1907-1944), Ilona (1908-1944) és József (1911-1944). Mór sikeres nagykereskedő lett, Hermina pedig bútoroüzletet nyitott egyre bővülő házukban. Hermina testvére, Komlós (Kohn) Sándor és a család más tagjai is betársultak a cégekbe. A Moskovitz házaspár 1906-ban kezdett el filmeket bemutatni a bútorüzletükben.
A nagy siker láttán elhatározták, hogy saját mozit építenek a Tavasz utca 2-ben, a Moskovitz ház és Újpest központjának közelében. Az Uránia mozit a kommunisták elvették a Tanácsköztársaság alatt. Később, a Viczián-féle rendelet után Újpest városa a mozi hivatalos üzemeltetőjeként csendben megállapodott a Moskovitz-Kohn családdal, így az eredeti tulajdonosok tovább működtethették a mozit. A harmincas években a fasizmus előretörésével bizonyos Macskássy László feljelentette Újpest városát, amiért a zsidó mozi tulajdonosokkal van partnerkapcsolatban. A szélsőjobboldali Belügyminisztérium Macskássynak és társának, Boócz Endrénének adta át a mozi üzemeltetését. A zsidó Moskovitz család mozijában hamarosan olyan véres náci propagandafilmeket vetítettek mint a Jud Süss. A Belügyminiszter külön engedélyezte, hogy a diákok napközben is látogathassák a mozit. A vetítések után a nyilas csürhe a környéken rendszeresen félholtra vert általuk zsidónak gondolt embereket, valamint megrongálták a zsidó tulajdonban lévő üzleteket.
Évekkel az Uránia mozi elbitorlása után, a világháború alatt Macskássy László kegyetlenségéről lett hírhedt. Ukrajnában zászlóalj parancsnokként, több ezer munkaszolgalatos gyilkosaként, szadizmusa fogalommá tette a nevét. Kedvenc szórakozásként a meggyötört munkaszolgalatosokat a fákra parancsolta, ahol kukorékolniuk kellett, amíg a nyilasok lőttek rájuk, mint a verebekre.
1944-ben a Moskovitz házban, de külön lakásokban éltek a Moskovitz szülők, Mór és Hermina, nőtlen fiuk, József, dr. Mátrai (Moskovitz) László és felesége, Mária, három és két éves kislányaikkal, dr Földes Ernő, felesége, Erzsébet (Bözsike) és kisfiuk, Péter, dr. Détsy Ferenc, felesége, Ilona és kislányuk, Évike. A háború után a Moskovitz ház alsó lakásaiba idegenek költöztek, majd 1948-ban államosították. A túlélő Moskovitz fivérek, dr. Mátrai László és Mátrai György egy-egy lakást tarthattak meg az emeleten. 1974-ben a házat szanálásra ítélték.
A Moskovitz család élete élesen tükrözi a huszadik századi magyar történelmet. Az Uránia mozit a kommunisták elvették a Tanácsköztársaság alatt. Később, a Viczián-féle rendelet után Újpest városa a mozi hivatalos üzemeltetőjeként csendben megállapodott a Moskovitz-Kohn családdal, így az eredeti tulajdonosok tovább működtethették a mozit. A harmincas években a fasizmus előretörésével bizonyos Macskássy László feljelentette Újpest városát, amiért a zsidó mozi tulajdonosokkal van partnerkapcsolatban. A szélsőjobboldali Belügyminisztérium Macskássynak és társának, Boócz Endrénének adta át a mozi üzemeltetését. A zsidó Moskovitz család mozijában hamarosan olyan véres náci propagandafilmeket vetítettek mint a Jud Süss.
A Pesti Napló 1925-ös cikke részletesen beszámol az Uránia mozi akkori helyzetéről: „Egyetlen mozi akadt csak, amely tudtunkkal eddig nem foglalkoztatta a nyilvánosságot: a főváros tőszomszédságában, az Újpesten épült Uránia-mozi. Tizenhat esztendővel ezelőtt Kohn Mórné és Moskovitz Mórné újpesti lakosok, Újpesten közmozit építettek. 1919-ben, a kommunizmus alatt vették el a mozit Moskovitzéktól és alig kerültek vissza birtokukba, mikor 1920-ban az ismeretes mozirevíziós rendelet ismét megfosztotta őket tízesztendős tulajdonuktól. A város a mozit, amelynek épülete és berendezése a Moskovitz-, illetve Kohn-család tulajdona volt, bérbe vette. A berendezésért 140.000 korona évi bért fizetett akkoriban, az épület évi bérét pedig 60.000 koronában állapították meg. A városi moziüzem az első esztendőben 320,000 korona tiszta jövedelemmel záródott és ezért mintegy jutalomképpen Újpest városa elhatározta, hogy megfelelő formában szerződik Moskovitzékkal.”
A Világosság 1947-es cikke szerint: „Újpesten munkásnyúzónak, nyilasnak és náci gondolkodásúnak ismerték Macskássy Lászlót, az újpesti Uránia Filmszínház tulajdonosát. Macskássy neve fogalom volt a világháború alatt. Macskássy László mint ellenforradalmár kapta az újpesti Uránia-mozgóképszínház engedélyét. A filmszínház tulajdonképpen Újpest város tulajdonában volt, amely Macskássy engedélyeinek kiadása előtt társban állott a régi tulajdonossal. A nácizmus uralomra jutása után Macskássy László és Boóczné előszeretettel mutatták be a legvadabbul uszító nácibarát filmeket.”
A Világosság 1947-es cikke kitér Macskássy László felelősségére is: „Macskássyt nem tudták felelősségre vonni, mert a partizánok - állítólag - agyonlőtték.”
MI dekódolja az ősi sumér szövegeket – Rémisztő igazság az emberiségről (2026)
A Moskovitz család sorsa, különösen a háborús időszakban, mélyen tragikus. 1944-ben a Moskovitz házban élők közül többen is áldozatul estek a holokausztnak: Mór (74), Hermina (61), fiuk, József (33), dr. Mátrai (Moskovitz) László és felesége, Mária, dr. Földes Ernő, felesége, Erzsébet (Bözsike) és kisfiuk, Péter, dr. Détsy Ferenc, felesége, Ilona és kislányuk, Évike. Dr. Mátrai (Moskovitz) György többszöri munkaszolgálat után került Auschwitzba, ahonnan visszajött. Feleségén, Rózsikán Mengele kísérletezett Auschwitzban.
A háború utáni újjáépítés és az igazságszolgáltatás sem volt mindig egyértelmű. Dr. Mártai László, aki túlélte a borzalmakat, aktívan részt vett a háborús bűnösök elleni eljárásokban, és később az ügyvédi kamara elnöke, majd vezető ügyvédként dolgozott Újpesten 1970-ig.
A Moskovitz ház, amely egykor a család otthona és üzletének helyszíne volt, az idők során sokat változott. A háború után idegenek költöztek a lakásokba, majd 1948-ban államosították az épületet. A túlélő Moskovitz fivérek, dr. Mátrai László és Mátrai György egy-egy lakást tarthattak meg az emeleten. 1974-ben a házat szanálásra ítélték, a lakók egy hónapot kaptak a lakás elhagyására.
A Moskovitz család leszármazottai a mai napig őrzik emlékezetüket, és igyekeznek méltó módon megemlékezni a múlt tragikus eseményeiről. 2021-ben dr. Mártai László Ausztráliában élő dédunokája névváltoztatásért folyamodott, ami szintén az emlékezés és a múlt feldolgozásának része.
A Moskovitz család és az Uránia mozi története egyfajta szimbóluma a 20. századi magyar történelemnek, amely tele volt kihívásokkal, tragédiákkal, de egyben a kitartás és az emberi szellem erejének tanúbizonyságával is.
